Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-24 / 120. szám
1961. május 24., szerda’ népújsAg 5 Találkozás a közönséggel Csodálni való... 3 ft•ö'pv Ca u !/úkfö4flit» „Nagyon szép. Csodálatos. No, [ nézd csak, hát nem kedves?” S a ) dicsérő szavak kifogyhatatlanok i az idei Budapesti Ipari Vásáron, j Bármerre mégy, bárhová tekintesz, külsőségekben is impozáns csarnokok sorakoznak egymás mellett. Belül pedig a nagyszerű alkotások láttán a büszkeség melege önt el: mi alkottuk. Én, te, hozzád hasonló emberek. E gondolat röppen szavakká válva az emberek ajkáról, amikor az elismerés őszinte hangján szólnak a látottakról. Hömpölyög az emberáradat Egyetlen jelzővel kifejezhető a vásár egész arculata: Gyönyörű. S hogy mi benne a gyönyörű? Éppen ezt szeretném bemutatni. Mennyi ember! Fáradhatatlanul járják a kiállítási csarnokokat. Ott az a csoport bizonyára Mező- kövesd-környéki. Az öltözködésükből ítélve, azt hiszem, nem tévedünk. — Szebb, mint a tavalyi vásár! — halljuk erről is, arról is, és a szavak kiejtése különböző helyekről felutazott látogatókról árulkodik. Hömpölyög az emberáradat. Kerülgetni kell egymást, s csak nehezen jutunk el a híddal szemben magasodó, hatalmas daruig. Horgonyozzunk le itt egy kicsit. Monumentális gép. Hogy mit tud? Először is ívelt pályán is áthaladhat, ellentétben az eddigi torony- darukkal, amelyek csak egyenes sínen mozogtak és megfordításukhoz, vagy irányváltoztatásukhoz költséges és körülményes fordító szerkezetet kellett építeni. Az új daru kis ívben is fordul, így hát ha az építkezés kívánja, akár körül is járja az épületet. No de nézzük csak, már indül is. Hatalmas teste megmozdul és egy ember könnyed mozdulatára a kívánt irányba fordul. Egy helyben állni azonban nem sokáig lehet. Emberek jönnek, s visz bennünket a tömeg, no meg a kíváncsiság is. Senki sem siet, pedig az eső szitál szüntelen. Jellegzetes zene szűrődik felénk, szinte csalogat. A kínai pavilonból hallik, ahol a kijárat, bejárat egy pillanatra sem ürül ki. Szerszámgépek, gyönyörű selymek, a kínai nép művészete naponta 20—25 ezer látogatót vonz. A 600 milliós nép alkotása méltán nyűgöz le mindenkit. A kiállítás szinte magával ragadja az embert, s viszi messze tájakra. És a tömeg sodor bennünket. Akaratlanul is a szovjet pavilon felé lépegetünk. Van, aki „csalódott” — Vajon kiállítják-e a Gaga- rint szállító űrhajót? — teszik fel egymásnak a kérdést, s szeretnének néhány centiméterrel magasabbak lenni, mint mások, hogy láthassanak. Ezrek szemlélik az autókat, motorkerékpárokat, amelyeken már ott áll az . „Eladva” tábla. De hatalmas sikere van az orvosi műszereknek, az operációs mikroszkópnak, a nagyszerű mezőgazdasági gépeknek is. A pavilonban A. A. Csernyikov szovjet technikus köré valóságos embergyűrű fonódik. Csatlakozunk mi is. A technikus a több, munkaegységes körkotőgép születésének körülményeit, adatait magyarázza. — A trikószövet gyártására alkalmas gép 8 óra alatt 400—450 méter árut készít — fordítja a tolmács a szavait. E gép teljesítménye 60 százalék, kai múlja felül a nyugati társait, s a Brüsszeli Világkiállításon nagydíjat nyert. Kissé odább Gagarin képe előtt állnak az emberek. — Szorítsák meg nevemben Gagarin kezét, ha már nincs itt — mondja kissé csalódottan egy idősebb bácsika, s mosolyt fakaszt ajkukon, amint hamis kiejtéssel mondja: — Öcsim krasziva — tárja szét karját, jelezve, hogy minden csodálni