Békés Megyei Népújság, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

4 KtPÜJSÄG 1961. április 33., vasárnap A Kulich Gyula kulturális szemle békéscsabai városi bemutatója Vasárnap délután zajlott le a Kulich Gyula kulturális szemle békéscsabai városi bemutatójának első része, amelyen a körzeti be­mutatókon legeredményesebben szerepelt szavalok és színjátszó­csoportok mutatták be tudásukat. A bemutatót a KISZ városi bi­zottsága nevében Néma Ilona nyi­totta meg, majd elsőként két sza- 'vaió lépett a közönség elé. Kun Zzófia (kórház) és Zsíros Judit (szlovák gimnázium) szava­latában a pontos szövegtudás mel­lett előadásbeli és értelmezési problémák mutatkoztak. Ha e hi­bákat sikerül kiküszöbölniök, úgy a jövőben még sok sikert arathat­nak. A „Napsugár” bábegyüttes mu­tatkozott be ezután a ..Hóember” című csehszlovák bábjátékkal. A technikailag is jól kivitelezett, tanulságos kis darab előadása igazolta az együttesről már eddig is kialakult jó véleményt. A Rózsa Ferenc Gimnázium sza­vaiéi: Timár Vera. Székelyhídi Magdolna, Marossy Piroska és Tuska Márta jól felkészülten, mély átéléssel adták elő az egyes költeményeket. Érdekes, hogy kö­zülük hárman Várnai Zseni-ver­set szavaltak. Különösen megrázó volt Tuska Márta tolmácsolásában Várnai Zseni Az atomhalál kü­szöbén című költeménye, de él­ményt jelentett Radnóti Miklós Kulturális seregszemlére készülnek a szeghalmi járásban (Tudósítónktól) A szeghalmi járásban április 23-án. vasárnap rendezik meg a kulturális seregszemlét. A já­rás legjobb művészeti csoport­jai vesznek részt a járási mű­velődési házban megrendezésre L. N. Tolsztoj színművei arab nyelven L. N. Tolsztoj neve az arab orszá­gokban is közismert. Legfőbb műveit lefordították arab nyelvre. Kairóban a közelmúltban nagy sikerrel bemu­tatták Tolsztoj „A sötétség birodal­ma’* című darabját. Mint az „A1 Adib4’ című folyóirat közli, dr. Ali ar-Kal egyiptomi iro­dalmár jelenleg egy másik Tolsztoj színmű, fíA felvilágosodás gyümöl­csei” fordításán dolgozik. kerülő kulturális seregszemlén. A résztvevőket délelőtt 9 órakor Balázs Imre járási népművelési felügyelő üdvözli, majd meg­kezdődik a szemle. A füzesgyar­mati, szeghalmi, vésztői, körös­újfalui és körösladányi csopor­tokon kívül termelőszövetkezeti színjátszók és szavalok is részt- vesznek. Többek között fellép a körösladányi Zalka Máté Ter­melőszövetkezet színjátszó cso­portja, a vésztői Aranykalász Tsz színjátszói és a füzesgyar­mati Aranykalász Tsz tánccso­portja. Ezen kívül a járási mű­velődési ház 12 tagú szalon-ze­nekara is benevezett a verseny­be. A legjobb csoportok juta­lomban részesülnek. Erőltetett menet című verse is Marossy Piroska előadásában. Híves László Közel a tavasz cí­mű egyfelvonásos darabját a Sző­nyegszövő színjátszócsoportja ad­ta elő. A jó témaválasztás mellett — hiszen a darab a felszabadulást közvetlenül megelőző időben ját­szódik le az ostromlott Budapes­ten, bemutatva az ellenállási moz­galom hősi küzdelmét — gyakori volt játékukban a pontatlan szö­vegtudás, valamint néhol a dara­bos színpadi mozgás. Dihovicsnij Nászutazás című ze­nés darabja — a MÁV fűtőház kultúrgárdájának előadásában — aratta a legnagyobb sikert. Egyes jeleneteiben lendületes, tartalmas az együttes produkciója, viszont énektechnikájuk valamint a zenei kivitelezés még némi kívánnivalót hagy maga után. A jövőben erre nagyobb súlyt kell fektessenek! A Közgazdasági Technikum színjátszói a Galamb a városhá­zán c. jelenettel Jéptek fel. Kár, hogy 1—2 szereplő mérsékeltebb teljesítménye lerontotta az egyéb­ként kedvező összhatást. A bemutató utolsó számaként Szekeres Jánosné (kórház) és Franciszki Katalin (ruhagyár) szavalata hangzott el. Szakava­tott irányítással komoly nye­reségei lehetnének akár a ter­vezett Irodalmi Színpadnak is. Összegezve megállapíthatjuk, hogy jól sikerült a városi bemuta­tó első része. Reméljük, még so­kat találkozunk a jövőben is ezen együttesek és szavalok nevével, akár egy-egy új bemutatójuk, akár pedig sikeres fellépésük al­kalmával. Papp János gimn. tanár Könyvtárak a szocialista épités szolgálatában Romániában nemrég fejező­dött be az első „Könyvtárak a szo­cialista építés szolgálatában” ver­seny, melyet ezentúl kétévenként fognak megrendezni. A verseny, melyen több mint kétezer könyvtár vett részt, hozzájárult a romániai könyvtá­rak aktivitásának nagymérvű fel­lendítéséhez. A kitűzött időszak­ban 3,5 millió olvasó 31 millió kö­tet könyvet olvasott el. A legje­lentősebb sikereket a tanyai és falusi könyvtárak érték el. ,, Oíaaámiíletúht yej ft im Ltani rDanii tt i kába n Lejegyezte: Boda Zoltán Szarvasi Építőipari Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában Családi hasak építését, tatarozását, átala­kítását és szerelését fizetési engedménnyel vállalja. Mindennemű részmunkákat is vállalunk. Keresse fel bizalommal szövetkezetünket! 192 Tanácstagi fogadóórák Békéscsabán Békéscsabán az 50. sz. városi választókerületben Csuba Károly tanácstag 1961. április 25-én 17— 19 órái® a Bocskay u. 19. (Erőmű telepe), a 90. számú városi válasz­tókerületben Zsíros József tanács­tag április 24-én 18—19 óráig a Jósika u. 53. sz. alatt fogadóórát tart. Választóik javaslatait, kérdé­seit. panaszait meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továb­bítják. Kérik, hogy választóik bi­zalommal keressék fel őket a fo­gadóórák alkalmával. Megjelennek az emberkereskedők A szanatóriumi elhelyezés elég jó volt. A Vöröskereszt támoga­tásával négy-ötszáz különböző nemzetiségű személyt ápoltak az intézetben. Már két hónapja tar­tózkodtam ott, amikor jött egy bizottság. Két hölgy volt közöttük és négy amerikai orvos. Ezek fe­lülvizsgálták az ott élő menekül­tek egészségi állapotát, helyzetét. Engem is meglátogattak. Kér­dezték a helybeli orvost, hogy mi tudna megmenteni az életnek? Mindjárt megállapodtak, hogy adnak 60 gramm streptomicint. Nem sokkal ezután ezt meg is kaptam, százhúsz injekcióban. Ez használt. Hat hónapi kezelés után kezdtem lábadozni. 1951. május hatodikára az orvosság hatására egészségi állapotom megjavult, de még gyengélkedve hagytam el a szanatóriumot. Kitettek a klagenfurti hegyek IV. tövébe egy nemzetközi lágerbe. Ez szegényes berendezésű faépü­letekből állt. A koszt és az elhe­lyezés silány volt. Ha a barakk közepén egy gyer­tyát meggyújtottam, elfújta a hu­zat. Kis kályha állt a szobában, de füstölt. A tüzelő drága volt, úgy kellett vennem. A barakkban legtöbbször vacogtam a hidegtől. Mégis ez az elhelyezés kényszerű­ségből megfelelt. Arra gondoltam, azért ilyen mostohák a körülmé­nyek, hogy minél többen menjenek ki Kanadába és más hasonló he­lyekre. Munka után néztem, hogy a ba­rakk-lakásomat és a kosztomat fizetni tudjam. Hosszú utánjárás­sal kőművesek mellett kaptam munkát. Közben a kivándoroltatási iro­dákat jártam. Azt tapasztaltam, hogy e szerveknek az a legfőbb céljuk, minél több jó erőben lévő, munkabíró embert vigyenek ki az országukba. Azokkal szemben — velem is —, akik a megelőző idő­ünnep előtt Aligha élt még költő, kit ne ihletett volna meg a kikelet, ne énekelte volna meg a megújho- dó természet ezernyi szépségét: a riigy fakadási, a lombsátort öl­tő fákat, az elárvult fészkükbe visszatérő vándormadarakat, a tavasz sok-sok hírnökét. A tavaszt azonban nemcsak szépsége teszi immár több évti­zede felejthetetlenné. Május 1-én a világ minden dolgozója az élet anyját: a munkát ünnepli, szóval és tettel a béke mellett tüntet. A felszabadult népek már szabadon ülhetik meg az ünne­pet, nincs többé hatalom, amely útjába állna a diadalmenetnek. De az elnyomatásban sínylődő tíz- és tízmilliókat sem riasztja vissza az ünnepléstől a tiltó ren­delkezések tue ata, a gyilkos sortűz. A földrajzi határok el­lenére az egész földtekén óceán­ná duzzad össze ezen a napon a vörös zászlót lobogtató béke-de­monstráció végeláthatatlan so­kasága. Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, Grönlandtól Ausztráliáig zúg a jól ismert, egyet jelentő szó: Mir! Peace! Béke! Amióta világ a világ, nem volt még ilyen tavasz, mint a mos­tani. Az ember évszázadok óta csak álmodott arról, hogy feltör­jön, felemelkedjen a földről. Ez a vágy ezen a tavaszon telje­sült, az első ember április 12-én tette meg az első sikeres kísérle­tet. És erre olyan ország fia volt képes, amely megléte 43 esztendeje nemcsak hirdeti a bé­két, de annak szellemében is él, dolgozik, alkot. Április 12-e az emberiség történetének legtün- döklőbb dátuma lett. Ám né­hány nap múltán egy szégyenle­tes dátum került úgyszintén a történelem lapjaira. Április 15- én bombák robbantak Kuba földjén, majd agresszív erők tör­tek a békés népre. Céljuk a napnál világosabb volt, az, hogy leigázzák Kubái. A kísérlet, amelynek hátterében az ameri­kaiak mozgatták bábuikat, ku­darcba fulladt. Kudarcba fulladt, mert a bé­ke erői erősebbnek bizonyultak, mert ott volt a szabadságáért harcoló nép mögött a világ minden becsületes embere. És akárcsak a május 1-i tüntetése­ken szokás, együtt kiáltották oda valamennyien az agresszorok- nak: Mir! Peace! Béke! Podina Péter Több ezer facsemetét ültetnek el Tüzesgyarm at on (Tudósítónktól) Füzesgyarmaton ebben az év­ben lényegesen nagyobb arányú fásítási munkát végeznek, mint az elmúlt évben. A községi ta­nács eddig 7 ezer darab akác­sorfát, 1500 darab gömbakácot, 1200 nyárfát és 1400 kőrisfát ültetett el az utcákon. De nem maradnak le a község termelő- szövetkezetei sem a fásításban. A Vörös Csillag Tsz 300 ezer fa­csemetéből 50 holdon telepített erdőt, ezenkívül védősávokat a község külterületén. A termelő­szövetkezeteknek ezzel együtt 181 hold erdő területe van. Az Aranykalász Termelőszövetke­zet 75 ezer facsemetéből 10 hold erdőt telepített. Nagyobb fásí­tási munkát végeztek a község legeltetési bizottságának tagjai és a Vadtenyésztő Vállalat dol­gozói is. A községben ebben az évben összesen 398 ezer facse­metét ültettek dl, s ebből mint­egy 60 holdnyi területen telepí­tettek erdőt. A község lakossága ezenkívül körülbelül 2 ezer da­rab gyümölcsfát is elültetett. ben fizikailag és egészségileg le­romlottak, kíméletlenül jártak el, elutasító, durva magatartást tanú­sítottak. Miután láttam, hogy az Egye­sült Államokba való kijutásom nem valósul meg, szándékomban volt Kanadába kijutni. A kana­dai hatóságok részéről azonban hasonló elutasításban részesültem. Tovább dolgoztam a kőművesek­nél és közben a barakk-lakásom­ban szegényes ételeket kotyvasz­tottam. Szorult helyzetemben felkeres­tem egy plébánost és adományt kértem tőle... — Hát fiam. ezek a zsidók Ame­rikából nemigen küldenek sem­mit sem. Ne is haragudj, nem tu­dok adni... — mondta. Éreztem, hogy zsidóellenes hangjára akar helyeslést kapni tőlem. De mert látta, hogy nem vagyok híve nyi­las érzelmeinek, újra megismétel­te szavait és nem adott támoga­tást. Ez alkalommal újra tapasz­taltam, hogy akik nem hódolnak be egyértelműen az ottani anti­szemita érzelmű vezető egyénisé­geknek, kommunista-gyűlölettől fűtve, nem fröcsögnek velük együtt, csak egyet akarnak: ren­des megélhetést, azokat nemigen támogatják. Igyekeznek megsza­badulni az ilyen emberektől. 1952-ben megszűntek Ausztriá­ban a zónák. Megkönnyebbült a mozgási lehetőség. Ekkoriban Salzburgba kerültem és ott el­helyezkedtem az amerikai hadse­reg egyik klubjában, mint felszol­gáló pincér. Ezt a munkakörömet igyekeztem arra felhasználni, hogy angolul tanuljak. 1954-ben az amerikaiak kivonultak Ausztria területéről. Újra elindultam mun­kát keresni. Egy cipőgyárba vet­tek fel. Az új cipőkből szedtem ki a szegeket. Ez volt a mindennapi munkám. Amerikába való vágyakozásom tovább élt bennem. Ismét megkí­séreltem a kijutást, de újra eluta­sítottak. Lassan, állandó bizonytalanság­ban teltek napjaim. 1956-ban, ami­kor a disszidensek tömegei ellep­ték a lágereket, egyik lágerben raktári munkás lettem. A kivándorlási láz ismét erőtel­jesen elkapott. Megtudtam, hogy a Dominikai Köztársaság bécsi konzulátusán banánültetvényese­ket toboroznak. Ha már Ameriká­ba nem tudok kijutni — gondol­tam —. legalább a közelébe: La- tin-Amerikába megyek. Felkerestem a konzulátust. A toborzókat nem érdekelte egész­ségi állapotunk, csak a nevünk és az, hogy a szerződést aláírjuk. Ez a hivatalos papír arról szólt: vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom