Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-30 / 125. szám

4 NÉPÚJSÁG I9ol májú* SO., kedd ¥ Úttörők seregszemléje a gyermeknapon Kettős ünnepük volt május 28-án az úttörőknek. Az Úttörő Szövetség fennállásának 15 éves évfordulóját és a nemzetközi gyermeknapot ünnepelték országszerte s így megyénkben is. E kedves ünnep alkalmából — mint már azt lapunkban közöltük — igen szép ünnepségeket rendeztek a városokban és községekben. Néhány ilyen ünnepségről adunk egy kis ízelítőt most olvasóinknak. „Legyetek méltók e zászlóhoz!..." Szinte nyárias napfény kacagott le az égboltról a békéscsabai 8. számú általános iskola tágas ud­varára. Itt is ugyanúgy felvonultak az ünnepi emelvény elé a vörös- nyakkendős pajtások, ugyanúgy elhangzottak a jelentések, a be­szédek, csengtek a szavalok ajkán a versek, zengett a kórus hangja, s lobogtak szerte a zászlók, mii­ként most a megye annyi iskolá­jában — tartalmában azonban eZ mégis, csakis a csabai nyolcas száj- mű általános iskolások megemlé­kezése volt úgy, ahogy csupán ők ülhették meg. Előttük, nekik mondta Káldi Katalin elvtársnő, a KISZ Központi Bizottságának titkára e szavakat: / „Abból az alkalomból, hogy ti, a békéscsabai 8. számú általános iskola úttörőcsapatának tagjai jó munkátokkal elnyertétek a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándor­zászlaját, úgy dolgozzatok pajtá­sok, hogy az úttörőmozgalomból kikerülve, méltó tagjaivá váljatok a szocialista társadalomnak, hű­séges fiaivá a KISZ-szervezetnek. Legyetek mindig méltók a zászló­hoz...” ruf Felmorajlott az ünn és kitört a taps, mikö! rult arcú fiatal. . szesei hozták az ar, gélyezett, a 15 \ves hirdető vöFöscsillaKos val díszítetlA lobogo messzire csilla az aranybetűs Petőfi Sándor KISZ Közpp tömeg Iripi- gyát- ki- ttal sze- 'bileumot emblémá- Selymén nap fénye ,88. számú törőcsapatának, a Bizottsága, 1961. A dolgozó .népéfrt, a hazáért elő­re!” Büszkén kihúzta magát min­denki. Büszkék voltak a pajtások, hiszen az % mozgalmi munkájuk nagyszerű bizonysága a zászló, de büszkék voltak az ilyen lányokat, fiúkat nevelt szülők, úttörőveze­tők, büszkék a párt- és tömegszer­vezeti küldöttek, s a veterán har­cosok, köztük Kun Béla özvegye. Ó is eljött fiával és menyével, hogy együtt örüljenek minden je­lenlévővel. Ebben a nagyszerű környezetben biztatóan csengett a ruhagyári KISZ-szervezet titkárá­nak, Kocziszky Lászlónénak a hangja, mikor a kiszesekké ava­tandó pajtásokkal elmondatta a fogadalom szövegét. Ilyen úttö­rőkkel, ilyen tagjelöltekkel öröm lesz az együttlét, a közös munka. Például csak néhány név azok közül a pajtások közül, akiket ez alkalommal példás úttörő mun­kájukért az Úttörő Szövetség Ki­váló jelvénnyel és üdülő-beuta­lóval ajándékozott meg: Paróczai Éva, Kohári Sándor, aztán a többi jutalmazottak: Botyánszki Kata­lin, Kiss Erzsébet, Méri Edit, Mó- rocz Anna, Szász Mária, Karaba Mária, Mázán Ilona és még sokan, sokan. Aztán felolvasták a forra­dalmi nyomolvasó központ dísz- parancsak Csi ipa kitüntetés, csupa elismerés Volt ez a nap a 88-as úttörőcsapat-' részére és mindazok fészérá, akik ehhez okos, pártos neveléssel és fegyelemmel segí­tették. [Erre utalt Sebő László elv- t^rs, af iskola igazgatója is, mikor tő soraiban ezeket mondta: csapatvezetöség tudatosan irá­nyította úgy a munkát, pajtások, hogy elsajátítsátok a szocialista ember nagyszerű tulajdonságait...” Erre gondolt Varga K. János csa­patvezető, amikor visszapillantva a 15 esztendős úttörőmúltra, ekként idézte annak nehezét: „Nagy küz­delem volt itt akkor, hiszen so­kan nem akarták látni még a vö- rösnyakkendős úttörőket”. Vizs- nyiczai elvtárs is, miközben büsz­kén közölte, hogy az országban az első úttörő-tábor szervezői és résztvevői csabaiak voltak, emlí­tést tett arról, hogy az akkori eredmények küzdelmes, harcos munka árán születtek. Az ünnepi szónokok ajkán nevek hangzottak el, olyanoké, mint például Such Sándor is, aki az első úttörő volt és most csapattanács-elnökük. A szárnyaló beszédekből, zász­lók csattogásából, izzó szavalatok­ból, a kórus zengő indulóiból, s a hevesen dobogó szívekből forró, felemelő ritmusként tüzelt elő minden siker lelkesítő erejének, a pártnak a neve! H. R. légiumi nappal kötötték egybe. Az avatóbeszédet Botos Mihály szá­zados mondta, a KISZ részéről pedig Szuhai Marianna üdvözölte az új KISZ-tagokat. Kedves jelenet volt, amikor a nőtanács részéről Nyíri Kálmán­ná és Demjén Jánosné ajándékot adott át a nőtanács „fogadott” gyermekeinek: Pálinkás Mihály­nak és ikertestvérének, András­nak. Az avatóünnepély után az udva­ron felállított színpadon magyar és szlovák műsorszámokat — né­pi táncot, jeleneteket és dalokat adtak elő a pajtások. A kollé­giumi nap alkalmával a szülők és pedagógusok — mintegy kétszá­zan — közös ebéden vettek részt. Sokan voltak a művelődési ház­ban megrendezett mesedélutánon is, amelyen a II. számú óvoda nevelői mondtak mesét a kicsi­nyeknek. A Balcfssi-együttes vendégjátéka Felejthetetlen élmény volt az Úttörő Szövetség fennállásának 15. éves évfordulója és a gyermek­napi ünnepség Bánkúton is. Az út­törő- és KISZ-avatás után a bé­késcsabai Balassi Bálint művelő­dési ház táncegyüttese adott ajándékműsort az úttörőknek és az állami gazdaság dolgozóinak. Az együttes tagjai áldozatkészen vállalták ezt a „műsoron kívüli” szereplést azért, hogy örömet sze­rezzenek a gyermeknapon a bán- kúti gyermekeknek. A szívderítő és szép műsort mintegy 250 főnyi közönség nézte meg. A lelkes gár­da sok-sok tapsot kapott egy-egy műsorszámáért. A gazdaság veze­tői pedig megvendégelték őket és egy matyóbabát adtak emlékül és hálából az együttesnek, hogy ilyen szép délutánt és kellemes szórako­zást nyújtottak. Az együttes tagjai e látogatás alkalmával szoros barátságot kö­töttek a kiszesekkel és az úttö­rőkkel, akiknek még az esti tá­bortűz előkészítéséhez is segítsé­get adtak. Kisdobos-, úttörő- és KISZ-tagavatás, mesedélután és kollégiumi nap Szarvason A borúsnak induló reggel ra­gyogó napsütéses délelőtté válto­zott, mire a szarvasi I. és II. szá­mú általános iskola úttörői és kis­dobosai felvonultak az üdezöld sportpályára. A tribünön és köze­lében ünnepélyesen öltözött, meg­hatott szülők és nevelők várták az ünnepség kezdetét. Felemelő ér­zés látni azt, amikor a gyermek elérkezik élete egyik nagy pilla­natához, amikor ünnepélyes foga­dalmat tesz, hogy szereti szüleit, nevelőit, segít társainak, jól ta­nul, tiszteli az időseket és szereti hazáját. S e fogalmakat megpecsé­telik a felnőttek is azzal, hogy kék és piros nyakkendőt adnak át nekik, amely kötelez és figyel­meztet a fogadalom teljesítésére. Az úttörő-egyenruhába öltözött pajtások ünnepélyes arccal mond­ták a fogadalmat László János százados, avató tiszt szavai után. Szavuk messze szállt, vitte a könnyű szél, s talán- meghallották azok a szülők is. akik nem vettek részt gyermekeik nagy ünnepén. Felkerültek a piros és kék nyak­kendők. Egy nagy csoporttal is­mét gazdagodott a kisdobosok és úttörők tábora, ahol már sok-sok pajtás tűnt ki kiváló munkájával, sokaknak ott csillogott a mellén a kitüntetés is. Ezúttal a „Kiváló úttörőmunkáért” jelvényt és ok­levelet Szabó Anna, Vida Anna és Koszti László kapta meg a szarvasi pajtások közül. A jelvé­nyeket és oklevelet Lukács Mária, a KISZ megyei bizottságának munkatársa adta át kedves, meleg szavakkal. Az I. számú általános iskolá­ban ugyancsak igen szép és ked­ves ünnepség volt. Itt az általá­nos iskola VIII. osztályos tanulói, az új KISZ-tagok ünnepélyesen kapták meg a KISZ-tagsági köny­vüket és tettek fogadalmat. A szlovák általános iskola udvara is megtelt ünneplő pajtásokkal, nevelőkkel és szülőkkel. Az úttörő- és kisdobos-, valamint KISZ-ava- tást egy kedves és immár hagyo­mányossá vált ünnepséggel, a kol­Sétakocsizás Békéscsabán és Szabadkígyóson Nagy és emlékezetes nap ma­rad az idei gyermeknap a Luther utcai óvodások életében. Nem­csak az óvoda nevelői és szülői munkaközössége fáradozott a gyer­mekek szórakoztatásán, de az óvoda patronáló üzeméből, a 41-es AKÖV-től is sokat kaptak ezen a napon. Az óvoda aprónépét szép emléklappal köszöntötték. Délelőtt a gyermekek a nőtanács által szervezett városnézőbe indultak. Itt érte őket az első meglepetés, az AKÖV részéről. Az autóbusz­ban minden gyermek egy üveg bambit és sok-sok cukorkát ka­pott. Délután 1 órakor a nagy- csoportosokat Szabadkígyósra vit­te az autóbusz, ahol az üzem nő­dolgozói finom uzsonnával vár­ták őket. De nemcsak a gyerme­kek szórakoztatására gondolt a 41-es sz. AKÖV szakszervezeti titkára, a gyermekek szeretett Ladányi bácsija és az üzem veze­tősége, hanem az óvoda szépítésé­re, otthonossá tételére is. Több­ször keresték már fel az óvodát kisebb-nagyobb játékszerekkel. Legutóbb 2 darab szőnyeget kap­tak a gyermekek, hogy meg ne fázzanak, ha a padlón játszanak. Sok segítséget adtak az óvodai bú­torok átfestéséhez, az udvar ren­dezéséhez, parkosításához és ezt csak a gyermekek iránti határta­lan szerctetből tették. Salát Jánosné 1iUU fafttefÜHk veres nem magánügy Régen a nyomor, a nélkülözés, a munkahelyen eltöltött keser­vesen nehéz órák sokszor mély nyomokat hagytak az emberben. Forrt, lázongott belül minden, s amikor a munkás, a családfő hazaindult, ahol várták a min­dig éhes fiókák, ezekkel az indu­latokkal telve ballagott a kis ott­hon felé. A ház ura, kenyérke- resöje egyedül a férj volt. Az asszony, a gyerekek kiszolgáltat­va, sokszor remegve lesték, mi vár rájuk, jó- vagy rosszkedvűen tér haza a családfő. Néha elég volt egy nemtetsző tekintet, egy elhibázott szó, máris ütésre emel­kedett a kéz. Az asszonynak „hallgass” volt a neve. S ő mit tehetett mást. hallgatott, nem tudta, hogy a férj indulatainak mélyebb, a társadalom szülte okai vannak. Alig másfél évtizede ezek a társadalmi okok már megszűntek. A nyomor, a nélkülözés már a múlté, s ahhoz nem kell különö­sebb magyarázat, hogy miért. Látjuk, tapasztaljuk, érezzük ezt a változást a saját életünkön. Mégis, de sokszor fordul még elő, hogy a férj uralkodik a család felett. Számtalan példa volt már er­re. A jóérzésű szomszédok józan állapotában beszéltek a család­fővel, ha ez nem segített, a mun­kahely vezetőségéhez is elmen­tek, hogy segítsen a kollektíva egy ember jó útra térésében, a család megmentésében. Nem egyszer fordult már elő, hogy a segítő kéz felemelte a megbot­lott embert, helyrehozta a csalá­di egyensúlyt. Az italozás mellett sokszor a maradiság, a „férj a teremtés koronája” elv is okoz békétlenséget a házastársak kö­zött. A napokban egy 19 éves fiatalasszony kereste fel a bé­késcsabai nötanácsot. Segítséget, tanácsot kért. Nem bírja tovább, amit a férje vele tesz. S az első szavak után ömlött a panasz és elhangzott a kérés: adjanak ta­nácsol, mit tegyen, kihez fordul­jon. Fiatal házasok. Egy gyerme­kük van, alig párhónapos. A férj édesanyjánál laknak. A pénzt ő kezeli, azt is, amit a fia keres. Ha sóért, cukorért kell menni, a menyecske az anyóstól kér pénzt. Az asszonynak itt is hall­gass a neve, habár a férj nem iszik és nem az az oka, hogy a családi élet harmóniája meg­bomlott. A pénz kezelése fölötti vita napirenden van, A fiatal­asszony nem mehet moziba, nem vehet egy ruhát és így tovább. A legnagyobb baj mégis a gyer­mek miatt van. Már útban volt, amikor házasságot kötöttek. A férj tudott erről, nem is tilta­kozott ellene, csak most, amikor megromlott a viszony a me­nyecske és az anyós között. Most már a gyermek sem kell, az asszonyt pedig nap mint nap ütlegeli, szidalmazza. A legutób­bi verésnél kijelentette a férj, ha nem adja a gyermeket álla­mi gondozásba az asszony, akkor mehet ő is, neki egyik sem kell. Ezért fordult az asszonyka a nőtanácshoz, ezért kért segítsé­get. Tudja, nincs egyedül, ha baj éri. Mellette vannak a jóérzésű emberek, mellette van az egész társadalom, mert ma már nem lehet magánügy egyetlen családi egyetlen gyermek életének rosszra fordulása sem. Kasnyik Judit tUudeletkeÜ Valósággal virágos kert a déva- ványai gyermekotthon udvara. Nefelejcs, szekfű és sok más vi­rág pompázik és csalogatón röp­pen szerte illata. Május 28-án azonban csokorrá lett e kert. Fe­hérszalagos, pi ros n yak ken dős út­törők és kék nyakkendőjükben a kisdobosok alkottak egy feledhe­tetlen, szép bokrétát. Ünnep volt ezen a napon. Ünnep, amely ki­csalta a szeretet könnyeit, ünnep, amelyen a gyermekek gaz­dagabbak lettek. Csapatzászlót kaptak e napon a munkásőröktől, új kisdooosok tettek fogadalmat a kisdobosok hat pontjának megtar­tására. Milyen szép is volt. A kisdobo­sok az úttörők sorfala között lép­kedtek az emelvény elé. Virágot is vittek, hortenziát, de valameny- nyiük szalagos fejecskéje egy-egy viráglabda volt. A nap is, mintha együtt érzett volna az ünnepsé­gen részt vevőkkel; melegen, simo. gatón. szeretettel pásztázta az ott­hon udvarát. S amikor Csoszor Zoltánná igazgatónő üdvözlő sza­vait befejezve, Faragó elvtárs, a munkásőrség megyei parancsno­ka átadta a zászlót, a munkásőr­ség ajándékát, az emberek arcán megjelenő izzadságcseppek nem voltak egyedül. „Amikor átvesszük a 4889. sz. Zrínyi Ilona kisdoboscsapainak ezt a gyönyörű zászlaját, köszöne- tünket nehéz szavakba önteni” — mondotta Farkas Éva negyedikes kisdobos. Mint mondotta, ők már tudják, kik a munkásőrök. Tud­ják, hogy a szépen berendezett otthonukban nekik is részük van, hogy a szép jelen melenget» su­garaiban az ő szívük melege is ott van. Tudják ezt és éppen ezért akarják kisdobos-éveiket a mun­kásőrök zászlaja alatt leélni. Kedvesek és felejthetetlenek voltak köszönő szavaik, hálaéne­kük, a versek, a jelenet, melyek­kel vissza akartak adni abból a szeretetböl, amely naponta övezi körül őket, s amely ezen a napon hatványozóbban sugárzott feléjük. Kedvesek voltak, amikor Faragó elvtársat tiszteletbeli kisdobossá avatták, és feladattal bíztál-: meg: „Mint munkásőr, úgy védje a bé­két, ezt a drága kincset, hogy ér­tünk, kisdobosokért is védi a mai naptól” — hangzott a piciny száj­ból Faragó elvtárs felé a feladat. Nem lehetett meghatódottság nélkül hallgatni és nézni a szere­tet annyi kis apró színfoltját, mely beragyogja ezen a napon az otthon minden kis részét. Mosolyog­va, de könnyes szemekkel nézték végig a vendégek az új kisdobosok fogadalom tételét. Nehéz jelzőt ta­lálni annak kifejezésére, hogy mi­lyennek látták őket a kék nyak­kendő felkötése után: boldognak? Szépnek? Mindkettő igaz. De ta­lán egy kicsit felnőttebbek is let­tek. Ezt sugározta örömtől viruló arcuk. A szeretet hangján szólt hozzájuk Nagyezsda Ivanova Ki­rillovna, a második világháború­ban megyénkben hősi halált halt szovjet őrnagy lánya, Kárász Va­léria, a Magyar Úttörő Szövetség Országos Tanácsának tagja, s a szeretet sugárzott feléjük akkor is, amikor vastaps közepette elvo­nultak a vendégek előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom