Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
4 NÉPÚJ SÄG 1961. április 12., szerda A gyakorlat mezején A Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet II. éves hallgatóinak szakmai gyakorlatáról OKTATÁSI RENDSZERÜNK továbbfejlesztésének irányelvei, Valamint a felsőoktatási reform tézisei egyaránt központi kérdésként kezelik a korszerű, a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban álló, vagyis a kommunista szakemberképzés megvalósításának szükségességét. Épülő szocialista társadalmunk igényei ugyanis olyan kiválóan képzett szakembereket kívánnak, akik a legkorszerűbb elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának megfelelő készségével is rendelkeznek. A felsőfokúvá vált óvónőképzés szintén csak akkor tud a társadalom követelményeinek megfelelni, ha többek között biztosítja a képzés során a hallgatók leendő szakmája gyakorlására közvetlenül előkészítő, az intézeten kívül folytatott szakmai jellegű óvodai gyakorlatot is. Az óvónőképzés reformja éppen ennek következtében — az érettségire épülő magasabbszintű általános műveltség, fokozottabb világnézeti és elméleti pedagógiai képzettség mellett — egyik központi kérdéssé tette a leendő óvónők gyakorlati képzését, illetve maximális szakmai gyakoroltatását. Az alapvető jártasságot a hallgatók intézetünk gyakorló óvodájában szerzik meg a négy féléven át rendszeresen, átlagosan heti 5 órában végzett gyakorlati foglalkozások során. A felsőfokú óvónőképzési rendszer szerves része lett azonban az intézeten kívüli egyhónapos területi szakmai gyakorlat végeztetése is. Erre a képzés során először ez év februárjában került sor. Minden hallgató a lakóhelyének megfelelő megye valamelyik óvodájában gyakorolt, vagyis abban a megyében, ahová általában alkalmazásba kerül az oklevél megszerzése után. HALLGATÓINK a Tiszántúl öt megyéjében gyakoroltak a művelődésügyi osztályok, illetve az intézet által kijelölt több mint 60 óvodában. Azért alkalmaztuk az úgynevezett területi — megyei — gyakoroltatási elvet, hogy egyrészt a hallgatók leendő munkahelyük gyakorlatával, környezetével, a termelőszövetkezetek, üzemek, községek és városok óvodáinak életével ismerkedjenek meg; másrészt pedig, hogy a későbbi alkalmazó tanügyi hatóságok véleményét kérhessük hallgatóink gyakorló munkájáról. Intézetünk minden tanára és hallgatója nagy várakozással tekintett az első gyakorlóhónap elé. A tanárok reménységgel, a hallgatók pedig a jó munkához elengedhetetlenül szükséges lelkesedéssel, munkavággyal és érdeklődéssel. Teljes egészében át- éreztük a külső gyakoroltatás súlyát és jelentőségét. Ugyanis a gyakorlóhónap sikerétől, azaz hallgatóink óvodai és társadalmi munkájától, magatartásától nem kevesebb függött, mint a felső- oktatási reform első láncszemeként megvalósult felsőfokú óvónőképzés szükségességének, indokoltságának és képzési módjának — tehát saját munkánk eredményességének — igazolása. Nevezetesen, hogy hallgatóink elméleti és gyakorlati felkészültsége, hiva- tásszeretete, tervszerű és céltudatos nevelői tevékenysége» illetve világnézeti fejlettsége, s a társadalom életébe való aktív bekapcsolása milyen mértékű. Rendkívül fontos és lényeges kérdések ezek. Igen nagy gondot fordítottunk tehát a gyakorlóhónap közvetlen előkészítésére, hogy a sokoldalú szervezőmunkával, valamint a hallgatók és a patronáló óvónők elméleti, szóbeli és írásos előkészítésével is elősegítsük a gyakorlóhónap — s ezen keresztül az életre való felkészülés — sikerét. Most már a gyakorlóhónap végeztével, minden illetékes egybehangzó vélemény alapján megállapíthatjuk, hogy intézetünk kiállta az első nagy erőpróbát, a gyakorlóhónap teljes sikerrel végződött. Ezt nem utolsósorban a Békés megyei és a tiszántúli óvónők, valamint az óvodai felügyelői hálózat ügybuzgó közreműködésének is köszönhetjük. A gyakorló- hónap szervezésébe és lebonyolításába bevont minden óvónő és felügyelő a legmesszebbmenő elvtársi és kartársi segítséget nyújtotta a gyakorlat, a munka mezején első lépéseket tevő hallgatóinknak. Az óvónők barátságos munkatársi magatartásán túl megnyilatkozott a társadalom segítőkészsége is. Az óvodai szülői munkaközösség, a helyi párt, tanács, KISZ és nőszövetség is érdeklődéssel kísérte hallgatóink gyakorlatát és segítette őket. RÉSZBEN az ellenőrző látogatások és írásos jelentések, löszben a hallgatók beszámolói alapján az első egyhónapos szakmai gyakorlás tapasztalatait röviden az alábbiakban summázhatjuk. Hallgatóink megszerették a területi munkát, a gyermekkacagással telített óvodát, a leendő munkatársakat, a'nevelési problémákkal küzdő szülőket. Nőtt hivatás- szeretetük, felelősségérzetük és a falusi, községi, termelőszövetkezeti óvodák iránti vágyuk. Betekintést nyertek a társadalom pezsgő életébe az egyes mozgalmi rendezvények révén. Munkájukban, s a felnőttekkel való beszélgetés során materialista világnézetük és a szocialista társadalmi rendben gyökerező politikai meggyőződésüket általában kifejezésre juttatták. A szakmai gyakorlást, a tényleges óvónői munkát nagy felelősségérzettel végezték. Elméleti fel- készültségük magas színvonalát egyöntetűen kiemelték a felügyelő elvtársnők és a patronáló óvónők. A Szabolcs megyei művelődésügyi osztály óvodai főelőadója véleménye szerint: „A képző mind elméletileg, mind gyakorlatilag igen körültekintően alapozta meg munkájukat. Meg van bennük a kéKörzeti kulturális szemlék a/ sarkadi járásban A sarkadi járásban vasárnap rendezték meg a Kulich Gyuláról elnevezett tavaszi ifjúsági seregszemle körzeti bemutatóit Köte- gyánban, Okányban és Sarkadke- resztúron. A művelődési otthonok színpadán a járás községeinek legjobb színjátszó, tánccsoportjai, ének és zenekarai, szólistái vizsgáztak tudásuk legjavából. A sarkadi Petőfi Termelőszövetkezet Színjátszói a Virágzik a hárs című színdarabból, a zsadányi Dózsa Tsz műkedvelői a Száz nap házasság című színműből, az okányiak pedig Ságodi Lakásszentelő című színdarabjából adtak elő részleteket, szép sikerrel szerepeltek az okányi Alkotmány Tsz népitáncosai, a Sarkad területi KlSZ-szer- vezet színjátszói, szavalói és táncosai, valamint a méhkeréki nemzetiségi tánccsoport is. pesség munkájuk elemzésére és bírálatára, apró részletekig indokolni tudják, hogy ezt vagy amazt miért tették.” A felsőfokú képzési rendszer elismerését jelentő sorok mellett azonban azt is látjuk, hogy van még néhány hallgatónk, akinek munkájára nem vonatkoztathatjuk a fenti megállapításokat. Részben óvónői egyéniségük nem elég határozott, részben pedig gyakorlati foglalkozásaik színvonala marad el elméleti felkészültségük mögött. A hátralevő félévben e hiányosságokat kívánjuk korrigálni. Azt sem hallgathatjuk el, hogy nemcsak a képzés további szervezése és színvonalának emelése szempontjából jelentős számunkra a gyakorlóhónap, hanem gyakorló óvodánk munkájában is meghonosítjuk azokat a hasznos tapasztalatokat, melyeket hallgatóink hoztak magukkal. (Például Mezőhegyesről a műsoros szülői értekezlet tartása stb.) VÉGEZETÜL tehát megállapíthatjuk, hogy a felsőfokú óvónőképzés helyességét igen meggyőzően bizonyította a gyakorlóhónap. A gyakorlásnak ez a formája feltétlenül helyes és szükséges. Szinte egyöntetű vélemény azonban, hogy kevés a négyhetes gyakorlás. A felsőoktatási reform szellemében történő még tökéletesebb képzés igényei és az óvodai munka sajátosságai hathetes gyakorlás lehetőségét kívánnák. Hallgatóink azonban a képzés és gyakorlás jelenlegi formájában is megállták helyüket. Ügy gondoljuk, hogy az évvégi államvizsgák után az óvodai munkában és a társadalmi életben hasznos és progresszív szerepet töltenek majd be. Tóth Lajos a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatója. A nevelés eszköze Állandóan visszatérő témája a sajtónak, rádiónak gyermekeink helyes nevelése. A cikkeket elolvassák, a közleményeket meghallgatják a szülők és pedagógusok, és az országban ezer és ezer jóakaratú ember szövi-fonja, tárgyalja tovább a nagy kérdést: hogyan neveljük gyermekeinket, mivel kössük le idejüket, hogy elvonjuk figyelmüket a rossz példát mutató barátoktól. Egyik legfontosabb célunk, hogy gyermekeink szabad idejüket jó szórakozással, kellemesen töltsék el, és ez az időtöltés hasznukra váljék. Erről ír dr. Pados Pál pedagógus a Népszabadságban: „Magyar óráimon havonta egyszer szabad beszámolót tartanak tanítványaim az abban a hónapban olvasott legérdekesebb könyvről. Ez a fajta „olvasómozgalom” családi síkra is átvihető. Tapasztaltam, hogy csak meg kell ízleltetnünk a fiatalokkal az olvasás örömét, azután rendszeres olvasókká válnak! Persze a szülőnek arra is kell vigyáznia, mit olvasson a gyermeke!” A gyermekek könyvtárának megalapítását segíti a Móra Ferenc Könyvkiadó június elején meginduló 50 kötetes „Az én könyvtáram” sorozata. Ez a sorozat az ifjúsági irodalom „aranykönyvtárát” kívánja a tízéven felüli fiatalok kezébe adni. A különös gonddal készített sorozatban az ifjúsági irodalom remekeit találják a kis olvasók, és akár Gárdonyi Géza Láthatatlan ember-ét, akár A Pál utcai fiúk-at vagy ’ Mark Twain Koldus és királyfi-ját olvassák — maradandó emlékkel gazdagodnak. Az örökbecsű müvekből álló sorozat kötetei nemes gondolatokat szülnek, irodalmi műveltséget nyújtanak olvasóinknak és így segítenek bennünket gyermekeink helyes nevelésében. Tudtommal a sorozat nem kerül bolti forgalomba, csak a könyvesboltokban és az üzemi könyvterjesztőknél lehet előjegyezni. Ezt a magam részéről sietve meg is teszem, és gratulálok a Móra Ferenc Könyvkiadónak kitűnő kezdeményezéséhez. liETAY ERNŐIN*: IHlIIHIIIIIMIIMHIimHI . Kisorsolták az VISZIM irodalmi fejtörőjének dijait Az MSZBT irodalmi fejtörőjére több mint hatezer megfejtés érkezett be. A 840 hibátlan megfejtő között vasárnap a MEDOSZ Móricz Zsigmond művelődési házban több mint tizenötezer forint értékű jutalmat sorsoltak ki. Az első díjat — egy szovjetunió- beli társas utazásra szóló jegyet — Tóth Anna (Szarvas) nyerte. Zorkíj fényképezőgépet kapott Molnár László (Berettyóújfalu), egy-egy villanyborotvát nyert Mesterházi Aranka (Egybézashe- tye) és Ocsovszki Imre (Békéscsaba), karma, jutott nyereményül Molnár János bevettyóú jfakisi, Pál József borgatai és Szabados László tököli megfejtőnek. A további sok értékes nyereméajh, is kisorsolták. (MTP) VÍ. r é 'S*z A Békés megyei Népújság számára írta NAGY IMRE, az olimpiai bajnok öttusacsapat tagja AZ ELŐZŐ SZAMOKBAN a verseny lefolyásáról számoltam be az olvasóknak. A továbbiakban egyéb élményekről, tapasztalatokról szeretnék írná. Úgyszólván napokig lézengünk a verseny fáradtsága következtében. Pihenéssel töltöttük aiz időt. Nagy szükség volt rá, mert nagyon kimerültünk. A meleg továbbra is tombolt. A zsíros koszt nem ízlett, főként gyümölcsöt fogyasztottunk és sok jégbehűtött italt és fagylaltot — most már szabad volt. Elég hamar megszoktuk, hogy olimpiád bajnokok vagyunk. Nyakunkba vettük a várost és elkezdtük az ismerkedést Rómával. A már régebben olvasott és tanult részeket, nevezetességeket kerestük fel, hogy egy életre megörökítsük emlékezetünkben. Ezek közé tartozott a már említett Szt. Péter bazilika, a Vatikán Múzeum, a Sixtusi kápolna, a Colosseum, a Viktor Emánuel emlékmű és a többi nevezetesség. Programot készítettünk ezek megtekintésére. Elsőként a Szt. Péter bazilikát kerestük meg. Csodálatos épület. Több mint 100 évig épült ez a 180 méter magas kupolájú templom, amely a katolikus vallás központját jelképezi Rómában. Az előtte elterülő hatalmas tér. négysoros oszlopcsoportja mértani pontossággal épült. Egy pontról nézve — ez meg van jelölve — az oszlopok takarják egymást, s csak a belső sor látszik. A téren két hatalmas szökőkút van, amelyből állandóan sugárzik a víz. A kör középpontjában egy emlékmű topott helyet, • hatalmas, tűhe-. gyes ceruzára emlékeztet; A bazilika méltóképpen tükrözi a XV—XVI. század művészetét. Hatalmas hajójában hangyának tűnik az ember. Ha nem lenne menetrend készítve a nézők számára, talán el is .veszne benne. Csoportokba verődve egy-egy pap vezetésével járják a hatalmas épületet, miközben hallgatják az előadást. A kor leghíresebb művészei festették az oltárképeket és készítették a különböző faragásokat. Különösen megragadó a középen — Szt. Péter sírja felett — emelt oltár fafaragása, amely SO méter magas. Egy-egy fából van kimunkálva a négy oszlop, amely a felső részt tartja. Az oszlopok alatt elhelyezett márványtömbökre a művész élethűen egy nő arcképét véste rá. Az első kép a fiatal anyát mutatja. Ezt jelzi három méhecske a nő keblén, mint a termékenység mintaképe. A további arcok a hónaponkénti változást tükrözik az anya arcán, amíg elér a vajúdásig. Ez az arc a szenvedés arca, maga a fájdalom. A következő részen egy életvidám csecsemő boldog arca tekint a szemlélőre. Csodálatos az egyszerűség, ahogy ezt a folyamatot a mester megörökítette. ITT SZOKÁS . Szt. Péter iekűteto-tt bronz szobrának jobb lábát megsímo- gatni. Ezt mindenki megteszi, s látszik is, mert évszázadok alatt körülbelül öt centiméter kopott le a lábujjról és a saruról. A bazilika kincstárát, a milliókat érő arany, ezüst, platina, és a drágaköveket, ruhákat 50 líráért, bárki megtekintheti. szentképeket, olvasókat, kereszteket és egyéb szentelt tárgyakat korlátlan mennyiségben lehet vásárolni a bazárokban, a bazilikán belül. 150 iírárét gyorsjáratú lifttel a kupola tetejére fel lehet jutni, s a város szépségében gyönyörködni. A bazilika után következett a Vatikán Múzeum. A Vatikán tövében felépített hatalmas épületet mindenki 300 líráért megtekinthette. A Vatikánba nem lehet csak külön útlevéllel bejutni, amely különböző formalitásokat vesz igénybe. Ezt a ,,magasságot” tehát kihagytuk és megelégedtünk a múzeummal. Megváltottuk a jegyet, s kezdetét vette a séta a hatalmas csarnokokban, termekben. Közel négy órát töltöttünk az épületben. A hatalmas képtár a londoni British Muse- umhoz hasonlóan végigvezeti a látogatót az első alkotásoktól az 1700-as évek végéig. De itt — ellentétben Londonnal — megáll. Kerestük a folytatást, de nem találtuk. Ügy éreztük, valami még hiányzik. A British Museumban a
