Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. április 2., vasárnap MÉPÜJSÁG 7 Hazaérkezett a varsói szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén részt vett magyar küldöttség A varsói szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének moszk­vai ülésén részt vett magyar küldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöké­nek vezetésével szombaton dél­előtt hazaérkezett Budapestre. A delegációt Biszku Béla, Fe­hér Lajos. Fock Jenő, Kállai Gyula, Marosán György és Ne­mes Dezső, az MSZMP Politi­Elutazott Moszkvából Apró Antal Moszkva (MTI) Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, aki útban az Indiai Köztársaságból Budapest felé rövid időt töltött Moszkvá­ban, szombaton reggel elutazott a szovjet fővárosból. Vele együtt utazott Budapestre Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyet­tese és Nagy János követ, külügy- minisztériumi osztályvezető, akik Apró Antalt elkísérték indiai út­jára. A repülőtéren Apró Antal bú­csúztatására megjelent Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Terv- bizottság elnöke. (MTI) Az óceánba zuhant egy amerikai Titan-rakéta Cape Canaveral (AFP, AP) A Cape Canaveral-i kísérleti te­lepen pénteken kilőttek egy hoszs- szútávú Titan rakétát, amelynek a terv szerint több mint 16 000 kilo­méter utat kellett volna megten­nie. A rakéta azonban a kilövés után egy perccel az Atlanti-óce­ánba zuhant. A rakéta első lép­csője túlságosan korán levált, a második működésbe sem lépett. (MTI) kai Bizottságának tagjai, Ko­mócsin Zoltán, a Politikai Bi­zottság póttagja, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány több tagja, a Kül­ügyminisztérium, a Honvédelmi New York (TASZSZ) Gromiko szovjet külügyminisz­ter március 31-én este New York­ból — ahol az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának második szakaszán részt vevő szovjet küldöttséget vezette — hazaindult Moszkvába. Elutazása előtt nyilatkozott a saj­tó képviselőinek. • A szovjet külügyminiszter nyi­latkozatában mindenekelőtt hang­súlyozta: A szovjet kormány tel­jes egészében fenntartja azt az álláspontját, hogy a világon vég­bement változásoknak megfele­lően változtatni kell az ENSZ fel­építésén. Ami az ENSZ főtitkárát és a főtitkári tisztet betöltő Ham- marskjöldöt illeti, e tekintetben a helyzet tűrhetetlen. A szovjet kormány — mint már kijelentette — nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe — mondotta Gromiko. Minisztérium több vezető mun­katársa fogadta. Ott volt a fo­gadtatáson V. I. Usztyinov, bu-. dapesti szovjet nagykövet és a szovjet nagykövetség több mun­katársa is. »(MTI) Az ENSZ-közgyűlés 15. üléssza­ka — állapította meg a szovjet külügyminiszter — s ezen belül a bizottságokban folyó munka azt mutatja, hogy a szégyenletes gyar­mati rendszer teljes és végérvé­nyes felszámolásáról szóié szovjet javaslat olyan követelés, amelyet maga az élet vet fel. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk, mert mint tapasztaljuk, a gyarmattartó ha­talmak távol állnak attól, hogy az ENSZ akaratának megfelelően cselekedjenek. — Nagyon jó lenne — mon­dotta befejezésül —. ha az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakát kö­vetőén elmondhatnánk, hogy ez az ülésszak megvetette az államközi kapcsolatok és a kölcsönös megér­tés megjavításának alapját, javá­ra vált a nemzetközi együttműkö­dés fejlesztésének és a béke meg­erősítésének. (MTI) Szovjet küldöttség érkezett hazánkba a felszabadulás 16. évfordulójára Hazánk felszabadulásának 16. évfordulója alkalmából szovjet küldöttség érkezett szombaton délelőtt Budapestre. A küldöttség vezetője A. P. Kirilenko, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének póttagja, az SZKP szverdlovszki területi bizottságának első titkára. A küldöttség fogadására a ferihegyi repülőtéren megjelent Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára, valamint az MSZMP Köz­ponti Bizoitságának, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Gromiko elutazott New Yorkból DCtűia lányaiy asizöiujai a férfiakkal vállvetve küzdöttek hazájuk felszabadításáért. Ez ter­mészetes is, hiszen a forradalom győzelme előtt teljes jogfosztott­ságban éltek. Már 13—14 éves ko­rukban férjhez mentek, 10.—15 gyermeket szültek, emellett nehéz testi munkában robotoltak az ül­tetvényeken vagy a kisszámú üzemek egyikében meghajszolt segédmunkásként és lényegesen kevesebb bérért, mint a férfiak. Érthető, hogy a szabadság első üzenetére ők is fegyvert ragadtak, s olyan hősöket adtak Kubának, mint Clodomira, a parasztlány, akit a Battista-pribékek mikor el­fogtak, halálra kínoztak. Az értel­miségi nők javarésze is jól tudta, hol a helye, így Esteiá Melanes havannai tanítónő, aki elfogatá- sáig részt vett a forradalmi harc­ban és akit elképzelhetetlenül ke­gyetlen kínzások között sem tud­tak rábírni, hogy áruló legyen. A hős munkásanya, Uidia pedig fiá­val együtt vonult be Fidel Castro hadseregébe, férfiszakaszt veze­tett a csatában, s a végsőkig ellen­állt. Kedvesen mosolyog a képről a havannai egyetemi milícia női harcosa, aki diáktársaival együtt bármely pillanatban kész a tudo­mány fegyverét harci fegyverrel felcserélni, ha az amerikaiak ál­tal támogatott emigráns bandák megtámadnák Kubát. A csehszlovák sajtó megemlékezik hazánk felszabadnlásának ünnepéről Prága (MTI) A hét végén megjelenő csehszlovák hetilapok megemlékeznek hazánk felszabadulásának évfordulójáról. A Hospodarské Noviny című gazdasági hetilap Marjai Jó zsefnek, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetének cikkét közli „A szabad Magyarország 16 éve” cimmel. A Predvoj című politikai és kulturális hetilap a magyar — csehszlovák gazdasági kapcsolatok fejlődését méltatja. A Svet v obrazech c. hetilap az évforduló alkalmából kétoldalas nagy képesriportban mutatja be Budapest mai életét. A Kvety című ké­peslap Sztálinvárosról, hazánk első szocialista városáról közöl szí­nes leírást. (MTI) Búcsú Budapesttől Jő néhány hónap eltelt már azóta, hogy életem eddigi legboldogabb per­ceit átéltem. Nehéz ebből a távolság­ból úgy beszélni, hogy az minden te­kintetben élethű legyen. Mégis meg­próbálnám levetíteni ezt a gondolat­beli filmet, talán naponkénti megsza­kításokkal. A sportolo életében az eteo olimpiai kiküldetés nagyon nagy szó. Mikor ér­tesültünk arról, hogy az Olimpiai Bi­zottság minket jelölt ki a feladat tel­jesítésére, hogy képviseljük hazánk színeit, végtelen nagy boldogság fo­gott el mindannyiunkat. Nem fogad- koztunk, de tudtuk, hogy mindannyi­unk lelkében az az elhatározás szüle­tett, hogy minden tekintetben rá fo­gunk szolgálni e bizalomra. Hatalmas, 96 személyes IL 18-as gép volt a környezetünk és éltünk őre er­re a rövid időre. A légi utazás mindig izgalmakkal jár, még izgalmasabb volt most, az olimpia előtt. Tiszta időben, légizavarok nélkül tettük meg az utat, Feltűntek Olaszoiszág partjai, majd Róma ősi romjai és a mai Róma. Akik már ismerősként érkeztek meg ebbe a csodálatos városba, megnevezték az épületeket: az a Viktor Emanuel 'em­lékmű, ott a Colosseum, a Bazilika, a Termini pályaudvar és így tovább. A gép símán talajt fogva begördült a zsúfolt repülőtérre, ahol a tarka fel­A Békés megyei Népújság számára írta NAGY IMRE, az olimpiai bajnok öttusacsapat tagja A táborozás ideje alatt formánk nőtt, alakult, s nemcsak mi, de kiváló edző­ink is bizakodva néztek az olimpia elé. Ilyen előzmények után érkeztünk el a nagy naphoz, az elutazás napjá­hoz. Augusztus 24. Már előző este felpró­báltuk formaruháinkat és ha lehetett volna, abban töltöttük volna az^ éjsza­kát. is. Csomagjaink útra készen áll­tak. Reggel mégis korán ébredtünk, s az indulás előtt még sokszor meg­vizsgáltuk őket, vajon rendben van-e minden? Persze, az az idegesség jele volt. A táborból: irány a Ferihegyre, s innen Rómába. E pár sor története tényleg rövid volt, mert alig három óra leforgása alatt zajlott le. Beleért­ve a búcsú kellemes perceit, s a leve­gőben töltött egy óra 50 percet. ségjelzésü gépek között megpihent a mi piros-fehéi>zÖld jelzésű gépünk is. Itt éreztem először az olimpia szédítő légköret. Belepőttyantunk egy rejté­lyekkel teli, meglepetéseket, élménye­ket, keserűségeket tartogató bábeli zűrzavarba, amelynek nem szemlélői, hanem szenvedő harcosai leszünk e három hét alatt. Ugyanúgy elvesztünk ezen a hatalmas repülőtéren kék for­maruhánkban, mint az olimpiai falu­ban, a közel nyolcezer részvevő kö­zött. A meleg lássan kibírhatatlanná vált, s hálásan gondoltunk azokra, akik úgy döntöttek, hogy csak az utolsó pilla­natban kellett kijönnünk a versenyek színhelyére. Ügyszólván minden ország zászlaja fent volt már a magasban, a tábor zászlóerdejében. Miénket is húszadi­kán vonták fel, kis ünnepség kereté­ben. Megérkezéskor egy kis baj történt velünk, öttusázókkal. A repülőtéri hi­vatalnokok fegyvereinket meglátva, félrehívtak négyünket, s magyarázgat- ták, hogy így nem lehet a városon ke­resztül menni. Persze, míg ők vékony zsineggel átkötözték mind a négy do­bozt, lepecsételték, s a fegyverenge­délyt több helyen is aláírták, bizony eltelt közel két óra, és mi társainktól lemaradva, mint valóságos hátvédek, vonultunk be a városba, személygép­kocsin. Nevetséges volt az indok, amelynek következménye volt a herce­hurca. „Nehogy a városban valakit lelőjünk menetközben]” Mintha ilyen irányú szándékunkat megakadályozr- hatta volna az a vékony zsineg, amit — igaz, csak zsebkéssel lehetett el­vágni. Ök ugyan a felelősséget elhárí­tották magukról. Az olimpiai faluban újra jelentkezni kellett. A zsinegek eltávolítása ismét ceremónia közepette történt. így indultunk el Róma meghódításá­ra. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom