Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-30 / 125. szám
4 NÉPÚJSÁG I9ol májú* SO., kedd ¥ Úttörők seregszemléje a gyermeknapon Kettős ünnepük volt május 28-án az úttörőknek. Az Úttörő Szövetség fennállásának 15 éves évfordulóját és a nemzetközi gyermeknapot ünnepelték országszerte s így megyénkben is. E kedves ünnep alkalmából — mint már azt lapunkban közöltük — igen szép ünnepségeket rendeztek a városokban és községekben. Néhány ilyen ünnepségről adunk egy kis ízelítőt most olvasóinknak. „Legyetek méltók e zászlóhoz!..." Szinte nyárias napfény kacagott le az égboltról a békéscsabai 8. számú általános iskola tágas udvarára. Itt is ugyanúgy felvonultak az ünnepi emelvény elé a vörös- nyakkendős pajtások, ugyanúgy elhangzottak a jelentések, a beszédek, csengtek a szavalok ajkán a versek, zengett a kórus hangja, s lobogtak szerte a zászlók, miiként most a megye annyi iskolájában — tartalmában azonban eZ mégis, csakis a csabai nyolcas száj- mű általános iskolások megemlékezése volt úgy, ahogy csupán ők ülhették meg. Előttük, nekik mondta Káldi Katalin elvtársnő, a KISZ Központi Bizottságának titkára e szavakat: / „Abból az alkalomból, hogy ti, a békéscsabai 8. számú általános iskola úttörőcsapatának tagjai jó munkátokkal elnyertétek a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándorzászlaját, úgy dolgozzatok pajtások, hogy az úttörőmozgalomból kikerülve, méltó tagjaivá váljatok a szocialista társadalomnak, hűséges fiaivá a KISZ-szervezetnek. Legyetek mindig méltók a zászlóhoz...” ruf Felmorajlott az ünn és kitört a taps, mikö! rult arcú fiatal. . szesei hozták az ar, gélyezett, a 15 \ves hirdető vöFöscsillaKos val díszítetlA lobogo messzire csilla az aranybetűs Petőfi Sándor KISZ Közpp tömeg Iripi- gyát- ki- ttal sze- 'bileumot emblémá- Selymén nap fénye ,88. számú törőcsapatának, a Bizottsága, 1961. A dolgozó .népéfrt, a hazáért előre!” Büszkén kihúzta magát mindenki. Büszkék voltak a pajtások, hiszen az % mozgalmi munkájuk nagyszerű bizonysága a zászló, de büszkék voltak az ilyen lányokat, fiúkat nevelt szülők, úttörővezetők, büszkék a párt- és tömegszervezeti küldöttek, s a veterán harcosok, köztük Kun Béla özvegye. Ó is eljött fiával és menyével, hogy együtt örüljenek minden jelenlévővel. Ebben a nagyszerű környezetben biztatóan csengett a ruhagyári KISZ-szervezet titkárának, Kocziszky Lászlónénak a hangja, mikor a kiszesekké avatandó pajtásokkal elmondatta a fogadalom szövegét. Ilyen úttörőkkel, ilyen tagjelöltekkel öröm lesz az együttlét, a közös munka. Például csak néhány név azok közül a pajtások közül, akiket ez alkalommal példás úttörő munkájukért az Úttörő Szövetség Kiváló jelvénnyel és üdülő-beutalóval ajándékozott meg: Paróczai Éva, Kohári Sándor, aztán a többi jutalmazottak: Botyánszki Katalin, Kiss Erzsébet, Méri Edit, Mó- rocz Anna, Szász Mária, Karaba Mária, Mázán Ilona és még sokan, sokan. Aztán felolvasták a forradalmi nyomolvasó központ dísz- parancsak Csi ipa kitüntetés, csupa elismerés Volt ez a nap a 88-as úttörőcsapat-' részére és mindazok fészérá, akik ehhez okos, pártos neveléssel és fegyelemmel segítették. [Erre utalt Sebő László elv- t^rs, af iskola igazgatója is, mikor tő soraiban ezeket mondta: csapatvezetöség tudatosan irányította úgy a munkát, pajtások, hogy elsajátítsátok a szocialista ember nagyszerű tulajdonságait...” Erre gondolt Varga K. János csapatvezető, amikor visszapillantva a 15 esztendős úttörőmúltra, ekként idézte annak nehezét: „Nagy küzdelem volt itt akkor, hiszen sokan nem akarták látni még a vö- rösnyakkendős úttörőket”. Vizs- nyiczai elvtárs is, miközben büszkén közölte, hogy az országban az első úttörő-tábor szervezői és résztvevői csabaiak voltak, említést tett arról, hogy az akkori eredmények küzdelmes, harcos munka árán születtek. Az ünnepi szónokok ajkán nevek hangzottak el, olyanoké, mint például Such Sándor is, aki az első úttörő volt és most csapattanács-elnökük. A szárnyaló beszédekből, zászlók csattogásából, izzó szavalatokból, a kórus zengő indulóiból, s a hevesen dobogó szívekből forró, felemelő ritmusként tüzelt elő minden siker lelkesítő erejének, a pártnak a neve! H. R. légiumi nappal kötötték egybe. Az avatóbeszédet Botos Mihály százados mondta, a KISZ részéről pedig Szuhai Marianna üdvözölte az új KISZ-tagokat. Kedves jelenet volt, amikor a nőtanács részéről Nyíri Kálmánná és Demjén Jánosné ajándékot adott át a nőtanács „fogadott” gyermekeinek: Pálinkás Mihálynak és ikertestvérének, Andrásnak. Az avatóünnepély után az udvaron felállított színpadon magyar és szlovák műsorszámokat — népi táncot, jeleneteket és dalokat adtak elő a pajtások. A kollégiumi nap alkalmával a szülők és pedagógusok — mintegy kétszázan — közös ebéden vettek részt. Sokan voltak a művelődési házban megrendezett mesedélutánon is, amelyen a II. számú óvoda nevelői mondtak mesét a kicsinyeknek. A Balcfssi-együttes vendégjátéka Felejthetetlen élmény volt az Úttörő Szövetség fennállásának 15. éves évfordulója és a gyermeknapi ünnepség Bánkúton is. Az úttörő- és KISZ-avatás után a békéscsabai Balassi Bálint művelődési ház táncegyüttese adott ajándékműsort az úttörőknek és az állami gazdaság dolgozóinak. Az együttes tagjai áldozatkészen vállalták ezt a „műsoron kívüli” szereplést azért, hogy örömet szerezzenek a gyermeknapon a bán- kúti gyermekeknek. A szívderítő és szép műsort mintegy 250 főnyi közönség nézte meg. A lelkes gárda sok-sok tapsot kapott egy-egy műsorszámáért. A gazdaság vezetői pedig megvendégelték őket és egy matyóbabát adtak emlékül és hálából az együttesnek, hogy ilyen szép délutánt és kellemes szórakozást nyújtottak. Az együttes tagjai e látogatás alkalmával szoros barátságot kötöttek a kiszesekkel és az úttörőkkel, akiknek még az esti tábortűz előkészítéséhez is segítséget adtak. Kisdobos-, úttörő- és KISZ-tagavatás, mesedélután és kollégiumi nap Szarvason A borúsnak induló reggel ragyogó napsütéses délelőtté változott, mire a szarvasi I. és II. számú általános iskola úttörői és kisdobosai felvonultak az üdezöld sportpályára. A tribünön és közelében ünnepélyesen öltözött, meghatott szülők és nevelők várták az ünnepség kezdetét. Felemelő érzés látni azt, amikor a gyermek elérkezik élete egyik nagy pillanatához, amikor ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy szereti szüleit, nevelőit, segít társainak, jól tanul, tiszteli az időseket és szereti hazáját. S e fogalmakat megpecsételik a felnőttek is azzal, hogy kék és piros nyakkendőt adnak át nekik, amely kötelez és figyelmeztet a fogadalom teljesítésére. Az úttörő-egyenruhába öltözött pajtások ünnepélyes arccal mondták a fogadalmat László János százados, avató tiszt szavai után. Szavuk messze szállt, vitte a könnyű szél, s talán- meghallották azok a szülők is. akik nem vettek részt gyermekeik nagy ünnepén. Felkerültek a piros és kék nyakkendők. Egy nagy csoporttal ismét gazdagodott a kisdobosok és úttörők tábora, ahol már sok-sok pajtás tűnt ki kiváló munkájával, sokaknak ott csillogott a mellén a kitüntetés is. Ezúttal a „Kiváló úttörőmunkáért” jelvényt és oklevelet Szabó Anna, Vida Anna és Koszti László kapta meg a szarvasi pajtások közül. A jelvényeket és oklevelet Lukács Mária, a KISZ megyei bizottságának munkatársa adta át kedves, meleg szavakkal. Az I. számú általános iskolában ugyancsak igen szép és kedves ünnepség volt. Itt az általános iskola VIII. osztályos tanulói, az új KISZ-tagok ünnepélyesen kapták meg a KISZ-tagsági könyvüket és tettek fogadalmat. A szlovák általános iskola udvara is megtelt ünneplő pajtásokkal, nevelőkkel és szülőkkel. Az úttörő- és kisdobos-, valamint KISZ-ava- tást egy kedves és immár hagyományossá vált ünnepséggel, a kolSétakocsizás Békéscsabán és Szabadkígyóson Nagy és emlékezetes nap marad az idei gyermeknap a Luther utcai óvodások életében. Nemcsak az óvoda nevelői és szülői munkaközössége fáradozott a gyermekek szórakoztatásán, de az óvoda patronáló üzeméből, a 41-es AKÖV-től is sokat kaptak ezen a napon. Az óvoda aprónépét szép emléklappal köszöntötték. Délelőtt a gyermekek a nőtanács által szervezett városnézőbe indultak. Itt érte őket az első meglepetés, az AKÖV részéről. Az autóbuszban minden gyermek egy üveg bambit és sok-sok cukorkát kapott. Délután 1 órakor a nagy- csoportosokat Szabadkígyósra vitte az autóbusz, ahol az üzem nődolgozói finom uzsonnával várták őket. De nemcsak a gyermekek szórakoztatására gondolt a 41-es sz. AKÖV szakszervezeti titkára, a gyermekek szeretett Ladányi bácsija és az üzem vezetősége, hanem az óvoda szépítésére, otthonossá tételére is. Többször keresték már fel az óvodát kisebb-nagyobb játékszerekkel. Legutóbb 2 darab szőnyeget kaptak a gyermekek, hogy meg ne fázzanak, ha a padlón játszanak. Sok segítséget adtak az óvodai bútorok átfestéséhez, az udvar rendezéséhez, parkosításához és ezt csak a gyermekek iránti határtalan szerctetből tették. Salát Jánosné 1iUU fafttefÜHk veres nem magánügy Régen a nyomor, a nélkülözés, a munkahelyen eltöltött keservesen nehéz órák sokszor mély nyomokat hagytak az emberben. Forrt, lázongott belül minden, s amikor a munkás, a családfő hazaindult, ahol várták a mindig éhes fiókák, ezekkel az indulatokkal telve ballagott a kis otthon felé. A ház ura, kenyérke- resöje egyedül a férj volt. Az asszony, a gyerekek kiszolgáltatva, sokszor remegve lesték, mi vár rájuk, jó- vagy rosszkedvűen tér haza a családfő. Néha elég volt egy nemtetsző tekintet, egy elhibázott szó, máris ütésre emelkedett a kéz. Az asszonynak „hallgass” volt a neve. S ő mit tehetett mást. hallgatott, nem tudta, hogy a férj indulatainak mélyebb, a társadalom szülte okai vannak. Alig másfél évtizede ezek a társadalmi okok már megszűntek. A nyomor, a nélkülözés már a múlté, s ahhoz nem kell különösebb magyarázat, hogy miért. Látjuk, tapasztaljuk, érezzük ezt a változást a saját életünkön. Mégis, de sokszor fordul még elő, hogy a férj uralkodik a család felett. Számtalan példa volt már erre. A jóérzésű szomszédok józan állapotában beszéltek a családfővel, ha ez nem segített, a munkahely vezetőségéhez is elmentek, hogy segítsen a kollektíva egy ember jó útra térésében, a család megmentésében. Nem egyszer fordult már elő, hogy a segítő kéz felemelte a megbotlott embert, helyrehozta a családi egyensúlyt. Az italozás mellett sokszor a maradiság, a „férj a teremtés koronája” elv is okoz békétlenséget a házastársak között. A napokban egy 19 éves fiatalasszony kereste fel a békéscsabai nötanácsot. Segítséget, tanácsot kért. Nem bírja tovább, amit a férje vele tesz. S az első szavak után ömlött a panasz és elhangzott a kérés: adjanak tanácsol, mit tegyen, kihez forduljon. Fiatal házasok. Egy gyermekük van, alig párhónapos. A férj édesanyjánál laknak. A pénzt ő kezeli, azt is, amit a fia keres. Ha sóért, cukorért kell menni, a menyecske az anyóstól kér pénzt. Az asszonynak itt is hallgass a neve, habár a férj nem iszik és nem az az oka, hogy a családi élet harmóniája megbomlott. A pénz kezelése fölötti vita napirenden van, A fiatalasszony nem mehet moziba, nem vehet egy ruhát és így tovább. A legnagyobb baj mégis a gyermek miatt van. Már útban volt, amikor házasságot kötöttek. A férj tudott erről, nem is tiltakozott ellene, csak most, amikor megromlott a viszony a menyecske és az anyós között. Most már a gyermek sem kell, az asszonyt pedig nap mint nap ütlegeli, szidalmazza. A legutóbbi verésnél kijelentette a férj, ha nem adja a gyermeket állami gondozásba az asszony, akkor mehet ő is, neki egyik sem kell. Ezért fordult az asszonyka a nőtanácshoz, ezért kért segítséget. Tudja, nincs egyedül, ha baj éri. Mellette vannak a jóérzésű emberek, mellette van az egész társadalom, mert ma már nem lehet magánügy egyetlen családi egyetlen gyermek életének rosszra fordulása sem. Kasnyik Judit tUudeletkeÜ Valósággal virágos kert a déva- ványai gyermekotthon udvara. Nefelejcs, szekfű és sok más virág pompázik és csalogatón röppen szerte illata. Május 28-án azonban csokorrá lett e kert. Fehérszalagos, pi ros n yak ken dős úttörők és kék nyakkendőjükben a kisdobosok alkottak egy feledhetetlen, szép bokrétát. Ünnep volt ezen a napon. Ünnep, amely kicsalta a szeretet könnyeit, ünnep, amelyen a gyermekek gazdagabbak lettek. Csapatzászlót kaptak e napon a munkásőröktől, új kisdooosok tettek fogadalmat a kisdobosok hat pontjának megtartására. Milyen szép is volt. A kisdobosok az úttörők sorfala között lépkedtek az emelvény elé. Virágot is vittek, hortenziát, de valameny- nyiük szalagos fejecskéje egy-egy viráglabda volt. A nap is, mintha együtt érzett volna az ünnepségen részt vevőkkel; melegen, simo. gatón. szeretettel pásztázta az otthon udvarát. S amikor Csoszor Zoltánná igazgatónő üdvözlő szavait befejezve, Faragó elvtárs, a munkásőrség megyei parancsnoka átadta a zászlót, a munkásőrség ajándékát, az emberek arcán megjelenő izzadságcseppek nem voltak egyedül. „Amikor átvesszük a 4889. sz. Zrínyi Ilona kisdoboscsapainak ezt a gyönyörű zászlaját, köszöne- tünket nehéz szavakba önteni” — mondotta Farkas Éva negyedikes kisdobos. Mint mondotta, ők már tudják, kik a munkásőrök. Tudják, hogy a szépen berendezett otthonukban nekik is részük van, hogy a szép jelen melenget» sugaraiban az ő szívük melege is ott van. Tudják ezt és éppen ezért akarják kisdobos-éveiket a munkásőrök zászlaja alatt leélni. Kedvesek és felejthetetlenek voltak köszönő szavaik, hálaénekük, a versek, a jelenet, melyekkel vissza akartak adni abból a szeretetböl, amely naponta övezi körül őket, s amely ezen a napon hatványozóbban sugárzott feléjük. Kedvesek voltak, amikor Faragó elvtársat tiszteletbeli kisdobossá avatták, és feladattal bíztál-: meg: „Mint munkásőr, úgy védje a békét, ezt a drága kincset, hogy értünk, kisdobosokért is védi a mai naptól” — hangzott a piciny szájból Faragó elvtárs felé a feladat. Nem lehetett meghatódottság nélkül hallgatni és nézni a szeretet annyi kis apró színfoltját, mely beragyogja ezen a napon az otthon minden kis részét. Mosolyogva, de könnyes szemekkel nézték végig a vendégek az új kisdobosok fogadalom tételét. Nehéz jelzőt találni annak kifejezésére, hogy milyennek látták őket a kék nyakkendő felkötése után: boldognak? Szépnek? Mindkettő igaz. De talán egy kicsit felnőttebbek is lettek. Ezt sugározta örömtől viruló arcuk. A szeretet hangján szólt hozzájuk Nagyezsda Ivanova Kirillovna, a második világháborúban megyénkben hősi halált halt szovjet őrnagy lánya, Kárász Valéria, a Magyar Úttörő Szövetség Országos Tanácsának tagja, s a szeretet sugárzott feléjük akkor is, amikor vastaps közepette elvonultak a vendégek előtt
