Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
«ML májas 28., vasárnap NÉPÚJ SAG 3 n pártmunka időszerű feladatai Békés megyében * írta: Klaukó Mátyás, a Békés megyei Pártbizottság első titkára A z idén Békés megyében is be- de ahol létrejött, ott szemmellát- fejeződött a szövetkezetek ható a hatása a szövetkezet életében. A csorvási pártszervezet rendszeresén foglalkozik a pártontömeges számszerű fejlesztése. Ezzel a VII. pártkongresszus határozatainak megfelelően az ipar után a mezőgazdaságban is uralkodókká váltak a szocialista termelési viszonyok. Megyénk 235 termelőszövetkezetében 87 360 tag tömörül, 628 ezer hold földdel. A megye összes szántóterületének 94 százalékán folyik szocialista, nagyüzemi gazdálkodás. Pártszervezeteink feladata, hogy az új helyzetben összpontosítsák erőfeszítéseiket az elért eredmények megszilárdítására. Azonban a szövetkezeteit gazdasági megerősítése elválaszthatatlan a szövetkezeti tagok politikai, szakmai, kulturális fejlődésétől. Igaz ugyan, hogy a dolgozó parasztok tudatában, gondolkodásában nagy változást jelent, hogy eljutottak a közös gazdálkodás elfogadásáig, de ezzel még korántsem fejeződött be a szocalista tudatformálódás folyamata. Ellenkezőleg: hosszú időt vesz igénybe, s nekünk céltudatosan gyorsítanunk kell az emberek belső átalakulását. A mezőgazda- sági termelés fellendítése, az árutermelés fokozása, a szövetkezeti tagság jólétének növekedése sok tekintetben attól függ, milyen gyorsan birkózunk meg a régi eszmékkel, előítéletekkel és szokásokkal, amelyek gátolják, fékezik az előrehaladást. kívüli aktivistákkal, konkret megbízatásokat ad nekik, s elsősorban a szövetkezeti tagság tájékozottságában, a párt és a tömegek kapcsolatának javulásában érezhető a tevékenységük. Természetesen hozzájárulnak a gazdálkodás fellendítéséhez is. A szövetkezetek belső helyzete, a sokféle gond és tennivaló sürgetően követeli, hogy minden tsz-ben létrehozzuk a pár. tonkívüli aktívát. Dékés megyének fontos szerep jut az ország szükségleteinek kielégítésében. Kenyérgabonából több mint 10 százalékot, hízott sertésből 15 százalékot, baromfiból 25 százalékot adunk az ország élelmiszer-ellátásához. A tervek valóra váltása minden párt-, állami és tömegszervezetnek nagy felelősség, s megköveteli a gazdasági szervező- és fel- világosító munka javítását, hatékonyabbá tételét.Pártszervezeteink érdeklődési köréből és tevékenységéből nem hiányozhatnak a helyes munkaszervezés kialakítása, a korszerű üzemszervezés, a tagság anyagi érdekeltségét felkeltő, többtermelésre ösztönző premizálási módszerek bevezetése, alkalmazása, és a szövetkezeti gazdálkodás más fontos kérdései sem. A ÍVJ egkövetelik az új viszonyok, hogy a szocialista mezőgazdaságban is gazdagítsuk a politic kai tömegmunka tartalmát és formáit. Ezért a Békés megyei Párt- bizottság hat járásban és csaknem • negyven termelőszövetkezetben vizsgálta meg a politikai munka helyzetét. A vizsgálat során igen sok hasznos tapasztalat gyűlt ösz- sze. A legfőbb tanulság az volt, hogy az átszervezés alatt erősödött és növekedett a párt tekintélye, befolyása, a szövetkezeti tagok bíznak a párt politikájában, a pártban és a kormányban. A termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításában nagy feladat hárul a párt- szervezetekre. Megyénk szövetkezeteiben mindenütt van már pártszervezet. A párttagság 36,2 százaléka a szövetkezetekben dolgozik. A szövetkezeti pártszervezetek vezetése, munkastílusa fejlődik. A kondorosi községi párt- bizottság gyakran kibővített végrehajtó bizottsági üléseken vitatmezőgazdasági termelés növelése, a lakosság növekvő igényeinek kielégítése csak akkor lehetséges, ha a tsz-tagok ismerik gazdaságuk céljait, terveit, magukénak érzik a szövetkezetei. Csak az az ember dolgozik szívvel-lélekkel, aki előtt világos a munka célja, értelme. S minderről csak ott beszélhetünk, ahol virul a szövetkezeti demokrácia. Sajnos, akadnak olyan vezetők, akik nem engedik meg a szövetkezeti gazdáknak, hogy jogos ügyeikbe beleszóljanak, nem támaszkodnak a tagság véleményére, tanácsaira, nélkülük akarnak vezetni, gazdálkodni. A demokrácia megsértése az is, ha valahol a szó és a tett különválik. Például a közgyűlés által jóváhagyott premizálási módszert évközben ké- nyük-kedvük szerint módosítják. Előfordult az is, hogy a megígért és megszavazott prémiumot nem fizették ki a tagoknak. A bélmegyeri Kelelí Fény Tsz-ben egyéb hibákon kívül ez is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly a tsz mérlegja meg egy-egy tsz helyzetét, természetesen a tsz-párttitkárok részvételével. A szarvasi járásban tervszerűen gondoskodtak a párt- titkárok tanulásáról. Kettő kivételével minden párttitkár elvégezte a háromhónapos pártiskolát. A téli hónapokban tanfolyamok, tapasztalatcserék segítették elő a pártvezetőségek munkáját. A pártmunka előterében az új és a még gyenge termelőszövetkezetek politikai, gazdasági megszilárdítása áll. Egyik igen fontos teendő, hogy ezekben a szövetkezetekben rátermett, hozzáértő emberek kezébe kerüljön a vezetés, olyan gazdák, szakemberek, pártmunkások kezébe, akik élvezik a tömegek bizalmát, s tudnak bánni az emberekkel. Május elején harminchat pártszervezőt küldtünk ki a gyenge szövetkezetekbe Budapestről, megyei és járási szervektől. Termelőszövetkezeteinkben mindenütt nagy szükség van a párton- kívüli aktívákra. Megyénkben mée nincs mindenütt ilyen aktíva. Megjelent a Népszabadság 1961. má- jite 26-i számában. hiánnyal zárt. Viszont a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz^ben, ahol a helyes premizálási módszert következetesen alkalmazták, nagymértékben nőtt a termelés és egyúttal a tagok jövedelme is. Ebben a szövetkezetben több mint 39 forint volt egy munkaegység értéke. Párt- és állami szerveink nem nézhetik ölhetett kézzel a szövetkezeti demokrácia semmibe vevését, megsértését, harcolniuk kell a jogok és a kötelességek em_ berséges érvényesítéséért. Egyes Vezetőknél elharapózott a durva bánásmód, a fennhéjázó magatartás, s ez csökkenti a tagok munkakedvét, felelősségérzetét a közös iránt, vagy árt a gazdálkodásnak. Mindenütt a pártszervezettől várja a szövetkezeti tagság a hibák feltárását és kijavítását. A termélőswövetkezeti párttagok és pártonkívüli aktivisták politikai, ideológiai képzése elsősorban a szervezett pártoktatás, előadásos propaganda, a téli tanfolyamok, iskolák, viták útján történik. Amíg 1959—1960-ban a tsz-párttagságnak csak 22 százaléka vett részt szervezett politikai oktatásban, addig 1960—1961-ben 30 százalékra javult az arány. A felvilágosító munkának köszönhető, hogy a kommunisták és a pár- tonkívüliek ismerik és értik a párt politikájának alapvető kérdéseit, ismerik a legfontosabb határozatokat, rendeleteket. Mind többen értelmezik helyesen a párt álláspontját olyan kérdésekben, mint a pártonkívüliekhez váló viszony, az egyéni, a közös és a társadalmi érdek összefüggése, az osztályharc és így tovább. A szövetkezeti párttagok között csökkent a dogmatikus, szektás szemlélet és gyakorlat, de még nem szűnt meg. Egyes vezetők és párttagok gondolkodásában ma is előfordulnak még a párt politikájától eltérő, káros nézetek. Néha a régi nézetek új köntösben jelentkeznek. Egyesek azt állítják, hogy a volt középparasztok föld járadék címén munka nélküli jövedelemre tesznek szert. S mit mondanak a középparasztok? Azt, hogy „ha mi nem hoztuk volna be a földet, nem lenne min gazdálkodni”. Nem mindenütt látják még a kis- és középparasztok, hogy egymásra vannak utalva, azonos az érdekük. Nevelő munkával elérhető, hogy a tsz-tagokat ne az foglalkoztassa, ami különválasztja őket, hanem az, ami egyesíti az érdekeiket. Ez pedig nem más, mint a termelés növelése, a jólét fokozása. Az említett helytelen nézetek sok kárt okoznak, csökkentik a középparasztok bizalmát a párt és a szövetkezet iránt, gyengítik a párt és a tömegek kapcsolatát. Pártszervezeteinknek következetes harcot kell folytatniuk a tájékozatlanságból és az ellenséges propagandából eredő káros nézetek ellen. Egyes tsz-ekben megint jelentkezik az egyenlősdi. „Mindenkinek egyforma a gyomra — hangoztatják —, hát egyformán kell osztani is”. Ez nem más, mint az igazságos elosztási elv háttérbe szorítása. Aki többet tesz a közösségért, annak többet is kell kapnia a közösségtől, ki-ki aszerint részesüljön a megtermelt javakból, ahogy dolgozott értük. Ez lehet csupán a jövedelemelosztás kiindulópontja. E fogyatékosságok ellenére is tapasztalható, hogy az utóbbi időben erősödött a tagok egysége, ritkábbak, a súrlódások, viták. Illetve a viták többsége ma már a gazdálkodás körül forog, s így helyesek és hasznosak. ^ ? átszervezés után bővültek a kulturális, nevelési lehetőségek. Megnövekedett a szövetkezetekben az érdeklődés a szakmai tudás és az általános műveltség iránt. 1959—60-ban 1231-en jelentkeztek az általános iskola felső tagozatára, 1960—61-ben pedig 2280- an, s ebből 80 százalék a tsz-tag. A tavalyi 154 fővel szemben most 424-en tanulnak a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatán. E fejlődés ellenére is a kulturális élet a legelhanyagoltabb a szövetkezetekben. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a párt- és a gazdasági vezetők sok helyütt lebecsülik a kulturális fejlődés szükségességét. Nehezen fogják fél, hogy a mező- gazdasági termelés növelése elválaszthatatlan a tsz-vezető'k és -tagok politikai, szakmai és kulturális műveltségének gyarapodásától. A megyei pártbizottság a következő politikai kérdésekre irányítja a szövetkezeti pártszervezetek figyelmét:-, a szövetkezeti parasztság egységének további erősítése, a munkás-paraszt szövetség erősítése; a szövetkezeti közös tulajdon gyarapítása és védelme; az egyéni, a közös és az állami érdek összefüggésének tudatosítása; a szövetkezeti demokrácia, a tagok Új gazdasági épületekkel biztosítják az állatállomány fejlesztését A pusztaföldvári Lenin Tsz ez évben több gazdasági épület átalakításával és létrehozásával teszi lehetővé az állatállomány fejlesztését. Már átalakított egy sertésfiaztatót lóistállónak, egy lakóházat sertésfiaztatónak. Megkezdte egy 120 férőhelyes sertés- hizlalda és két csibenevelő építését és sorra kerül egy anyakoca- szállás létrehozása is. A régi gazdasági épületek tatarozása befejezés előtt áll. Az építési és tatarozási munkákat Kaczkó Mihály kőműves- és Vetró István ácsmester (tsz-tagok) vezetésével végzik. Az inaséleftől a tanulóévekig Beszélgetés Idős szakmunkásokkal és fiatal ipari tanulókkal A GYOMAI GÉPÁLLOMÁS javító- és szerelő-műhelyeiben néhány idősebb szakmunkást és fiatal ipari tanulót kértem, mondják el, hogy milyenek voltak a múltban az ő tanulóéveik és milyen körülmények közt folyik most a szakmunkás-képzés az üzemben. T. Lajost műhely-karbantartás közben találtam. Második éve dolgozik itt. Beszélgetésünk során a gyermekkorára terelődik a szó. Amíg a kezében lévő simító ide- oda szaladgál a frissen vakolt falon, addig néhány mondatban elmondja életét. — Apám vasúti alkalmazott volt. Mind a két lábát levágta a vonat. Munkaképtelen lett, de nyugdíjat nem kapott. Anyám is betegeskedett, nem tudott munkát vállalni. Odahaza négyen voltunk éhező gyerekek. Először kanásznak álltam egy gazdához. Embertelenül bánt velem is, meg a jószágaival is. Tizenhárom éves lehettem, amikor három kocája valami betegség miatt elvetélt. Engem bosz- szúból nyakamnál fogva egy fára felakasztott. Az öregbéres vágott le, s azt mondta — alig-alig tudott már lelket lehelni belém. Később hentesinasnak adtak, ám ott is rosszul bántak velem, inkább kubikosnak mentem. 1927- ben röpiratok terjesztéséért megbilincselve Gyulára .meg Szegedre hurcoltak el. Utána kőművesek mellett segédmunkás beosztásban dolgoztam. Az ott eltöltött idő meghaladta a harminc évet. A szakmunkás-bizonyítványt most, hatvanhárom éves koromra szereztem meg. BÉRCZI JÓZSI bácsi is jóval felül van a hatvan éven. Az asztalosműhelyben dolgozik. Akkor nem nyolc órát kellett dolgozni, mint most, hanem tizenhármat meg tizenötöt is, mondja visszaemlékezve. A munka rendszerint vasárnap délig tartott. A cipők takarítása még a vízhordás az én feladatom volt. Iskolába is a munkaidőn kívül jártunk. Schvolm György a gumijavító- ban dolgozik. — A tanuló-évekről? — lemondóan legyint kezével — jobb nem beszélni! — Télen négy órakor felkeltem tüzelni, és este 11 óráig dolgoztam. Tóth Lajos meg Tuba István szerelők, ők sem tudnak jó emlékekkel visszaemlékezni tanulóidejükre. Az inas fekhelye a műhely valamelyik piszkos sarkában volt. Ezután a gépállomás műhelyvezetőjét kértem meg, hogy néhány mondatban beszéljen a máról, az ipari tanulók képzéséről. — Az első évben — mondotta Cserenyec elvtárs — a különféle szerszámok készítési módjaival, lágyforrasztással és a síma fém- csapágy-öntéssel ismerkednek meg. Ezeken kívül munkagépek javításaiban is részt vesznek. A második évben kerülnek az erőgépek javításaihoz. Minden igyekezetünk az, hogy lépést tartsunk az iskolai szak-tantárgyakkal. Az utolsó hévben önállóan elvégzendő javításra és szerelésre kapnak». megbízást. Megtanulják még a különböző fajta fémek esztergá- lási módjait. Az ívhegesztésnek legalapvetőbb ismereteit, mivel az I külön szakképesítést kíván. EZEK UTÁN néhány tanulóval beszélgettem. Bukva István Endrődről jár dolgozni. Elsőéves tanuló. Még általános iskolás korában elhatározta, hogy a géplakatos szakmát tanulja meg. Wolf Laci már másodéve van az üzemnél. A tanulók közül ő az, aki legjobban ért az ívhegesztéshez. Ádám Mihály és Szosznyák István az utolsó tanulóévüket töltik. Mindkettőjük édesapja alapító tagja a gépállomásnak, s jelenleg is itt dolgoznak. A tanulók tagjai a KlSZ-szer- vezetnek és beneveztek a 20 órás társadalmi munkafelajánlási mozgalomba. Jó szakemberek közt, jó szakemberré válnak valamennyien. Pelyva Máté már betöltötte a harminc évet, de alig néhány hónapja szabadult fel. Mivel gimnáziumi érettségivel rendelkezett, így másfél év volt a tanulóideje. Végezetül tőle érdeklődtem, hogy milyen kedvezmények illették meg őt, mint „öreg” tanulót? — Mindazok, amelyeket a Munka Törvénykönyve a rendes korú ipari tanulóknak is előír. Többek között az évi 30 nap szabadság, napi nyolc órai munkaidő, üdülés, kedvezményes ebéd stb ... Ilyesmiről bezzeg nem tettek említést a régen janult szakmunkások! Dobi János jogainak és kötelességeinek egészséges érvényesítése a szövetkezetek megszilárdításában. Most, a nagy munkák kezdetén különös gondot, kell fordítani a fiatalok, a nők, az idősebbek, általában a családtagok felvilágosítására és a közös munkába való bevonására. Gyökeres javításra szorul a mezőgazdasági szakpropaganda, amely az új gazdálkodási módszerek elterjesztésére hivatott. rpermelőszövetkezeteimk fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy soha ilyen lendületes, fegyelmezett munka nem folyt még a földeken, mint most. A politikai hangulat jó a falvainkban. A tavaszi 'mező- gazdasági munkákat időben végeztük el, s a soron lévő növényápolási tennivalókkal is előbbre vagyunk, mint bármikor ezelőtt. Terméskilátásaink jók, közös gazdaságaink bizakodva tekintenek a .jövőbe. Minden reményünk megvan arra, hogy — ha továbbra is kedvez az időjárás — gazdag és bő termést takarítsunk be. Ehhez azonban szükség van a párt- szervezetek lankadatlan segítségére is.
