Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-27 / 98. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. április 11., csütörtök Eredmények és gondok 99 Orménykúton Az ellenszer: világnézetünk megismerése Néhány hónapos hallgatás után újjáéledt az örménykúti öntevé­keny kultúrcsoport. Másfél hó­napja annak, hogy az Előre Ter­melőszövetkezet újonnan alakult kultúrcsoport ja elhatározta: egye­sül a régi, létszámban megfo­gyott együttessel és új életre hív­ja a gazdag múltra visszatekintő együttest. A régi KlSZ-kultúrcso- port az új termelőszövetkezeti csoporttal Előre KISZ Együttes néven egyesült. Létrejött egy har­minchat tagú eleven kultúrgárda, melynek művészeti vezetője Pri- belszki János bácsi, az Előre Ter­melőszövetkezet tagja, régi kul- túrmunkás. Még két hónapja sincs, ahogy elhatározták: új ve­gyes műsorral lépnek a közönség elé és a hagyományhoz híven szlovák—magyar műsorszámokat visznek színpadra. Azóta Pribelsz- ki János vezetése mellett a helyi pedagógus segítségével rendszere­sen tartanak összejöveteleket, próbákat. Amikor néhány nappal ezelőtt megnéztük bemutató elő­adásukat, melyet a két csoport egyesülésének jegyében tartottak meg, meggyőződtünk arról, hogy e rövid két hónap alatt becsüle­tes munkát végeztek. Színvonalas kultúrmunka l A tavaszi munkák dandárja el­lenére — többségükben termelő­szövetkezeti tagokról van szó — szakítottak időt a kultúrmunká- nak és színvonalas műsort produ­káltak. A színpadon megeleve­nedtek Ferko Urbanek szlovák író egyfelvonásos darabjának fi­gurái és elmondhatjuk, hogy igen jó alakításban. A taps és a jóízű nevetés természetesen a darabnak is szólt, hisz Urbanek vígjátéka ízes szlováksággal és jellegzetes epizódok beiktatásával iskoláztat­ja meg a darab fő figuráját, a föl­lános iskolában kis múzeumot rendezett be üveges szekré­nyekben és vitrinekben az út­törők régészeti és néprajzgyűjtö szakköre tíz évvel ezelőtt. Azóta minden évben gyarapodott a ma­gyar, német és szlovák nemzeti­ségű község lakóinak egykori vi­seletét, használati eszközeit, írá­desurat, aki konzervatív, ellensé­ge a tudománynak és csak azért nem akar beleegyezni leánya há­zasságába, mert egy doktorált fiatalember kéri meg a kezét. A népviseletbe öltözött örmény­kúti lányok és fiúk ügyesen mo­zognak a színpadon tánc közben is. S hogy ez mennyire így van, bizo­nyítja a bemutató előadás mellett az a tény is, hogy március 21-én három magyar táncukkal a járá­si kulturális seregszemlén első dí­jat nyertek. Azóta szlovák tán­cokkal bővítették táncműsorukat. Most kultúrkörútra készülnek. Jó munkájuk jutalmául a Szlovák Szövetség májusban több napos körútra viszi őket, hogy műsor­számaikkal neveljék, szórakoztas­sák más megyék szlovák közsé­geinek dolgozóit is. Az autóbusz és az orvos problémájáról Erről is örménykúton hallot­tunk. Beszélgettünk több Ör­ménykúti termelőszövetkezeti pa­raszttal. A sok mindennapi ap­róbb probléma mellett valameny- nyinél szóba jött az autóbusz és az orvos problémája. Elmondot­ták, hogy a mostani békéscsabai úti buszjárat kevés a fennálló igények kielégítésére. Szeretnék, ha a reggel Békéscsabára, dél- jj után Szarvasra közlekedő busz : mellé ellenjáratot is biztosítaná- : nak, amely reggel Szarvasra, dél- : után pedig Szarvasról szállítaná : az örménykútiakat. Megvalósítha- j tónak tartják ezt annál is inkább, S mert ilyen régebben már volt. : De beszéljünk az ezzel kapcso- \ latos másik igen fontos problémá- ■ ról — az orvosról, örménykútnak ■ van névleges körzeti orvosa, ami ■ annyit jelent, hogy dr. Bíró, : szarvasi orvos kétszer egy héten, : hétfőn és szerdán egytől ötig ren- ! del az örménykúti Állami Gazda- j ságban. Az örménykúti termelő- ■ szövetkezeti parasztok nagyon : szeretnék és a szétszórt tanyavi- : lág is megkívánná, hogy legyen jj Örménykútnak orvosa állandó ör- j ménykúti tartózkodással, ami biz- > tonságosabbá tenne az új, most ■ épülő termelőszövetkezeti község • dolgozóinak egészségügyi helyze- j tét. Már az összkomfortos, autó- j garázsos orvoslakás külön rende- ■ lővel is megépült, csak éppen üre- j sen áll. Ügy véljük, kevés körül- : tekintéssel meg lehetne oldani ezt | a problémát is, hisz van a járás- 5 ban község, ahol lényegesen ke- ! vesebb lakos esik egy orvosra, jj mint Örménykúton. Talán akadna ! is olyan, aki vállalná az örmény- > kúti prakszist. Az örménykútiak j megérdemelnék. Kondacs Pál Péter Gimnázium, a békésszent- andrási Ságvári Endre KlSZ-szer- vezet színjátszó csoportjai, az ör- ménykuti Előre KISZ-szervezet és a járási nötanács szlovák nemzeti­ségi színjátszó együttese szerepel­tek. A szeghalmi Móricz Zsigmomd járási művelődési házban először mutatkoztak be járási szemlén a füzesgyarmati termelőszövetkezeti művelődési otthon öntevékeny művészeti csoportjai, a körösla- dányi új művelődési otthon ének­kara és színjátszó csoportja. Szép sikerrel léptek fel a sárréti pusz­ták, a tanyavilág táncos, dalos és színjátszó csoportjai, köztük a cse- repesiek, a bucsaiak és a kertész­szigeti lányok és fiúk. A szeghalmi egésznapos szem­lén részt vevő csoportok színe-java este díszelőadáson szerepelt a mű­velődési házban. Régen volt az, amikor Boross István elkeseredetten nyitott a szerkesztőségbe, panaszolva, hogy őt sehol sem akarják állan­dó munkára alkalmazni, mivel­hogy — „cigány”. Mi akkor nem döbbentünk meg kijelentésén, nem mondtuk azt, hogy „nálunk ilyesmi lehetetlen”, mivel jól tudjuk, hogy azt a teméntelen mérget, amit elnyomóik évszáza­dok alatt a tömegek tudatába csepegtettek, lehetetlen másfél évtized alatt teljesen hatástala­nítani. A sovinizmus, a nacionaliz­mus, a nemzetiségek elleni gyű­löletszítás, a faji gőg, az antisze­mitizmus és cigányellenesség te­rén különösen Horthyék értekei mesteri eredményeket. A „faj­védők”, a „keresztyén kurzus”, a héjjasivánok és hómannbá- lintok idején a faji megkülön­böztetés hivatalos gyakorlattá, ifjúságnevelési programmá vált, s hogy milyen eredménnyel, an­nak szomorú bizonyítéka a „vér­rögös” és „talajgyökeres” szála­sista őrület pusztítása. Azóta ti­zenöt szabad esztendő van mö­göttünk, s már a tizenhatodik ta­vasznak örvend a táj és népe, de a faji előítélet mérges gőze még nem mindenki fejéből szellöző- dött ki. Eltávolítása még hossza­dalmas, és sok türelmet igénylő nevelési feladat. Egyetlen ellen­szere van ugyanis, és ez a világ­nézetünk megismerése, elsajátí­tása, s gyakorlati élése. Csakis ily módon semlegesíthető ctz egyének gondolkodásában min­den — a burzsoá ideológiából fa­kadó — helytelen nézet és ma­gatartás. Szocialista rendünk­ben tehát objektíve mindörökre megszűnt a lehetősége annak, hogy a fasiszta fajelmélet poli­tikai, gazdasági vagy kulturális táptalajhoz jusson, mivel azon­ban némelyek esetében, szub­Nagy ünnepséget rendeznek május 1 tiszteletére Zsadányban. Az ünnep elő­estjén az úttörők fáklyás felvonulást rendeznek, Május 1-én a tanács hangoshíradója zenés ébresztőt ad a község lakossá­jektíve még fennáll ez az ostoba előítélet — legtöbbször tudat­alattin — nyilván bajt és kárt okozhat olyankor, mikor az ille­tő egyén munkaköréből adódóan mások sorsát intézi. Azonban éppen arról kívánunk szólni, hogy nincs szükség vészharang kongatására. Társadalmi mére­tű problémáról nincs szó. Egyé­ni rosszindulat, egyéni ostoba­ság, ezek az okai a még fel-fel- bukkanó ilyen eseteknek, s a rosszindulatú és ostoba magatar­tás szülője minden esetben, ki­vétel nélkül a világnézeti elma­radottság. Ahol fejlett, öntuda­tos, tisztafejű emberek az élet élői és irányítói, ott ilyesmi nem fordul elő. Boross Istvánt annak idején biztattuk, hogy ne lássa oly sötéten a világot, higy- gye el, hogy van hely, nem is egy, ahol eszükbe sem jut em­bertársainak másként kezelni őt, mint akár önmagukat. így ke­rült, ilyen biztatás után az egyik vállalathoz, ahol az volt az első kérdés, akar-e dolgozni. így lett a Köztisztasági Vállalat dolgozó­ja. Ma Békéscsaba egy része az ő szorgos kezére van bízva. Amerre megfordul, tisztán ra­gyognak az utcák. Munkáját fe­lettesei már számtalanszor meg­dicsérték, s jutalomosztáskor nem feledkeznek meg róla sem. Boross István esete csupán ki­ragadott példa a sok közül. A csabai téglagyárban és még ezer­féle munkahelyén a megyének, naponta cáfolják meg tettekkel és cselekedetekkel beosztottak. és vezetők azt a balhiedelmet, hogy faji vagy bármi egyéb elő­ítélet alapján dől el emberek sorsa. Ahol ilyesmi netán előfor­dul, ott az illető világnézeti kép­zésével baj van, s ilyen értelem­ben az érte felelősöknek sürgő­sen közbe kell lépniük. Huszár Rezső gának. Délelőtt felvonulás lesz a sport­pályára, majd 29 úttörőt avatnak. Az úttörők és kiszesek műsort adnak. A KISZ-fiatalok közül a Dózsa Tsz és az állami gazdaság KISZ-szervezetének tánccsoportja lép fel. Délután sport­műsor lesz. Tíz éves iskolamúzeum A mezőberényi II. számú álta­Ifjúsági kulturális szemlék a megyében Szarvason és Szeghalmon vasár­nap rendezték meg a Kulich Gyű. la Békés megyei ifjúsági kulturá­lis tavaszi szemle járási bemuta­tóit. A szarvasi József Attila járási művelődési házban a járás leg­jobb színjátszó csoportjai: a járási művelődési ház, a szarvasi Vajda sós és tárgyi emlékeit őrző is­kolai gyűjtemény. Legutóbb pél­dául régi pénzeket és érméket találtak szántás közben, amelye­ket a termelőszövetkezetben dol­gozó szülők gyermekei bevittek iskolájuk múzeumába. A régi tárgyakat, mint pl. a korsókat és butéliákat a rajzórákon modell­ként is felhasználják. r Úttörőket avatnak május 1-én Zsadányban jpMuiMfiültehuuijes ’ luűtaui rDönti tű kát) a/i Lejegyezte: Boda Zoltán VII. A pokol tornácán A Dominikai Köztársaság fővá­rosában, Ciudad Trujillóban tar­tózkodásunk hetedik napján a városban berendezett ' ideiglenes szállásaink elé autóbuszok érkez­tek. Mintegy hatszázan felraktuk csomagjainkat és felszálltunk a gépkocsikra, melyek elindultak velünk a pálmasorokkal szegélye­zett tengerparti országúton. Az utunkba eső legközelebbi vá­ros, Szent Krisztobal mintegy harminc kilométerre van a fővá­rostól. Szép, rendezett főutcáival, modern épületeivel és parkjaival jó benyomást tett ránk. A városon keresztül haladva folytattuk utunkat. Az országút szegélyeiről lassan elmaradoztak a pálmák. Vigasztalan sivatagi kép tárult elénk. A kaktuszok és a kiszáradt trópusi növényzet lá­tása nagyon lehangolt. Ügy érez­tem, mintha a világ végére kerül­tem volna. Rossz érzés fogott el. Társaim, arcára is kiült a félelem. Az úton hatalmas porfelhő ka­vargóit, testünket ellepte az iz­zadság. Utunk további szakaszát nagy, vörös színű, kopár, kietlen bauxit hegyek szegélyezték. Az emelke­dőket és magaslatokat félelmetes halálkanyarokkal teletűzdelt úton küzdötték le az autóbuszok. Mély szakadékok szélén, nagy gyorsa­sággal haladtunk. Minden pilla­natban úgy véltük, lezuhanunk. A gépkocsivezetők gyors ütemet diktáltak, úgy látszott kevés időt adtak nekik erre a szállításra. Beértünk egy kis városba. Ott leszállhattunk pihenni. A nagy hőségben megtett út nagyon el­csigázott bennünket. Beszélni is alig volt kedvünk. A helységbe érkezésünk nagy feltűnést keltett. Néger gyermekek vettek körül bennünket. Egyikük-másikuk au­togramot kért. Megjelenésünk azért hatott rendkívülinek, mert errefelé nem­igen jártak külföldiek. A vidék sivár kietlenségével nem vonzotta a turistákat és egyáltalán senkit. Néhány banánültetvényes járt er­re, de azok sem a földön tették meg útjaikat, hanem saját heli­koptereikkel elsuhantak a város felett. Rövid pihenő után tovább foly­tattuk utunkat. Amerre néztünk, mindenütt kaktuszerdőket és ki­száradt trópusi növényeket lát­tunk. Helyenként elhagyott, mo­csaras, egykori rizsföldek tűntek a szemünk elé. Banánültetvénye­ket és cukornádültetvényeket hagytunk magunk mögött. Néha feltűnt egy-egy magányos ház. Ezek a házak oszlopokra font kü­lönleges háncsanyagból — való­színű cukornádháncsból készített — bungalószerű épületek voltak. A hőség egyre fokozódott. A hatvanfokos forró levegőben úgy éreztük, hogy megfulladunk. Bár­merre néztem, sehol egy fa, mely árnyékot adna az embernek. Arra gondoltam, hogy a pokol tornácá­ra kerültem. Némi megkönnyebbüléssel vet­tük tudomásul, \ hogy megérkez­tünk egy újabb városba, a fővá­rostól mintegy százhetven kilo­méterre fekvő Barahonába. A házak alacsony, fehérre fes­tett, erődítmény formájú épüle­tek. Az országúthoz közeli kikötő­ben szállítóhajók vesztegeltek. Az emberek ebben a városban többnyire kikötőmunkások; rako­dással és földműveléssel foglal­koznak. Rizst, cukornádat, ba­nánt, ananászt és egyéb déligyü­mölcsöket termelnek. A lakosság gondterhelten jár- kel az utcákon. Legtöbbjükről le­sír a nyomor, a nélkülözés. Nap­felkeltétől naplementéig tartó ne­héz, megfeszített munkával két- három pezót keresnek, amiért ot­tani viszonylatban vehetnek egy szalmakalapot. Órabérük nincs megállapítva, részükre nem tart­ják számon a munkaidőt; amíg látnak dolgoznak. A hajcsárok fürgén mozognak, a munkások el­csigázottak. A vállalkozók saját repülőgépeikkel utaznak a fővá­rosba. Ezen a tájon a lopást nagyon szigorúan büntetik. A tettest át­adják a katonaságnak. Azok mun­kára hajtják ezeket az embere­ket. A vállalkozók ilyen úton sze­reznek még olcsóbb munkaerőt. A megtartott pihenő után to­vább folytattuk utunkat délnyu­gatnak a Haiti-i határ felé. Délután három órakor érkez­tünk végső célunkhoz; állandó te­lephelyünkre, munkahelyünkre. Kék, fehér, sárga és egyéb élénk színekre festett faházikók vártak bennünket. Ez részünkre épített telephely volt. Ezenkívül nem volt más település. A házak­hoz tartozott az előző hónapokban elevátorokkal és nehéz földgépek­kel feltört vad terület. Megtud­tuk, hogy ezen a helyen azelőtt termelés nem folyt. A terület íel­»

Next

/
Oldalképek
Tartalom