Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

2

1961. május 5., péntek

KÉPÚJSÁG

Az algériai puccskísérlet a térképen

Súcrfe

Tunisza

ALGÍR

V<rX?^o c o n 61 a ri I i n e

#* ( oW -iVr

\?k \ *>«SrfS

tföslaganem.

rO/léansn/le

lehzare^j^^fi'&ref ’\

'■MeraelKebh

oTauggourt

/iáSS! O Irtai

mmmsuis

Man Messaoutj

Cakmb-BSc/iáf

r+rAlCERW

Srahara

kőolajvezeték vezeték építés a raft

Francia haditengerészeti támaszpont Vv drótsoreng/ar

Mint ismeretes, 1961. április 22-én a kora reggeli órákban katonai puccs robbant ki Algériában. A lázadásban részt vevő idegenlégiós ejtőernyős egységeket szélsőjobboldali tábornokok és főtisztek vezették. A felkelők meglepetésszerűen megszállták Algéria fővárosát, Algírt, és csatlakozásra szólítottak fel Algéria különböző városaiban állomásozó francia katonai egységeket. Ny ugat-Algériában Tlemcen, Saida helyőrségei és a Mers el Kebiri flottatámaszpont egységei, Kelet-Algériában pedig Bone (e városok térképünkön aláhúzva) és Constantine körzetében állomásozó alakulatok, valamint a szaharai katonai egységek a puccs kirobbanásától kezdve megtagadták a fasiszta jellegű államcsíny-kísérlet irányítóinak az engedelmességet. A lázadók szilárd bázisuknak csupán a Sidi bel Abbesi idegenlégiós központ, valamint Órán, Algír, Mostaganem és Batna városokban állomásozó egyes katonai egységeket tekinthették. Ennek ellenére, mint a francia kormány hivatalos nyilatkozataiból is kitűnik, közvetlen katonai akció végrehajtását tervezték Franciaország fővárosa, Párizs ellen is. Az ultra-kolonialisták képviseletében fellépő tábornokok államcsínykísérlete alig néhány nap elteltével rombadőlt. A lázadó katonatiszti csoport feletti győzelem elsősorban a francia népnek köszönhető. Tizenkétmillió francia dolgozó április 24-i sztrájkja, valamint a francia sorkatonaságnak azon vágya, hogy mihamarabb befejeződjön a több éve teljesen céltalanul folytatott algériai háború, komoly figyelmeztetés a puccsisták és a hivatalos kormány részére is, mely ez ideig halogatta az algériai békekötéssel kapcsolatos tárgyalásokat.

tűire mszúzueq ij oenkilene

Türelmes ember hírében állok, egyesek szerint végtelen türelmem van. A legutóbbi napokig én is azt hittem, valóban rendelkezem ezzel az erénnyel A valóság azonban alaposan rámcáfolt. Lemérték a türelmemet. Na, persze nem úgy, hogy elmentem a türelemhitelesítő vállalathoz és ott valami levélmérlegre tették — hanem a következőképpen:

Egy irodalmi jellegű írást tanulmányoztam éppen, amelyet egy jótollú barátom írt. (Senki ne gondoljon Ternyák Ferire.) Türelmemet bizonyítva már a huszonhatodik oldalnál és a hetedik cigarettánál tartottam, de még mindig nem tudtam, hogy az írás i mivel is foglalkozik, a kolorádó- bogár elleni védekezés módjaival vagy pedig a mélytengeri haltenyésztés legújabb tapasztalatait akarja csokorba foglalni.

Mondom... türelmes ember vagyok és izzadó homlokkal éppen a huszonhetedik oldalra fordítok, amikor cseng a telefon.

Na egy kis szusszanás... nyúlok a kagyló után. Egy kedves női hang adja tudtomra, hogy sürgősen küldjék el a nyomtatványokért, amelyeket a békéscsabai nyomtatványellátótól voltunk szívesek hozatni.

— Mi... miért? — kérdezem kiszakítva magam a mélytengeri halak birodalmából.

— A nyomtatványokért — feleli újra a kedves női hang.

—Honnan beszél maga? — kérdem kissé furcsán.

— Az Erkel Tsz-ből — hallom a választ.

— És milyen számot tetszett kérni? — váli/c az én hangom is nagyon kedvessé.

— A háromnegyvenkilencet.

— A Gyulai Hírlapot? — kérdezem újra.

— Nem. A Vörös Csillag szövetkezetei.

— Itt pedig a Gyulai Hírlap beszél, hívja a háromötvenkettőt.

Leteszem a kagylót és elgondolkozva ereszkedek le újra a mélytengeri halak tanulmányozásába. Éppen az ördöghal kedvenc ételeit olvasgatom, amikor...

Újra csörög a telefon.

— Háromnegyvenkilenc?

— Igen.

— Bontovics elvtárssal szeretnék beszélni.

— Ö kérem nem tartózkodik itt.

— Hát hol van?

— Valószínű a Vörös Csillagban.

— Hát nem a tsz-szel beszélek?

— Nem, a Gyulai Hírlappal. A tsz háromötvenkettő.

Üjra a halak... újra csengetés. Háromötvenkettő, mondom fogcsikorgatva és már teszem is le a

III. Fejezet

CSILLAGÜTON A D-BOLYGÖ FELÉ

Színes filmtekercseken és képrögzítő szalagon őrizték meg a Tixon technikusai az Endroxlán 245 indulását hosszú évekig tartó felderítő útjára a titokzatos D- bolygó felé. A tixoni televízió-állomások már több száz űrrakéta indulását bemutatták az elmúlt évtizedek során, az Endroxlán 245 startja mégis minden eddigi érdeklődést felülmúlt, úgyhogy többször is műsorra kellett tűzni a Tixon BX—999 kutatóállomás rakétaindítóhelyén készült felvételeket.

A felvételek bemutatták az indulás legapróbb mozzanatait is. A roxonai TV-állomás riportere közkagylót. Huszonnyolcadik oldal... hol is tartok? Ja, igen... „a lepényhalak a tenger fenekére lapulva lesnek zsákmányaikra...” Cseng a telefon. Háromötv...

— Halló! Mi van veled? Az előbb is felhívlak, erre bemondasz egy számot és leteszed a hallgatót. Talán csak nincs valami bajod?

— Nekem... ááá, nics... semmi bajom nincs... csak mindenki a Vörös Csillagot keresi és állandóan ide kapcsolják.

■ — Éppen ezért hívlak, mert észrevettem, hogy az új telefonkönyvben a Vörös Csillagnak és a Gyulai Hírlapnak is a háromnegy- venkilences telefonszáma van.

(Kollárik)

vétlenül a start előtt készített rövid beszélgetéseket a hat űrhajóssal, utolsónak Dox Tent, a felderítő-út parancsnokát szólaltatta meg. Dox Ten leplezetlen izgatottsággal beszélt, hiszen akkor már minden idegszálával a hatalmas fényrakéta indulására összpontosította figyelmét.

Milliók lesték lélegzetvisszafojtva a televíziós képet, melyen Dox Ten arcát láthatták.

— Nagyszerű érzés részese lenni egy olyan feladat megoldásának — mondotta Dox Ten —, melynek sikere új korszakot nyit meg történelmünkben.. Most még azonban semmit sem tudhatunk...'Fényrakétánk, az Endroxlán 245 kitűnő... A távoli világ azonban rejtelmes, milliónyi veszély várhat bennünket... Ha neA presxtiss-rakéta

A világsajtó még most is foglalkozik a Szovjetunió hatalmas sikerével. Az első embertszállító Űrhajó sikeres útjával, a kozmosz legyőzőjével, Gagarin őrnaggyal.

A hang, amely a világból árad, az elismerés, a csodálat hangja. A történelembe beíródott: Az első Űrutas 1961. április 12-én szovjet földről szállt fel, és szovjet földre tért vissza sikeresen.

Az Északamerikai Egyesült Államok, az imperializmus újra teret vesztett még akkor is, ha a Szovjetunió után kicsit kockáztatva, egy kicsit, mindenáron is megpróbál embert küldeni az Űrbe, Az amerikai rakétakísérletek kudarcsorozata nem alapozta meg e kísérletet. „De nem maradhatunk le még jobban” — jelszóval beharangozták a nagy kísérletet. A propagandagépezet dicső munkát végzett a fellövés körüli cécó megrendezésében. Éppen az jelentette az első kudarcot is. A kísérletet valamilyen okból (ők időjárásra hivatkoznak) elhalasztották. Lehet, hogy amikor e sorok megjelennek, már útban lesz a rakéta Shepard kapitánnyal, lehet, hogy sikeresen vissza is érkezik. (Mi mindenesetre szívből kívánjuk neki.)

De milyen is lesz ez a kísérlet? Űrrepülés? A Szovjetunió előnyének behozása? Korántsem. A szovjet előnyök megalapozottak. Ezek mögött ők csak lemaradhatnak. Ez a szocializmus előnye. Ezt nem lehet semmilyen „bukfenccel” behozni még akkor sem, ha gör- lök sorfala, plakátok és léhütök ezrei között indul átjáró.

Nem lesz űrrepülés. Nem földkörüli pályára küldött űrhajónak csaptak ilyen méltatlan farsangi mulatságot. Nem is ballisztikus pályára küldik a rakétát. Fellövik 150—250 kilométer magasba — a kozmikus sebesség alatt — és a nehézkedés törvénye szerint szépen visszahull a Földre. Utasa nem élvezheti az űrrepülést, a súlytalanságot, és mindössze néhány percig tartózkodik fenn, „ha az idő megengedi”, és a kísérleti presztizs-rakéta elindul Amerikában.

K—K

fl francia balaMai növekvő nyugtalansággal tekint De Gaulle egyeduralmára

Párizs (MTI)

A francia baloldal növekvő nyugtalansággal fogadja, hogy De Gaulle tábornok továbbra is fenntartja teljhatalmát és az alkotmány 16. szakasza alapján minden hatalmat a maga kezében összpontosít mindaddig, amíg —, s ezt a tájékoztatásügyi miniszter hivatalosan is bejelentette — az algériai kérdést nem rendezik. A l’Humanité rámutat, hogy De Gaulle valójában elindult a diktatúra felé. Az alkotmány 16. szakaszának alkalmazásával az abszolút monarchia modern változatát teremti meg.

A Libération felveti a kérdést: esziköz avagy valójában cél-e az alkotmány 16. szakaszának igény- bevétele? A haladó lap így ír: Azt hiszi-e a kormány, hogy egy ember teljhatalma képes véget vetni az összeesküvéseknek, ártalmatlanná tudja tenni az ultrákat és cinkosaikat? De Gaulle egyedül, papír-villámokkal a kezében jobb garancia-e a fasiszta veszély- lyel szemben, mint egy egész nép aktív és elszánt ellenállása? (MTI)

Megírni! Dinnyés Lajos

Az országgyűlés elnöksége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mély fájdalommal közli, hogy Dinnyés Lajos volt miniszterelnök, az országgyűlés alelnö- ke, az Országos Mezőgazdasági

Könyvtár és Dokumentációs Központ főigazgatója, május 3-áról 4-ére virradó éjjel hosszas betegség után 60 éves korában elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. (MTI)

künk nem sikerül, az utánunk következők már járt úton vághatnak neki a végtelennek.

Dox Ten hangja megremegett.

— Üdvözlet a Tixon minden lakójának!...

Percek múlva az utolsó, légmentesen záródó csapóajtó is becsukódott. Az indítást irányító technikus-hadsereg elhelyezkedett az irányító-állomás üveg kupolacsarnokában.

Éjszaka volt. 23 óra 45 perc. Xen Her, a Nagy Tanács elnöke beszélt utoljára az Endroxlán utasaival.

— Drága barátaim, minden jót! Minden jót!...

E néhány bttcsúszó után megszűnt a közvetlen rádióelektromos kapcsolat a fényrakéta és az irányítóállomás között.

23 óra 48 perc. Az Endroxlán 245 hófehér teste mozdulatlanul pihent a térség közepén.

23 óra 50 perc. Az irányitó-állo- más kupolacsarnokában kigyúl- tak a vezérlőasztal zöldszínű fényforrásai. Sok száz műszer mutatója idegesen vibrált a köralakú számlapok felett

23 óra 55 perc. Start! Az Endroxlán 245 három, vegyi hajtóanyaggal megtöltött segédrakétája iszonyú energiával narancssárga lángtengert préselt ki a hajtóművek fúvókáin. A fehér rakétatest még egy pillanatig nyugodtan állt a helyén, aztán lassan emelkedni kezdett. Egy másodperc múlva már a narancsszínű lángok is elváltak a földtől, három másodperc múlva pedig fülsiketítő zúgással, egyre gyorsulva robbant bele a sötét égbolt láthatatlan mennyezetébe, még néhány másodperc és nem látszott több belőle, csupán egy apró, piciny fénypont a csillagok között.

A Tixon BX—999 rádióteleszkópjai és különleges fény teleszkópjai „fogták” az Endroxlánt. Saxo Len a csillagvizsgáló főtermében a start után 25 másodperc, cél már 30 ezer kodén magasságban látta a rakétát, öt perccel később pedig — ahogy kijutott a Tixon árnyékából — ezüstös fényt árasztott a teleszkóp látómezejében...

Az indulás a legveszedelmesebb manőverek egyike volt. A hat űrhajós testére leírhatatlan nyomás nehezedett, különleges védőburkolatok nélkül nem is birták volna ki a féktelen gyorsulást. Ami-