Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

1961. április 9., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 A ÍV. Alföldi Képzőművészeti Kiállítás A IV. Alföldi Képzőművészeti Kiállítás az eddigiek közül talán a legsikerültebb. Összhatásában egységes, mondanivalójában tar­talmas, kifejezésében kulturált műveket láthatunk. Ügy látszik, ez már törvénysze­rű, hogy ahol országos jellegű tár­latot rendeznek, legnagyobb igye­kezettel a helybeli művészek ké­szülnek. Így történt Békés me­gyében is. ök mutatták be a kiál­lítás legjelentősebb festményeit; a kiállítás jellegét ők formálták. Méltónak bizonyultak a tanács jóakaratára és megmutatták, hogy itt, Békés megyében is a képző­művészet szoros tartozéka a me­gye kulturális életének. Elküldték munkáikat Szolnok, Debrecen, Kecskemét, Jászberény művészei is. A kiállítás így szí­nes, változatos képet adott az Al­föld jelenlegi festészetéről még akkor is, ha a hódmezővásárhelyi­ek és a szegediek távolmaradtak. Nem véletlen, hogy a másodszor kiosztásra került Munkácsy em­lékérmet helybeli festőművész, LIPTÁK PÁL kapta. Lipták az őszi megyei kiállítás óta sokat fejlődött. Nem annyira modoros (öncélú játékossága eltűnt), mun­kái tartalmasabbak lettek, elmé­lyültebbek. Eszközeiben szeré­nyebb, kifejezésében bensősége­sebbé vált. Városképe a legjobb Alkotása, melyet Gyülekezés a , tsz-agitáció után címen adott be. Ezen a képen érvényesül igazán erénye, hibái nélkül. Meleg, sárga épületek foltja hátul és a házak előtt lévő fekete fák vonaljátéka rendkívül egységben áll. Szép az ellentét: a fehér hó, a sárga há­zak, a sötét színű fák, a figurák mozgalmas színessége. A bizottság egy másik képét jutalmazta Munkácsy emlékérem­mel,-havas téli tájat ábrázol, figu­rákkal. Színeiben nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, nincs ben­ne annyi izgalom, mint az első­ben. Ügyszintén kevésbé kont- rasztos, viszont egészében véve harmonikusabb. A kép címe azon­ban nem teljesen fedi a tartalmat. EZÜST GYÖRGY: fiatal, len­dületes, energikus festő, aki nagy- próbálkozású, nagyméretű, sok­alakos képekkel vonult fel. Közü­lük legjobb a Beszélgető munká­sok. Síma fal előtt hat figura, kü­lönböző mozdulatokban; valóban érezhetjük, hogy ezek beszélget­nek és van miről. A művész a szí­neket leszűkítette, s alig kettő­háromra építette fel a képet. Előadásmódja: erőteljes, határo­zott és határozottak a kontúrok is, melyek nem öncélúak, hanem a mozdulatok lényegét követik. Egyetlen megjegyzés: arányukban a figurák túlságosan hasonlítanak egymásra. Ugyanez áll a Terefere az elő­adás szünetében, népitáncosokat ábrázoló képére. Itt is mozgásban jól megfigyelte a figurákat; me­részség és bátorság kell az ilyen nagyfelületű, sokoldalas képhez, de ugyanakkor több idő is a meg­értetéséhez. E festményen nem találjuk meg azt a helyes előa­dásmódot, mint például a Beszél­gető munkásokon — a harsány, élénk színek nem tudják ezt pó­tolni. Kicsivel több lendülettel, kissé mélyebb érzelemmel festve, ko­moly, szép alkotás lett volna az Ifjú kubikosok. A kép határozot­tan szerkesztett és a gondolat is jó. De jelenlegi formájában — sok előnyös tulajdonsága mellett is — száraz, hideg, tanulmány­szerű. HAJDIK ANTAL is sokat fej­lődött az őszi kiállítás óta. Szín­kezelése merészebb lett; kultu­ráltabb képeket fest. Ezüst Györgyhöz hasonlóan ö is népi­táncos témához nyúl, de szerencsé­sebben és színeiben jobban, kiér­leltebben. Mélytüzűek, robbané­konyak ezek a színek. — A két népitáncos képe közül a Kezdődik a tánc a jobbik. Sajnos, nem sze­rencsés, ahogy a férfi feltartott kezét elvágja, mert éppen ez a rész vonja magára a figyelmet, az ing vakító fehérségével és kom- pozíciós jelentőségével. „A kisdobos” előadásában hatá­sos, erőteljes, komoly feldolgo­zása az ilyen témának. És nincs benne semmilyen édeskés kifeje­zés. Kár, hogy a gyerek feje kissé felnőttesre sikerült. Erősen a dekoratív festészet fe­lé hajlik KOSZTA ROZÁLIA. A nagy, összefogottabb képfelületek felé törekszik. Erőteljes képeit nézve egy pillanatra sem jut eszünkbe, hogy nő festette. Ennek a dekoratív szemléletnek megfelelően választotta témáit is. Postakocsi című képe az élet egyik legegyszerűbb mozzanatát ábrázolja. Sokan talán nem is látnának benne festői témát: kis­városi utca, várakozó postakocsi­val és egy kis dohánybolt. A postakocsi mélyzöld foltja jól ér­vényesül a világító sárga fal előtt, (bár nem volna éppenséggel baj, ha kisebb lenne ez a falfelület.) Sárga mezőben két figura, ez a következő kép. Témája: Ebéd. összevont, nagy formákra leegy­szerűsítve, dekoratív színfoltok egymás mellé helyezve. így tudom legjobban jellemezni. — Nincse­nek rajta nyugtalan felületek, s bár a kép mérete nem nagy, mégis monumentális hatást kelt. Érez­zük a képből áradó nyári meleget — de a meleg emberi érzés is —, a tarló sárgája, a férfi rózsaszínű inge, a nő tompa vörös szoknyá­ja mind-mind ezt a tartalmat, ezt a hőfokot sugározza. Harmadik műve ellentétben a másik két képpel, a felület meg­bontott, mozgalmas utcarészlet, jövő-menő emberekkel. — Színe­iben viszont rokon a másik kettő­vel. Beszéljünk azokról, akikről ed­dig nem esett szó: A Kertészlányok — Menyhárt József alkotása — zöldbe ágya­zott lilásvöröseivel, sárgáival kék­Megszünik a tanteremhiány Kölegyánban Kötegyánban évek óta szűkiben álltak általános iskolai tanter­mekből. A falu 300 tanulóját a meglévő négy tantermes iskolán kívül szükségtantermekben he­lyezték el. A tanulók elhelyezése és a pedagógusok munkája a zsú­foltság miatt nem érte el a köve­telményeket, amelyeket a felsza­badulás 16. esztendejében a köz­ség társadalma elvár. Az említett körülményeket figyelembe véve a megyei tanács határozata alapján Kötegyánban négytantermes és járulékos helyiségekkel — fizika előadó-teremmel és úttörőszobával — felszerelt iskolát építenek. A csaknem kétmillió forintos beru­házási programot a Békés megyei Építő és Tatarozó Vállalat való­sítja meg. Az építkezés előreha­ladott állapotban van, a földszint és az első emelet oldalfalait csak­nem felhúzták, az ablakokat be­állították, úgyhogy szeptemberben a kötegyáni iskolások már birto­kukba vehetik az új épületet. jeivel; a figurák lágy mozdula­tával kellemes érzést kelt. Modern, franciás ízű kép a • Kártyázok. Miklós István a moz­dulatok lényegét, kontúrokkal kö­veti. Színhangja: kulturált. Három szobrot is találunk első teremben. Rajki József: Kon­tyos nő és Kislányfej-ét. A szob­rász egyszerűségre törekszik és az utóbbi időben (— amint láttuk tőle —) ezek talán a legsikerül­tebbek. ízes festőiséggel adja elő mon- nanivalóját Baranyó Sándor, bár a Szántás-án erősen érezhető az alföldi mesterek (Koszta, Tornyai) hatása. Bíró Lajos színei szépek, fino­mak, érzékletesek. Erőteljesen előadott Igáslovak- at látunk Makay Józseftől, Sülé István körösparti Napsü­tés-e könnyed, oldottan előadott, vidám városkép. Két igen figyelemreméltó, íz­lésről és kultúráról tanúskodó akvarellt is láthatunk itt. Faluhe­lyi József csak a lényeges formá­kat rögzíti. Végezetül hadd álljunk meg kissé- Móré Mihály Fagylaltossá- tor feliratú vászna előtt. A kép maga erősen impresszionisztikus hatású, amelyen minden feloldó­dik. A formák könnyedek lesznek, sehol sincs éles kontúr, a festő nem hangsúlyozza ki a szerkeze­ti elemeket. Figurái viszont élet­szerű mozgásban elevenednek meg előttünk és könnyed, kelle­mes nyári hangulatot érzünk. Félegyházi László, Bállá László, Mokos József, Chiovini Ferenc, Zsáki István, Weintréger Adolf és Vágréti János is méltán megérde­melt részese a IV. Alföldi Kép­zőművészeti Kiállítás szép sikeré­IGAZAN ARANYOSAK — Kérek három korsó sört! — Hárman voltunk, s vala­mennyien rendkívül szomja­sak. Hogyne, hiszen a gépko­csi pléhteteje még a kevés szellőtől is „megóvott“ ben­nünket. — Csak pohárral! — intett kedvesen a gyulai 2-es számú italbolt pénztáros-nénije. — Korsóval nem szolgálhatunk ki... ■— De nekünk most nem elég a pohár ... vagy talán nincs korsójuk, azaz fél literes poharuk? — De van. — Akkor kevés a sör, s ter­mészetesen mást is ki akarnak elégíteni! — próbáltam kise­gíteni az asszonyt. Ostobasá­gomat elnéző, kedves mosoly- lyal válaszolt: — Ugyan! Van sörünk bő­ven. — Akkor? — Nem lehet! — De miért? — Mert az üzletvezető leál­lította ... Ezért korsóra még blokkom sincs. — Az üzletvezető? Lehet ve­le beszélni? — Nincs itt. — Kérek három pohárral! — Feladtam a reménytelen könyörgést. De aztán amikor a csapos hölgytől megkaptuk az italt, újra kezdődött a vita. Őszintén szólva, alig volt fé­lig a pohár. Szóltunk érte. Ud­variasan, finoman, nehogy megsértsük a csapos hölgyet. Nem is sértődött ő meg! — Óh, fiatalemberek — mo­solygott szeretetteljesen —, nem mi tesszük zsebre a hasz­not, hanem az állam---­Le gszívesebben visszaadtuk volna a sört, dehát nagyon szomjasak voltunk. Szó nélkül megittuk, nem vitatkoztunk tovább, mert először kedves mosolyukkal fegyvereztek le bennünket, aztán meg az „ál­lami haszonnal" De azért mégis: Mikor kap­ta a gyulai 2-es számú ital­bolt a megbízatást, hogy csap­ja be a fogyasztót? Mert ez az indok fölöttébb gyanús! Meg az a korsó-ügy ... —■ az sem egészen tiszta . . . Mi előttünk is csak akkor kezdett tisztulni, amikor „jóöreg“ gép­kocsivezetőnknek panaszkod­tunk a kocsiban. — Ugyan, naivak — mond­ta —, hát hogyan lehet több habot kimérni: korsónként, vagy poharanként? — Jé, erre nem is gondol­tunk! Ja, kérem, mindenkinek nem lehet mindenben (?) pra­xisa .. * va—ti— Pályázatot hirdetnek a szövő, kihimzö, faragó, fazekas népi iparművésze! továöblei*esz*ésére nek. ERDŐS KAMILL A Népi Iparművészeti Tanács és a HISZÖV alkotmányunk ün­nepe tiszteletére nagyszabású ki­állítást rendez és pályázattal for­dult a szövetkezetek tagságához, hogy a kiállításra küldjék el leg­szebb munkáikat. A pályzat célja olyan új népi iparművészeti al­kotások készítése, amelyek a hazai és külföldi kiállításokon méltó­képpen tükrözik a népművészeti hagyományok ápolóinak munkás­ságát. A pályázat a himző, szövő, a faragó és a fazekas művészeti ágak továbbfejlesztését szolgálja. A legszebb pályaművek díjazására 40 000 forint jutalmat tűztek ki, (MTI) Mikor lesz már repülőjáratunk? A Népszabadságból értesültünk arról, hogy a MALÉV új légijá­ratokkal bővíti áprilisban hatály­ba lépett új nyári belföldi me­netrendjét. E hírközlésben Pécstől Miskolcig, Nyíregyházától Zala­egerszegig, Debrecentől Győrig, Szegedtől Szombathelyig csaknem valamennyi, a fővárostól távolabb eső megyeszékhely nevét megta­láljuk, de Békéscsaba — mint mondani szokás — ezúttal is „ki­maradt a szórásból”... Emlékezetes, hogy tavaly ősszel egyik szerkesztőségi cikkünkben — többirányú felvetés nyomán — már szóvá tettük a belföldi közle­kedés városunkat érintő néhány hiányosságát. Közérdekű észrevé­telünk nem volt teljesen hiábava­ló, mert például a MÁV — példás megértéssel — azóta hálókocsit állított be az éjszakai személyvo­nat-párra. A 41. számú AKÖV — ugyancsak dicsérendő igyeke­zettel — oldotta meg a keskeny nyomközű kisvasút megszünteté­se következtében előállott közle­kedési problémákat: helyi közle­kedésünk gyorsabb, korszerűbb lett. Csak éppen a MALÉV-nek maradt továbbra is „mostoha- gyermeke” a Viharsarok főváro­sa... Pedig... Városunk lakossága öt év táv­latában is visszaemlékszik még, hogy 1956 októbere előtt volt már légi járatunk — nem is egy! Az egyik Budapest—Szeged—Bé­késcsaba, a másik Budapest— Békéscsaba—Debrecen között köz­lekedett. Az akkori igényeknek ez meg is felelt, s a MALÉV sem járt rosszul. Hiszen sokan, akik gya­kori utasai voltak a légi járatok nak, jól emlékeznek arra is, hogy — különösen „értekezletei napo­kon” — bizony igen sokszor na­pokkal előbb kellett előjegyzése­ket eszközölni a MALÉV-irodá- ban, hogy az utas a kívánt napon helyet biztosítson magának a re­pülőgépen! A kellő érdeklődés te­hát már akkor megvolt. Ma pe­dig, amikor az élet minden területén egyaránt jelentősen megnövekedtek az igények, szá­molni kell azzal, hogy — ha lehe­tőség van rá — nemcsak a vál­lalati igazgatók és főmérnökök, főkönyvelők és tervesek utaznak repülőgépen hivatalos értekezle­tekre a fővárosba, de az ügyes­bajos dolgait intéző, vagy éppen­séggel üdülni vágyó munkás és értelmiségi, paraszt és alkalmazott is szívesen veszi igénybe „privát” útjain is a kulturáltabb, gyorsabb közlekedési eszközöket. Nézzünk csak körül: hány magántulajdon­ban lévő gépkocsi szaladgál ma­napság az utcákon? Vagy: ves­sünk egy pillantást az IBUSZ sta­tisztikájára, s azonnal látni fog­juk, hogy néhány év alatt több­szörösére növekedett a kül­országokba irányuló idegen- forgalom. Vajon mi ez, ha nem a rohamosan növekvő igények bizonyítéka, a kulturál­tabb élet iránti, ma már termé szetes óhaj spontán megnyilvánu­lása? Mindezt a MALÉV illetéke­seinek is méltányolniok kell! Véleményünk szerint ma már nem lehet az ügyet technikai vagy egyéb természetű nehézségekre való utalással elintézni. Ha ko­rábban nem voltak ilyen nehéz­ségek, miért lennének most,j amikor köztudomású, hogy jelen­tősen növekedett és modernizá­lódott légiforgalmi vállalatunk gépparkja. Talán a távolság okoz­za a késlekedést? Nem lehet, hiszen 200 kilométerre vagyunk a fővárostól és például Győr vagy Miskolc közelebb van. Az indo­koltság tehát mindenképpen meg­van arra, hogy városunk légijára­tot kapjon, amit élénk példával is illusztrálhatunk. Gyakran előfor­dul az, hogy a viharsarki ember­nek délelőtt 9-kor kezdődik az ér­tekezlete, vagy ez idő tájt kell elin­téznie egyéb ügyet. Nos, ilyen esetben a reggeli gyorsvonattal nem utazhat, mert azzal csak délben érkezik Pestre. El kell utaznia előző nap este a bukaresti gyorssal, így viszont csaknem éj­félkor ér a Keleti pályaudvarra. Marad az éjszakai személyvonat. Jobbik esetben erre kap hálóko­csijegyet is, de mit kezd az idejé­vel hajnali 5 órától 9 óráig? Mi­lyen jó volna egy 8 óra körül in­duló légi járat! Visszafelé — nem is részletezzük, ezt a csabaiak na­gyon jól tudják — hasonló a hely­zet. Száz szónak is egy a vége: az élet mindén teriAietén azelőtt so­ha nem tapasztalt fejlődés, a kul­turált szocialista életforma, a megnövekedett igények önként és magátólértetödően követelik: Bé­késcsabának igenis szüksége van légi járatra! Sok-sok érdeklődő és leendő légiutas nevében kérdezzük meg a MALÉV iletékeseit, „KÖZÉRT- módra”: nem lehetne egy ici-pici légi járattal több? fi*; remélhetünk?.' —km—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom