Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

1961, április 30., vasárnap NÉPÚJ SAG 3 H földművesszövetkezetek vendéglátói munkáját tárgyalták Szarvason Pénteken Szarvason tartotta országos tanácskozását a Föld­művesszövetkezetek Vendéglá­tóipari Szakbizottsága. Az ülé­sen részt vett Nagy Dániel elv­társ, az Elnöki Tanács elnök- helyettese, az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács elnö­ke is. A megbeszélésen Lipták Sán­dor elvtárs, a szakbizottság tit­kára tartott beszámolót a föld­művesszövetkezetek vendéglá­tói munkájáról. A tanácskozá­son az ország szinte minden te­rületéről részt vettek a földmű­vesszövetkezetek képviselői, és megbeszélték többek között a jövedelmezőség, a szakképzés és a gazdálkodás feladatait, majd határozatot hoztak a ven­déglátói munka fokozott javítá­sára. Gyom an tanácskoztak megyénk képviselői Pénteken Gyomén tartotta má­sodiknegyedévi ülését az ország- gyűlési képviselők megyei cso­portja. A járási tanács művelő­dési termében rendezett tanács­kozáson részt vett Keleti Ferenc elvtárs, a Pest megyei tanács v. b. elnöke, Mátyás Boldizsár elvtárs. a Pest megyei tanács tervosztá­lyának vezetője, ott voltak a Bé­kés megyei tanács, az MSZMP megyei bizottsága, a gyomai járá­si és községi tanács, a pártbizott­ság vezetői, a járásbeli nagyobb tsz-ek elnökei. Hunya Miklós elvtárs, a járási tanács v. b. elnöke üdvözölte a vendégeket, majd Nagy Károly elvtárs, a képviselőcsoport elnöke megnyitotta az ülést. A képvise­lők számos kérdést intéztek a megyei tanács jelenlevő vezetői­hez. Csepregi Pál elvtárs, a me­gyei tanács elnök-helyettese, dr. Pusztai Ferenc elvtárs. a megyei tanács tervosztály vezetője, dr. Farkas Ernő elvtárs, a megyei egészségügyi osztály vezetője és Szabados Károly elvtárs, a megyei mezőgazdasági osz­tály beruházási előadója tá­jékoztatták napirendi sorrend­ben a képviselőket. A vá­laszadást követően megvitatták a tsz-ek idei beruházási tervét, majd a megye második ötéves tervének javaslatát, valamint az egészség- ügyi helyzetet. A tanácskozáson a képviselőkön kívül Putnoki Gyula elvtárs, az MSZMP járási bizottságának titkára, Lévai Zsig. mond elvtárs ecsegfalvi, Tóth József elvtárs dévaványai, K. Tóth András elvtárs hunyai tsz-elnö- kök, Hegedűs Boldizsár elvtárs, járási tanácselnök-helyettes és Róza Antal elvtárs, gépállomási igazgató is felszólaltak. Klaukó . Mátyás elvtárs. az MSZMP megyei bizottságának el­ső titkára, országgyűlési képvise­lő, nyomatékosan felhívta a fi­gyelmet arra, hogy nagyobb mi­nőségi követelményeket kell állí­tani a termelőszövetkezeti épít­kezéseket végző vállalatokkal szemben. Ezért az új tsz-épületeket minőségileg átvevő szakbizottság létrehozását javasolta. Elítélte a gazdasági építmények — így pél­dául a baromfiólak — típusterve­ivel kapcsolatos lélektelen, sablo­nos bürokráciát is, amely nem ve­szi figyelembe a helyi követeimé, nyékét, a tsz-vezetők jószándékú javaslatait, hanem sok esetben a gyakorlatban nem megfelelő me­rev típustervekhez ragaszkodik. Azt is ajánlotta, hogy a nagyobb építkezéseket — például öntöző­telepeket, termálvizek hasznosítá­sát stb. — több tsz közös össze­fogással valósítsa meg, a gépek­kel rendelkező szövetkezetek pe­dig közös gépjavítót hozzanak lét­re. Javasolta: á képviselőcsoport járjon közbe azért, hogy egy kéz­ben legyen az építési vasanyagok kiutalása. Szólt arról is, hogy a mezőgazdaság átszervezésének be­fejeztével kialakítják a tájegység szerinti gazdálkodást, s a megyé­ben jövőre már 20 tsz arra tér át. Az illetékesek figyelmébe aján­lotta, hogy vegyék ezt tekintetbe a beruházások elosztásában. Az országgyűlési képviselők és a vendégek délután megtekintet­ték a gyomai fürdőt, az új kenyér­gyárat, majd az Endrődi Cipész Ktsz-t látogatták meg, ott beszél­gettek a dolgozókkal, s az elisme­rés hangján szóltak a fővárosba is beillő endrődi „kis cipőgyárról”. Este Endrődön Keleti Ferenc elvtárs, Ecsegfalván Nagy Károly elvtárs képviselői beszámolót tar­tottak. ,^f(jédít a zászló, amit miziln/z Rekedtes, mély hangon viszo­nozta köszönésemet, s megkérdez­tem tőle: Mi az Stibán elvtárs, ta­lán sokat énekeltél? — Elég sokat, helyben is hagy­tak érte a csendőrök alaposan. — Talán álmodban? — Á nem, 1937 május elsejére virradó éjjelen. — Az régen volt. — De igaz volt. — Meséld el, szeretem a régi harcok emlékeit. — Teljen kedved. De nem 1937- tel, hanem 1934-gyel kezdem. Ná­lunk Mezőberényben, a magam­fajta nincstelenek aktívan politi­záltak a horthysta elnyomás egész ideje alatt. Persze csak úgy, ahogy tudtunk, a Szociáldemokrata Pár­ton belül. Elveinket legfőbbkép­pen az utcák, a járdák kövezetére festett jelszavakkal fejeztük ki. Kockázatos volt, de csak csinál­tuk, ne érezzék magukat nyuga­lomban, biztonságban az urak egy pillanatra sem. Hadd reszkessenek a tudattól, hogy a munkáshatal­mat ugyan leverték külső segít­séggel, de a proletariátus és sza­badság utáni vágya él. Az első világháború befejeződé­sének 20. évfordulóján is telefes­tettük a járdát azzal, hogy „Soha többé háborút!”. A főtéren csak úgy tudtunk festeni, hogy az egyik elvtárs szóval tartotta, cigarettá­val kínálta a rendőrt, s én addig zokniban, hogy egy csosszanás se hallatsszon, festettem. Csak virra­datkor vették észre az egymást váltó rendőrök, és rettentő félel­mükben, hogy elcsapják őket, szinte hajbakaptak: melyikőjük aludt el szolgálat közben? 1934. április 30-án éjjel vagy öt­ven helyre írtuk a járdákra: „Él­jen a vörös május elseje!” „Világ proletárjai, egyesüljetek!”. A csendőrök sokáig nyomoztak a tet­tesek után, sorra kérdezték a festékes boltok tulajdonosait, hogy a közeli napokban kik vásároltak náluk nagyobb mennyiségű olaj- kencét, minium festéket, kisebb méretű maiokecsetet. A „tettes” én voltam Láyer Gézával és Bárd Györggyel. Soha nem tudtak vol­na nyomunkra akadni a csend­őrök, de egy fuvaros „beköpte”, hogy április 30-án hajnal felé lá­tott két magas és egy alacsony munkást az utcán lődörögni. A csendőrök tudták, kikről van szó, hiszen gyakran láttak bennünket hármasban. Beidéztek bennünket, de hiába ütöttek, vertek, nem val­lottunk. Nem is tudtak ránk bi­zonyítani semmit, mert a míniu- mot és az olajkencét Békéscsa­bán, az ecsetet pedig Körösla- dányban vásároltuk. Ebben az ügyben, s a néhány nappal azelőtt lezajlott tünteté­sért, amit az ellen rendeztünk, hogy le akarták állítani a szarvasi útépítést, 120 embert idéztek meg bírósági tárgyalásra. Minket hár- mónkat nem idéztek, nehogy ott az ellenzéki lapok tudósítóinak a fülébe kerüljön: a csendőrök el­vertek bennünket anélkül, hogy valami bizonyítékuk lett volna el­lenünk. Ennél merészebb lépésre hatá­roztuk el magunkat 1937. április 30-án éjjelre. Azt, hogy a munkás­dalárda tagjai betanulnak több forradalmi dalt, és szerenádot ad­nak a Szociáldemokrata Párt helyi vezetőinek. Már vagy 10 helyen énekeltünk, amikor Birkás György udvarán tetten értek ben­nünket a csendőrök. Néhányunk- nak sikerült elmenekülni, de a többieket, Pfeifer Józsefet, Pla- vecz Mihályt, Kollár Juditot, Ilo­nát és Zsuzsannát, szám szerint 11 dalárdistát bekísértek, s nagy bí­rósági tárgyalást rendeztek az ügyből, Szegeden, az „1921. évi III. te. 5. paragrafusának 1. bekez­désébe ütköző, az állam és a tár­sadalmi rend felforgatására irá­nyuló vétség miatt”. A feleségem Ünnepi KlSZ-taggyűlés Csorváson Április 28-án, pénteken ünnepi KlSZ-taggyűlést tartottak a csor- vásd Vörös Október Termelőszö­vetkezet fiataljai. Ez alkalommal Karakó Imre, a KISZ Békés me­gyei végrehajtó bizottságának tag­ja átnyújtotta a KISZ Központi Bizottságának ajándékát: 3000 Ft nek, milyen nagyszerű pillanatok nem érezte azt, amit most, ezek­előzték meg elválásunkat? ben a percekben. Egyre jobban Xind Lind arca még jobban ki- szorítja a szívét,.. „Csak nem sze- pirult. Emlékezett... Hogyne emlé- retem ezt a nagyszerű férfit?...” Választ azonban ő sem tudott ad­ni magának, mert Dox Ten sza­vai újból felrázták benne a tíz év előtti pillanatokat. — Ha éjszakánként felnézünk a csillagok gyöngyszemeitől tündök­lő égboltra, ugye sokszor szívünk­be hasított már a kérdés: az ott, az a szelíd, szép ragyogás talán egy másik, lakott világ fénycsóvá- ja?... Valamennyien keressük, ku­tatjuk a választ: van-e párja a Tixonnak a Tér milliónyi útján? Van-e hasonló mása a mi boly­gónknak egy másik csillagvilág­ban, élnek-e valahol máshol a mi kozmikus testvéreink, hozzánk ha­sonló testtel, gondolatokkal és ér­zésekkel? Élnek-e?... Xind Lind szemében könny­csepp rezgeti. Gyönyörű érzés így lelkesedni, ilyen fenntartás nélkül, teljes szívvel beledobni magunkat a munkába, vágyaink, terveink valóra váltásába! Dox Ten csendesen folytatta: — Évszázadok, évezredek kér­désére keressük a választ... Bará­taim! Úgy érzem, most nem hiá­ba!... (Folytatjuk) pénzjutalmat és oklevelet a kong' resszusi versenyben elért III. he­lyezésért. Az őszi betakarítási munkákban, a silózasban, a cukorrépaszedés- ben, a kukoricatörésben és szár­vágásban kitűnt fiatalok felszóla­lásaikban kifejtették, hogy a KISZ kongresszusi versenyben el­ért III. helyezést ifjúsági szerve­zetük életében kezdeti lépésnek tartják. Négy baromfi gondozó munkájával máris igazolja ezt. Kovács Ilona, Csicsely Ilona, Be- licza Erzsébet és Fábián Mária néhány héttel ezelőtt vállalták, hogy a csibetelepen az elhullást 6 százalék alá csökkentik. Eredmé­nyes munkájuknak köszönhető, hogy a négyhetes állományból ed­dig 1,5 százalékos elhullás volt. Közösen ünnepelnek Az orosházi Üj Élet Tsz dolgo­zói ebben az évben is közösen ün­nepük meg május elsejét, a mun­ka ünnepét. Délelőtt felvonulnak és utána elfogyasztják a tsz köz­pontjában a közös ebédet. A dél­utáni órákban megrendezik, a ha­gyományos futballmérkőzést és a lóversenyt a többi termelőszövet­kezettel. A szintén hagyományos menyasszonyrablás” sem marad el, amelynek mindig sok nézője akad. A tsz központjából Oroshá­zára hajnali 4 óráig jár az a busz, amelyet a tsz bérelt ki erre az alkalomra. is, aki akkor még kiskorú volt, a vádlottak sorában volt, s ezért a vádirat másolatát még most is őrizzük. (Ha netalán írni akarnak erről, akkor elküldöm a vádirat másolatát.) Nehéz helyzetben voltak a vád­lottak, mert a csendőrök azt je­lentették, hogy az Internacionálét énekeltük. Hegedűs Jánosné, aki éppen terhes volt, abban a re­ményben, hogy őt nem ítélik el, bizonyításként elénekelte az egyik mozgalmi dalt, amelynek a dal­lama azonos volt az Internacioná- léval. Még a feléhez sem ért, ami­kor a bíró el akarta hallgattatni, de ő végigénekelte olyan hango­san, hogy mi is jól hallottuk, akik a folyosón álldogáltunk. — Kitől tanulta ezt a felforga­tó kommunista dalt? — kérdezte szinte ordítva a bíró. Nekem elállt a lélegzetem, megijedtem, hogy bevallja: Stibán Ádámtól. De ehe­lyett azt mondta: az édesapámtól. — Hol van az apja, mi a fog­lalkozása? — A temetőben, öt éve halt meg — jelentette ki. Erre mi mindannyian fellélegeztünk. Jók voltak a Szociáldemokrata Párt központi vezetői által fogadott és fizetett védőügyvédek is, úgy hogy egy ideig tartó huzavona után el­ejtették a vádat. Ezeket mesélte el Stibán Ádám elvtárs, s aztán ígéretéhez híven hamarosan elküldte címemre az 1937. június 5-én Szegeden kelte­zett vádirat másolatát. A „vád­lottak” jó részének a neve, Szirákl Pál, Mojzis János, Pázsit Zsig- mond, Pántya Sándor, Eibich Jó­zsef neve ismerősnek hangzik. A dal, amit a vádirat szó szerint idéz, ismeretlen, nemcsak nekem, ha­nem bizonyára az azóta felnőtt ge­neráció többségének is. íme így hangzott: Itt van újra. május elseje A levegő dallal van tele Zengedezzük hát mi is dalunk: Mindnyájan testvérek vagyunk: Proletárok, egyesüljetek Avult már a régi rend, s beteg, Közeleg a rég várt pillanat A nép boldog lesz és szabad. Proletárok fel csatára háti így érjük el a jövő honát. Szebb jövőt, mit ábít a szivünk, Hódít a zászló, amit viszünk. Nem messze van a diadal Zsarnok, önkény, szolgaság kihal Az igazság napja felragyog, Az eszme él és győzni fog. „A dal éneklése az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és meg­semmisítésére, különösen a mun­kásosztály kizárólagos uralmának erőszakos úton való megteremté­sére izgat” írta dr. Tarajossy kü. elnök, s külön kiemelte az „Avult már a régi rend, s beteg”, „Zsar­nok, önkény, szolgaság kihal”, meg azt, hogy „Proletárok, egye­süljetek!”. „így érjük el a jövő honát” verssorokat. Tarajossy és társai akkor, félel­mükben, reszkettek egy daltól, egy éjjeli szerenádtól is. Azóta vad, tehetetlen dühükben reszket­nek, hogy a megénekelt „Igazság napja felragyog”-ott, s az eszme, melyet nem tudtak kiverni a munkások szívéből, végérvénye­sen győzött. Tizenhat év óta sza­badon szárnyalnak a munkásda­lok május elsejére virradó éjje­len, lobognak a fáklyák, s évről évre szaporodnak azok a népek, szerte a világon, amelyek diadalt arattak a zsarnokság, az önkény és a szolgaság felett. Kukk Imre kezeit volna, amikor ő is ott ült az 500 fiatal között... Tíz esztendő­vel ezelőtt látta először Dox Tent, azon az előadáson. Azóta már munkatársak is voltak, de soha előtt a roxonai középfokú egye­tem egyik tanulókörének 500 hall­gatója előtt tartottam előadást Sokan itt ülnek közülük a Nagj Tanács széksoraiban... Emlékez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom