Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-30 / 76. szám

2 HÉPÚJSÁG 1967 március 30., csütörtök Értékelték a Békéscsaba! Téglagyár készcselnek kongresszusi versenyét Az ünnepségen részt vett Berecz János, a KISZ Központi Bi­zottsága egyetemi és középiskolai osztályának vezetője is. Fel­vételünk azt az emlékezetes pillanatot'örökítette meg, amikor átadta a Központi Bizottság jutalmát és dicsérő oklevelét az üzem KISZ-tagjainak. Podmaniczky elvtárs meghatódva vette át a gyár kiszeseinek nevében a jutalmat és az oklevelet. Megígérte: ezután is arra törekszenek, hogy a munkában és ta­nulásban továbbra is az elsők között maradjanak. Berecz elvtárs ezen a taggyűlésen nyújtotta át a Központi Bi­zottság megbízásából Békési Mihálynak, a gyomai járási KISZ- titkárnak tízéves mozgalmi munkájának elismeréséül a KISZ Érdemérmet, majd több község KISZ-titkárának adta át az if­júsági mozgalomban kifejtett tevékenységéért a KISZ arany­koszorús jelvényét. Az ünnepi taggyűlés tehát nemcsak a tégla­gyár kiszeseinek marad emlékezetes, hanem mindazoknak, akik részt vettek rajta, kitüntetésben, jutalomban részesültek. Filadelfi Mihály: AZ ELSŐ TALÁLKOZÁS I. Vasárnap délelőtt a Békéscsa­bai Téglagyárban ünnepi KISZ- taggyűléscn értékelték a KISZ- kongresszus tiszteletére szervezett munkaversenyt. A gyár kiszesei országosan is a legjobbak közé ke. riiltek, hiszen tavaly az építőipari üzemek és vállalatok fiataljainak vetélkedésében a harmadik helyet szerezték meg. Ezzel pedig el­nyerték a KISZ Központi Bizott­ságának háromezer forintos jutái, mát és dicsérő oklevelét. A taggyűlésen Podmaniczky Pál, az üzem KISZ-bizottságának tit­kára mondott ünnepi beszédet és értékelte a múlt évi kongresszusi versenyt. Az amerikai békemenet megtette útja felét New York (TASZSZ) Az amerikai békemenet 175 ki­lométeres útjának közel a felét megtette. A menet résztvevőit minden városban és minden lakott helyen melegen fogadják. Princetonban új emberek, egyetemisták és pro­fesszorok csatlakoztak a menethez. A menetben részt vevő békehar­cosok több üdvözlő üzenetet és táviratot kaptak az Egyesült Ál­lamok és más országok különböző társadalmi szervezeteitől és ismert közéleti személyiségektől. Fehér Lajos cikke a Pravdában Moszkva (MTI) A Pravda szerdán közli Fehér Lajosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, a Politikai Bizottság tagjának „Széles úton” című cikkét. A cikk a ma­gyar falu szocialista átalakulásá­nak eredményeivel foglalkozik. Feloszlatták a francia közösség szenátusát Párizs (TASZSZ) Kedden hivatalosan bejelentet­ték, hogy feloszlatták a francia közösség szenátusát, amely az 5. köztársaság alkotmánya értelmé­ben a közösség országainak álta­lános gazdasági és pénzügyi kér­déseivel foglalkozott és tanácsadó szerepet töltött be. A szenátus egész fennállása alatt mindössze kétszer tanácsko­zott, 1959. július 15-én és 30-án. Az élet maga söpörte el ezt a szer­vezetet, amelyet a francia gyar­matosítók azért hoztak létre, hogy afrikai hatalmuk fenntartása ér­dekében használják fel. (MTI) Y alami páni félelem ülte meg a várost az angol bombázás után 1944 szeptemberének vége felé. Az emberek előbb kezdték már megszokni a légi riadókat, nem is igen vették komolyan őket, a gyermekek még titokban örültek is nekik, mert olyankor aztán nem volt tovább tanítás az­nap. Hanem a bombázás után an­nál inkább féltek! A front is kö­zel volt már. Hallótávolságra. Az ágyúk szünet nélküli mormogá- sában ott feszült már a csend, a feloldás utáni vágyódás is, de er­ről nem beszéltek az emberek, sőt általában keveset beszéltek, ha találkoztak is, zavartan néztek egymásra, aztán ment ki-ki a ma­ga útján tovább. Akik úgy érez­ték, hogy tűnniük okosabb, eltűn­tek, hogy majd máshol keresnek hazát, de nem találtak, mert mindenkinek csak egy hazája van ... A városban megbénult a nor­mális élet. Akinek volt duggatni valója, az dugdosott, hogy majd legyen valami biztos a bizonyta­lan holnapban. A tanyák népe azonban dolgozott most is. Kuko­ricát tört, igen gazdag termés volt belőle akkoriban erre. Szántott az ősziek alá, mert a parasztembert nagyobb isten vezérelte mindig a háború istenénél, a kötelességtu­dás. Persze ő ezt nem fogalmazta meg így magának soha, sőt egyál­talán meg sem fogalmazta, mert hiszen a szó nem ér semmit, ő a tettek szerint ítél, s maga is tet­tekben nyilvánul meg legszíve­sebben. Akkor is vetni készült, mikor a halál ezen a tájon aratott, mert hiszen majd csak kiderül az ég. Halhatnak meg emberek, sőt embermilliók is, de a magnak ágyat kell vetni, mert a mag éle­te örök! így aztán kinn a határ­ban a napok is könnyebben tel­tek munka közben. Esténként meg összejöttek a jószomszédok, aztán megvitatták a világ eseményeit szűkszavúan, inkább csak hüm- mögtek a félsötétben, mert csak a kisebbik lámpa égett, azt is na­gyon lecsavarták, ki tudja, lesz-e olaj?! Az öreg Csankó a tanyasorban most nagy ember volt. ö már azelőtt is sokat beszélt az oroszokról, mert kint volt fogság­ban, aztán meg ahogy mondják, vörös is volt. Most mindenki hoz­zá fordult, pedig azelőtt ha meg­hallgatták is, csak úgy félig adtak igazat neki. kicsit idegenkedtek is tőle. De az utóbbi időben egyre Kiváló vállalat lett a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Az elmúlt év második felében végzett jó munkájuk elismerésé­ül a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ vándorzászlaját hét kereskedelmi vállalat kapta meg: a Pest—Heves megyei Füszért Vállalat, a Tatabányai Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat, a Szegedi Állami Áruház, a Borsodi Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Nyugat-Magyarországi Röviköt Vállalat, az Országos Idegenfor­galmi Szálloda- és Éttermi Vál­lalat és az 1-es számú Belkeres­kedelmi Szállítási Vállalat. A Kiváló vállalat címet kapta a Fejér megyei Füszért Vállalat, több szó esett az oroszokról, vagy ahogy Csankó János emlegette őket, a szovjetekről. Bár ez a név szokatlan volt, így leginkább csak orosz maradt az elnevezés. — Mit mondott? — kérdezte egyik este Csankóéknál Bagyinka, közben nagyot sercintett a szoba földjére a nagy füstfelhőből, me­lyet bagószagú pipájából ereget. Nem kérdezte, hogy ki, de min­denki tudta anélkül, hogy beszél­tek volna róla. Csankó János ar­ról is híres ember volt? hogy rá­diója volt, ami igen nagy ritka­ság parasztemberek között. Ki­vált, ha az ember csak egy-egy földhözragadt Csankó. Szólták is meg érte sokat, de most nagyon jó volt. — Hát, hogy csak bátorság ... meg hogy a csodafegyver ... — Nem az, az a másik! Erre aztán csend lett egy dara­big a szobában. Mert az a másik, az Moszkva. Csendben méregették egymást, egymásban az emberség mértékét, de ezt nem mondta senki szóval. Minek az! Aztán csak megszólalt Csankó János. — Hm ... Hát azt mondta, hogy jönnek, hogy nem lehet őket fel­tartóztatni ... hogy a német fasiz­mus végsőket vonaglik ... — Azt látjuk — toldotta meg a moszkvai adást az öreg Hrabovsz- ki, aki szintén hadifogoly volt az első világháború után, s aki arról volt nevezetes, hogy senkinek annyi fája nem volt az udvará­I a Csemege Élelmiszeritereskedel- | mi Vállalat, a Szegedi Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat, a Baranya megyei, a Bács megyei, a Szol­nok megyei, a Csongrád megyei, a Békés megyei, a Várpalotai, Deb­receni, Vác és környéke Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalatok, s Szolnoki Vasműszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat, a Női és Gyer­mekruha Nagykereskedelmi Vál­lalat, a Dél-Magyarországi Piért Vállalat, a Faért Vállalat, a Mis­kolci Ruházati Bolt Vállalat, az Észak-Hajdú megyei Vendéglátó Vállalat, a Soproni Szálloda- és Étterem Válalat, a Borsodi Üze­mi Vendéglátó Vállalat. (MTI) ban és senkinek olyan rossz ta­nyája nem volt a vidéken, mint neki. — Hamar jönnek már — vélte Botyánszki is —, ma jártam bent Csabán, menekülnek a pat­kányok. Érzik a veszedelmet. S valóban közeledett a nap, egy világ összeomlásának, s egy új világ kezdetének napja. Az ágyú­dörgések egyre hangosabbak, az­tán átmenetileg elhallgattak, s megindult az áradat. Megindult a világ. Egy világ előre, s egy vi­lág egyre hátrább a pusztulás vermei felé ... Pusztuljon! Nem kár érte! Aki sajnálta, ment vele lidérces utakon a messzeségbe ve­sző ködben. Október ötödikén egész nap tankdübörgéstől volt hangos a környék. Mind a három kövesúton menekültek a németek. Nem volt idejük még a pusztítás­ra sem, pedig arra szakítottak időt mindenütt, ha csak tehették. A magyar csapatok leszorultak a kövesutakról, nekik jó volt a dű- lőút is, keresztül-kasul menekül­tek a kukoricások között. Szána­lom volt látni őket! Azottak vol­tak, izzadtak, feketék és álmosak. Nem volt már rend! Az őrmeste­rek nem szidták senki anyjának istenét, mert nem tartotta a lé­pést. A gyerekek bámészan állták útjukat, míg rájuk nem förmedt némelyik rosszkedvűen, akkor az­tán elkotródtak, de a kíváncsiság csakhamar győzött, s újra csak ott ténferegteic Csankó tanyája mö­gött vonultak el egész álló napon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom