Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-16 / 89. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. április 16., vasárnap A Jókai Színház történetéről írt tanulmányt Beck György színművész rA megyei tanács művelődési osztálya által indított felszabadu­lási pályázatra Beck György, a Jókai Színház művésze könyvet írt a színház történetéről. A zsű­ri a könyvet díjazta. A napokban felkerestük Beck Györgyöt, s a könyvvel kapcsolatosan néhány kérdésre kértünk választ: Mi indította arra, liogj tollat fogjon és írjon a színház történe­téről? — A Békés megyei Jókai Szín­ház — válaszolta első kérdésünk­re — Magyarország vidéki szín­házai "Között a legfiatalabb. A hat év során talán egyetlen színház­zal sem merült fel annyi problé­ma, mint a mi színházunkkal. Az emberek már úgy is feltették a kérdést, hogy egyáltalán érdemes-; e és lehetséges-e Békés megyében jó színházat teremteni, és hogy e színház életképes-e? A tanulmányommal a határol zott igen válasz mellett akartam letenni a bizonyítékot és a felve­tődő kérdések, problémák objek­tív megvizsgálásával szerettem volna bebizonyítani, hogy Békés megyeben nemcsak lehet, hanem kell is színházat fenntartani, mi­vel erre mind az erkölcsi, mind az anyagi lehetőségek megvannak. Békés megye dolgozói szeretik színházukat, a színház művészei pedig szeretik a közönséget. Még­is felvetődtek az említett problé­mák. Nos, ezekre szerettem volna választ adni abban reménykedve, hogy akik elolvassák tanulmányo­mat, ugyanarra a következtetésre jutnak, mint én: Békés megyében gazdag lehetősége van a színház­nak! A tanulmány adatait hogyan tudta összegyűjteni? — A felsorolt adatokat részben a színház, részben a Statisztikai Hivatal által rendelkezésre bocsá­tott okmányokból állítottam össze. Az előadások szereposztásait az Állami Levéltár plakátanyagából, a színház szereposztó könyvéből, valamint a színház fennállása óta itt lévő kollegáim emlékezete alapján szedtem össze. Megmon­dom őszintén, elég nehéz volt mindez, mert az ellenforradalom után közvetlenül egy évig játszott színdarabok plakátanyaga még az Állami Levéltárból is hiányzik, sőt a színház szereposztó könyvé­nek ez a kötete is eltűnt. Milyen következtetéseket vont le a színház eddigi életéről? — A Jókai Színház hatéves fennállásának történetében meg­Autóbusz a Budapesti Értesülésünk szerint a békéscsa­bai IBUSZ fiókiroda május 28-án autóbusz-különjáratot szándéko­zik indítani a Budapesti Ipari Vá­sárra. Az egynapos külön-utazás programjában városnézés, vásár­látogatás szerepelne, de az érdek­lődőknek módjukban volna meg­tekinteni az e napon sorra kerülő Magyarország—Wales országok közötti válogatott labdarúgó-mér­kőzést is, amely a tervek szerint — a gyepszőnyeg felújítása után — évadnyitó mérkőzése lesz szép Népstadionunknak. különjárat Ipari Vásárra Az IBUSZ úgy tervezi, hogy esetleg több kocsit is indít, mi­után több év tapasztalata szerint vidéken igen sok az érdeklődő a Budapesti Ipari Vásár iránt. s ezt csak tetézheti a nem minden­napi sportprogram. Előzetes köz­lés szerint a részvételi díj — a városnézési programot is beszá­mítva — személyenként kb 130 forint lesz. Elképzelés szerint a különjárat a korareggeli órákban indulna Békéscsabáról és a késő­esti órákban érkezne vissza. lYAHKEiBB Nyakkendők: Mííselyemböl 13-23 Ft, félselyemből 30-35 Ft, Tisztaselyemből 50-66 Ft. döbbentő, hogy ez alatt az idő alatt 5 igazgatója volt. Emiatt a "műsortervek mindig egy-egy igaz­gató művészeti célkitűzéseit tük­rözték. Érthető tehát, miért nem kapcsolódnak egymáshoz nevelés szempontjából a színiévadok, s miért követik egymást szinte ér­telmetlenül és céltalanul. Emiatt nem jöhetett létre szinműciklus, akár modern, akár klasszikus szerzőkkel. Ha egyik igazgató ki­bontotta művészi elképzeléseit, azt a következő évadban a másik igazgató felborította. A gyakori igazgató-váltás magával hozta a színészek vándorlását is. Nem hi­szem, hogy az ország bármelyik színházában olyan alacsony lenne a törzstagok száma, mint Békés­csabán. Daniss Győző igazgató által létrehozott társulatból ma a színháznál mindössze 6 színész van: Bánffy Frigyes, Mátyás Jo­lán, Padur Teréz, Székely Tamás. Tímár Péter és én. Ha az átlagos színészlétszámot vesszük alapnak, akkor ez a hat művész a társulatnak mindössze 15 százalékát teszi ki. Mi okozta ezenkívül a nagy szí- nészvándorlást? — A színészvándorlás okát a színészek szociális helyzetében is lehet keresni. Talán az egész or­szágban a legkedvezőtlenebb lehe­tősége Békéscsabán van a színész­nek. Igaz, a párt és a tanácsi szer­vek az utóbbi években sokat tettek ennek megjavítása érdekében, de még mindig számtalan probléma van, ami megoldásra vár. Az egyik talán az lenne, ha módot találnának megyénk vezetői vala­milyen otthon létesítésére, ahol a nőtlen színészek és a hajadon színésznők otthonra lelnének, ta­nulni, szórakozni, pihenni tudná­nak. Amikor a hiányos szociális helyzetről beszélek, nemcsak a lakásviszonyokat kívánom érinte­ni. Békéscsabán a színészeknek jóformán semmilyen mellékkere­sete nincs és ez természetesen be­folyásolja egy-egy színész szerző­dési elképzeléseit. Budapesten a í'ádió, a szinkron, a film, a televí­zió számos lehetőséget biztosít a művészeknek a fellépésre. Nálunk talán úgy lehetne megoldani ezt, ha a TIT vagy más tudatformá­ló szerv rendezvényeiken kívül ifjúsági előadásokat rendeznének a Jókai Színház művészeinek be­vonásával. Haszos lenne létrehoz­ni az Irodalmi Színpadot is. Szerintem e kettős probléma megoldásával kialakulna Békés­csabán is a stabil, állandó társulat és lehetőség nyílna arra, hogy az igazgató most már öt éves táv­lati tervet dolgozzon ki, melyet egy állandó társulat meg is tud valósítani. Megengedné-e hogy lapunkban kivonatokat közöljünk tanulmá­nyából? — Igen, természetesen. (Az április 18-i és 19-i számunk­ban kivonatot közlünk Beck György tanulmányából, melyet a Jókai Színház történetéről írt.) V. T. OOÖOOOO oooo-oootx>ooooooo< ihd jßtyftvfütyJC A munkára nevelésről. Szombaton reggel sárga borí­tékban érkezett a levél hozzánk. Feladója a VIII. osztályos Sza­bó Pista, Csárdaszállásról. Ezt írta: „Nálunk, a csárdaszállási isko­lában eddig sötét tantermek vár­ták az esti iskolásokat. Most már azonban nem. Pár hónappal ez­előtt ugyanis szereztünk egy igen rossz állapotban lévő agre- gátort. Gajdén Ferenc tanár bá­csi irányításával sokszor a késő esti órákig javítgattuk. Mun­kánknak meg is lett az eredmé­nye. Kijavítottuk a motort. Majd a dinamót is rendbehoztuk. Most már volt áramunk. Hogy mun­kánk, az áram ne vesszen kárba, bevezettük az iskolába a vil­lanyt. Most már villanyfény