való. A szerszámgépek „királynőjénél” Közben az idő ugyancsak eljárt, s a sok szellemi táplálék után a testiekre is gondolni kell A szem hizlalása közben jól esik a magyar konyha főztje. Így hát az élelmiszeripar kiállítása sem maradhat ki. Itt aztán van látnivaló. A szemrevaló menyecskék s lányok hadán nehéz rést tömi, hogy „A modern háztartás egy hete” című szellemes bemutatóból ízelítőt kapjunk és adjunk. . Asztal nagyságú naptárlapokon helyezték itt el egy háztartás étrendjét reggeltől vacsoráig. Papír és ceruza kerül elő, férfi, nő egyaránt jegyzetel. „Meglepem az apjukom” — így az égyik. „No, majd megmutatom ón az asszony, nak” — így a másik, s a tetszés- nyilvánítást egy-egy nyelvcsettin- tés kíséri. A lengyel pavilon előtt nagyszerű „látványban van részünk. A..lengyel- motorkerékpárok •tartósságát : valósággal akrobatikus módon mutatják be. A motorkerékpárokkal meredek lépcsőn „másznak” végig és magas trambulinokról, végeznek díjugratást. A pavilonba i alig lehet beférni itt is, mint a1 csehszlovákoknál, a bolgárok-, nái1 Persze nem hiányzik a magyar] szenzáció sem. Az érdeklődők tö-i mege veszi körül a szerszámgé-1 pék „királynőjét”, amely alig 20, perc alatt készíti el az eszterga-« kést anélkül, hogy emberi kéz] hozzányúlna. , Az állami bútoripar termékei-] tői alig tudnak elszakadni az em-( berek. Különösen fiatalok, kéz a( kézben állnak ott, s egy-egy szőri-] tás, pillantás arról árulkodik, hogy] a jövő bútorai megnyerték tetsző-1 süket. • ] És a többi pavilon? A vásári egésze? A modern díszítési, gra-1 íikai, fotomegoldások, s főleg a mindenfelől felénk világító, ki- rakatszerű vitrinek: valóban le- nyűgözőek. A városligeti tó pártján felépített üdülőtábor, a kirándulások, a túrák, pihenőtáborok népszerű campingja. nyönyörű szökőkutak, korszerű falatozóhelyek és ezernyi meglepetést, bámulatot keltő újdonságot tartogató látványos pavilonok elkápráztatják az ember szemét. Az idő estbe hajlik. Lassan villanyfényben úszik a vásárváros. Talán így még szebb!? Menjünk vissza? Ezt sokan megteszik, de nekünk most erre nincs időnk. S ahogy távolodunk az egésznapos élményekben bővelkedő, kedves helytől, úgy érik meg a gondolat: az egész vásár egy szép bemutató, amelyben a legmagasabb színvonalú rendezői művészettel van tálalva mindaz, ami a magyar, szovjet, kínai, bolgár, lengyel, csehszlovák és sok más nép munkájából született. Majnár József Mindennapi életünknek csak egy kis színfoltja volt, mégis úgy érzem, beszélni kell róia. Színházunk párt- és KISZ- szervezetének kezdeményezésére csütörtökön a Békéscsabai Ruhagyárat kerestük fel. Művész számára mindig nagy élmény a közönséggel való találkozás! Az üzemben való sétánk alkalmával fürge női ujjak mindennapi megszokott munkája mellől felénk röppent egy-egy tekintet, egy mosoly, egy felismerés a színpadról már- látott arcoknak. S ez mintha több lett volna, mint a megszökött tapfc a nézőtérről. Éreztük, hogy dolgozótársaink is megértik ezt. S milyen más volt ezek után a közönség elé. állni! A látogatás után a gyár kultúrtermében vidám műsorral viszonoztuk házi- ’ gazdáink szívélyes fogadtatását. Mikor pedig a műsor után beszélgetésre , került a sor, még közelebb kerültünk egymáshoz. Megismerkedtünk a gyár problémáival és megismerték a mi munkánkat. Csak úgy röpködtek a kérdések és válaszok. Nagy igazgató elvtárs elmondta, hogy hogyan születik meg egy új modell, majd mindjárt utána Bánffy kollégám beszélt arról, hogy hogyan készül egy új szerepre. Talán még most is ott táncolnánk, ha nem szólított volna bennünket az esti előadás, vagy a másnapi dolgozatírás. Együtt táncolt a ruhaipari tanuló és a színművész! önfeledt kacagás! Szórakozás a napi munka után! Mindennapi életünknek csak egy kis színfoltja volt s oly jól esett róla beszélni. .. Demény Gyula színművész, a Jókai Színház tagja Hétfőn este a Jókai Színház klubjába a Kötöttárugyár fiataljai látogattak el, visszaadták a színház fiataljainak korábbi látogatását. Nemsokára a ruhagyári fiatalok is a színházban találkoznak majd a fiatal színművészekkel. Szép tavaszi este van. Olyan fagyosszentek utáni hűvös. A hold ezüst fénye bevilágítja a haragoszöldbe öltözött tájat. Kovács Péter kukoricakapálásból ballag hazafelé. Vállait lehúzza a ráakasztott kabát, na meg a napi fárasztó munka. Elfáradt és megéhezett, de a munka jól halad. A munkacsapata ma is húsz holdat kapált meg. Csa.k hát többen is lehettek volna. Az asszony nyit ajtót. „Soká jöttél” ... köszön a férjére. „Hát van mit csinálni”... válaszol a gazda, majd belép a szobába, ahol a petróleumlámpa fényénél már együtt van a család. A fia, János most tölti a harmincat. Keménykötésű legény, csak nyakas ... olyan mint ö volt fiatalkorában. Az ágy szélén ül, kezében a csipetnyi Rozika, a nagyapa kedvence. A menye, olyan tűzről pattant menyecske, most is a tűznél tevékenykedik. A legkisebb fia Sanyi, a sarokban ülve farics- kál. Csendes, hallgatag gyerek. Most járja a nyolcadikat. A gépek rajongója. Mindig fúr-farag, meg a traktorok körül lebzsel, ha erre szántanak. „Adjon isten” — köszönti őket az öreg kissé mogorván. Azok halkan, de tisztelettel köszönnek vissza. Rozika éles visítással adja tudtára mindenkinek kitörő örömét. Az anya kissé féltékenyen fordul hátra, amikor a kicsi cuppanós csókja elcsattan „nattata” arcán. Az öreg fáradtan leül, ölében a poronttyal. Az asztalon ott gőzölög a vacsora. Pörkölt, nokkedli- val. Jó zsírosán. így szereti az öreg. Ma le kelleti vágni az egyik tyúkot, így váratlanul kapta kedvenc ételét. „Gyertek enni...’” szól a háziasszony. Régi szokás szerint a gazda szed először, majd az asszony mer mindenkinek. Csendben vacsoráznak. Kanalazgatás közben az öreg szemmel végigméri a családot. A nős fiánál időz legtöbbet. A szűkszavúság, a némaság valami feszültséget sejtet a levegőben. A fiú nem sokáig állja az öreg tekintetét. Zavartan lenéz a tányérjára és csendesen megszólal. „Maradt még?” Az öreg mintha várta volna a kérdést. Szava, mint a kardpenge vág vissza. — „Talán segíteni akarsz? Egy hete kapálunk, de eddig még nem érdekelt, menynyi van készen!” „Beszéltem Varga Tónival, a párttitkárral”... szólt a fiú. — Mondta, hogy sok a kukorica, meg azt is, hogy a napraforgót is lehetne már... Azt ígérték a városban — emelkedik fel a hangja —, hogy segítenek a tsz- nek, ha kell, hát hol az a segítség? Miért nem jönnek a kapások?” Az öreg erős csörrenéssel teszi le a kanalat. „Nem szégyelled magad. És te!... meg a többiek... Hol vannak a fiatalok a tsz-ből. Mi öregek dolgozunk... helyettetek is! Meddig akarsz még napszámból élni?” — szól — kérges kezét az asztalra ejtve, hogy megcsörrennek a _. ___________________________________ (S zombati oaesora tányérok. Evekkel ezelőtt 12 holdat dolgoztunk veled, meg anyáddal. Ennyit vittem be a közösbe. Most én dolgozzam egyedül? A Nagy Mihály fia is elment a bányába. A föld alá bújt... mert nem akart a föld felett dolgozni. Az apja meg csak húzza a kapát. A Kovács Matyi fia meg a városban lődörög, Lovat akar venni. hogy fuvarozzon. Szökik a földtől ő is. Pedig nekik is volt vagy 15 hold. Egy éves a tsz, de csupa öregekből áll. Ha a lelkünket kidolgozzuk, akkor sem bírunk annyi, földdel. Most meg... Még harminc hold kukorica van hátra, cukorrépa is van még a kései vetésből, aztán ott a napraforgó, abból is maradt. Ha belegebe- dünk, akkor sem leszünk készen idejében. Szerencse, hogy a lucernát levágtuk. Nyakunkra mászott ez a jó idő. Olyan a határ, hogy... — itt megenyhülve folytatja — régen volt ilyen termés, mint amilyen ebben az évben' lesz. Minden bújik, mintha húznák kifelé. A kalászosok?... Nézz szét. három hét múlva lehet vágni az árpát. Ránkégett a munka — halkul le az öreg hangja, majd ércesen fejezi be. —- De nem engedünk! Nem fogunk szégyenkezni a falu előtt... a világ előtt. Még akkor sem, ha a fiainknak nincs , szégyenérzetük. Dolgozni fogunk helyettük is. Van még parasztbecsület! Tizenhárom hold jut egy emberre, de bevetettünk minden talpalatnyi földet. Es nem lesz gazos, ha éjjelnappal kapálunk, akkor sem. A család nem mer szólni. De a néma csendet a puli csaholása mégis megszakítja. A kutya nyüszít előbb, majd — mint aki ismerőst fogad — lehalkítja a hangját. A legkisebb fiú leteszi a villát, apjára néz, majd kimegy az udvarra. Kintről hangok hallatszanak, majd távolodó léptek. A kutya egy-két búcsúvakkantást küld a távozó után. A fiú bejön. Az apa csak szemével kérdezi a fiút. A gyermek érzi még a feszültséget és halkan mondja. . „András bácsi volt, a brigádvezető... Azt mondta, ha az éjjel nem lesz nagy eső, virradatkor indulni kel- . lene holnap is”. Az öreg szeme messzire néz és halkan szűri a szavakat. „Most!?... Most nem lehet eső...! Sürget a munka. Majd újra a kanál után nyúl, szed egy kis meleget. Falatozni kezd tovább. A fiatalabb fia mögéje áll. Látszik rajta, hogy fontos mondanivalója lenne. Az anyja int neki, hogy ne zavarja most, de a gyermek arca határozott. Kezét az apja vállára teszi és halkan' mondja... ..Apu... En.' reggel... 1anyuval megyek. Hajnalban. Most nincs sok tanulnivaló, csak ismétlések vannak.” Az idősebb fiú feláll, némán int a feleségének és kimennek. Az anya várakozva néz a férjére - majd megszólal, —r Nézd... holnap nekem sem muszáj főzni, majd eszünk délben valamit, készíts nekem is egy kapát, ha úgy áll a dolog. Az öreg feláll, a kis Rozihoz megy — a ki csendesen figyeli nagyapját — ölébe veszi és úgy válaszol. ..Te úgysem sokat tudsz segíteni egyedül. A pulykákhoz meg holnap is be kell menned a majorba. Maradj te csak itthon. Nincs elég munkaegységed?... meg osztán vasárnap is van.” Nyílik az ajtó és a két fiú lép be. Elöl a kicsi, utánuk a fiatalasszony. Az arcuk zavart, valami történhetett a padláson, mert mindhármuk kezében ott van a kapa. A nagyobbik megszólal. „Majd én elkészítem őket, hogy ne töltsük az időt reggel azzal is.” A két öreg egymásra néz. Az asszony arcán megnyugvás és egy ici-pici mosoly bujkál. Az öreg még arra sem reagál, hogy Rozika már a füleit cibál- ja, sőt a tarkójára tolt kalapját is leverte a fejéről. Halkan szól a feleségéhez. „Ma reggel láttam egy sánta libát az udvaron, nem tudom, mi lehet a baja. — Ráhunyorít az asszonyra: — Levághatnád holnap... ebédre. Kollárik János
