Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

2 HÉPÚJSÁG 1961. március 11., szombat Nem tudja a jobb kés, hogy mit csinál a bal Sablontól A minap a Gyulai Harisnya- gyárban a termelési tanácskozá­sokról készült feljegyzéseket ol­vasgattam. Meglepetéssel tapasz­taltam, hogy több mint 130-an szólaltak fel a gyűléseken és ki­vétel nélkül mindegyik hozzászóló értékes javaslatot, bírálatot mon­dott el. lllich Dezsőné a munka hatékonyabb ellenőrzéséről be­szélt. Eisel Ferencné tiltakozott az ellen, hogy a hibákat minden­kire általánosítva bírálják. Pipis Erzsébet a munkaverseny kiter­jesztéséről és újabb brigádok létrehozásáról szólt, mint mon­Békéscsabán is városszerte íjagy szeretettel és megbecsüléssel ünnepelték a dolgozó nőket, s ta­lán még az eddigieknél is bőke­zűbb ajándékokkal köszöntötték az asszonyokat, a lányokat. A Sü­tőipari Vállalat hagyományos ünnepségén a Gyár utcai óvodá­sok köszöntötték az üzem asszo­nyait, majd tréfás rigmusokkal is kedveskedtek nekik. Ebből az alkalomból a vállalat cukrásza által dióscukorból készített em­lékkönyvvel ajándékozták meg az üzem 90 nődolgozóját. Egyben a férfiak és a KISZ-ifjak végezték Szélesítik a Sztálin-utat Mezőkovácsltázán A mező kovács házi községi tanács községfejlesztési alapból 400 ezer fo­rinttal járult hozzá a Sztálin úti kö- vesút szélesítéséhez. Az állomáshoz vezető kövesút fontos útszakasz, azért Is, mert a község legnagyobb termelő­szövetkezetének I. számú üzemegysé­ge ezen az úton bonyolítja le a leg­nagyobb forgalmat, s így az Üj Al­kotmány Tsz is 50 ezer forinttal járult hozzá. Az új, bitumennel beterített utat — a kilátások szerint — május 1-én adják át a forgalomnak. Hetvenegy japán báHyász halt meg a bányaszerencsétlenség során Tokió (MTI) A Kamikio bányában történt szerencsétlenség hetvenegy áldo­zatának holttestét találták meg és hozták ki eddig a vágatokból — jelenti az AP. A TASZSZ jelentése hangoztat­ja, hogy az utóbbi időben sűrűn előforduló szerencsétlenségek oka a „termelés racionalizálása” né­ven ismert tőkés irányzat, amely­nek egyetlen célja a profit növe­lése. (MTI) mentesen munkások erőtartalékait, nem igénylik a véleményüket, illetve, ha ösztönöznek is erre, a javasla­tokra, bírálatokra nem válaszol­nak, nem köszönik meg. A Gyulai Harisnyagyár vezetői eljutotak odáig, hogy felismerték az üzem munkás-kollektívájában rejlő hatalmas erőtartalékokat és oly helyes vezetési munkastílus kialakításán fáradoznak, amely­nek nyomán ledőlnek a még meg­lévő „korlátok”, a vezetők és mun­kások még közelebb kerülnek egymáshoz. Termelési tanácskozásuk ered­a felszolgálás és a mosogatás munkáját. A Békéscsabai Pamutszövőben szerdán délután rendezett ünnep­ségen Hajdú Antal elvtárs, a pártbizottság képviseletében kö­szöntötte a gyár nődolgozóit. Az ünnepségen öten kiváló dolgozó jelvényt, kétheti fizetésnek meg­felelő jutalommal, hatan pedig oklevelet egy heti fizetésnek be­illő pénzzel kaptak. A kitüntetet­tek között Viczián Dóra szövőnő már tizedjére, Gyebrovszki Györgyné hetedjére, Korin Pálné pedig hatódj ára kapta meg a Kiváló dolgozó elnevezésű jel­vényt, s többszörös kitüntetettek Remzső Imrémé és Kmács Jutka KISZ-fiatalök is. Justin tekintete határtalan örömtől lángolt, hangja izzott, üdén csengett, amikor felkiáltott. — Doriskám... győztünk! Teljesen elfelejtette, hogy Dora semmit sem tud a sztrájkról, hogy egyáltalán nem tudja, mi a sztrájk és ezért a harcról kezdett beszél­ni, mely most a fekete tömeg zú­gásával és a karabélyok csattogá­saival visszhangzott a szavaiban. — Az asszonyok velünk együtt sztrájkoltak. — Te még nem láttál nőt szóno­kolni? — kérdezte Justin érzése­inek tódulása közepette, noha jól tudja, ez a kérdés felesleges. — Hej, volt ott ám egy... nem is tudom neked elmagyarázni... milyen... Aha, ez már ő. gondolta Dora és egyenesen az elevenébe vágott. Színdarab bemutatására készül az okányi Petőfi Tsz KISZ-szervezete Március II és 12-én mutatják be az okányi kultúrházban a Pe­tőfi Tsz KISZ-szervezetének szín­játszói Nagy Ignác Tisztújítás cí­mű színművét. A színművet Ki­rály Ilona tanítja be, aki maga is szerepel. Ezt a kettős fáradságot azzal is tetézte, hogy egy másik női szereplővel, Gonda Irénnel el­készítette a színdarab bemutatá­sához szükséges női kosztümöket, a házuknál talált paplan- és bú­torhuzatnak való szövetekből. A darab bemutatására már hatodik hete készülnek, s ez is biztosítja a sikert, de az is, hogy Király Ilona rátermettségét, több éves színjátszó gyakorlatát színjátszó- csoport-vezetői tanfolyamon egé­szíti ki Békéscsabán. — Tudom milyen... Kubala el­mondta nekem. Justin megremegett az ellen­szenves név hallatára és hangját düh telítette meg, szinte szisze­gett: — Mikor mondta el? Mit mon­dott? — Egy hete... amikor ott ma­radtál annak a kedvéért... Hogy azt mondja látott téged, amikor ölelgetted. De tüstént megérezte, hogy in­kább hallgatott volna, hogy nem kellett volna szólni erről a fájdal­máról, mely egész héten rágta. Hangja zokogásba fúlt. Justin alatt mintha beszakadt volna a föld. Szeme karikákat lá­tott. Üres tekintettel, mely úgy szikrázott, mint a kovács üllője, Bár a TenyészáUati'orgalmi Vál­lalat megyei irodája 60 kilométer­re van a Szeghalmi Járási Tanács mezőgazdasági osztályától, azon­ban termelőszövetkezetek tenyész­állattal való ellátásában együtt­működnek. Azonban ebbe az együttműködésbe néha vaskos hiba csúszik. Történt pedig a kö­vetkező: Március 3-án a TEGI írásban értesítette a vésztői Béke Tsz-t. hogy március 7-én megfelelő jár­művekkel menjenek el Gyomára és az ottani volt SEKN EVÄL-te­lepen vegyék át a részükre át­utalt száz darab süldőt. Másnap, március 4-én délelőtt a Szeghalmi Járási Tanács mezőgazdasági osz­tályától telefonáltak a vésztői Bé­ke Tsz-nek, hogy 7-én menjenek megfelelő járművekkel a Halas- pusztai Állami Gazdaságba és ve­— Ezt... Kubala... így... az... a... — Nem talált szavakat, csak az ökle dagadt hatalmas bunkóvá, mely a rettenetes néma dühben ütne, verne, gyömöszölne. A szél nekidőlt a lábuknak, végigloholt a sivár tisztásokon és űzte őket haza. Justin szenvedé­lyes szavakkal (ilyennek Justint Dora még nem ismerte), amilye­neket tőle még senki sem hallott, mesélt a sztrájkról, Kubaláról, a gyűlésekről, amelyeken részt vett, s amelyeket a társaival készített elő, úgy volt vele, mint amikor a katona visszaemlékezik az első tűzkeresztségre. Elszánt, kemény hang volt ez, az események Dora előtt homályos képekben peregtek, látta azokat az asszonyokat, látta azt az asszonyt, a másikat, akiről Justin olyan lelkesedéssel beszélt, akinek elhozta a képmását, ide a köves dűlőkre, a hegyek vadoná­ba, a házak áporodott levegőjébe, melyben keserves élni és meghal­ni. És otthon, amikor már az asz­tal mellett ültek, Justin erősen a vállához szorította, Dora érezte, gyek át a részükre kiutalt süldő­ket. A telefonmeghívást aznap délután még megismételték, biz­tos, ami biztos, nehogy elfelejtse a süldőátvételt a Béke Tsz veze­tősége. Tekintettel arra, hogy a Bé­ke Tsznek csak 1 vontatója van. Juhász Sándor főagronómus át­ment az Aranykalász Tsz-be egy kölcsön-vontatót kérni. Kedden aztán elment a két vontató Ha­lasra, de bizony úgy tértek visz- sza, ahogyan elmentek: üresen. Volt ugyanis süldő, de nem lehe­tett szállítani, mert azelőtt két nappal oltották. A Béke Tsz vezetősége azóta sem tudja eldönteni— hozzá­tesszük, hogy mi sem —. hogy a TEGI és a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya-e a főludas azért, hogy negyven kilométer potyautat tettek meg. Azon is morfondíroz­nak, hogy benyújtsák-e a szám­lát a járási tanács mezőgazdasági osztályának, mert nemcsak az üzemanyag fogyott hiába, hanem a járművek is kiestek a sürgős tavaszi munkákból. wv/wwvwwwwvwws Gyalázatos üzlet 5 Tavaly novemberben a ja- i pán rendőrség letartóztatta a ( titkos nyilvános házaknak 5 „eleven árut” szállító szemé- j lyek nagy csoportját. Ezek az í emberek csaló módon, „jó j munkát” Ígérve toborozták és \ adták el a lányokat. e E gyalázatos üzlet híre ál- c tál felvert por még el sem 5 ült, midőn máris új botrány J robbant ki. A Jomiuri című < japán lap február 8-án közöl- > te, hogy Kagawa prefekturá- j ban fülönfogtak egy másik t csoportot is, amely évek óta 5 fiatal lányokat szállított az j üdülőhelyeken működő „szó- <[ rakoztató intézménynek”. A ]i vállalkozó üzletemberek két <[ év alatt körülbelül más- ]i félmillió jent kerestek. Vaj- jón mi a talaja ennek az undorító üzletnek? A legtöbb '' japán lap ugyanazt a választ <[ adja: a nyomor. A nyomozás ]i során kiderült, például, hogy <[ Kagawa prefekturában fő­leg a szegény bányászcsalá- ]> dók leányai estek áldozatul. <[ wwwwwwvwvwww hogy Justin karjaiban a vérével együtt áramlik, bár Justin véré­ben zengnek még azok a szavak, amelyekkel az az asszony rákény­szerítette akaratát a távolban lévő férfiakra. S hirtelen hálás volt neki. Justin jó. Justin új. És amikor elbeszélte az apa ese­tét, akit a csendőrök együtt vit­tek el a csempészekkel, Justin nem is csodálkozott nagyon. — Ha engem vittek volna el tegnap... az egészen más lett vol­na...! Aztán átgondolta az egész ügyet, megvizsgálta jobbról is, balról is, mérlegelte és felsóhajtott: — Minden a szegénység miatt van... Dora nem értette. — Egyesek spirituszba fojtják bele a szegénységüket, s mi meg harcolunk. Ez a helyesebb. így is kell. E szavaknál fülelt. Mint a nyárfa, állt Dora előtt, melyet már nem tört el a szél­vész, s melyet már csak a villáin sújthat halálra. — Vége — dotta, ez a minőség javulását eredményezi... Hosszasan sorolhat­nánk a neveket és javaslatokat, valamennyi felsorolása azonban nem célunk. Ezekkel az üzemi pártalapszervezet taggyűlésen és vezetőségi ülésen foglalkozik. El­lenőrzik és segítik, hogy vala­mennyi javaslat és bírálat a ter­melés szervezésénél és irányításá­nál érvényesüljön. önkéntelenül adódik a kérdés: Mi okozta, hogy a Gyulai Haris­nyagyárban ilyen nagyszerű ak­tivitással vettek részt a munkás­asszonyok és lányok a termelési tanácskozáson? Ez a kérdés való­színű az üzem vezetőinek is sze­get ütött a fejébe. Ezt onnan gon­dolom, mert az egyik felszólaló. Kürti Istvánné arra figyelmezte­tett, hogy az előző értekezleteken azért nem szóltak annyit, mert egyesek úgy válaszoltak, hogy a munkások inkább hallgattak. Ez a jelzés, bírálat nagyon érde­kes. Nemcsak a harisnyagyáriak­nak szól a figyelmeztetés, hanem mindazoknak akik így vagy úgy, de bizonyos fokig lebecsülik a ménye bizonyítja, hogy nem elég­séges csak a helyes politika, nagy jelentősége van azoknak a módok­nak, formáknak, ahogyan ezt a politikát megvalósítják. Határozott lépéssel letértek ar­ról az útról, mely az általános kinyilatkoztatásoktól nem volt teljesen mentes. Szakítottak a me­rev, hivatalos ízű, nagy összevont gyűlésekkel, bátran azoknak a ke­zébe adták a tanácskozások ve­zetését, akik közvetlen érintkez­nek a munkásokkal, vagyis a kö­zép és alsó vezetőkre támaszkod­tak. Ezzel egyidőben a pártcsopor­toknak is megnőtt a feladatuk és jelentőségük. hiszen láthatják, hogy sablontól mentes, igazi, ele­ven politikai és gazdasági szerve­zőmunkát csak a munkapadok mellett lehet csinálni, s csak ak­kor eredményes ez a munka, ha úgy igénylik a dolgozók vélemé­nyét, mint szomjas ember a vizet. Ez a tanácskozás a szakszervezeti alapszervezet jó munkastílusát is tükrözi, hiszen ők voltak a ta­nácskozások közvetlen résztvevői. Boda Zoltán Sokszoros kitüntetettek Képeslap egy ünnepségről Március 8, délután fél három. A tavaszt hirdető nap erőtelje­sen szórja sugarait a földre. Mintha a nap is köszönteni akarná a í lányokat, az édesanyákat a nemzetközi nőnap 51. évfordulóján. S Amint az óra mutatója közeledik a három órához, úgy lesz mind < kevesebb üres szék a 41-es Autóközlekedési Vállalat ízlésesen dí- , szitett kultúrtermében. 1 Három óra. Minden szék foglalt. A férfiak gondoskodtak arról, , hogy ezen az ünnepségen, a lányok, az asszonyok, az édesanyák 1 nemzetközi ünnepén senki ne álljon. Ladányi István elvtárs, a vál- ( lalat üzemi bizottságának titkára kedves szavakkal köszönti a vál- ' lalat lányait, asszonyait. S ők nyo levanan meghatódottan hallgat- i ják az üzemi bizottság titkárának, majd a vállalat igazgatójának, j Kazamér Károly elvtársnak szavait. S miközben a vállalat igazga- i tója emlékezett a nemzetközi nőnapra, az asszonyok fél évszázados J küzdelmeire, majd a vállalatnál becsülettel helytálló édesanyákra, i igazán ünnepélyes csend honolt a teremben. j Az ünnepi és üdvözlő beszéd elhangzott. Ismét Kazamér elv- ' társ emelkedik szólásra, hogy e nagy ünnep alkalmából átadja a i becsülettel kiérdemelt vállalati jutalmat azoknak az asszonyoknak, J édesanyáknak, akik a férfiakkal egy sorban — néha a férfiaknál , derekasabban — nap mint nap fáradhatatlanul szorgosadnak. Olya- J noknak, mint Balogh Jánosné, akinek ezen a napon adta át a vál- < lalat igazgatója a miniszteri dicsérő oklevelet az ötszáz forintos ; pénzjutalommal. Ö, s rajta kívül még tizennégyen, akiket a vállalat < vezetősége megjutalmazott és tizennyolcán, akiknek a szakszerve- , zeti bizottság könyvet ajándékozott — boldogan fogadták a megbe- ' csülés jeleit. < Véget ért az ünnepség. Az utcán előttem s mögöttem a 41-es j Autóközlekedési Vállalat asszonyai, lányai igyekeznek hazafelé. < Nevetgélnek, beszélgetnek. Arcuk nyugodt és még mindig ünnepé- , lyes. Kezükben egy-egy cserép virág: a szeretet, a megbecsülés jel- 1 képe. Egy kis csoport mellett elsietek. Az egyik édesanya karórá- , iát nézi: „Már négy óra... siessünk, mert a gyerekek mindjárt ott- 1 hon lesznek a napköziből...” így mondta, s a többiekkel együtt , gyorsabbra fogta lépteit. j Ilyenek ök. És milyen jó, hogy ilyenek... Ünnepelnek egy órát, < örülnek a megbecsülésnek, de nem tudnak elfelejtkezni kötelessé- J gükről sohasem... Peter Jilemnicky: megállt az út közepém, s szegga­’ tottam zihált: VIHAR Fordította: Krupa András (8.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom