Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
4 NÉP ÚJ SÄG 1961. március 31., péntek 99A gyakorlati idő után még jobban örülök, hogy óvónő lessek•••“ A gyulai várbörtön Képzőművészeti kiállítás Békéscsabán Mikor lehetek igazán gyermek? Sok baj van a gyermekekkel — hallom a felnőttektől és persze szüleimtől is. Igaz, biztosan sok baj van velünk... csak én azt nem tudom, hol és mikor csinálunk mindig bajt? Én csak tíz éves vagyok. Kislány. Nem tanulok rosszul — mert 30 ötösöm már van. Kisdobos vagyok és zeneiskolába járok. Délelőtt az iskolában, délután pedig a napköziben szoktam lenni. Reggel fél hétkor kelek fel... persze, hogy álmos vagyok mindig. Apukának háromszor is szólni kell, mire az álom kirepül a szememből. Az öltözködés is lassan megy, de az iskolából soha sem szoktam elkésni. Délelőtt tanulunk, aztán jön az ebéd, amelyre bizony sokat kell várni, és... hát nem is jó mindig. Ebéd után szoktunk játszani, az iskola udvarán. Mit? Azt, amit a délelőtti szünetekben. Szaladgálunk, ugrálunk, de igazi játékot nem tudunk játszani délután sem. És aztán eltelik a játékidő, újra tanulni megyünk öt óráig. Ki is számítottam, naponta kilenc óra hosszáig vagyunk iskolában. Többet, mint apuka a gyárban, mert ő csak nyolc órát dolgozik. Mire hazaérek, fél hat van. Akkor meg jön a leckeellenör- zés és újra tanulni kell. — „Gyakorold ei a zongorát, csinálj egy pár szorgalmi példát, mennyi nyolcszor kilenc?” Sokszor még vacsora után is folytatom. Játszásra otthon még kevesebb az idő. Igaz, ha apukáék későn jönnek haza, mondjuk moziból... akkor néha a lecke helyett is előveszem a babákat. Sokszor hetekig nem látom őket. Vagy... játszom a cicákkal, — mert ha itthon vannak, nem engedik meg. Kilenc, sokszor 10 óra, mire lefekszem. De nem vagyok fáradt, mint apukáék, csak én meg álmos vagyok reggel is, meg este is. A vasárnapot szeretem, mert akkor van időm játszani... néha... mert a múlt vasárnap az iskolában szerepeltünk, utána... a zeneiskola rendezett házi hangversenyt... sőt még előtte való vasárnap is volt valami. Most vasárnap felvonultunk seregszemlére, és a jövő vasárnap... akkor végre szabad leszek. Játszok a babákkal — az egyiknek úgyis ruhát kellene csinálni — meg rendezni kell a szalvéta- és a bélyeggyűjteményemet, persze... a könyveimet is át kellene már fedni. Talán arra is lesz idő, hacsak... hacsak nem találnak ki megint valami rendezvényt. Hajaj, nem könnyű a mai gyerekeknek sem. Még szerencse, hogy hamar felnövünk, akkor talán én is játszhatok a babáimmal, ... lehet, hogy egy napig is. Marika szavai nyomán leje""ezte: Kollárik János Völkay Gizella bejegyzi észrevételeit a mmtaóvoda naplójába mint a városokban, talán játékuk sincs annyi. Itt sok mindent pótolhat az óvónő, amiért rendkívül hálásak a gyerekek és a szülők is. Thuróczy Éva nyírségi lány elmondja, hogy csomagot kapott a nyíregyházi óvodásoktól, ahol gyakorlaton volt. Ma is őrzi a megszáradt hóvirágcsokrot, kedves emléke marad a különböző gyermekrajz. — Tapasztaltam, hogy az óvónők képzettsége meglátszik a gyermekek fejlettségén is — veszi át a szót Valkay Gizi óvónőjelölt. — Én Mezőhegyesen voltam gyakorlaton. Az ottani óvónők rendszeresen továbbképzésre járnak, ideológiát tanulnak, sokat olvasnak. Ábrázoló foglalkozással szórakoztatják a kicsiket, derűsebb, szebb az életük az óvodásoknak. Mi sok mindent megtanulunk itt Szarvason. Ügy látom azonban, hogy sablonosán nem alkalmazhatjuk a tanultakat, alkalmazkodnunk kell a helyi adottságokhoz. Jó tapasztalatszerzés volt az egy hónap. Mi is sokat tanultunk a gyakorlott óvónőktől. Dutkon László tanár mosolyogva meséli, hogy amikor kijelölték: a tiszántúli megyékben ki hova megy gyakorlatra, mindenki városba szeretett volna menni. Szebegyinszki Mária szarvasi KORA DÉLUTÁN érkeztünk a szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézetbe. A tágas, napfényes tanáriban az intézet jellegéről, a gyakorlati munka eseményeiről beszélgetünk. — Intézetünkben már az új iskolareform szellemében két évig érettségivel rendelkező lányok tanulnak — magyarázza Bencsik Endre lélektan tanár. — Ügy látom, igen hasznos ez a felsőfokú Oktatás, sokoldalúan képzett óvónők nevelhetik a gyerekeket s aprólékos gondossággal készíthetik elő őket az iskolák számára. Az intézet mintaóvodájában megismerkedhetnek a gyerekekkel, sajátkezűleg készítenek a lányok különböző játékokat s erre megtanítják a kicsinyeket is. — Az egyhónapos gyakorlati idő nagyon hasznos volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Fecske Ottilia — aki Jászberényben ismerkedett az apróságokkal. — Én már általános iskolás koromban eldöntöttem, hogy óvónő leszek, ez az egy hónap végképp meggyőzött: helyesen választottam. A fogadtatást soha el nem felejtem. Nagyon megbarátkoztunk a gyerekekkel és bizony fájdalmas volt a búcsú. Oly édesek tudnak lenni, nem is lehet haragudni rájuk. Feltűnő az értelmük, okosságuk is. ŰJVÁRI IRÉN arról mesél, hogy szerinte a városszéli és falusi óvodákban még nagyobb szükség van a jól képzett óvónőkre. Itt ugyanis nincs annyi lehetőségük a gyerekeknek bábszínházba, mesedélutánokra járni, lány például tiltakozott, hogy miért épp Mezőhegyesre kell mennie, mit láthat ő egy kis faluban. Amikor hazajött, lelkesedve beszélt az ottani gyerekekről, a kedves szülőkről, a KISZ-fiatalokról és ma már szívesen visszamenne oda, ahol annyi szép élményt szerzett. A LÁNYOK egyöntetű véleménye: a gyerekeket mindenütt szeretni kell, ez a legfontosabb. Ne is vállalkozzon erre a pályára senki, akinek nincs sok türelme az apróságokkal szemben. A gyerek megérzi a szeretetet, hálás minden jó szóért és anyai síés senki. Amikor búcsúztam tőlük, ebéd előtt volt. Azt hitte valószínű, hogy nincs mit ennem és ezért megyek el. Előző nap fánkot hozott uzsonnára és megmutatta. Búcsúzáskor elém állt és könyörgő hangon mondta: én inkább holnap két fánkot hozok, csak ne tessék elmenni. Hát nem aranyos? A SZARVASI óvónőképző másodéves hallgatói vegyes érzelmekkel készülnek az évzáróra. Tanulás után a klubszobában jönnek össze, ősszel eljártak kukoricát törni s a keresetből gyönyörűen berendezkedtek. Rádiót, lemezjátszót vásároltak, az abteA lányok zenét hallgat nak a klubszobában mogatásért. Jó példát mondott kokra csipkefüggönyt, az aszta- erre Szabó Erzsébet: lókra szép térítőt. Fájdalmas lesz — Hajdúszoboszlón voltam, a búcsú a kedves barátnőtől, az Volt egy csintalan kisfiú, aki so- intézettől, de az a tudat, hogy ha nem hallgatott a jó szóra. Sem önálló óvónők lesznek, gyerekeket kedveskedéssel, sem apró bünte- nevelhetnek, minden lányt jó értéssel nem lehetett hatni rája. Azt zéssel tölt el. hittem, őt nem is érdekli semmi Ary Róza A Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban április 2-án nyitják meg a IV. Alföldi Képzőművészeti vándorkiállítást. A kiállításon Bács—Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú—Bihar és Szolnok megyei képzőművészek alkotásait mutatják be. Ebből az alkalomból másodjára nyújtják át az arra legérdemesebbnek talált alföldi festőművésznek a Békés megyei tanács művészies kivitelű Munkácsy Mihály emlékérmét a velejáró négyezer forinttal. „Itt éltek át nagy lelkek egykor egy nagy tusát...“ FONTOS KÖZLEMÉNY! sínylődő rabság színhelye volt a középkori Gyula várának bö töne is. Feljegyzésekből olvashatjuk, hogy ... számos magyar és külhonos nagyságok sínylődtek itten .;És nemcsak adatok maradtak reánk, de nyomait találtuk a régészeti és feltáró munkáink során azoknak a mennyezeti nyílásoknak, ahol a zsúfolt börtönbe felülről engedték le a foglyokat, s hofisaú ideig szorosan egymás meílé is itt sínylődtek. S később is, a megye akkori székhelyén, báró Ha- ruekern idejében is börtönnek tudjuk ezeket a helyiségeket; És nem utolsósorban — nevezetes a gyulai vár börtöne az aradi tizenhárom vértanú emlékéről is, akik közül hetet — Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy Sándor József, Léhner György, Knézich Károly, Kiss Ernő, Lázár Vilmos tábornokokat a számukra rosszemlékű gyulai várkastély hói k szállítottak a vesztőhely r&a KnezkÄ 6 tábornok pedig igazi kálója^ Kamatmentes előleg! Magas átvételi árak! Leszerződhetek 1961. évi átadásra selejt tehenek és egyéb ivarú felnőtt marhák, 1962. évi átadásra növendékniarhák saját tenyésztésből és vásárlásból származók egyaránt. Bővebb felvilágosítást járási kirendeltségeink, a községi felvásárlók és a vállalat szerződéses osztálya ad. BÉKÉS MEGYEI ÁLLATÉ ORGALMI VÁLLALAT. Békéscsaba, Széchenyi u. 6. Tel.: 10—34. (x) a-...ti börtönében a Mszabatíuiást nem remélhetvén, a reája közelítendő csúfos és kínos háláit megelőzni kívánván — Belgrádban mérget ivott. — Ezt Devecseiri Péter — Báthori Zsig- mond fejedelem török tolmácsa, mint szemmel látott tanú bizonyítja.” így pusztult el báró kányaföldi Ke- recsényi László — Zaránd és Békés állítva töltötték a foglyok rabságukat, oly szűk, sötét, nyirkos helyen, hogy egymástól még leülni sem birtak. E középkori börtönhelyiségeik ma is láthatók, szinte eredeti megjelenésükben. Az úgynevezett Kerecsenyi bejárati kapualjban jobbra és bálra fekvő helyiségek ezek. Komor, rideg, nyirkos falain ott találhatóik a béklyó, a kardját még Gyulán, a szállító kocsi szekerének küllőibe tolva törte ketté, de nem adta át az őket lefegyverző osztrákoknak. Dicső emléküket — a kutatások során nemrég előkerült — monumentális bronz-tábla őrzi és hirdeti óképpen: „Itt éltek át nagy lelkek Egykor egy nagy tusát, Hol Knézich tiszti kardjái Csak törve adta át”. 1849. Vilii. 23. (G. S.) A várudvar. Előtérben a „Kerecsényi kapu” boltíve látható megyéik főispánja, a gyulai várparancsnok, a magyar hon alsó részének főkapitánya — Belgrád várbörtönében olyan sorssal, ahogyan az akkori börtönök lakójának kijárt; A mérget feltehetően kínzói adták számára, mint a reá váró sors egyik halálnemét — a rideg, bilincsbevert kegyetlen börtöná rabság után. iflyen bilincsek nyomai a padozattól kb. 120 cm magasságban, ahova a „híres nagyságok” oldaláncolt attak. Nemcsak a középkorban a magyarok, de lő66 után a török őrség is használta, s az lTGő-ös kuruc—labanc idők rabjai AZ ÁLLATFORGALMI VÁLLALATTAL Kössön szarvasmarhaliizlalási szerződés!
