Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-19 / 91. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. április 19., szerda A gazdaságos termelés ösztönzője Tévedés lenne azt hinni, hogy az öntudat mindent pótol, s minden ember olyan fokon áll, hogy kötelességtudatból legjobb tudása szerint kiveszi részét a termelésből. Igaz, szép számmal vannak olyan munkások és vezetők, akik önzetlenül is időt és fáradságot nem kímélve dolgoznak üzemükért, a még nagyobb eredményekért. Az anyagi érdekeltség mégis olyan ösztönző erő ma is, amelyről semmiképpen sem lehet lemondani, mert ez adja — a meggyőző szavak mellett is — a kézzel fogható bizonyítékot, a pénzt. Ennek pedig a jutalmazásokon kívül egyik leghatásosabb, immár az élet-igazolta módja is: a nyereségrészesedés. ilyen jó érzés, amikor egy év zárszámadása, a mérleg jóváhagyása után az eredményességből mindazok részesülnek, akiknek munkájából létrejöhetett a közös jövedelem. Mert a nyereség eléréséhez kevés csupán egykét vezető, néhány dolgozó munkája. Az kell hozzá, hogy valamennyien a legjobb tudásuk szerint dolgozzanak: irányítsák a termelést, megteremtsék hozzá a szükséges műszaki és anyagi feltételeket, csínján bánjanak az anyaggal, megkülönböztetett gondot fordítsanak a termékek minőségére, használhatóságára. És ebben a nyereségrészesedési rendszer az, amely nemcsak 1 hogy lehetőséget teremt, de értelmet is kölcsönöz az elvtársi segítségnek, a gyümölcsöző együttműködésnek. Ugyanakkor azt is eredményezi, hogy a munkások sokkalta jobban magukénak érzik gyárukat. Ez pedig mi mással járna együtt, mint az üzemhez hű törzsgárda megteremtésével, megerősítésével. A nyereségrészesedésben rejlő sok előny közül egyik legjelentősebb, hogy ez a rendszer az üzemi demokrácia kiterjesztését, megizmosodását is elősegíti. Miben nyilvánul ez meg elsősorban? Leginkább talán abban, hogy a munkások mindjobban figyelemmel kísérik saját üzemük termelését, gazdálkodását. Magától értetődő, hogy ha pazarlást észlelnek akár a maguk, akár a vezetés körében, legtöbbször nem hagyják szó nélkül, hanem megfelelő intézkedéseket követelnek, éppen a nyereségrészesedés kedvező alakulása miatt. 'Természetes ez, mert a saját zsebükre megy minden szervezetlenség, az ablakon kidobált forintok a részesedés összegét csökkentik. Márpedig aligha akad olyan munkás, akinek mindegy lenne, hogy lesz-e mit elosztani vagy sem. LJa két év nyereségrészesedési '’ statisztikáját összehasonlítjuk, akkor a hiteles adatokból is láthatjuk, hogy e rendszer bevezetése óta igenis tapasztalható törekvés a gazdaságos termelésre. A megyében 1958-ban a Magyar Nemzeti Bank 11 millió forintot, 1960-ban pedig csaknem 26 millió forintot folyósított nyereségré- sesedésként. Az ipari és mező- gazdasági üzemek dolgozói ennyivel többet költhettek ruhára, cipőre, lakásuk csinosítására, egyszóval szükségleteik kielégítésére. Az anyagi ösztönzésnek ez a mód szere tehát közvetlenül szolgálja ma is az életszínvonal emelkedését. Nem morzsák ezek, amilyet a tőkés világban hellyel-közzel hűl* lajtanak a nép megtévesztésére az egyszerű részvényeseknek. Azoknak a munkásoknak, akikkel részjegyet jegyeztettek abból a megfontolásból, hogy ezzel úgymond népivé tegyék a kapitalizmust. Az a munkás ugyanis, akinek zsebéből „kivarázsolták” az egy-két részvényre valót, már előre is keresztet vethetett pénzére. Attól ugyan, hogy „részvénytulajdonossá” vált, nem lett gazdagabb, inkább szegényebb, még jobban ki- zsákmányoltabb. Ilyen kegyből aligha kérnek a mi munkásaink, akik a szó igaz értelmében nem ilyen botcsinálta részvényesek, hanem teljes jogú gazdái üzemüknek. Igaz, övék a munka, de övék a haszon is. A Békéscsabai Kötöttárugyárban né. hány héttel ezelőtt 543 ezer, a Békés megyei Téglagyári Egyesülésnél 680 ezer forint nyereségrészesedést osztottak ki a dolgozók között. És lehetne sorolni végesteien végig az adatokat, amelyek mindenekelőtt a gazdaságos termelésből keletkeztek. A hol pedig az idén elmaradtak ” ezek az örömnapok, amikor is a nyereséget fizetik ki, ott a vezetők is, a munkások is magukra vessenek, mert ki máson múlott a sikertelenség, ha nem rajtuk, valamennyiükön. Most aztán kutathatják, és igen helyesen teszik, ha ezt cselekszik, a sikertelenség okát. Még jobb és hasznosabb azonban, ha az okokat felfedve a szükséges intézkedéseket is megteszik, hogy jövőre megfelelő nyereséghez jussanak, mert az anyagi ösztönzés e jó módszerének lehetősége mindenütt adva van. P. P. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A kubai kormánycsapatok és a milícia egységei súlyos veszteségeket okoznak a betolakodóknak Havanna (MTI) A kubai kormánycsapatok és a milícia egységei súlyos veszteségeket okoztak a Las Vilas tartományban partra szállt ellenforradalmároknak. Mint1 a Tanjug közölte, az agresszorok egy csoportját megsemmisítették. Két partra- ezállító hajót elsüllyesztettek és öt repülőgépet lelőttek. A CTK havannai különtudósító ja jelenti: Kuba egész lakossága talpra- állt, hogy visszaverje az amerikai imperialisták szolgálatában álló zsoldosokat. Bár az agresszorok pontos létszáma és fegyverzetük ereje még nem ismeretes, annyi már bizonyos, hogy a zsoldosok nehéz fegyverek, tüzérség és repülőgépek támogatásával kezdték meg támadásukat. A népi milíciát mozgósították és Havanna összes fontosabb épületét erődítménnyé alakítják át. Az egész kubai nép meggyőződése, hogy igen rövid időn belül felszámolják az agresszió tűzfészkét « Az ADN hírmagyarázója hangsúlyoz- za: a kubai küldöttség már tudtul adta, hogy amennyiben az ENSZ Politikai Bizottsága és a közgyűlés nem hoz gyors intézkedéseket a Kuba elleni agresszió megszüntetésére, úgy kérni fogja a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását. Jelentések a kubai helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) A kubaiak bíznak a győzelemben INI, Csigir, a TASZSZ tudósítója jelenti: Az imperialista agresszió nem érte váratlanul Kubát. Forradalmi kormányának hivatalos közleményét arról, hogy intervenciós csapatok szálltak partra Las Villas- tartomány déli részének néhány pontján, a nép nyugodtan és azzal a mély meggyőződéssel fogadta, hogy meg tudja védeni szabadságát és függetlenségét, hazáját és a forradalmat. A kubaiak elfoglalták helyüket harci posztjaikon. Egyesek visszaverik az agresszorok támadását, mások a partvonal egész hosszában éberen örködnek az ország határai fölött, ismét mások a győzelmet kovácsolják a gyárakban és üzemekben, a cukorrépaültetvényeken és a földeken, amelyek ma a nép tulajdonában vannak. Mindenki tudja, hogy saját kezében van a haza sorsa és mindenki teljesíti kötelességét a haza iránt. Kuba szivében, Havannában rendes mederben folyik az élet. A bűnös intervenció nem zavarta meg a főváros mindennapi életét. A havannaiak tudják, hogy az ellenség álnok. De azt is tudják, hogy nincs olyan erő, amely térdre kényszerithetné akár őket, akár az egész kubai népet. Castro nyilatkozata a havannai rádió kedd reggeli adásában Havanna (MTI) Kedden korán reggel a havannai rádióban felolvasták Fidel Castro nyilatkozatát, amely hangsúlyozza: „A kubai csapatok hősiesen harcolnak Las Villas tartomány délnyugati részén, ahol imperialista támogatassál zsoldosok szálltak partra. A kubai forradalmi hadsereg, légierő és milícia sikereiről néhány órán belül beszámolunk a népnek”. A nyilatkozatot a rádióban több. szőr is megismételték és a bemondó közölte, hogy azt Fidel Castro miniszterelnök és főparancsnok írta alá. Hétfőn este a kubai kormány rádiófelhivást intézett a kubai dolgozókhoz és diákokhoz, hogy kedden folytassák szokott munkájukat. Hasonló értelmű felhívást adott ki a kybai szakszervezet és a diákszövetség is. A rádió felszólította a kubaiakat, hogy ne adjanak az ellenforradalmárok támogatóinak rémhíreire és legyenek éberek az amerikai imperialisták által támogatott „ellenforradalmi férgekkel” szemben. Hruscsov leveset intézett Kennedyhez Moszkva (MTI) Moszkvában kedden a kora délutáni órákban tették közzé annak a levélnek szövegét, amelyet N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke intézett Kennedy elnökhöz április 18-án. A levél szövege a következő: Elnök úr! Üzenetemmel abban a nyugtalanító órában fordulok Önhöz, amely a világ békéje szempontjából veszéllyel teljes. Kuba ellen megkezdődött a fegyveres agresszió. Senki előtt sem titok, hogy a Kubába behatolt fegyveres bandákat az'Egyesült Államokban készítették elő, látták el és fegyverezték fel. Azok a repülőgépek, amelyek a kubai városokat bombázzák, az Egyesült Államok birtokában vannak, a bombákat, amelyeket ledobnak, az amerikai kormány szállítja. Mindez nálunk, a Szovjetunióban érthető módon kiváltja