Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-03 / 53. szám
4 NÉPÚJSÁG 19ol. március 3., péntek t&iőlc táiáfyutazá a gyulai törökfürdőről Egyre többet hallani, hogy Gyula — fürdőváros. Valóban máris az, és távlati tervekben még inkább azzá lesz. Arról azonban kevés ember tud, hogy nem új dolog Gyulán a fürdő gondolata. A Gyulára érkező idegenek gyakran csodálják meg a jelenlegi II. sz. iskola méteresnél is vastagabb falait, és a kérdezőskö- dőknek ilyen választ adunk — ez török fürdő volt pár száz évvel ezelőtt. Az oklevelek tanúsága szerint a középkori Gyulának nemcsak híres vára és jelentős íerericrendi kolostora, hanem egy nagy fürdőháza is volt. 1518-ban, tehát jóval a török uralom előtt, a gyulai plébános gondozásában áll egy hideg vízzel ellátott fürdő. Ez az épület a mai II. számú iskola déli fele. A részleges feltárások azonban régebbinek mutatják. A legősibb része egy 13x18 méteres négyzet alapú építmény, amelynek falai 120 cm, az alapnál viszont 2 méter vastagok. Eredetileg nem valószínű, hogy fürdő céljait szolgálta az épület. Itt már teljesen találgatásra vagyunk bízva, míg részletes, alapos feltárás nem indul meg a középkori épület területén. Egy elgondolás szerint itt állt az a palota, amelyet az 1500-as években már csak a Palotahely utca emleget. Valószínű is is, hogy még régebbi épü- letmaradványökat is őriz itt a föld. Talán ezen a helyen állt a bencések monostora is. Hogy eredetileg nem fürdő ledő madártávlati Képe. hetett, azt építési megoldása is bizonyítja. A csatornák, csövek helyén nincs boltozva a fal, csak egyszerűen áttörve. A hír« török világutazó, Evlia és buzdítása levélírónk munkahelyén bizonyára elérte célját, s ezzel betöltötte szerepét. További jó munkát és irogatást kívánunk. „Mező Imre” területi KISZ, Gyoma, és Patakfalvi István, Orosháza. — Érdeklődésükre közöljük, hogy szerkesztőségünk a lap fotoriportere és az MTI által készített képanyagot használja fel rendszeresen közlésre, tekintve, hogy ezek felvételi technikája, élessége, keménysége felel meg legjobban klisézés céljára. Fáradozásukat köszönjük, a küldött képeket postán visszaszármaztatjukj Tanyai mozilátogatók, Gyula. — Miként írja, igazat ad egyik írásunknak, amelyben a moziban való kulturált rend és fegyelem megtartására és a mozi dolgozóinak ilyen értelmű támogatására hívtuk fel a figyelmet. Kéri, Gselebi Gyulán jártában megemlékezik a fürdőről. Tőle tudjuk meg, hogy a törökök nem rombolták le az épületet, hanem hozzáépítettek egy hasonló nagyságú részt a lerombolt falvak templomainak tégláiból és három kupolával fedték. Az épület mellett folyó Körös-ág vizét felduzzasz- tották, és meleg fürdőt csináltak. Igen érdekes lenne, ha visszaállítanák a fürdő régi alakját. Sűrűn rakott 80 cm magas kőoszlopokon nyugodott a vastag kőlapsor, ezek közeit cementtel tömí- tették, az oszlopok között volt a tűztér, ez melegítette fel a medencék vizét. A kellő huzatot számos kémény segítette elő. A talált égetett agyagcsövek izzasztó fürdőre is engednek következtetni. A sok-sok évszázad természetesen átalakította az épület — rendeltetésének megfelelően — egykori jellegét. Ma már iskola. A nagy jövőjű új fürdő az őspark fái alatt virágzik. A régi melegfürdő azonban azt bizonyítja, hogy 500 éves hagyomány Gyula fürdővárosjellege. dolgozóinak az ön és hozzátartozói köszönetét azért, hogy figyelembe vették a tanyától a moziig megtett 7 kilométeres utat, és a néhány perces késés miatt nem várakoztatták meg a híradó vetítésének a végéig. Ilyen kivételes esetben ez rendjén is volt. Ami a levelünkben említett egyik fiatal nézőnek emiatti durva viselkedését ilie- ti, azt mi is elítéljük. „Battonyai szülő” jeligére üzenjük, hogy teljesen megértjük érzéseit. Egyébként azonban öntudatos fegyelmünk, dolgos, példamutató életünk és cselekedetünk az, ami nevelőleg hat, nem pedig a hegedő sebek feltépése. Borbiró Lajos, Békéscsaba. — Kedves „volt” füzesgyarmati Levelezőnk! örömmel fogadtuk közlését, hogy békéscsabai lakosként is segíti lapunkat híreivel. Várjuk további írásait, A volt török für Ternyák Ferencné néprajzkutató. Gyula. Szerkesztői üzenetek Bruniár Mihály, Gyula. — ;;Jegyző- tolmácsoljuk a Gyulai Petőfi Mozi könyvi másolat” című verses bírálata A válóperekről... A gyulai városi bíróság jelentéséből az derül ki, hogy a peres ügyek között sok a válóper, a fiatal házasok válási szándéka. Hol keressük ennek az okát? A mi ifjúságunk másképpen él. Nem tartják vissza polgári előítéletek. Másképpen alakul <i kapcsolat a fiúk és lányok között az élet minden területén. A polgári erkölcs bomlásának és a kommunista erkölcs kialakulásának idején élünk. A régi erkölcs már nem, az új erkölcs még nem egyeduralkodó az ifjúság életében, viselkedésében, A mi fiaink viszont — és ez sokszor súlyos hibák melegágya is lehet — sokkal hamarabb lépnek házasságra, mint a múltban. Miért? Azért, mert sokkal hamarabb megalapozzák a jövőjüket. Több a pénzük, szebben öltözködnek, hamarabb önállóvá válnak a mai fiatalok. Ez nem is lenne baj, ha ezzel párhuzamosan több élettapasztalattal rendelkeznének, ha a szülőktől való függésük megmaradna. A korán megalapozott jövő, a sok esetben káros önállóság azután korai házasságkötéshez vezethet. A válóperbe torkolódott házasságok csaknem mindegyike olyan rövid ismeretség után jött létre, amely nem lehetett elegendő egymás lelkivilágának megismeréséhez. A megszokott szabadság feladása, gondok, a mindennapi küzdelmek, az apró munkák, melyeket eddig az öregek válla hordott, nehezen teszik elviselhetővé a házaséletből származó kötelezettségeket. Mindezek — és az önállóság, az egyenjogúság egymással szembeni megvédése — apró ci- vódások, veszekedések, majd az elképzelt vagy tényleges kiábrándulások — már a „mézeshetek” után — a válás okozói. Mindezeken már nem sokat segítenek a békéltető tárgyalások, még ha átmeneti vagy teljesebb sikerrel járnak is. Ezért igen fontos feladat, hogy a házasságokat felvilágosító munka előzze meg, elsősorban a szülök, de az állami és a társadalmi szervek részéről is. A „vak szerelem” idején látóvá kell tenni fiataljainkat, mert az élet soha nem lesz fenékig tejfel, ahogy ezt akkor gondolják. Ma már nincsenek érdekházasságok, fiataljainkat a legszebb emberi érzés, a szerelem láncolja egymáshoz. Ezeket a „láncokat” önként választják, nekünk csak segítenünk kell, hogy ezek a láncok erősödjenek és ne szakadjanak szét. Ne akkor „drótozzuk, amikor már rozsdás”, hanem akkor védjük, amikor még erős. A házasodó fiatalok többsége a KISZ korosztályhoz tartozik, és nagy része a KISZ tagja. Ezért a KISZ-szervezeteknek meg kell találni a módját, hogy a jegyben járó fiatalok és a fiatal házasok számára sajátos politikát alakítsanak ki. Helyesebben mondva — és ezt komolyan gondolom — a KISZ sokkal többet kell foglalkozzon a fiatalok házasságának problémáival. A beiratkozások ne legyenek csak formai aktusok. A házasságkötési szándék bejelentése után á tanács illetékesei és a most megalakult társadalmi és családi ünnepségeket rendező állandó bizottság -*■ és ennek a KISZ is tagja kell, hogy legyen — a házasságig többször beszélgessenek el a házasulandó fiatal párokkal. Ezért helyes lenne a házassági szándék bejelentése, és az esküvő közé hosszabb időt beiktatni a szokásos három hét helyett. Azt mondtam az előbb, hogy nincsenek érdekházasságok. Igaz! De az egész társadalom közös érdeke, hogy a házasságok jól sikerüljenek. A házasság intézményét törvényeink védik. Társadalmunk pedig — a szülői házzal együtt — tegyen meg mindent, hogy egyre kevesebb legyen a válóperrel végződő házasság. Kollárik János Majd a Vrancsák! Nagy volt a közgyűlési előkészület. Az elnök családja minden tagját bezavarta a szobába, hogy ő egyedül maradjon a konyhában, s megírja a beszámolót. Sokáig töprengett, hogy egy kis külpolitikát kanyarítson-e elmondani valója elejére? De aztán úgy döntött: mi köze a külpolitikának ahhoz, hogy az Üj Március Tsz csak 18 forintot tud osztani egy munkaegységre? Bezzeg a tagoknak van közük. — Ügy beolvasok nekik, ’hogy elsüllyednek szégyenükben — sziszegte ritka foga közt, és sor. ra rótta a papírra azoknak a nevét, akik ritkán jártak ki dolgozni, szinte letaglózó megjegyzéseket írt azok neve után, akik évközben bírálták túlságosan parancsoló modorát, s a szemére vetették, hogy a fia épülő házánál többször sündörgött, mint a közös szerfás istálló építésénél. Szendrei Bálint neve után azt írta: ez a tagtársunk elnökhelyettessé akarta magát megválasztatni néhány ivó cimborája révén, de annyira nem volt képes, hogy egy hetet végigdolgozzon a szövetkezetben. Ha ritka időközönként kijött, akkor csak kifogásolt, lazított a vezetőség ellen. Az Űj Március számos tagja körmölt ezen az estén, hogy alaposabb legyen hozzászólása a közgyűlésen. Pipó János négyszer írta meg, amit el akart mondani, mert az előző hármat vagy nagyon lagymatagnak, vagy nagyon eiős hangúnak találta. Szendrei Bálint nem körmölt, ő a közgyűlés előestéjére tűzte ki a disznótort, s meghívta vacsorára néhány jó komáját, azzal a céllal, hogy megszervezi a hangulatkeltést a vezetőség ellen, talán sikerül le is mondatni őket. Vacsora és koc- cingatás közben sok szó esett a vezetőségről. Cinege Sándor elmondta: Az a gyanú, hogy a vezetőségnek több volt a háztájija, mint a rendes tagoké. Bérei József még azt fejtegette, hogy a vezetőségnek, főleg az elnöknek méretlenül vitték haza egyenesen a földről a munkaegységre járó kukoricát. — Ezek is nagy disznőságok a tagság rovására, de mit gondoltok, honnan szerzett Varga Pista gerendát a házához? Az apja, az elnök adott neki a közösből. — Láttad? — kérdezték Szend- reitől, aki ezeket mondta. — Azt nem láttam, amikor vitték, de nagyon is olyanok voltak, mint azok, amelyiket a lóistállóra raktunk — válaszolta Szendrei. — Mondd el holnap a közgyűlésen. — Hova gondoltok? Tudják, hogy én „leveles” vagyok a vezetőségválasztás óta, úgy tűnhetne a dolog, azért beszélek, hogy Varga Sándor helyére kerüljek. Kö- zületek kell, elmondja valaki mindezt. Hirtelen öt fej kókadt le, ki cigaretta, ki gyufa után matatott a zsebében, s mindenfele néztek, csak Szendreire nem. — No Cinege komám — biztatta —, neked elég szólásod van. — Lehet, hogy én ott sem leszek, megint nagyon bajlódok a zsábámmal. — Hát te Berci, el mered mondani ? — Éppen el merem, de csak azt érem el vele, hogy a szemembe vágják a répa-ügyet, tudjátok, mikor véletlenül otthon dobáltam ’e egy szekérrel... — Minket túlságosan sokat látnak együtt •— jegyezte meg Bara- csi Károly. — Jobb volna, ha egy más valaki mondaná el, például Vrancsák Miska. Annak néhány féldeci után olyan a beszéde, mint egy ünnepi szónoké. — Igazatok van. Majd a Vrancsák. Ki menne el érte? Bárány Pista, te elmehetnél, s egyúttal hoznál egy kis bort is a földszöv- ből. Vrancsák alaposan kioktatva, meglehetősen támolyogva ment el a közgyűlésre. Nem ült be a széksorokba, hanem az elnökségi asztal közelében, a meleget ugyancsak ontó kályha mellett helyezkedett el. Ez lett a veszte. Az elnök itt-ott morajlással, közbekiabálással fogadott beszéde után egymást követték a hozzászólások. Pipó Jánosnak a múlt évi gazdálkodást értékelő, a lógókat s az elnök parancsoló hajlamát bíráló hozzászólását megtapsolták. — Majd én — recsegtette meg a hangját Vrancsák. Néhány percig biztatni kellett, hogy beszéljen már. Végre mondta: Én... 6 hold földön jó életet teremtettem a családomnak... Megkérdezem: látta-e őket rongyosan valaki?! Ugye nem... No, ezután láthatják... Egész évben dolgoztam... 400 munkaegységet szereztem... De kenyér nincs. Nem is lesz, ha ilyen vezetőink lesznek... Kérdem én: lehet több háztáji földje a vezetőségnek?... Ugye elvtársak, nem lehet? HazaVihetik méretlénül a kukoricajárandóságot?... Ugye elvtársak, néni. De ezt tették, mert a mi vezetőségünkben kulákcse- íheték vannak... Míg ezeket elmondta, többször tartott hatást növélő szünetet, de nem reagáltak áz emberek. Most hosszabb szünetet tartott, s aztán folytatta: Jóllehet, hogy nekem 16 hold földem meg cséplőgépem volt a múltban. De azt én úgy kapartam össze. Én proletár voltam, elvtársak. Általános kacaj támadt erre. Szendrei el bömböl te magát: te szerencsétlen marha! Vrancsák ezt aligha hallotta, mert az itallal tele gyomra felfordult a melegen, s részegebb lett, mint mikor bejött. A tagok ügyet se vetettek rá aztán. Megegyeztek, mit, hogyan csinálnak az idén, hogy egy munkaegység legalább 35 forintot érjen. Azóta, ha valakit rajta kapnak, hogy pletykálni, vagy ok nélkül bírálni akar, azt mondják neki: Vigyázz, mert ügy jársz, mint Vrancsák. Kukk Imre
