Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

4 / NÉPÜJSÁG 1961. április 18., kedd Vörös zászlóval tüntették ki, háromezer forinttal jutalmazták a gyulai Iparitanuló-intézet otthonát Mozgalmas, eseményekkel teli napok peregtek le a múlt hét vé­gén a gyulai Munkácsy Mihály Iparitanuló»intézetben. A KISZ Központi Bizottsága és a Munka­ügyi Minisztérium április 13-án és 14-én itt rendezte meg a végzős mezőgazdasági ipari tanulók leg­jobbjainak részvételével a szak­ma kiváló tanulója országos ver­senyt. A nemes vetélkedésben a helybelieket a házi verseny két győztese: Vájná Sándor és Csiz­madia Józseí képviselte. Az erős mezőnyben a gyu­laiak örömére és várakozásá­ra Vájná Sándor a III. helyen végzett, ezzel elnyerte a szak­ma kiváló tanulója plakett bronz fokozatát és az okleve­let, valamint a szakmunkás bizonyítványt. Még jóformán véget sem ért a versenyláz, amikor az intézet máris újabb esemény színhelye lett. Szombaton délelőtt a tágas udvaron rögtönzött színpad előtt elhelyezett székeken az ipari ta­nulók s vendégek foglaltak he­lyet, Rövidesen meg is kezdődött az a felejthetetlen ünnepség, amelyre évek múltán is emlékez­ni fognak az intézet növendékei. Az elnökségben ott volt Bolyós Jó­zsef, a KISZ Központi Bizottsága parasztitjúsági osztályának helyet­tes vezetője, Bárdi Tibor, a Mun­kaügyi Minisztérium vasipari cso­portjának vezetője, Csiszár Jó­zsef, Morvái Lajos, a minisztérium főelőadói, Lipták Pál, a megyei pártbizottság munkatársa, Baukó Mihály, a KISZ megyei bizottsá­gának titkári. Széles Gábor, az intézet ottho­nának vezetője nyitotta meg az ünnepséget, majd Urbaniczki Ist­ván igazgató mondott beszédet. Mondatról mondatra szinte meg­elevenedett az intézet négyéves története, kirajzolódot az a helyt­állás, amellyel a tanulók kiérde­melték az elismerést, a kitünte­tést. Négy évvel ezelőtt, amikor a KISZ zászlót bontott, az intézet otthonában még csak tizenhárom KISZ-tag volt, most pedig 284 tagot számlál a szervezet. Négy esztendő alatt az intézet ta­nulói mindig az elsők között vol­tak, ha segíteni kellett. Az elmúlt években csaknem egymillió forint társadalmi munkával járultak hozzá a város, az intézet szépíté­séhez, a parkosításhoz, fásításhoz. A tanulásból is legjobb tudásúk szerint kivették a részüket, hi­szen a négy év előtti 3,33 tanulmá­nyi átlag a mostani félévre 3,64-ra emelkedett. Élő valóság lett itt a „Munkával, tanulással a szocializmusért” jel­szó. A KISZ Központi Bizottságának nevében Bolyós elvtárs köszöntöt­Ifjúvá avatás Szombaton délután bensőséges ünnepség színhelye volt a Békés­csabai Téglagyár kultúrterme. Több mint ötszáz 16 éves fiatal­nak adták át a személyi igazol­ványt, valamint a KISZ Központi Bizottságának emléklapját. Zsi- linszki András, a városi KISZ- bizottság titkárának megnyitója után Baukó Mihály elvtárs mon­dott ünnepi beszédet, majd a rendőrség képviselői átadták a személyi igazolványokat. A hivatalos ünnepség után meg­kezdődött a 16 évesek bálja. A talpalávalót az orosházi tüzérség zenekára húzta, éjfélig. te a tanulókat, majd átadta a Központi Bizottság vörös zászla­ját, amely ezután az otthont dí­szíti. Bárdi elvtárs is szívhez szóló szavakkal köszöntötte az ünneplő tanulókat, a tantestület tagjait, majd a minisztérium ajándékát, a háromezer forintos jutalmat nyújtotta át. Baukó elvtárs arra kérte az inté­zet növendékeit, hogy az intézet­ből kikerülve is segítsék a terme­lőszövetkezetek megszilárdítását, vegyenek részt a KlSZ-szerveze- tek munkájában. Ezután a leg­jobb tanulóknak és azoknak a tanároknak, akik segítették mun­kájukban a kiszeseket, átnyújtotta a KISZ megyei bizottságának di­csérő oklevelét. A több száz résztvevőt a hiva­talos ünnepség után az intézet nö­vendékei szórakoztatták műsoruk­kal. , (P.) Sinka József előadása a Békés megyei lelkészeknek a tudomány fejlődéséről A Hazafias Népfront Békés me­gyei Bizottságának a lelkészek számára rendezett előadássoroza­tában csütörtökön a Szovjetunió és a szocialista országok tudomá­nyának határtalan fejlődését, az űrrepülést és technikáját ismer­tették Békéscsabán. A városi ta­nács dísztermében délelőtt a me­gyebeli római katolikus papok ré­szére, délután a protestáns lelké­szeknek Sinka József, az MTESZ űrhajózási szakosztályának titkára tartott előadást a tudomány fejlő­désének korlátlan lehetőségeiről a szocializmusban címmel. Lapunk hasábjain többször esett már szó arról, hogy az igények növekedése természetes és magától értetődő velejárója a fejlődésnek. Ezt ma már lépten- nyomon, az élet minden terüle­tén tapasztaljuk. Persze, a roham­léptű fejlődés nem járhat hibák nélkül. Hiszen a szocializmust is emberek építik. Csakhogy... A ma dolgozó emberének van egy „átkos” tulajdonsága: a zaj­ló élet produkálta hibákat tudo­másul beszi és eltűri, de — nem sokáig. S ez is így van rendjén! Nos, az alábbiakban efféle hiá­nyosságot teszünk szóvá... A Békéscsabai IBUSZ fiókiro­dáról van szó. A gyakran utazó emberek jól ismerik ezt a de­koratív, kulturált, határozottan impozáns, neonfényes hivatalt. Kívül hívogató, ízléses kiraka­tok, belül elegáns, tágas iroda- helyiség, kulturált környezet, előzékeny kiszolgálás, hazánk és a külországok legszebb vidéke­it ábrázoló, tetszetős transzpa­rensek csábítják a kényelmes utazni vágyókat. Mindez szin­tén rendjén volna. Ámde... Az utóbbi években egyre gyak­rabban fordulnak meg a nép­szerű utazási irodában olyan ügyfelek, akik nem „átfutó ven­dégek”. A belföldre utazók rend­szerint pár perc alatt megvált­ják a kívánt menetjegyet, s már távoznak is. Nem így az útlevél­igénylők... A külföldre utazók kívánságát már nem lehet per­cek alatt elintézni. Nekik kü­lönféle űrlapokat kell kitölteni­ük, egy-egy fontosabb okmány elkészültéig félóráig is várakoz­niuk kell. Ezt jól tudják az érde­keltek, ezért adott esetben a két e célra rendszeresített, üvegla­pos asztal mellett/kényelmesen helyetfoglaltak a nyolc ké­nyelmes karosszék egyikében. Ez így volt a múlt év szeptem­beréig. Csakhogy... Vagy fél évvel ezelőtt a szó­ban lévő asztalok és karosszékek eltűntek, s azóta a tágas ügy­féltér összes bútorzatát két egy­szerű támlásszék képezi. Gyako­ri eset mostanság az lBUSZ-iro- dában az olyan látvány, hogy az űrlap kitöltésével bíbelődő kül­föld-utazó az egyik széken ülve ráhajol a másik székre, s toll- rágás közben nem éppen elége­detten azon morfondírozik, hogy mi ebben a kényelmes... Szeren­cséjére túl hosszas töprengésre ideje nincs, mert a másik blan­ketta-tulajdonos máris sürgeti. Csodálkozó kérdésünkre az iroda dolgozói elmondották, hogy az ügyfelek kényelmét szolgáló, korábbi bútorzatot annak idején kölcsön kapták, azt csaknem 4 évig használták, de aztán vissza kellett adniok. Azelőtt is, azóta is többször igényelték már az el­engedhetetlenül szükséges bútor­darabokat, de a válasz mindig ugyanaz volt: ma kiutalás nincs, holnap bútor nincs, holnapután egyik sincs. Méltányoljuk mi (és főképpen az utazóközönség!) az effajta nehézségeket, de — mint emlí­tettük — nem sokáig... Hogy mi­ért? Napjainkban, amikor az ember a világűr meghódítására tette meg az első lépéseket, igazán nem túlzott igény, hogy a később talán űrutazásokban is érdekelt IBU SZ-irodában kér ny elme sen várakozzék az utas. •—km— mmmmMWWMUWMWWWMWMWWWmWMMMVWWWWWWWWMVMWWWVIWHWWWWMWUWMMWWWUWWVWWWMItWWHMtmlWWWWM Az ország első megyei színháza Békéscsaba a XIX. század ** közepéig egyszerű job­bágyfalu volt, lakossága javarészt szlovákul és latinul beszélt. Ma­gyarul az említett időpontig a la­kosságnak csak nagyon kis há­nyada beszélt. A földesúri terhek­től végleg csak 1872-ben szabadult meg és így magyar színészetről Békéscsabán körülbelül 80 éve le­het beszélni. A színház épülete, amelyet Halmay Andor építész tervezett, 1877-ben épült és 1879. március 5-én nyitották meg ünne­pélyesen. Az egykori jobbágy-falu erre az időre már várossá alakult át, lakossága megsokszorozódott és a magyar ajkú lakosság szá­ma immár ötven százalékra növe­kedett. A városi színház ügyeit az úgynevezett Színügyi Bizottság intézte, majd 1918-tól a tanácsok megalakulásáig, hivatalból a pol­gármester foglalkozott a színház problémáival. A békéscsabai színházat eleinte csak kisebb társulatok keresték fel, de hamarosan megerősödött a színház művészi színvonala és a múlt század nyolcvanas éveiben már Pálmay Ilka is vendégszere­peit Békéscsabán. A színházban télen 4—5 hónapos, nyárin pedig 2—3 hónapos játszási „idényt” tartottak, míg 1914-ben a város képviselő testületé a színházat hat évi időtartamra, évenként 9 hóna­pi időszakié, mozielőadások céljá­ra bérbeadta. így csak 1920-ban tudott a színház rendeltetésének megfelelni. Az épületet gyökere­sen restaurálták és akkor ismét megkezdődtek a rendszeres 5—6 hónapos „színiévadok”. A békéscsabai színházban ne­" vés színművészek szerepel­tek és gyakran felléptek kiváló énekesek, muzsikusok is. Időrendi sorrendben megemlítek néhányat közülük: Pálmay Ilka, Fáy Sze­réna, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Küry Klára, Márkus Emilia, Ba­jor Gizi, Ódry Árpád, Rózsahe­gyi Kálmán, Basilides Mária, Pilinszky Zsigmond, Pataki Kál­mán, Hegedűs Gyula, Góth Sán­dor, Darvas Ili, Király Ernő, Hu- bay Jenő, Dohnányi Ernő, Fle­ischer Antal, Fráter Lóránt, Jadlowkor. A színházak államosítása után Békéscsaba 1950-től 1952-ig a Szegedi Nemzeti Színház nyári "állomáshelye volt. Ezt követően megalakult a Szolnoki Színház, amely_Békéscsabát - és Szolnokot egyaránt ellátta előadásokkal. A megállapodás értelmében a szín­házi évad felét Szolnokon, a má­sik felét pedig Békéscsabán kel­lett volna a színháznak lejátsza­nia. Tehát a színház tulajdonkép­pen két anyavárosra épült. Ezzel szemben a Szolnoki Színház kora ősszel kezdte meg előadásait Bé­késcsabán, és már a színiévad ele­jén átköltözött Szolnokra. ^Lénye­gében Békéscsabán. készültek fel azokra a színdarabokra, amelyek _a szolnoki idény gerincét alkot­ták. Egy-egy előadásra az évad közben is átlátogattak Békéscsa­bára és az évad végén ismét el- töltöttek néhány hetet. A z előadások gyér száma nem " elégítette ki sem Békéscsa­ba, sem Békés megye közönségét és a megyei népművelési osztály már akkor felvetette egy állandó színház létesítésének gondolatát! Békéscsabán. A minisztériumi azonban csupán távoli ígéretet; tudott tenni és hat, illetve nyolc; évben állapította meg azt az idő-j pontot, amikorra Békéscsabának; állandó színháza lehet. A megye- székhely és a megye lakosságának tartalmasabb szórakozási igényeit gyenge brigád-műsorokkal voltak kénytelenek kielégíteni és az Or­szágos Cirkusz Vállalat kihasznál­va ezt a helyzetet, vegyes artista műsorok tömegét küldte a megyé­be. Magában a színház épületében is gyakran szerepeltek önálló artis­ta-mutatványokkal. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy esetleg létesítsenek égy úgynevezett ar- tista-revű színházat, Békéscsaba ‘ székhellyel (mert itt színházépület van) olyan megyékkel megosztva, ahol nincs állandó színház. ­egindultak a tárgyalások a * 1 minisztérium, a Józsefvárosi Színház, a Budapest Varieté és a megyei népművelési osztály kö­zött és eljutottak egész a tervezé­sig (létszámköltségvetés stb.) Vé­gül is pártunk kultúi’politikája és az ország színház-fejlesztési cél­kitűzései az diktálták, hogy ar- tista-revű színház helyett inkább olyan színházat hozzanak létre, amely prózai és operett előadá­sokkal egyaránt a közönség ma­gasabb igényeit is ki tudja elé­gíteni. Ezzel egy időben a Békés megyei Tanács vitába kezdett a szolnoki színházzal, ugyanis Békés megye joggal követelte, hogy a megálla­podás értelmében a.szolnoki szín­ház hat hónapig játsszon Békés megyében és itt állomásozzon Bé­késcsabán. A helyzet ugyanis a következő volt: Békéscsaba és a Békés megyei tájhelyek biztosí­tották a szolnoki színház bevéte­lének jelentős hányadát. Ezzel szemben a Szolnoki Szinház ösz- szesen körülbelül három hónapig iátszott Békés megyében, ami a i játszási idő 30 százalékát töltötte ki, viszont Békéscsaba biztosította ja színház bevételének 45 százalé­kát. így a Szolnoki Színház Békés megyében fedezte az esetleges szolnoki deficiteket. A vitában a minisztérium is részt vett. Békés inegye színházat akart, de a mi­nisztérium nem tudott sem újabb státuszokat, sem pénzt adni, csak a meglévő státuszok megosztását tudta javasolni. így született meg az a terv, hogy Békéscsabán ki­sebb társulattal bár, de állandó társulatot létesítenek, amely a székhelyen hetenként egyelőre csak négy napot fog játszani és a tájelőadásokra fekteti a hangsúlyt, így vetődött fel a Szolnoki Szín­ház kettéosztásának terve, amit Szolnok természetesen nem akart elfogadni. Békéscsaba elfogadta a tervet és 1954. májusában meg­kezdődött az előszervézés a kö­vetkező évadra. A megye vezetői a tervet fel- kii.ldték a minisztériumba, ahol figyelembe véve Békés megye kí­vánságát, azt válaszolták, hogy a megye még az év őszén állandó színházat kap. Ugyanekkor foly­tak tárgyalások a színház létesíté­sének és üzemeltetésének biztosí­tásáról is. A megyei tanács, a vá­rosi tanács, a Művelődési Minisz­térium és Daniss Győző, a szín­ház kijelölt igazgatója szerződést kötöttek. A szerződést — amely a színház alapokmánya — a me­gyei tanács részéről: Horváth László művelődési osztályvezető, a városi tanács részéről Blahut János és Párzsa János elvtársak írták alá. A városi tanács a szer­ződésben biztosította a színház helyiségeinek rendbehozatalát, kellő számú épületet, raktárak és műhelyek számára, valamint öt. színészlakást, A színház anyagi bázisát a minisztérium biztosítot­ta állami támogatással. A megyei tanács segítséget nyújtott a bevé­teli terv túlteljesítéséhez, a táj­előadások előkészítéséhez, a táj­bérletek létrehozásához, ezenkívül a karbantartási költségeket fe­dezte. Égy alakult meg a Békés me­* gyei Jókai Színház, az or­szág első megyei színháza. Mit jelentett ez a „megyei szín­ház” elnevezés? Azt, hogy a szin­ti szubvencionálását a miniszté­riumtól fokozatosan a megyei ta­nács veszi át és azt is jelentette a továbbiakban, hogy a színház Békés megye egész területére ala­kult és a tervezet felépítésében mind az előadások száma, mind bevétel főként a tájelőadásokra épült. BECK GYÖRGY (Folytatjuk) ügyfélszolgálat—kis hibával...

Next

/
Oldalképek
Tartalom