fo­gadja esténként az esti iskoláso­kat. Ezenkívül a saját erőnkből összeállítottunk egy faesztergát is, melyet ugyancsak az általunk rendbehozott villanymotorral működtetünk”... Ennyit Szabó Pista leveléből. S hadd tegyük máris hozzá, hogy kedves sorok ezek, melyek annyi mindent elmondanak. E sorok olvasása közben eszünkbe jut a múlt. Ki törődött 16 évvel ez­előtt még a városokban is az is­kolás gyerekekkel, hogy keres­sék, kutassák bennük a hajla­mot, a képességet, s megtanítsák őket a számoláson, az íráson, az olvasáson, a földrajz szűk isme­retein túl egy sor másra is? Ma már Csárdaszálláson, a még mindig csak településnek nevez­hető fiatal község iskolájában is villanymotort tanulnak megjaví­tani, működtetni, s azzal áramot előállítani. Lehet e szebb feladat a taná­rok számára — s ezt Gajdán Fe­renc tanár már évekkel ezelőtt felismerte —, mint a hivatalos tantermi órákon túl a különböző szakkörökben már az általános iskolásokat munkára nevelni? S a Szabó Pisták, akiknek szülei a termelőszövetkezetben szorgos- kodnak, már villanymotort javí­tanak, repülő-modelleke t szer­kesztenek, fúrnak-faragnak. S mire kikerülnek az iskola pad­jaiból, tudják, hogy hol folytas­sák életüket. Ezek a fiatalok már nem állnak tanácstalanul a felnőttek előtt. Az iskolai neve­lésen túl, miközben villanymo­tort javítanak, fúrnak, faragnak, kifejlődik bennük az érzék, s tudják, hogy mik akarnak lenni. Nagyszerű dolog ez, s pedagó­gusaink közül mind többen ér­zik az életre, a munkára neve­lés jelentőségét. Gajdán Ferenc és solc-sok tanártársa évek óta bizonyítgatja a munkára nevelés fontosságát, szükségességét. S az élet igazolja, hogy pedagógusa­ink fáradsága nem hiábavaló: gazdagon gyümölcsözik, kamato­zik gyermekeinkben mindaz, amit beléjük oltanak, beléjük nevelnek. Balkus Imre Szappannak való zsiradék át azonnal becseréli príma házi színszappanra a Szegedi Szap­pangyár békéscsabai telepe, Békési út 16. 5602 0<KWKMX):0<K><>CKyOOO<>000<><>0< Négyen egy tanyából Négy kis kiránduló indult el a szép tavaszi napon egy kis kerékpár-ki­rándulásra. Nem mentek messzire, csak a közeli kútig, ahol megmentették kannáikat jó ivóvízzel és aztán vidáman indultak vissza a sima betonúton. A kedves kis kiránduló társaság „legidősebb’* tagja Csőké Anna, mind­össze !» éves. A legifjabb a kis Seres Pityu. Ö csak ötéves, de ügy ességben nem marad le a nagylányok mögött. Ügy üli meg a méretéhez szabott vas­paripát, mintha odanőtt volna az üléshez. Csőké Kati és Anna most kaptak új kerékpárt, Seres Pityu és Etelka már régebben, s most együtt karikáznak ki a tanyáról a határba, ha szép az idő. A gyermekek szülei termelőszövet­kezeti tagok, tellett kerékpárra a legkisebbnek is. Képünkön a kerékpározó gyerekeket látjuk, amint éppen útnak indultak a tanyából. Inkurrencia-aj ánlat! /) / ^ / 2. Mezőhegyesi Cukorgyár raktáráról megvételre felajánlja az alábbi felsorolt répaművelési eszközöket: 200 db háti porozó 300—400 Ft/db 100 db háti permetező 300—400 Ft/db 560 db egyelökapa 21.90 Ft/db 150 db répakapa 19,70 Ft/db 17 db villáin répakiemele 115,— Ft/db 3 db répakiemelö csoroszlya 75,— Ft/db 45 db földmérő öl 30,— Ft/db Megrendeléseket fedezetigazolással a Mezőhegyesi Cukor­gyár termelési osztályához kérjük megküldeni. 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom