Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-30 / 101. szám
3 NÉP ÚJ SÄG 1961. április 30., vasárnap * ÉLJEN MÁJUS 1 f OROSHÁZA, 1891-1961 — Szuronyt szegezz! S egetverően feldördül a gyilkos sortűz. A hátul jövők piros munkásvért taposnak a Terényi utca porába. Ellenük karddal, szuronnyal támadnak a gyűlölt kakastollasok. %w, iiroKhásikt — Utoljára mondom: Vissza! A tömeg mint egy ember lódul előre. A főszolgabíró rettegéssel az arcán az ablakból figyel. Kőzápor zúg az ablakok felé. A fegyveresek parancsnokai harsány vezényszavakat kiáltanak: — Tölts! Megsárgult. szakadozott lapok fekszenek előttünk: hetven esztendővel ezelőtt készült újság oldalai. A címlapon régies stílussal szedve a fej. alatta csaknem öthasábos, egész oldalt betöltő kép, melynek címe: Orosházi népzen- düiés. Nézzük az elszánt arcú földmunkások, s asszonyaik kemény viadalát a kivont kardú, bugris- képű csendőrökkel szemben és felelevenedik előttünk a történelmi jelentőségű 1891-es orosházi véres május 1. A kép alakjai megszólalnak, hangossá válik a régi Terényi utca, az átkos emlékű főszolgabírói hivatal előtti térség, melyen dúl az elkeseredett harc a nép és a szipolyozói között. Mint hatalmas jelszó lebegi be a környéket a fehér lobogóra írt munkáskövetelés: „Nyolc órai munka, nyolc órai szórakozás, nyolc órai alvás!” Vad kakastollasok törnek a munkáskörre, hogy a ház homlokzatáról letépjék a zászlót. Foglyul ejtik a kör elnökét, jegyzőjét, pénztárnokát. Elhurcolják őket a főszolgabírói hivatalhoz, a város teljhatalmú urához, aki lecsukatja a munkáskor vezetőit. Mélységes felháborodás zúg vé. gig a tömegen. Több ezren tódulnak a hivatal elé, s követelik a vezetők szabadonbocsátását. A főszolgabíró türelemre int, hogy csak kihallgatja a fogvatartotta- kat. És álnokul Békéscsabára telefonál — katonaságért... Délután 4 óra felé nagy dobpergéssel vonul be egy század katona, s rengeteg gyalogos- és lovascsendőr Orosházára. A földmunkások rádöbbennek arra, hogy aljasul becsapták őket az urak, mint már annyiszor. Elemi erővel törnek a főszolgabírói hivatalra. Az asszonyok is részt vesznek a harcban. Angolkóros gyermekeik sápadtságát, nyomoruk, elesettsé- gük, egész életük kilátástalansá- gának az okát látj k meg hirtelen a hivatalban, amelynek urai mint kártékony állatokra küldték rájuk a fegyvereseket. A férfiak nyitott mellel, kérges tenyerükben szorongatott botokkal, kövekkel indulnak a közelgő csendőrök felé. — Barmokként dolgoztattok bennünket! Ontsátok a vérünket is! — Vissza! Vissza! — csap közéjük a fenyegető hang. — Nyolc órai munkát akarunk! — Engedjétek ki a munkáskör vezetőit! — Éljen május 1! Kulturális napok Orosházán Az 1891-es orosházi véres május elsejének 70. évfordulója alkalmából Orosházán április 30-tól május 10-ig kulturális napokat rendeznek. A megnyitót április 30-án, vasárnap este tartják a Petőfi művelődési házban. Másodikán a Vörös Csillag Te rmelőszövetkezt KlSZ-színjátszói bemutatják Viktor Rozov Boldogság merre vagy című színművét. Május 4-én az orosházi I., II. és III. számú általános iskolák tanulóinak vidám, zenés szellemi öttusáját rendezik meg. Este az orosházi Petőfi művelődési ház népitánc-csoportjának bemutatója lesz. Ötödikén este az Orosházi Vas- és Kályhaipari Vállalat KISZ-színjátszói Tabi László Nesze neked boldogság című három- íelvonásos vígjátékát mutatják be. Hatodikán este az orosházi Petőfi- énekkar hangversenye lesz. Nyolcadikén hangulatos, vidám szellemi olimpiát rendeznek, közreműködik Tóth Olga táncdalénekes, Ó. Kovács Imre népdalénekes és a művelődési ház zenekara. Kilencedikén az Erkel Ferenc szimíoni kus zenekar hangversenye lesz. A kulturális napokat május 10-én műsoros-esttel zárják. A korabeli Orosházi Üjság így ír a véres eseményről: „A katonaság ismét és többször lőtt és szuronyt szegezve ment a népnek. A mintegy 5000 főre tehető tömeg lassan-lassan hátrált a szuronyok elől. A katonaság mögött egy csoport lovaszSandár jelent meg, amikor a katonaság átengedte a nép üldözését azoknak. A zsandárok roppant dühvei nekirontottak a népnek és irtózatos módon verték, vágták azokat. Pár perc múlva a Terényi utca üres volt. Ekkor elzárták katonasággal az összes utcákat, melyek a főszolgabírói hivatalhoz vezettek, s ki igen, de be senkit sem eresztettek 6 óráig. A zsandárok folyton jártak-keltek, s mindenkit, nőt, férfit, öreget irgalmatlanul vertek, kaszaboltak, akkor is, ha egyedül ment. Irtózatos lármával rontott két-három csendőr egy-egy emberre, s kegyetlenül elverve hagyták el. Több embert meglőttek, s roppant sokat megvagdaltak. Az összes sebesültek száma mintegy 150—200-ra tehető.” Orgiákat ült a zsarnokság a szabadság felett. Örökre meg akarta félemlíteni a népet, hogy soha többé ne merjék megülni a munkásság nemzetközi ünnepét. Törvényt hoztak a május elsejei gyülekezési, tüntetési szabadság betiltására, előtte letartóztatták a munkások vezetőit, csendőröket vontak össze a nagyobb munkástelepüléseken. De sohasem tudták megakadályozni május 1 ünneplését. Szabadon mégis csak 1919-ben ünnepeltek hazánk dolgozói, s az orosházi véres május 1 résztvevői is. Ekkor ízlelték először, felszabadultan a csendőrök és urak nélküli szabad világot. S utána ismét 25 fekete május következett. S ma, a szabad május hatalmas demonstrációján emlékeznek meg az orosháziak az 1891-es május elsejéről. Itt rendezik meg a viharsarki földmunkás-mozgalom veteránjainak találkozóját, vörös zászló avatását. Az egykori kubikosok, napszámosok, részes aratók gyermekei, unokái tisztelegnek majd a 70 évvel ezelőtti május 1 hősei előtt. S a legemlékezetesebb az az esemény lesz, hogy míg annak idején a nagyapák megélhetést, munkát követelve tüntettek a május elsejéken, Orosházán 1961. május elsején, a nevezetes évfordulón rakják le a 370 millió forintos beruházással, mintegy 80 holdon épülő, 1100 munkást foglalkoztató hatalmas tiveggyárkombinót alapköveit. Méltó lesz az ünnep a 70. évfordulóhoz. i Ladányi Mihály: ^Qéíji május Örák óta övéké volt az út s a kormosarcú áradat előtt a város összerezzent, a kapuk bedördültek, a villamoskocsik döglött halakként, sárgán úsztak az emberfolyóval, amely egyre nőtt. A kirakatok báván hunyorogtak. Redőny zörrent. A kaszárnyában vészjel harsant s máris sorakozott az osztag. — Testvéreim! — mondta elöl egy férfi — Testvéreim, nyomorral jóllakottak ......... „A zendülés elöntötte az utcát. Elsöpreni!” ... élőn elkárhozottak, csonkák, kiket a gépek összetörtek, börtönlakók, kiket spiclik feladtak, árvái minden emberi örömnek.... A csendőrök falak mentén vonulnak, kőhöz koccan a markukban a kardlap. „Ne spóroljátok az ólmot, fiúk!” Eljött a nap! — méhkasként zúg az út, riadt zászlók verdesnek, mint a szárnyak, s a fakó arcok mind tüzesre válnak. „Emberek, ez a legfelsőbb parancs: a tüntetést meg kell állítani. Oszoljatok. Lövünk a rendbontókra.” A jövőt vérrel kell megváltani. Testvéreim, elérkezett az óra. Feszítővas harapja a követ. A villamos elvágódik az útra. felröhögnek a csendőrfegyverek.... * A fájdalom ment végtelen sorokban, hol éhező munkátlanok hada. Ö, régi május, lépted messze dobban, elszáll, akár a puskapor szaga. Kiss Zoltán: Hősi hírnök köszöntése Tisztelegve állok im. előtted. Megszorítom gondolatban százszor a kezed. öcsém volnál — bátyám lettél. Rangban egy — bár rangidősebb mégis az lehet, ki az égről hozott csillagot. Több vagy te szárnyas ünnepi hősnél, többé tett fényes, merész, nagy álmunk, amely ringató anyai ölben oly régen fogant. Hajódat féltő tudatunk vitte, emberi voltunk emelt az űrig, valósult eszme: érett gondolat. Sebesebb volt mint forgandó sorsok. Erősebb, mint a vaskezű halál. Felírtunk napot, órát és percet: időszámítás új kezdete ez. Eltépte köldökzsinórját az ember, nagykorú lett és igazán szabad. Felemelkedett, hogy egész arcát lássa szülőjének, kitől jó s rossz származott. Te tudod, láttad: végtelen a tér, s csak a Föld képe fekete-fehér. Tudod, fölöttünk örök igazság, örök dicsőség világa van. hol nincs gyűlölség, csend van csak, mélykék nyugalom, béke. Tudjuk, a szépnek, igaznak, jónak határa nincs ... Általad tudjuk, hősi hírnökünk. i i i i s Varga Dezső