a szovjet kormány és a szovjet nép felháborodását. Nem olyan régen, amikor képviselőink útján kicseréltük véleményünket, arról beszéltünk Önnel, hogy mindkét fél kölcsönösen erőfeszítéseket tesz, amelyek országaink kapcsolatainak javítására, a háború veszélyének megakadályozására irányulnak. Az ön minap adott nyilatkozata, hogy az Amerikai Egyesült Államok nem vesz részt Kuba elleni katonai akciókban, azt a benyomást keltette, hogy az Egyesült Államok vezető körei tisztában vannak vele, milyen következményekkel járhat az általános békére és magára az Egyesült Államokra nézve a Kuba elleni agresz- szió. Hogy értsük akkor azt, amit az Egyesült Államok a valóságban cselekszik, hiszen már ténnyé vált a Kuba elleni támadás? Ma még nem késő, még elkerülhető a jóvátehetetlen. Az Egyesült Államok kormánya még megakadályozhatja, hogy a háború lángja, amelyet az intervenciósok Kubában fellob- bantottak, olyan tűzvésszé váljék, amelyet már nem lehet megfékezni. Azzal a nyomatékos felhívással fordulok most Önhöz, elnök úr, hogy vessen véget a Kuba elleni agressziónak. A haditechnika és a világ politikai helyzete ma olyan, hogy minden úgynevezett „kis háború” láncreakciót válthat ki a világ minden részén. Ami a Szovjetuniót illeti, állásfoglalásunk nem lehet kétséges: mi minden szükséges segítséget megadunk a kubai népnek és kormányának, hogy visz- szaverje a Kuba' elleni fegyveres támadást, őszintén érdekeltek vagyunk a nemzetközi feszültség enyhítésében, de ha mások a feszültség növelésére törekszenek, teljes mértékben megfelelő választ adunk nekik. Általában aligha lehetséges oly módon intézni az ügyeket, hogy a világ egyik részén rendbehozzák a helyzetet, kioltják a tüzet, s ugyanakkor máshol új tüzet gyújtanak. Remélem, hogy az Egyesült Államok kormánya figyelembe veszi ezeket az elgondolásokat, amelyeket az az egyetlen törekvés diktál, hogy ne engedjünk meg olyan lépéseket, amelyek a világot háborús katasztrófába sodorhatják. N. SZ. HRUSCSOV a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Jurij Gagarin élettörténete — Riportsorozat a Szovjetszkaja Rosszija-ban — Moszkva (TASZSZ) Anna Gagarina, a világ első űrutas pilótájának édesanyja beszél a Szovjetszkaja Rosszija keddi számában fia gyermekéveiről. Amit elmondott „Az Oroszország fiáról’’ szóló történet első fejezete. A többi fejezetekben Jurij Gagarin barátai és rokonai osztják meg a lap olvasóival azt, amit tudnak a hősről. — Amikor megtudtam, hogy fiam a világűrben repül — írja Anna Gagarina — bevallom, nem tudtam visszatartani könnyeimet. A meséhez volt hasonló minden, ami azután történt: — a találkozás Moszkvában, a Vörös téren rendezett ünnepély, a fogadás a Kremlben. Aznap egész életünk elvonult lelki szemeim előtt Az édesanya elmondja, hogy amikor Jurij hét éves volt, megkezdődött a második világháború, küzdelmes, rettenetes idők következtek a családra. Egy földbevájt kunyhóban éltek, mert a hitleristák kirabolták a kolhozt, s az embereket kiűzték házaikból. 1942- ben még ezeknél is nagyobb szerencsétlenséget kellett átélni a családnak: Jurij bátyját és nővérét más, hozzájuk hasonló fiatalokkal együtt elhurcolták a németek. Csak a háború után tudtuk meg — írja Anna Gagarina —, hogy a szovjet katonáknak sikerült őket kiszabadítani a haláltáborból. Nehéz időket kellett átélni a kis Jurijnak — mondotta édesanyja. — El kellett viselni az éhséget és a hideget. Ahogy a hitleristákat kiüldözték a szmolenszki földről, a kisfiú azonnal iskolába ment. Minden szabad idejében repülő- gép-modelleket készített, segített a tanítóinak a különböző szemléltető eszközök elkészítésében. Gyermekkorában Jurij sokat foglalkozott a sporttal — emlékezik az édesanyja. — Elhatározta, hogy pilóta lesz, s azt mondta, ehhez edzettnek és erősnek kell lennie. Ahogy elolvadt a hó, már a folyóba járt fürödni. Azonkívül futballozott és röplabdázott is. Anna Gagarina végül elbeszéli, hogy a család minden tagját igen megnevettette az az Amerikából származó feltevés, mely szerint Jurij Gagarin herceg utóda. Nem, — mondta az anya —, mi nem a kékvérüek közül valók vagyunk. Ereinkben ugyanaz a vér folyik, amelyet a munkások és parasztok ontottak a Cárizmus és vele együtt az összes hercegek megbuktatásakor. A Szovjetszkaja Rosszija következő számaiban folytatni fogja Jurij Gagarin élettörténetét. (MTI)
