Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-29 / 100. szám
4 1961. április 29., szombat NÉPÚJSÁG Csanádapácán 37 fiatalt vettek fel a KISZ-be Ünnepélyes taggyűlést rendezPalántázógépek a tsz-ekben Megyénk közös gazdaságaiban az idei tavaszon csaknem ezer holdba palán- táznak paradicsomot, paprikát. Egyes helyeken munkába hívták a családtagokat, hogy a melegágyakban igen szépen fejlődött palántákat néhány napon belül a szántóföldön elültessék. Máshol nagy teljesítményű palántázó- gépeket vásároltak. A medgyesegyházi j Béke Tsz-ben néhány héttel ezelőtt vá- I sárolt palántázőgépet a napokban pró- : bálták ki. A hatvan hold paprika többségét a vásárolt géppel ültetik el. A megyében körülbelül már tíz termelőszövetkezetnek van palán- tázógépe. tek április 27-én a esanádapacai KISZ-szervezetek. A megyében első alkalommal fordult elő, hogy az átalános iskola VIII. osztályos tanulóit egyszerre vették fel ' a KISZ-szervezetbe. Csanádapácán a KISZ-taggyúlésen ez alkalommal 37 úttörő tagfelvételéről döntöttek. A pajtások már hetekkel előbb készültek a nagy napra. Már sokat hallottak régebben is a KISZ-szervezetről, különösen Gőg Magda gimnáziumi tanuló, KISZ-tag és Frank János beszélt sokat a KISZ munkájáról az úttörőknek. Mindketten többször részt vettek az úttörőfoglalkozá- sokon. Frank János a nyomolvasómozgalomban is segítette az úttörőket. A KISZ munkáját közelebbről megismerve kérték felvételüket a pajtások. Az újonnan felvett KISZ-tagok a tanév befejezéséig továbbra is részt vesznek az úttörő-mozgalom munkájában, a nyári hónapokiban pedig Bala- tonszabadiból kéthetes táborozáson látnak vendégül úttörőket, majd ők is elmennek a Balaton mellé két hétre. A nyári vasárnaAz akkurátus ember ügy kezdődött a beszélgetésünk, mint akik véletlenül találkoztak: kölcsönösen kérdezgettünk egymástól, azaz ismerkedtünk Bácsi Józseffel, a körösújfalui Rákóczi Tsz brigádvezetőjé- vel. Jobbára csak aztán kedtem jól megjegyezni, amit mondott, amikor derűsen kijelentette: Ha i960, január' 5-ón találkoztunk volna, magának is megesküdtem volna, hogy soha nem lépek termelőszövetkezetbe. Két nap múlva, 7-én már láthatta volna, hogyan kanyarítottam alá a nevem a belépési nyilatkozatra, s hogyan igyekeztem vele a Rákóczi Tsz- be mindjárt azzal, hogy adjanak munkát máris, mért dolgozni aka- eok. Ügy történt, hogy leveleztem erről a két fiammal. Karhatalmi szolgálatot teljesít mind a kettő. Nem azért mondom, mert az én fiaim, de még mindig helytálltak ott, ahová állították őket. A fiatalabbik fiam 56-ban a határon teljesített szolgálatot, mint sorkatona. Ö sem dobta el a fegyverét, nem jött haza csak akkor, amikor helytállásáért jutalomszabadságot kapott, az ellenforradalom leverése után. Szóval levelezgettem én a fiaimmal. Megírtam nekik, hogy a faluban egyre többen lépnek a termelőszövetkezetbe, s hogy nekem nem nagyon akaródzik. Jó nekem úgy, ahogy van, azon a 6 hold földön. Az válaszolták, hogy ahol másnak jó, ott nekem sem lesz rossz, ne kössem meg magam, úgy sem tudok a fejlődés útjába állni, előbb-utóbb csak belépek, ha pedig így lesz, akkor jobb előbb, mint később. Hát így, a fiam leveleinek hatására mentem én belépési nyilatkozatot kérni, aztán rögtön munkát. Azt í mondták a vezetők, ha kedvem van, legyek tehenész. Az lettem.1 De az istállóban hamar kitelt az j esztendő — egy hónap múlva J megválasztottak növénytermesztési brigádvezetőnek, rá egy évre, j amikor a két helybeli szövetkezet j egyesült, akkor meg állattenyésztési brigádvezetőnek választottak. — Aztán, hogy volt a választás? — Nem nagyon beszélitek ott j arról. A vezetőség javasolt, a tag- I ság azt mondta, jó lesz, megfelel, j El is végeztünk tavaly mi minden növényápolási és betakarítási munkát idejében. Nem dicsekvésképpen mondom ezt. Most sem vagyunk hátra jóformán semmivel. A koratavasziak után földbe került a 150 hold kender, a 70 I hold napraforgó. A 80 hold cukorrépát már megsaraboltuk. Nem mondom, a kukoricavetéssel előbbre tarthatnánk, április 22-én kezdtünk hozzá, 300 hold közös lesz. — Ügy látom, hogy mint minden jó állattenyésztési brigádvezető, Bácsi elvtárs is figyelemmel kíséri a növénytermesztést. — Igyekszem konyítani hozzá, hiszen szorosan összefügg a kettő egymással. — Milyen a szövetkezet állatállománya? — A két szövetkezet egyesülése Után nem mondható még fejlettnek, se szám szerint, se minőségileg, de azért megjárja. Szarvas- marhánk 162 darab van, ebből 54 a fejőstehén. A tehenek számát rövidesen 80-ra növeljük, de még így is kevés lesz az 1800 hold szántóhoz. A sertésállomány ezer körüli, a juhállomány pedig 887 darabból áll — Ilyen állományból szép számmal lehet hizlalni. — Hizlalunk is. Az a tervünk, hogy 65 hízott marhát és 700 hízott sertést adunk el az idén. Ezenkívül a jövő évre már leszerződtettünk 42 növendékmarhát. — Baromfitenyésztéssel is foglalkoznak? — Hogyne, azzal is. Jelenleg 420 libánk, 300 tojótyúkunk és 1500 kiscsibénk van. A kiscsibéket a keltetőállomástól rendeltük, de mi magunk is keltetünk 24 kotlóval. Lám így van ez: egy és néhány hónappal ezelőtt Bácsi József még nagyon ragaszkodott a kis egyéni gazdasághoz, amelyben szinte mindent egy pillantással számba tudott venni. Most hosszú számoszlopokkal teleírt papírok vannak a zsebében. Gondosan törődik mindennel, olyan lelkiismeretesen, mint egyéni gazda korában. Azért is, mert a vérében van ez, meg válaszul is a bizalomra, amely ilyen felelős posztra állította. Akkurátus ember volt egyéni korában, s az maradt a nagyüzemi gazdaságban is. Kukk Imre pokra több kirándulást is terveznek. így Gyopárosra, Gyulára, Szabadkígyósra és Békéscsabára is ellátogatnak. Az ifjú KISZ-ta- gok május 28-án ünnepélyes keretek között tesznek fogadalmat és veszik át KISZ-tagsági könyvüket. ÁTADTÁK a KISZ megyei bizottság zászlaját a battonyai diákoknak A KISZ-kongresszus tiszteletére indított versenyben a középiskolások között a megyei első a battonyai gimnázium KlSZ-szerveze- te lett, és ezzel elnyerte a KISZ megyei v. b. zászlaját. A zászlóátadási ünnepséget április 26-án tartották meg Batto- nyán. A gimnázium diákjai példamutatóan vettek részt az őszi betakarítási munkákban, és a társadalmi munkában is. Mintegy 390 tanuló dolgozott az őszi hónapokban a mezőgazdaságban. A diákok társadalmi munkában lö 044 órát dolgoztak, s ezt folytatták ebben az évben is. Április 25-én á községben 150 méteres szakaszon járdát raktak le társadalmi munkában. A KISZ zászlaját tehát méltán nyerték el ezek a diákok. Az ünnepségen élménybeszámoló is volt. , piaíLáíLiiLt£tüÁímjj£r iwltatn Oamiídkában Lejegyezte: Nem volt olyan erő, mely visszatarthatott Az ötletem bevált. A katonai kocsi bevitt a fővárosba, Ciudad Trujillóba. A „banánültevényről” sikeresen megmenekültem. Elhelyeztek egy szanatóriumban. Megvizsgáltak, megröntgeneztek. Nagyon le voltam gyengülve, sikerült elérnem, hogy ott tartsanak. Egy hónap elteltével kértem a Földművelésügyi Minisztérium ügyintézőjét, ne vigyenek vissza a táborba, mert a szervezetem nem bírja ki az ottani klímát, engedélyezzék a fővárosban maradásomat. Kérésemnek azzal a feltétellel tettek eleget, ha állandó munkát vállalok valahol. Mint mondották, ebben az esetben a banánültetvényes szerződést hajlandók felbontani. Ezek után mindent elkövettem, hogy munkát találjak. Sikerült is alkalmi munkát vállalni. Megjegyzem, ebben az időben már élt bennem az elhatározás, Boda Zoltán IX. hogy ha törik, ha szakad, hazatérek. A nyugati .,lehetősógek”-ből már éppen elegem volt. Eassan teltek a napok. Közben megismerkedtem egy magyar származású rádiókereskedővel. A család többször meghívott vendégségbe és ilyenkor érdeklődtek Magyarországról. Egy alkalommal kaptam tőlük ajándékba két fehér inget. A vendéglátásukkal is enyhítették nehéz megélhetési gondjaimat... Hamarosan megtudtam, hogy a vélem együtt érkező magyarokat időközben északibb vidékre költöztették. Egy csoportnak pedig engedélyezték az elutazást Európába. Hosszabb utánjárással sikerült helyet kapnom a visszautazok között. A helyi vezetők, tapasztalva a magyarok nagy kiábrándulását, újabb ígéreteket találtak ki. Azt mondták a visszatérőknek, hogy más államokba vándorolhatják ki őket, ahol jobb munkalehetőséget kapnak... — Csak elindulhassak hazafelé, majd tudom én, hova lesz a legjobb „kivándorolni'’ — gondoltam A közös vagyon lopkodai Azt szokták mondani és nem is véletlenül, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Az őrizetlenül hagyott értékek szinte felkínálják magukat, lopásra csábíta- nak. A gyenge jellemű emberek kapva-kapnak az ilyen kínálkozó lehetőségeken. Kihasználják az alkalmat. A gyenge vagy laza ellenőrzés is csábító az olyan emberek szá-. mára, akik nem sokra tartják a társadalmi tulajdont. Hozzányúlnak egyszer a közös vagyonhoz, aztán amikor látják, hogy senki nem vette észre, tovább folytatják. Sőt akadnak olyanok is, akik vérszemet kapnak, félre dobnak mindenféle gátlást és szemérmetlenül a saját zsebüket tömik tele. A lopás édestestvére ez, amit úgy ismernek: sikkasztás. A megyei Kisipari Szövetkezeti Híradó legutóbbi száma két ilyen esetről is említést tett. Az egyik szövetkezetben a belső ellenőrzés elmulasztása oda vezetett, hogy a pénztáros egy esztendeig, méghozzá nem is valami kifinomult, hanem egészen primitív módszerrel hatalmas összegeket sikkasztott. És nem furcsa egy kissé: az az ember tette ezt, aki elsősorban felelős a közös vagyonért, akinek legfőbb feladata, hogy minden fillérre féltőén vigyázzon. Még súlyosabb visszaélést tártak fel egy másik szövetkezetben. A társadalmi tulajdon herdálói a vezetőállásúak tudtával, sőt mi több, közreműködésével jelentős összegekkel károsították meg a közösséget. Vajon hogyan fogadták ennek a hírét azok a tagok, akik a munkapadok mellet becsületesen dolgoztak, hogy gyarapítsák a közös vagyont? Egész biztos, nem tapsoltak örömükben. Jócskán volt okuk arra, hogy kezük ökölbe szoruljon. Podina Péter Ezren váltottak eddig gépkocsi nyeremény-takarékbetétet a megyében Alig néhány héttel ezelőtt vezette be az Országos Takarékpénztár legújabb takarékbetét-konstruikciójáft, s máris sok száz azoknak a száma a megyében, akik gépkocsinyeremény-takaréikibetét- könywel várják az első sorsolást. Érthető a rendkívül nagy érdeklődés, hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy-egy öt-, illetve tízezer forinos gépkocsinyeremény-taka rékbe- tétkönywel — amellyel egyébként a betevő minden korlátozás nélkül szabadon rendelkezik — személygépkocsit lehet nyerni. így az a betétes; aki tízezer forintos takarékkönyvével pl. egy Warszawát nyer, betétjére tulajdonképpen negyedévi 850 százalék kamatot kap! Értesülésünk szerint az OTP a sorsolás céljára előszállításként mintegy 50 gépkocsit — Warszawát; Moszkvicsot, Skoda-Oktáviát és Trabantot « már meg is vásárolt. A sorsoláson minden olyan betétkönyv részt vesz, amely a jogcímesség elnyeréséhez előírt három havi (10 000 Ft), illetve féléves (5000 Ft) effekvési időtartamot megszakítás nélkül eféri. ismeretes, hogy a tízezer forintos autóbetétek első sorsolására augusztus első félébe» kerül sor. Mindazok, akik ezen az e4~ ső sorsoláson részt kívánnak tienm, már csak a mai napon válthatnak gép- kocsinyeremény-takarékbetétkönyvet a takarékpénztári fiókoknál vagy a postahivataloknál, tekintettel arca; hogy az első háromhónapos eifekvési Időtartam május 1-vel kezdődik; Arutóbe- tétkönyvet természetesen május efeejje után is lehet váltani; de ezek már csak a novemberi sorsoláson vehetnek részt;----------------------------------------ma gamban és Izgalommal vártam az indulás idejét 1957. szeptember Ig-án a behajózás előtti estén, a születésnapom harmincadik évfordulóját egyedül óhajtottam megünnepelni. Nyolc pezóval a zsebemben helyet foglaltam az egyik főtéri vendéglő teraszán. Csirkesültet rendeltem. Kértem egy kis üveg vörösbort is. Így az utolsó pezóimat feláldozva, a másnapi utazás boldog reményével a szívemben, nekiláttam a bőséges születésnapi vacsorának. Étvágyamat azonban hamar megzavarta egy látvány. Ahogy nézegettem az utca zsibongó tömegét, észrevettem égy öt év körüli kislányt, amint kisírt szemekkel, könnyekkel áztatott, poros arccal ijedten tekinget jobbra-balra. Kis kezében egy fatáblát tartott, melyre rajzszeggel sorsjegyek voltak feltüzdelve. Magamhoz intettem. Kértem, üljön az asztalomhoz. Megosztottam vele a vacsorámat. A kislány ijedt tekintete állandóan az utca forgatagát kutatta. Kérdeztem tóle: miért vagy ilyen kis szomorú. Azt válaszolta, hogy édesapját keresi, aki szintén sorsjegyárus és a sok ember között elvesztették egymást. Végre megpillantotta az apját és el akart menni. Kértem, hogy hívja ide őt is. Mindkettőjüket szerényen megvendégeltem. Az ember rosszul öltözött, fáradtságtól elcsigázott volt. Előbb szabadkozott, de aztän éhes szemet meresztve, elfogadta a felkínált ételt. így telt el az utolsó estém. Dominikában, az ígéret földjén. Mert ami igaz, az igaz, ígéretben volt részem bőven.. Egyébként Dominikában az volt az összbenyomásom, hogy a lakosság többsége borzasztó elnyomatásban él. Igaz, láttam nagy fényűzésben élőket is, főleg külföldieket. Azonban az emberek többsége agyoncsigázott, ruhátlan, hajléktalan, vagy egészségtelen rossz lakásokban kínlódott... Amikor másnap délután öt óra tájban a kikötő felé tartottam, eszembe jutott ideérkezésünk napja. A szívélyes fogadtatás, a kézfogási aktus a palotában, a nagy éljenzések. Trujillo, Kovács tábornok és a többiek szentül meg voltak győződve arról, hogy mi, akik úgynevezett keleti rabnépek közül jövünk, kitörő hálával fogadjuk az úgynevezett szabad világ lehetőségeit. Ha voltak is ilyen reményeink, ezek a, valóság próbáján úgy foszlottak szét, mint a gyermek által magasba fújt szappanbuborék. Ha addig nem is, de ott Dominikában megértettem, hogy az igazi szabadság nem ott van, ahol az egyik embernek szabad becsapni a másikat, ahol a kevesek kényük kedvére kifoszthatják a többséget. Dominikában szabad nagyon gazdagnak lenni és szabad nyomo-
