Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
1961. március 31., péntek ÜÉPŰJSAg 3 PREMIZÁLÁS KÖTEGYÁNBAN MtPÚJSAG-NRPOK Geszten 30, Biharugrán 20 új előfizetővel növekedett lapunk olvasótábora Az utóbbi napokban Geszten és Biharugrán indultak útnak a párt aktívái, hogy új előfizetőkkel, olvasókkal növeljék lapunk előfizetőinek népes táborát. A szorgalmas munka meg is hozta az eredményt. Tárnok János, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, s a szövetkezet aktívái 11 új előfizetővel növelték a Népújság olvasóinak számát. Ifj. Góz István, a eélgazdaság aktívája 7 új előfizetőt szerzett. Az esti órákban jól sikerült sajtó-ankéttal ért véget a Népújság-nap. ahol régi és új előfizetők hosszasan beszéltek a Oombegyházán szerdán reggel a párt- és tömegszervezeti aktívák közül csaknem negyvenen jelentek meg a községi pártbizottság irodájában, hogy részt vegyenek a Népújság-napon rendezett elő- fizetésgyűjtési kampányban. Munkájuk nyomán aznap százan rendelték meg az MSZMP megyei pártbizottságának és a megyei tanácsnak a lapját, a Békés megyei Népújságot. Az előfizetések során többek köNépújság tartalmáról, színvonaláról, s a község életéről. Biharugrán kedden 12 aktíva 28 Népújság-előfizetővel növelte a Népújság olvasóinak számát. A termelőszövetkezetben, a halgazdaságban 7 új előfizetővel szaporodott lapunk olvasóinak tábora. Kővágó elvtárs, a párt községi szervezetének helyettes titkára 5, a községi tanács v. b. elnöke ugyancsak 5 új előfizetőt gyűjtött. A halgazdaságban, a termelőszövetkezetben, a tanácsnál és a földművesszövetkezetnél tovább tart az előfizetésgyűjtés. zött 66 termelőszövetkezeti gazda lépett az újságolvasók táborába. Ez az eredmény annak köszönhető, hogy a több mint húsz termelőszövetkezeti aktíva is tevékenykedett az előfizetések gyűjtésében. Délután megrendezték a Népújság olvasóinak ankétját. A beszélgetésben mintegy ötvenen vettek részt és számos javaslattal segítették a lap szerkesztőinek munkáját. Fásítás társadalmi munkában Békéscsabán az utóbbi napokban különösen sok fiatal dolgozott a város határában és igen sok facsemetét ültetett el. Képünkön bemutatjuk a Hid- és Vízműépítési, valamint a Közgazdasági Technikum diákjainak egy csoportját, amint a Békési út melletti Körösparton facsemetéket ültetnek. Alig egy hónapja, hogy Köte- gyánban három kisterületű közös gazdaság — a Március 15, az Aranykalász és az Űj Élet egyesült, s a Táncsics nevet vették fel. Az azóta eltelt idő, a vezetőség és a tagság szorgos munkája igazolta: az egyesülés jó hatást váltott ki a különböző típusú, korú és életfelfogású emberekben. Pergessük vissza a történteket. Március első napjaiban, amikor a három tsz megtartotta alakuló gyűlését, a szövetkezeti gazdák tudták, hogy ki milyen munka- szeretettel, a szövetkezés jövőjébe vetett bizalommal adja szavazatát az egyesülésre. De hallgassuk meg Széplaki János vélekedését, ö bennszülött kö- tegyáni, s az emberekkel kapcsolatban igen sokat tud mondani. — Mi az Üj Élet Tsz-ben nehezen rázódtunk össze A mi tagjaink olyanok voltak — természetesen én sem voltam kivétel —, mint azok a csikók, melyeket egyből a megrakott kocsi elé fognak. Hol egyik húz, hol a másik. Pedig, ha egyszerre feszül az istráng, bármilyen nagy és szokatlan legyen a teher, könnyebben mozdul a kerék. A teher szó hallatán a szövetkezetre gondoltam: — Teher? — az öreg egyből megértette. — Igen, teher — vágta rá keményen. — Ma, 62 éves fejjel úgy érzem, teher, gond, baj, vesző- dés a szövetkezet. — Akkor miért van itt? — Miért? — néz körül. — Mindenki itt van. Az egész falu belépett. Nekem is itt a helyem. Meg kell barátkoznom az újjal, öregségemre újra kell kezdenem az életet. S nemcsak én kezdem újra, hanem sok száz gazdatársam is, s ez nagyon nehéz... Sokat töprengtem, míg végül azt mondtam, bármennyire is nem szeretem még a szövetkezetei, magamévá kell tennem, mert a jövő útja egyedül csak ez. Sok gondolat sűrűsödik az öreg Széplaki bácsi fejében. Ellentfélelem. Tudjátok-e hát, mért nem szóltam oroszul rátok, mikor bejöttetek? — tette most már fel Csankó a kérdést. A z, őrmester érezte, hogy itt . neki kell válaszolnia, és helyesen kell! Kicsit gondolkodott, s a felismerés egyre inkább határozott gondolatban öltött testet, s így válaszolt: — A mi hazánk nagy, hatalmas! De hogy ekkora, ilyen hatalmas, csak most döbbentem rá ... tovaris! — Azért, hogy most így beszélgethetünk, sokan ontották vérüket, szólalt meg meghatottan a másik katona, akinek láthatóan nagy iskolában volt része e néhány perc alatt. — Sokan bizony! Sokan! Az én két ujjamat is Kolcsak fehéreinek golyója operálta le ilyen cudarul ... — így most már mindent értek! — szólt őszinte felhevüléssel az őrmester, s hosszan szorongatta Csankó rokkant bal kezefejét. A többiek csak nézték, s bár nem értették, mit beszélnek azok, az a két szovjet katona és ez a földhözragadt öreg magyar, de azok arcáról leolvashatták, hogy itt valamilyen elválaszthatatlan szövetség született... (Vége) mondások csapnak össze benne, s mint az öreg tölgy, hajlíthatatlan- nak véli magát, de mégis hozzáidomul az új életmódhoz. Jellemvonása: a munkaszeretet, az örökös vitázás . Mi ösztökélte arra, hogy elkopott élete utolsó évtizedeire rávetődött tavaszi fényt meglássa? Talán a mai élet, a mindennapi munka, a környezet, a fogékonyság az új iránt. A türelmes, ugyanakkor nyersmodorú, 62 éves ember ezt vallja: „Aki egyszer hazudik, annak nem hiszek, még ha tízszer is igazat mond.” — Miért mondja ezt? — Mert volt olyan tsz-vezető, aki az egész tagságnak hazudni merészelt, aki a legnagyobb nyári kánikulában felgyűrt ingujjal leállt a kocsmában biliárdozni, az emberek pedig egész nap a kaszát húzták. (Az ilyen apróságokról mit sem sejtve, a községi és a járási vezetők ezt az embert támogatták az egyesült Táncsics Tsz elnöki tisztjének betöltésére.) — És ki lett az új elnök? — Hajdú Imre, az Üj Élet Tsz egykori brigádvezetője. Mi ezt az embert akartuk vezetőnek — mutat az öreg kivirult arccal Hajdúra. Akik az irodában vannak, helyeslőén fogadják Széplaki határozottságát. Nem mintha véleményükkel a község vagy a járás vezetői nem értenének egyet, mert Hajdúnak is megadják támogatásukat. — Mi választottuk — mondja Széplaki bácsi. — Olyan ez az ember, mintha világéletében ezt csinálta volna. Már a község és a járás vezetői is meggyőződhettek arról, hogy Hajdú Imre tényleg jó szövetkezeti vezető ... Ránk, öregekre is számít — folytatja. — Meghallgatja tanácsainkat, kikéri véleményünket. így a vezetésben ott van a mi akaratunk is. Az a gondolat támadt bennem, hogy nem szül jót, ha az ellenőrző bizottság elnöke ennyire elvonatkoztatva, szinte favorizálja az elnököt. De az öreg Széplaki nem favorizál. Erről nyomban meggyőződtem. — Tavaly májusban történt — lendül újra beszédbe —, kapálok, kapálok, egyszeresük rámköszön Hajdú, a brigádvezető. Hív magával: nézzük meg a cirkot, mert neki nem tetszik, ahogy kikelt. Elmentünk. Azt mondtam: neki az ekével, de csak sekélyen! Szántsuk fel és vessük újra az egészet. Másnap a cirokföldet felszántottuk és újravetettük. De mondhatok egy frissebb történetet is — villan rám az öreg. A legutóbbi vezetőségi ülésünkről szeretnék szólni. Képzelje csak, micsoda értekező parasztok lettünk? Este 7 órakor fogtunk hozzá, hegy a premizálás ügyét tisztázzuk és még hajnali 2 órakor is vitáztunk. Este 10 órakor azt mondta az egyik vezetőségi tag: ebből elég volt. ö elmegy. Nem tudtuk rábeszélni, hogy maradjon, míg végül megmondtuk: sehová sem mész, mert a prémium- ügyet ezen az ülésen le akarjuk zárni még akkor is, ha a vita napfelkeltig tart. És elintéztük, már mint a prémium-ügyet. Csavaros paraszti ésszel nyúltunk hozzá, de tiszta szándékkal. Most már mindenki előtt világossá vált: mit kell tenni, hogy a betervezett termést betakarítsuk és ha ezt jó eredménnyel tesszük, akkor ki^ mit kap a munkaegység részesedésen felül. Három szövetkezet, három szájízét kellett végsősoron közös nevezőre hozni. Az emberek munkára serkentése nehéz mesterség, különösen, ha olyan sokféle ember kerül egy gazdaságba, mint itt is. A megoldás nyitját a tsz vezetősége mégis könnyen megtalálta. A szövetkezeti tagok egyéni érdekeit figyelembe véve, amellett döntöttek, hogy az összes termés tíz százalékát premizálásra lordítják Ezen túl a terven felüli termés 50 százaléka cukorrépából, mákból, napraforgóból, kukoricából azt a tagot illeti, aki megtermelte. Azok az emberek, akik nem a növény- termesztésben dolgoznak, mint például az állattenyésztők, a gondjaikra bízott állatok termékeiből részesülnek. Az elletős kanász például, ha kocánként egy-egy fialásból hat malacot választ le, akkor a leválasztott malacok két százalékát megkapja. A terven fe_ lüli szaporulatból pedig 15 százalékot kap. Ezek a prémium-malacok. — Ugye, most már érti, miért beszélünk mi, kötegyániak nyíltan. szemrebbenés nélkül a munkafegyelem megszilárdításáról? Az a kis prémium megmozgatja az emberek kezét, szívét — és mindjárt példát is mond. — Volt olyan gazdatársunk, aki a cirokprémium megszerzése végett még karácsony másnapján is fésülte a cirokszakállt, mert ez a munka határidős volt és a szemtermés 30 százalékának megszerzéséről volt szó. Egy nevezőn a három szövetkezet! Sikeresen oldották meg az egyéni és a közös érdek egyeztetését. És az egy nevezőt nem a kettő közé állították. Hogy menynyire nem, arról legtalálóbban Széplaki bácsi szavad a találóak: — A közös érdek nálunk azonos az egyénével, mert valamennyien szövetkezetei építünk és ebből is élünk. Dupsi Károly Új cukrászda nyílik Bucsán (Tudósítónktól) A bucsai földmüvesszövetkezet mintegy 500 ezer forintos költséggel uj cukrászdát építtet a községben. A modem helyiségben új fagylaltgépet, hűtőszekrényt és presszógépet, valamint új bútorokat állítanak be. A cukrászdát előreláthatóan május 1-én adják át rendeltetésének. A földműves- szövetkezet vezetői az új cukrászda mellé kerthelyiséget is létesítenek, amelynek előkészítéséről már most gondoskodtak. A kert- helyiségben táncteret is építenek. A Töviskesi Állami Gazdaság felvesz mezőgazdasági gépek javításában jártas, állami gazdasági gyakorlattal rendelkező szerelőket. Órabér 8,50 Ft-ig. Útiköltséget felvétel esetén térít. Jelentkezés a gazdaság központjában — gépesítési iroda. 13918 konyhába, s egy perc múlva egy szép fehér cipóval és egy késsel jön kifelé. A bőrkabátos felé tartotta, s egy szívélyes meghajlással jelezte, hogy szívesen adja, amit ad. Az őrmesteren a meglepődésnek egy másik neme rajzolódott végig, az a zavartság lepte meg, amely a kellemes, de nem várt események hirtelen bekövetkeztekor szokta elfogni az embereket. Zavarban volt egy pillanatig, de láthatóan jólesett az emberi gesztus, amellyel fogadták. Tétován kezébe vette a kenyeret, egy darabig csak nézett rá, aztán társa kezébe nyomta, maga pedig magához szorítva az asszonyt, ellágyulva szólt: — Szpasziba, mama! íj1 rre aztán egy pillanat alatt megváltozott a hangulat gyökeresen. A lefojtott félelem elemi erővel változott át kitörő örömmé, a szorongás lelkesedéssé, az aggodalmaskodás helyébe a jövőbe vetett hit szökkent szárba a jelenlevők lelkében. Mindenki beszélt valamit, mintha hirtelen lakodalomba kerültek volna. Most már Csankó is elérkezettnek látta az időt, hogy megszólaljon oroszul. A két katona láthatóan elcsodálkozott, hogy az előbb még csak kézzel-lábbal magyarázó gazda egyszerre oroszul is tud, s meg is kérdezték mindjárt, hogy az előbb mért nem beszélt oroszul, ha tud. — Az politika volt, fiaim! — így mondta nekik, „fiaim”, s jelentőségteljesen kacsintott is hozzá, s intett a tanya lakói felé. — De hát mi volt ebben a politika? — kérdezte az őrmester. Hiszen akkor hamarabb megértettük volna egymást! — Éppen azért nem beszéltem hozzátok oroszul, mert ezek itt mindnyájan abban reménykedtek, hogy én oroszul tudok, aztán majd megmentem őket. — Hát féltetek tőlünk?! — kérdezte szemlátomást elkedvetlenedve az őrmester. — Hát... voltak sokan, akik féltek, de azok nincsenek itt. Azok elmentek a németekkel, mi azonban maradtunk, mert hát nekünk mindig itt a helyünk, ezen a földön. De ne feledjétek, hogy ti csak most jöttetek, a mi uraink, meg a németek csak most futottak el. Aztán tudjátok — folytatta —, amazok érdeklődéssel hallgatták — sok mindent összebeszéltek rólatok azok, akik elmentek, azok, akiket elzavartatok. — És ti hittetek nekik? — faggatták tovább az öreget. — Ti már a szabadságban nőttetek fel! Ti azt nem értitek, hogy mit jelent a félrevezetés és a vak Jól sikerült a Népújság-nap Dombegyházán
