Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-31 / 77. szám

6 MÉP ÚJ SÄG 1961. március 31., péntek HÍREK Vajon mit hirdetn-ek ? A tavasz a megújhodás időszaka. Ilyenkor új ruhát ölt a természet és ... fiatalabbak lesz­nek az emberek is. (Persze elsősorban a nők). Bármerre járunk, bármit nézünk, minden élettől duzzadó, minden szépül, minden a tavaszt hirdeti. Azaz még­sem . •. Gyulán több helyen található hirdetőtáblák (az ősszel már szóvá tet­tük) mit sem változtak. Érzéketlenek az idővel, a változó, szépülő, nyüzsgő, tevékeny éle­tünkkel szemben . .. pe­dig lenne mit hirdet­niük.------------&------------­Ez ek a hirdetőtáblák azért mégis hirdetnek valamit. Csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy a makacs, a sem­miről tudomást nem ve­vő konzervativizmust, vagy az illetékesek ha­nyagságát hirdetik-e? Azt viszont remélem, hogy nem sokáig. <K) — ÜJ EMLÉKMŰVET avatnak április 4 tiszteletére Körösladány- ban. Az emlékmű környékén és a községben a lakosság társadalmi munkával teszi szebbé a parkokat és az utcákat felszabadulásunk ünnepére. — HANGOSHIRADÖT és vil­lanyt vezetnek be a nagyszénási Törekvő Ifjúsági-Üttörő Termelő­szövetkezet kertészetébe. A villany bevezetését a községi tanács vál­lalta, erősítőt pedig a megyei Mo­ziüzemi Vállalattól kapnak az út­törők. — KARÓRÁBA épített fényké­pezőgépet mutatnak be az idei brüsszeli nemzetközi feltaláló ki­állításon. Az új típusú karóra a ki­állítás egyik szenzációja. — NÉVADÓ ünnepséget tarta­nak április 9-én Gyulán a városi tanács dísztermében Szilágyi Béla gyermekének. — JÓL JÖVEDELMEZETT az elmúlt évben a toll-értékesítés a békéscsabai Kulich Gyula Terme­lőszövetkezetben. Erre az évre ezer liba tollának értékesítésére kötöttek szerződést. BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A. u. 4., 1. em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba, Szt. István tér 3. Felelős kiadó: Lehóczky Mihály; Telefon: 10—21; Békés megyei Nyomdaipari Vállalat, Békéscsaba. Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél; — 200 MUNKAÓRA társadalmi munkát vállaltak a gyopárosi KISZ-tábor villany-hálózatának felépítésében a DÁV orosházi te­lepének kiszesei. — SPORT LÖT ERET létesítenek társadalmi munkában a csorvási fiatalok. A lőtér kialakításához mintegy 100 köbméter földet kell megmozgatniok, s ebben a mun­kában a Kossuth és a Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezet kiszesei járnak élen. — AZ „1961. ÉVI lemez-nagy- díjat” Bartók Béla II. és III. zon­goraversenye kapta a Berlini Szimfonikus Zenekar előadásá­ban. Párizsban 50 kiváló lemez közül esett Bartók Béla műveire a választás. — BÉCSI klasszicizmus címmel zenetörténeti előadást tart ápri­lis 3-án este fél 8 órakor Békés­csabán a TIT klubban Sárhelyi Jenő zeneiskolai igazgató. — MINTEGY 7 kilométeres hosszúságú villanyhálózat-bőví­tést végeznek el ebben az évben Füzesgyarmaton. A hálózat építési munkáit már megkezdték. — A Békéscsabai Lakatos Ktsz irodája Sztálin út 20. szám alá költözött. (Lepény utca sarok, Végh-féie kenyérbolt). Telefon: 20—77. 008090 Felhős idő Felhős idő, főképp az ország északi felében több helyen kisebb esők. Mér­sékelt, időnként élénk nyugati, észak- nyugati szél. Enyhe éjszaka. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 3—7, legmagasabb nappali hőmérséklet 14—18 fok között. Gimnazisták a Gyomai Gépállomás javítóműhelyeiben zetését is. Egység« véleményük az volt, hogy ma már az érettsé­gizetteknek a gépekkel is tudniuk kell bánni! Elismerik, hogy az hozzátartozik az általános művelt­séghez. Berci Józsi bácsi már fél évszázada dolgozik az asztalos szakmában. E hosszú idő alatt szerzett tapasztalatait adja át a körülötte álló fiataloknak. Az évek súlyos terhétől, s a sok gya- lulástól háta kissé meghajlott, de munkaszeretete, s ahogyan e szakmáról beszélni tud — csodá­latos. A gépjavításoknál a brigádsze­relők irányítása alatt végzik a ta­nulók a munkájukat. Kocsis La­jos és Mészáros József elvtársak mindig készséggel segítenek mind az elméleti, mind a gyakorlati dolgok megértésében és elsajátí­tásában. A villanyszerelő-műhelyben Pe­redi Rózsi és még néhányan az indító- és dinamó motorok tiszto­gatásával foglalkoznak. Boldogan vesznek részt e munkában. * A gépállomás vezetői a gya­korlati foglalkozások mellett, el­méleti oktatásról is gondoskodnak. Nemrégiben Cserenyec Lajos elv­társ, a műhely vezetője, ismertette a fiatalokkal az összes mérőmű­szereket, valamint a lakatos szer­számok minden fajtáját. Bemutat­ta azok helyes kezelését és gya­korlati alkalmazásukat. DOBI JÁNOS Új utasszállító gép a TU—124 Néhány hónapja mutatták be a Vnukovó-i repülőtéren az új szov­jet utasszállító repülőgép első pél­dányát: a TU-124-et. A gép tervezésekor kitűzött cél olyan korszerű, rövid- és közép­távú, nagy sebességű utasgép meg­alkotása volt, amely kiemelkedően jó fel- és leszállási tulajdonságok­kal rendelkezik és így a hosszú betonkifutóval nem rendelkező kisebb repülőtereket is látogat­hatja. hasonlít, sebessége azonban, amint az a próbarepülések során beiga­zolódott, annál valamivel na­gyobb: 1000 km/óra fölött van. Külön érdekessége, hogy a szov­jet tervezők ezen a gépen alkal­mazták először az úgynevezett „kétáramú” sugárhajtómű típust. Főként e nagyobb tolóerejű hajtó­műveknek köszönhető, hogy fel­szálláskor a gép nekifutási hosz- sza mindössze körülbelül 800 mé­ter. Minden hét kedd reggelér diák-egyensapkás fiúk és lányok kis csoportjai fordulnak be a Gyo­mai Gépállomás kapuján. Az udvaron szétválnak útjaik. Vannak, akik jobbra, a villany- szerelőbe, vannak, akik balra a cséplő- és a kombájnjavítóhoz, vagy az asztalos- és az eszterga­műhely felé tartanak. Egésznapos politechnikai gya­korlatokon vesznek részt az üzem javítóműhelyeiben. Itt lehetőség van a tanulóknak arra, hogy a kü­lönféle szerszámokat megismerjék és megtanuljanak azokkal dolgoz­ni is. Részt vesznek egy-egy erő­vagy munkagép szétszedésén és összerakásán. Érkezésük után félórával már alig lehet rájuk ismerni, olyan olajos a kezük, úgy „kidekorál­ták” arcukat. Néhány első- és másodéves ta­nulóval beszélgetve kiderült, hogy nagyon megszerették az üzem dolgozóit és az itteni mun­kát. ^ Elek Ignác szülei Dévavá- nyán tsz-tagok. Szabó Mihály édesapja ipari munkás. Mindket­ten másodikos gimnazisták. Az esztergapad fölé hajolva, a kés munkáját figyelik. Maléth Mihály elvtárs tanítja és ellenőrzi őket. Mindketten komolyan veszik az esztergályos szakmát. Egy üzem­látogatás alkalmával barátkoztak meg e hasznos tudománnyal. Ki tudja, hogy az éles acélkés alakí­tó munkája-e, vagy talán a lehullt fémforgácsok fehér, ibolyakék, sárga, s még hányféle színjátéka tette felejthetetlenné a számukra? Nem emlékeznek rá, de szere­tik. A gyakorlati foglalkozáson kí­vül műszaki rajz és gépismeretből tárd részükre előadást Badar Bá- lintné, a gépállomás technikusa. Gyányi Gyula, Szakácsi István, Beinsröth Károly első éves gim­nazisták. Szüleik mezőgazdasági dolgozók és így érthető, hogy ők is szeretik a mezőgazdasági mun­kákat és a gépeket. Igen sok hasz­nos dolgot tanulnak ezeken a na­pokon. Megismerik a gépek mű­ködését, ások szerelését, majd ve­A prototípus a kívánt teljesít­mény-adatokat és repülőtulajdon­ságokat elérte és így az új gép sorozatgyártása már az elmúlt évben megkezdődhetett. A TU-124 külső elrendezése és aerodinamikai kialakításában idősebb testvérére, a TU-104-re A TU-124 kényelmes utaskabin­jaiban első osztályú kivitelben 44 utas, az úgynevezett túrista vál­tozatban pedig 55, illetve 60 utas utazhat. Az utazási magasság 10 km és itt a gép sebessége 900 ki­lométer óránként. Cfjbuj. kuli az úJjuj Napok óta dörögtek az ágyúk Vá­rad körül. Este az öregek mindig ki­lop ód ztak a szőlődomb tetejére. On­nét már a torkolattüzek is jól látszot­tak. Először csak az ég alját világí­tották be, de egy-két nap múlva az egész keleti ég vörös volt. Az öreg Keserű Feri bácsi egyszer mosolyog­va mesélte. — Olyan ez, mint amikor a gróf ga­bonája égett a Nagy tanyán. Kis kö­lyök voltam, apám utoljára csúszott le az egyik rozsasztágról. Ezzel elké­szült a munka. Az egész gabonavetés — több mint ezer hold — ide volt be­hordva. Éppen csak földet ért és egy lángnyelvecske, mintha csak játszana, végignyalta az asztag haj ázását, s egy perc múlva lángtengerbe borult min­den. Hiába szántatta körül az intéző a többi hét asztagot, átterjedt a tűz, sőt a nyári álláson delelő ökrök alatt is meggyulladt az alom és csak a nyolc bivaly menekült meg. Akkor este in­nét a dombtetőről látszott ilyennek az ég alja. Igaz, a pörkölt, elégett hús­szagot eddig is elhozta a szél. Most meg még puskapor szagot sem szagol­tunk ebből az ágyútüzből. Korai volt ezt mondani, mert egy csapat német nagy kiabálással, káromkodással körbe­fogta az ott álldogálókat és lehajtotta őket a domb aljába, hogy lövészárkot ássanak. Ezek a németek piszkosak, rongyosak voltak. S tán éhesek is, mert a holdvilágnál kutatni kezdtek a félig zöld szőlő utáni A domb aljában hozzáfogtak a mun­kához. A németek nagy hanggal, ká­romkodással nógatták őket, míg úgy éjféltájt elcsendesült minden. Az öreg Keserű fülelt egy darabig, aztán oda­szólt a mellette leböcsölő társának. — Hát ezek? — Alighanem futnak. — A faluból kihajtott néhány asszony is megállt a munkával. Az öreg Keserű csendet intett, aztán meggömyedve, vállra ve­tett csákánnyal megindult felfelé. De senki nem állta útját. Visszament. — Menjünk aludni emberek. Reggel­re itt lesznek az oroszok. — Néhányan összenéztek. Keserű és komája, Derzsi Bajszi bácsi szép komótosan indult az asszonyok után. A hajnal újra kint ta­lálta őket a szőlők között. — Se német, se orosz — tekergette a fejét az öreg Keserű. Olyan csend volt, mint békés hajnalokon. Rajtuk kivül tán senki nem volt ébren a fa­luban, mert hosszú idő óta első éjsza­ka, hogy nem morogtak az ágyúk va­lahol. Már a nap jó magasan járt, ami­kor a Debrecen felé vezető úton a látóhatár szélén megjelentek az első szekerek. A kallósiak, mert már töb­ben is voltak, nemcsak a két öreg, nem akartak hinni a szemüknek. — Oroszok, dehogy oroszok. — Az öreg Banga még fogadást is ajánlott. Mígnem Csepregi Jani, a rokkantán ha­zakerült fiatalember közbe nem szólt: — Persze, hogy azok. Az országúton gyalogosan, szekéren jönnek, a tank­jaik talán már régen túl vannak raj­tunk, a tüzérség meg majd jön; — Erre már sokan megszeppentek. És csak a rokkant, meg a két öreg maradt fenn a dombtetőn. A többiek elszéledtek a telepein, meg a faluban, s egyre kiabálták, jönnek az oroszok. Kapuk mögé, kerítések védelmébe hú­zódva nyújtogatták kíváncsian nyaku­kat a kallósiak. Alig telt el egy fél óra, a Debreceni utcán egy gombos­tűt se lehetett volna leejteni, úgy özönlöttek előre, valamerre Debrecen irányába a szovjet csapatok. így tar­tott ez egészen délutánig. A kis utcák­ba szinte be se néztek. Csak igen ke­vesen voltaik olyanok, akik tábort ütöttek egy időre. Délután aztán el­csendesült egy darabig a Nagy utca. Egy csapat a Piac téren tanyázott, etették aprótermetű lovaikat. Nevet­géltek, tréfálkoztak, s az artézi kútból állandóan hordták a vizet. A két öreg, Keserű meg Derzsi, nem törődve a család sápítozásával, hogy alább, ha­gyott a Nagy utcán a zaj, elindult a Piac tér felé. Nyugodtan felsétáltak, még csak meg sem állították őket. Álldogáltak egy darabig a piacon, néz­ték a katonaforgatagot, aztán Derzsi még le is ült a kisbíró malomkövire. Majd elsétáltak a községháza árkádjai felé. De ott sem szóltak hozzájuk. Bár a kapuban őr állt. — Hallod sógor, ón már még értein is őket. — Hiszen, ha dogok lennének, én is érteném. — Ez most azt mondja, hogy megy a parancsnokhoz. Oda én is elmennék. — Menjünk be sógor. — Megfordul­tak és elindultak az ajtó felé. De tán még két lépést sem tettek, amikor egy fiatal tisztforma — váll-lapja nem volt — megállította őket és rábökött Dör­zsáré; — Ti sztaroszta? — legalább is Ke­serű így értette. S már felelt is. — Á nyet, és utána tette: — sztarosz­ta pasli. — És mutatott valamerre Deb­recen felé. A fiatal katona intett, hogy érti, aztán csak annyit mondott. — Igyi, igyi. — Azt mondja, menjünk vele ko­mám — lepődött meg egy kicsit Ke­serű. — Menjünk, így még jobb. — A fia­tal katona a főjegyző szobájába vitte őket. Ott székelt a parancsnok. Ott már tolmáccsal is találkoztak. Igaz, a magyart is meg az oroszt is törte, de mégiscsak többre mentek vele, mint az öreg Keserű nyelvtudásával. A pa­rancsnok sok mindenre kíváncsi volt. Ö is a bírót kérdezte legelőször, s csó­válta a fejét, amikor elmondták neki — az bizony szekérre kapott, s elment. Meg a két jegyző is elpárolgott. Az egyik még a hadisegély-pénztárt is el­vitte magával. Legalábbis az asszonyok így mondják a faluban, mert október­ben segélyt senki sem kapott. A tiszt mosolygott, aztán konzervet hozatott, és valami méregerős pálinkát. Ekkorra már jól kibe6zélgették magukat. Így hát nem volt benne semmi gyanúsí­tásféle, mikor a tiszt egy porció pá­linka elfogyasztása után megkérdezte: — Nekem azt mondták, hogy maguk már itt őgyelegnek vagy két órája. Igaz? — Igaz, .felelte Keserű oroszul. — Na és? — Hogyis mondjam — köszörülte meg a torkát Keserű a pálinka után, — má vörösök vagyunk. — Hogy? — kérdezte a parancsnok és mosolygott. A tolmács viszont furcsa arcot vágott. Hitetlenkedés volt az áb­rázatán. Odahajolt a parancsnokhoz és mondott valamit. Keserű nem ért­hette, mert csak súgta. Az alezredes leintette. Aztán falatozás közben elmon- datta vélük töviröl-hegyire viselt dol­gaikat. Majd. amikor jó két óra múlva felálltak az asztaltól, ennyit mondott búcsúzóul: — Jobb lett volna, ha a mostani ve­zetők közül is találkozunk valakikkel. De ha már így van . . . Maguk válasz­tott vezetők voltak, jó. Nekem ez elég. Csak az a kár, hogy a direktóriumból már csak hárman élnek. De egészítsék ki és vezessék a falut. így történt, hogy október 15-én, ak­kor, amikor az ország nagyobbik felé­ben igazán dühöngeni kezdett a nyi­las uralom, itt Nagykallóson direktó­riumi elnökké választották az öreg Keserű Ferencet. Derzsi Bálint a kar­hatalom parancsnoka lett. Titkár pedig Bakk János. A rokkant Csepregi-fiú is bekerült a direktóriumba, meg egy asszony, Mozsár János felesége. Azé a Mozsárné, aki 19-ben kilencedmagával két napig egy egész román ezredet tar­tott fel a község határában. Azé a Mo­zsáré, akit a gróf 44 tavaszán vitetett el úgy, hogy azóta sem tud róla senki. Hivatalba lépett hát a direktórium. Néhány nap múlva már a községháza nagyobbik szárnyát átengedte a szov­jet parancsnokság, hisz csak egész kis egység maradt a községben. Az alezre­des és törzse vonult tovább Debrecen, majd Budapest teüén H. SZABÓ JÓZSEF Repülésre készül a Tupoljev-gépcsalád legfiatalabb tagja: a TU-124

Next

/
Oldalképek
Tartalom