Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. március 12., vasárnap TAVASZI EG (Beszélgetés a Rózsa Ferenc Gimnázium színjátszóival) Az elmúlt évben, december 13- án a Művelődésügyi Minisztérium, a Zeneművészeti Főiskola, a Pedagógusok Országos Szakszervezete zenei osztálya, valamint a Chován Kálmán Emlékbizottság Szarvason, a Tessedik-ünnepsé- gekkel kapcsolatosan nagy sikerű Chován-emlékhangversenyt rendezett. A híres zeneszerzőt Orosházán is jól ismerték és munkássága közismert a muzsika kedvelőinek körében. A szarvasi hangverseny sikere után az orosházi Petőfi művelődési ház igazgatója, Feldmann József elhatározta, hogy Orosházán is rendeznek hasonló hangversenyt. Az elgondolás nagy népszerűségre talált, és a zenekedvelők is sok segítséget nyújtottak már eddig is ahhoz, hogy március 20-án Orosházán is felcsendülhetnek majd Chován Kálmán művei. A hangversenyen fellép Géczyné Isz- lai Gabriella zongoraművésznő is, aki Chován: III. rapszódiáját mutatja be, valamint Fazekas Mária, az orosházi zeneiskola tanára. A tervek szerint budapesti vendégművészeket is meghívnak a hangversenyre, többek között Ku- binyi Attila hegedűművészt és CoVita-est az irodalmi körben A TIT Békés megyei írók Köre 1961. március 17-én tartja legközelebbi összejövetelét a TIT klubjában. Ez alkalommal először rendeznek a kör tagjai szakmai vitát, ahol meghallgatják néhány író művét. Az itt megvitatott irodalmi alkotásokat lapunk „Köröstáj” mellékletében közöljük majd. mensoli Mária zongorámüvfezgőtj A hangversenyen dr. Horváth D zső zeneszerző méltatja a szarvasi születésű Chován Kálmán munkásságát, zenei pályafutását. A társadalmi munkáról Ismerősek e szavak. S-jó érzés tudni, hogy e két szó évről évre gazdagabb tartalommal van megtöltve. Ha csak néhány per cig beszélgetünk is a községek, a városok tanácselnökeivel, már sorolják: törpevízművet létesítettek, az utcai villanyhálózatot bővítették, a régi óvodákat, iskolákat tatarozták vagy újakat emeltek, járdásítottak stb., stb... S e sok-sok millió forintos építkezésekben, létesítményekben csaknem kivétel nélkül megtaláljuk azokat a százezreket is, melyeket a lakosság adott hozzá társadalmi munkában. Árkot ástak az utcán a törpe- vízmű eternitcsöveinek, járdalapokat fektettek le, s új óvodáknak, iskoláknak az alapárkait is a lakosság ásta ki. Vajon miért tették ezt itt a mi megyénkben is a községek, a városok lakosai, férfiak és nők, idősek és fiatalok, munkások és termelőszövetkezeti parasztok, az iskolák tanulói és a pedagógusok? Azért, mert valami nagy dolog ment végbe itt szűkebb hazánkban, a mi megyénkben is 16 év alatt. S e nagy dolog, e nagy vállalkozás, melyet a szocializmus építése meghatározással fejezünk ki, nemcsak külsőségekben érezteti mindinkább kedvezően hatását. Az emberek fejében, az emberek gondolkodátianiHiMaai<Bas;"nB»»BaaaaaaaBi!a«BB a ■aaaBa8BaMaBi'«aiiaaa*aait*aia*KaaaBa((*B'jjai sában is történt e több mint másfél évtized alatt egy és más. Az egyik 62 éves köröstarcsai paraszt bácsi mondta két évvel ezelőtt: „... Beteges ember vagyok én. Nekem már nem való az ásó, a lapát, de csak kijöttem, ide. Azzal a 15—20 lapát földdel is előbbre lesznek, amit én arrébb teszek. Hiszen én is élvezem még ennek a törpevízműnek a hasznát... Meg ott vannak a gyerekeim, s a kis unokáim... Mert ez már a mi javunkra lesz, nem az urakéra...” Igen, a mi javunkat, a mi hasznunkat szolgálja, nemcsak a törpevízmű, hanem minden, amit kezünk munkájával alkotunk. S máris megvan a megyarázata annak, hogy miért nőtt meg hazánkban, s itt a mi megyénkben is a társadalmi munka tekintélye, hogy e két szó miért töltődött meg tartalommal, s hogy a községfejlesztés forintjain túl szívükkel és erejükkel is miért állnak évről évre többen a községek, a városok vezetői mögött. Azért, mert magunkért tesszük. Ezernyi példa bizonyítja, hogy a társadalmi munka jelentősége valóban mélyen behatolt az utóbbi években az emberek tudatába. Rajtunk, a megye egész lakosságán múlik, hogy e két szó — társadalmi munka — ezután is megtöltődjék gazdag tartalommal. Balkus Imre te vagyunk színjátszók, hiszen nem mindenki akar színész lenni— Ez az önkritikái vallomás jó és szép. S az utána megfogalmazott fél szavak, amivel elismerik az iskola vezetőségének segítőkészségét, hogy támogatta őket, hogy megköszönik a KISZ segítségét, mind azt bizonyítja, hogy már megtalálták a helyüket. így fogalmazza meg Tímár Vera. (Szőke, aki mindig daikátiátszik. de néha anyát is. Másodikos, aki kéri, hogy mosT már 16 évet írjak, mert néhány hónap múlva annyi lesz.) — Sokat tanultunk a színjátszó- csoport foglalkozásain, s itt szerettük meg igazán az irodalmat és a mi kicsiny ismeretünkkel már azért látjuk, hogy milyen szép és végtelen az út, amin elindultunk... Igen, végtelen— mint a kék tavaszi ég... Dőczi Imre CSOÓR ISTVÁN: ZSILIP. A februári jeges ár kilépett a _ folyó medréből. Befeküdt a hullámtérbe, megtöltötte a ku- bikgödröket és nagy nyújtózkodással kapaszkodott fel a gát rézsűjén. A zsilip becsukot száját teleöntötte, nyaldosta a földet, a beton simaságát és ott a cementgyűrű mellett ürgelyukat talált. Belebújt abba is, átfúrta magát a nyomon és a túloldalon a zsilip mellett kifújt. A víz alattomos módon ijesztett rá az emberekre. Nappal nem mutatta szándékát, csendesen viselkedett. Éjjel, amikor lámpások ügyeltek a határ nyugalmára, mikor csend terült el a folyó mentén, akkor rugaszkodott neki a gátnak. Mire észrevették, kannanyílás vastagságon fújt át a sárga, iszapos víz. Megindult lámpással a vízőr a gátőrházhoz. Jött a segítség, jött a gátőr. Jöttek a talicskák, sarog- lyák, hordták ki az üres zsákokat és égő fáklyákkal világították be a megrettent határt. Tutajt ácsoltak össze, kikötötték a gáthoz és arról eresztgették a vízbe a földdel töltött zsákokat. Szólt a telefon. Kérte a segítséget, kérte az embereket. A széllel az eső is megindult. Elébb csak lassú szemeteléssel, aztán mind kitartóbban, sűrű, éles szemmel mosdatták a jeget, a gátat és az emberek gúnyáját. A se- iétség ráült a vízre, nyomta rá az alacsonyan úszó fellegeket, csak itt a zsilip körül volt fény, világító sziget. Sercegve lángoltak a fáklyák, hajlongtak a fényben az emberek. Éjfélkor elfogyott a zsák. A “ nyílás még szabadon engedte a vizet. Zsák kell. A túlsó őrháznál van. Hozni kell. Nézte a gátőr a folyót, a másik parton a setéibebújó őrházat. A híd mesz- sze van. Reggelre sem járják meg. A vízen kell, hajóval. Meg lehet azt is. Árba fordult az emberek felé és úgy szólt: — Zsákért kell menni emberek... Hajóval... Megálltak az emberek a munkával. Arra fordultak. Átnéztek ök is a vizen, a jégtáblákra, az örház felé. Át lehet menni. Pongrácz Gergely volt az első, aki előrébb lépett: — En megyek... Öreg vízi ember. Gyékényágyban született. Ismeri a víz természetét. Tudja, mikor haragszik, mikor csendes, mikor viseli el oz embert szívesen és tudja, mikor nyúl örvénykezével a hajóért, emberért. Ismeri a haljárást benne. Tudja, hol van a harcsás hely, a fűzfabokrok aljában, a mély pad- malyokban. Hol van a süllő homokos, agyagos-síkosra kifürdött fészke vagy a nádas, sásos, gyengén pocsolyás rész, ott a potyka annyi, mint a szemét. Ismeri a hajót is. Evezőhöz szokott a keze, megtalálja az utat a jégtáblák között. — Én elmegyek — mondta meRántott a vállán Bordás Zsiga és az öreg felé lépett. — Mehetek én is... Zsiga is vízi ember. Az apja halász. Ö is kóstolgatta már. Eröskö- tésű, markos legény, bírja az evezőt. Fogott már vidrát is. Számos halat is kézzel, háló nélkül. Megindult a két ember a hajó felé. Az öreg körülnézett a setéiben. — Lámpa nem kell, ha csak vakít... A setétet megszokja a szem... Lánc csörrent az öreg Pongrácz kezében. Bogozta a kikötött hajót. gint és körülnézett. — Még valaki?! Arra fordult az emberek felé. Kipécézett szemével egy fiatalt és biztatta: — Na ecsém, Zsiga? A legény belelépett és matatott az evezők után. Facsónak, de erős. Az öreg elrúgta magát a parttól és a hajó hátsó végében helyezkedett el. Lassú szóval okosította a fiút, Chován Kálmán emlékhangverseny Orosházán paláza lett, mintha legalább is nagy színházban játszana... — Hogy is volt az egérrel? — kiált fel valaki és a súgó — aki nélkülözhetetlen még a színjátszóknál is — Czikkely Ilona meséli: — A vidéki művelődési otthonokban nagyon mélyen lent van a súgólyuk. Egyszer csak észrevettem, hogy a lábomnál valami mocorog. Megijedtem. S mit tehettem mást, sírni kezdtem. A szereplők meg kiabáltak, hogy súgjak már, s én sírva végigsugtam az előadást. Szó szerint: „itattam az egereket”. Út és cél — Ki lesz színész? — kérdezem meg a beállott csöndben, s a kezek lassan emelkednek, öt... számolom meg, és a 14—15 színjátszó közül ez nem kevés. A többiek még nem is dötöttek. Ma „még .csak” tanulnak. Ez a legfontosabb... Beppó szerepét Sándor Miklós játszotta. (A szőke, a vörös, s a barna színű haj keverékéből, rö- vidrenyírt frizurájával, kutató szemével, s talán legtöbb tudatossággal fogalmazza válaszait. Határozottan tudja, hogy mit kell tennie, s a buktatók csak dühös ellenállásra, s nagyobb akaratra sarkallják.) Ö teszi fel a kérdést: • — Mit játsszunk? Milyen színdarabot válasszunk? Mint a nyári kánikulában, leapadt ásott kútba dobnának kavicsot, koppannak a szavakul az útkeresést tükröző szemek sejtetik a homlokok mögött cikázó gondolatokat. — Ami szépre nevel. ■ I — Ami szórakoztat, * I S a válaszok mind-mind egy- * egy „emberke” bensejében fogalmazott célt takarnak, kialakulatlanul, 15—18 évesen. A vita szenvedélyes és nem lezárható, s kár is lenne lezárni, kár lenne határozottan megtiltani, hogy ne játsz- szák el azt, amit hosszú viták után kiválasztanak. A rendezőé a szó: | — Látom, hogy többet kell ez- lithn arról beszélnünk, hogy miért — Majd csak leszek — vallja Borhy Gergely. 23 évesen diák, a diákok között. De hiszi és tudja is, hogy színésznek lenni nemcsak szép, hanem nehéz feladat is. — Tanulnom kell — summázza ; a célt.) —i Én is szeretem a Néma leventét, ezért választottuk ezt.-rí ' Találkozások Történeteket mesélnek el, hogyl az első napokban, s az első elö-fl. adásokon bizony néha furcsa dől- fl gok történtek. Az Agárdi Pétert J játszó Czikkely László meséli: 1 — Egyik vidéki kisközségben 1 előadásra készültünk, s a kályhában bizony nem nagyon égett a tűz. Tudtuk, hogy az udvaron szón van, hát ha nem adtak, akkor majd „szerzünk” mi... s egy vödömyi szénnel, meg egy talált ócska söprűvel felszerelve mentem az öltözőbe, s a jelenésről majdnem le- . késtem, mert a söprű, amivel afl kályhába tömködtem a szenet, tü-1 zet fogott, s mint égő zászló vilá-1 gította meg a piciny öltözőt. ^ Megered ajkukon a szó, mindenkinek fűződik valamilyen élménye egy-egy előadáshoz. Az egyik fiút nevetve ugratják, hogy mesélje el, mi is történt az itthoni előadáson. A fiú udvarol már, s a kislány- tiszteletjeggyel a kezében beült a művelődési otthon termének második sorába. Megkezdődik az előadás, már lemegy az első jelenet, a fiú nagyon jól játszik... Véletlenül lenéz a színpadról, s meglátja a kislányt. Elpirul, elkezd dadogni, s utána olyan lám-V ueisescsitoai einn ui/.iu u 1 eioru ■ kisparkban már nő a fű, és a gim- I názium tárt kapuja beengedi a ta- 1 vaszi szellővel együtt a napfény ' melegét is. A folyosó csendes, csak az udvaron fociznak néhányan. Délután van. A KISZ-szobából halk zsongás szűrődik ki, s bent a színjátszócsoport tagjai beszélgetésünkre várnak. — Vallomások A legfiatalabb 15, a legidősebb 18 éves. Az út kezdetén... pályaválasztás előtt.« így beszélnek. / — Szépet adni... ezért letvem színjátszó... (S aki mondja, Titska Márta 15 éves, szőke, szép szemű kislány. Első gimnazista, mindene a vers és amikor mondja, nem látja a nézőket, a vers szárnyán repül, s tekintetében — mint mindnyájukéban — ott van a kék tavaszi ég.) t • — Miért éppen Heltai Néma leventéjét játszottatok? A kérdésekre a válasz lassan Í formálódik, előbb csak hangtalan ósszenézések. majd a levegőben csattan a szó: — Mert szép és tanít... — Az adott szó megtartására nevel/.. Sorolhatnám a válaszokat, amelyet egyben megegyeztek, „nagyon tetszett”. A rendező szólal TÉiatal ember, tefi ellentmon- " dóssal, mint magáról mondja, sok- j sok érzékenységgel, ha valami I bántja, sokszor szóíukar. Pattogó indulatszavakkal takarja érzéseit; színész...
