Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. március 26., vasárnap Felszínesen ne ítéljünk Öten ültek a kevermesí párt- bizottság titkári szobájában: ketten a helyi Petőfi Termelőszö­vetkezetből, egy elvtárs a járási tanácstól, ketten pedig a helyi párt v. b. tagjai. Igen fontos kér­désről beszélgetnek. Nem hivatalo­san, már úgy értve, nem napiren­di pontként, hiszen nem értekez­letre vagy v. b. ülésre gyűltek egybe. Hanem csak úgy, barátilag. Megszokott dolog már községeink­ben, hogy ha valamely kérdésben bizonytalanok, nem tudnak maguk dönteni a különböző szervek ve­zetői — felkeresik tanácsért a pártszervezetet, s együtt beszélik meg velük a problémát. Alkalma­sint ez történt most is, amikor Pápai Mihály bácsi, a Petőfi Tsz párttitkára eljött Tomanicska Zol­tán elvtárshoz, a községi pártbi­zottság titkárához. Látszólag egyszerű dolog, ami­ben tanácsot kért. Arról van szó ugyanis, hogy agronómusokra vol­na szükség. Egy feltétlenül már holnap kellene, mégpedig az ál­lattenyésztéshez. Kilátásban is van több szakembernek az érkezése, köztük olyannak is, akit a megye küldött hozzájuk egy évre Igen ám, de van a jelentkezők között egy fiatalember, akinek a felvétele körül bizonytalanok. Most éppen ezt jöttek megbeszélni a pártbizottsággal. Csáki Jánosról van szó. Ismerik valamennyien, hiszen a község­ből való. Apját is jól ismerik, akit annak idején bátor kiállása miatt nem egyszer vertek félholtra a csendőrök. Hanem a fiú... hát ve­le bizony bajok voltak a Kossuth Termelőszövetkezetben, ahol ez év március 12-ig dolgozott. — Hogy jönne az ki — mond­ják a Petőfi-beliek —. hogy a Kossuth Tsz-ben nem kellett a fiatal Csáki, mi pedig befogad­juk?! — ... Jó szakember, ez igaz, jó eredménnyel végezte a mezőgaz­dasági technikumot, de hát... azt beszélik róla, hogy izgága, meg- aztán mi is tudjuk, hogy iszákos... Iszákos. Ez bizony súlyos vád, és súlyosan esik latba, ha va­lakinek a munkába-állításáról van szó. Jól tudjuk azonban, hogy sok­szor milyen felszínesen ítélik meg erről az oldaláról az embereket, és azokra is rámondják, hogy „iszákos”, akik csupán egy íröccs- re térnek be néha-néha az ital­boltba. Korántsem akarom igaztalanul védeni a 26 éves, nemrég nősült Csáki Jánost. Csupán azért írom le történetét, hogy azok okulja­nak belőle, akik sokszor a „hal­lottam” vagy az „úgy hírlik felő­le” alapján, de sokszor úgy is, hogy csak az illető hibáit látják, és nem mérlegelik az összes kö­rülményeket, döntenek egy ember sorsáról. Csáki János 1953 óta dolgozott a helyi Kossuth Termelőszövetke­zetben. Lelkiismeretesen, becsüle­tesen, tudása legjavát adta. Ha úgy adódott — hiszen a 800 hold­hoz, különösen a nagy munkák idején sokszor bizonyult kevésnek a munkaerő —, saját agronómusi feladatkörén túl zsákolt is, vagy az éjszakáit tette nappallá, hogy fennakadás ne legyen a reábízott területen. A termelőszövetkezet az utóbbi évek során azonban igen megnövekedett. Ekkor már 2200 hold szakirányítását, s több száz ember munkabeosztását kellett egyedül végeznie. Lehet, hogy ez a körülmény kissé meghaladta az erejét. De jobban bántották azok a dolgok, amelyeket maga körül tapasztalt, Tavaly ősszel burgonyasze- I dés közben a becsülettel ösz- szeegyeztethetetlen dologra figyelt fel Csáki János, amikor az asszo­nyok munkacsapatához ment. A szatyrokban szinte mindenütt el­csent burgonya lapult. Az agronó- mus felháborodva szólt az egyik brigádvezetőnek, hogy öntesse ki a krumplit az asszonyokkal. A brigádvezető azonban megtagadta ezt. Erre az agronómus maga ment odá minden szatyorhoz, s a közös kupachoz öntötte a szatyrok tar­talmát. Hozzávetőlegesen egy má­zsa burgonyát. És közben hiába beszélt, magyarázott, hogy hát asszonyok, saját magukat csapják be, ha nem tartják szentnek a társadalmi tulajdont, egyesek ezt válaszolták neki mérgesen: „Most már könnyebb a lelke!?” Sajnos, így vélekedett róla a brigádvezető is... Más alkalommal az állatte­nyésztő telepen járt Csáki, amikor (nem nevezzük meg őket) öt em­berrel találkozott, akik egy-egy zsák kukoricát cipeltek haza a kö­zösből. Természetesen ezt sem tűrte szó nélkül, s amikor a meg­győző szavak ellenére az emberek továbbcipelték a kukoricát, az esetet jelentette a tanácsnak. Ettől kezdve azonban „rossz, fiú” lett az olyan szövet­kezeti gazdák előtt, akik nem ju­tottak még el a kollektív tulajdon helyes értelmezéséből fakadó szo- pialista erkölcsig, és lépten-nyo- mon az önérzetet sértő, a lejáratá­sát célzó intézkedésekbe ütközött. Csáki János még az Iskolán ta­nult gondos aprólékossággal osz­totta be esténként a másnapi munkát. Erről naplót vezetett. Hiába vált ez be korábban, a fenti eseteket követően a vezetőség egyik-másik tagja rendszeresen keresztülhúzta az intézkedéseit. A múlt év decemberében például még törnivaló kukorica is volt a Kossuth Tsz földjein. Csáki úgy rendelkezett, hogy az asszonyok kocsira (hogy ne kelljen cipelniük a nehéz zsákokat), a férfiak pedig zsákokba törjék a kukoricát. így is állapodott meg este az embe­rekkel. Másnap reggel mégis fel­fordult a rend, mert valaki úgy változtatta meg a beosztást, hogy az asszonyok is (!) zsákokba tör­jenek, s enyhén szólva ostobának minősítette azt (Csákit), aki más­hogyan rendelkezett. És se szeri, se száma az ilyen keresztezett uta­sításoknak, amelyek végeredmény­ben meg akarták semmisíteni az agronómusi tekintélyét, túl buzgó­nak, izgágának, h^zzánemértőnek kiáltva ki őt. Ekkor kezdett inni Csáki János. Ebből aztán még komo­lyabb kellemetlenségei származ­tak. De úgy érezte, hogy egész helyzete bizonytalanná vált a Kossuth-ban, s ambíciója, hogy beiratkozzon az agráregyetemre, kettétört. Szóbeli bejelentésére sem reagáltak megfelelően a köz­ség vezetői, így hát reménytelen­nek látta a helyzetét. Egyszer az­tán mégis maga elé citálta a járá­si tanács mezőgazdasági osztályá­nak egyik tagja, és kérdőre vonta őt, hogy miért iszik. A beszélge­tésen jelen volt Tomanicska elv­társ is. Csáki János zokogva mondta el: úgy érzi, kátyúba ju­tott az élete. Tomanicska elvtár- sék vigasztalták, bátorították, hogy ne igyék, majd rendbejön­nek a dolgok. A fiatalember ezt megígérte, és egészen az utóbbi hetekig be is tartotta a szavát. Március elejéig. Ekkor történt, hogy a Kossuth Termelőszövetke­zetbe a tudta nélkül, és az ő he­lyébe felvettek egy agronómust. Ez megint annyira letörte, hogy helytelenül bár, de a borba pró­bálta fojtani az elkeseredését. Végül, a múlt hét elején, írásban kérte a Kossuth Tsz vezetőit, hogy mentsék fel a munka alól. Ez az igazság tehát Csá­ki János ügyében. Ö kérte az el­bocsátását a fent leírt körülmé­nyek után, nem pedig a termelő- szövetkezet küldte el őt. Ha hibát is követett el a Kossuth Termelő­szövetkezetben, vagy nem megfe­lelő hangon szólt az általa tapasz­talt hibákról, tény az, hogy a ter­melőszövetkezet sem becsülte meg eléggé a fiatal szakembert. Az emberek többsége azonban mit- sem tud távozásának körülmé­nyeiről. Nem csoda hát, ha Pápai elvtársék is kissé idegenkedve fo­gadták a jelentkezését. Tomanics­ka Zoltán elvtárs s a pártbizott­ság azonban mindezt tudta, s ezért azt tanácsolta a Petőfi-beli- eknek: tegyék lehetővé Csáki Já­nosnak, hogy mint beosztott agro­nómus dolgozzék a 4000 holdas Petőfi Termelőszövetkezetben, egy tapasztalt, agráregyetemet végzett vezető agronómus, Kotro- czó elvtárs mellett. Ügy véljük, emberi és nem felszínes volt ez a tanács. Varga Dezső Másfélmillió téglát gyártottak péntek estig a Téglagyárt Egyesülés telepein A Békés megyei Téglagyári Egyesülés öt gyára közül rövi- debb-hosszabb idő óta négyben gyártják a kőszivacsot és a nyerstéglákat. Legicorábban, március 6-án a mezőberényi li­es számú Téglagyárban kezdték el a nyersgyártási idényt, majd 9-én a mezőberényi I-es számú Téglagyárban, 20-án az oroshá­zi Il-es számú Téglagyárban és csütörtökön, március 23-án a gyulai Téglagyárban is hozzá­fogtak a gyártáshoz. Az o-asházi I-es számú Téglagyárban, ahol új présházat építettek, valamint több új gépet és berendezést szereltek fel, április 1-én kezdő­dik el a gyártási .idény. Péntek estig az egyesülés négy telepén 1 millió 550 ezer kismé­retű téglának megfelelő építő­anyagot gyártottak. A gépek be­járatása után szinte naponta nö­vekednek az eredmények A me­zőberényi I-es számú Téglagyár­ban pénteken például 130 köb­méter kőszivacsot készítettek, ami 91 ezer kisméretű téglának felel meg, az orosházi Tl-es szá­mú Téglagyárban pedig ugyan­ezen a napon rekordszámba me­nő teljesítményt értek el a 65 500 nyerstégla gvártásával. A mezőberényi I-es számú Téglagyár kivételével vaiameny- nyi telepen égetik a tavalyról fennmaradt nyerstéglát, nyers- kőszivacsot, a mező’ erényi li­es számú Téglagv árban pociig már az idén gyártott kőszivacs égetését is megkezdték. Az ün­nepek után, április 5-én a mező­berényi I-es számú églagyar- ban begyújtanak a tavaly épített alagútkemencébe és az őszi pró­baüzemeltetés tapasztalatainak felhasználásával most ma* * *- teljes kapacitással megkezdik a kőszi­vacs égetését. 'WVWWWVWWWWOWVWWS«AOA«VVWOV /vwwwwvwwywwwv Nemzetközi szemle Egy csöndes hét és ami mögötte van 1/ őrünk a gyors és gyökeres változások időszaka, és ezek • változások természetszerűleg mindig bizonyos robbanásokkal, váratlan fordulatokkal járnak és éppen ezért csaknem minden napnak, minden hétnek megvan a maga érdekessége, szenzációs ese­ménye, amelyre rendszerint az egész világ közvéleménye felfi­gyel. Ehhez viszonyítva az elmúlt héten aránylag csönd volt a világ- politikában, de ez a csönd semmi­esetre sem a tétlenség csöndje. Bizonyos tekintetben csaknem va. lamennyi földrészen új erők, új helyzetek vannak kialakulóban és ezek az új erők sok helyütt döntő jellegű változásokra vezethetnek. A világpolitika hivatalos fóru­mán, az ENSZ-ben az amerikaiak részéről jól érezhető „időhúzás” tapasztalható. A szocialista álla­mok küldöttei, élükön a szovjet delegációval változatlanul arra tö­rekednek, hogy az egybegyűltek komoly, érdemi munkát végezze­nek és mélyreható, sokoldalú vi­tákon igyekezzenek megegyezést elérni mindenekelőtt a leszerelés kérdésében. A Kennedy-kormány vezetői azonban, úgy látszik, a nemzetközi kérdéseket illetően még mindig nem dolgozták ki végleges politikájukat és éppen ezért a fontos kérdések megkerülésére igyekeznek. Az élet azonban ter­mészetesen nem áll meg és az ese­mények nyílt színvallásra kény- szexitik az amerikai politikát is. Különösen sürgető a laoszi helyzet megoldása, amely az elmúlt hé­ten az eddiginél is bonyolultabbá vált. Az amerikai kormány ugyan szavakban a semleges Laosz gon­dolatát képviseli, ugyanakkor azonban gyakorlatilag a régi po­litikát folytatja és állandóan fo­kozza a hadianyagszállítást a lá­zadó Nosavan—Boun Oum klikk számára és egyúttal növeli távol­keleti fegyveres erőit. Laosz el­lenségeinek tevékenysége, a SE- ATO agresszív magatartása nem­csak Délkelet-Ázsia békéjét fe­nyegeti, hanem rendkívül súlyos kihatással lehet az általános nem­zetközi helyzetre is. A világ köz­véleménye éppen ezért fokozódó érdeklődéssel tekint a SEATO kü­szöbönálló tanácskozása elé. Nem kétséges, ha az imperialisták ag­ressziót robbantanak ki, Laosz né­pe egy emberként hazája védel­mére siet és ezt az önvédelmi harcot nem nézik tétlenül a világ­békéért, a népek szabadságáért küzdő országok fiai sem. n endkívüli érdeklődéssel te- kint a világ közvéleménye az algériai nemzeti felszabadító front és a francia kormány tár­gyalásai elé. De Gaulle és hívei sokáig manővereztek, de végül is nem térhettek ki a tárgyalások elől, amelynek varható eredmé­nyeiről ma még korai lenne jós­lásokba bocsátkozni. Egy tény, a feltételek a tárgyalásokra ma érettebbek, mint bármikor vol­tak. A nemzetközi közvélemény nyomása, a francia nép széles ré­tegeinek kívánsága és nem utolsó ­sorban az algériai katonai helyzet engedékenységre kell, hogy kész­tesse a francia kormányt az ön- rendelkezés kérdésében. Nem szabad azonban lebecsülnünk a tárgyalások gondolatát szabotáló francia reakció erejét és a reak­cióval szorosan összefonódott francia nagytőke kétségbeesett erőfeszítéseit. A nagytőke érde­keit főleg a szaharai olaj- és föld­gáz-lelőhelyek kiaknázási lehető­sége határozza meg. Hosszú és ne­héz tárgyalásokra lehet tehát szá­mítani és ezek a tárgyalások semmi esetre sem jelentik még az algériai békét, de hogy egyáltalá­ban sor kerül rájuk, ez minden­esetre az algériai nép erejének a bizonyítéka. Afrika egyébként változatlanul a nemzetközi érdeklődés homlok­terében áll továbbra is. Kongóban a helyzet lényegében változatlan, egyre jobban bebizonyosodik, hogy Csőmbe, Kaszavubu és tár­sai csupán bábok az imperialisták kezében. Bárhogy alakulnak is az események, ma már bizonyosra ve­hető, hogy a Gizenga köré csopor­tosult demokratikus, haladó szelle­mű, szabadságszerető erőknek döntő szavuk van és lesz a kongói válság megoldásában. A Délafrikai Unióban fokozó­” dik az elkeseredés és a harc a Werwoerd-kormány fajgyűlölő politikája ellen. A Werwoerd-kor- mány kizárása a brit-nemzetkö- zösségből egyébként nemcsak Dél- Afrikában, hanem különböző for­mában egész Afrikában erősíti az ellenzéket a fehér fajüldözőkkel szemben. Különösen feszített a helyzet Angolában, ahol szinte egymást követik a gyarmatosítók elleni felkelések. Az angolai helyzet és más ese­mények egyre inkább Portugáliá­ra, illetve az egész Ibériai-félszi­getre irányítják a világ közvéle­ményének figyelmét. Portugália az egyetlen olyan európai ország, amely mindmáig megőrizte összes régi gyarmatait. Gyarmatainak területe csaknem 23-szor nagyobb az anyaország területénél és lé- lekszáma pedig több. mint más- félszerese. A portugál gyarmato­kon végbemenő szégyenletes ese­ményekre. a kényszermunka­rendszerre Enrico Galvao, a „San­ta Maria” óceánjárót elfoglaló portugál hazafiak vezetőjének emlékezetes jelentése vetett fényt. A fasiszta Salazar kormány ellen azóta a Portugáliában kibontako­zó ellenzéki mozgalmon kívül vi­lágszerte felléptek a haladó erők. A külföldre \ menekült portugál hazafiak közösen harcolnak népük felszabadításáért a spanyol haza­fiakkal, akiknek Franco-ellenes mozgalma egyre nagyobb mérete­ket ölt. Tizenhat évvel a fasizmus fő erőinek legyőzése után Spanyol- országban még mindig Franco tá­bornok fasiszta diktatúrája van hatalmon. A spanyol nép szabad­ságvágyát azonban nem tudta megtörni a féktelen terror. A fa­siszta kormány félelmét saját né­pétől mi sem jellemzi jobban, mint az elmúlt év őszén hozott törvény, amely katonai zendülés­nek nyilvánít minden, még a leg­csekélyebb ellenzéki megmozdu­lást is. A fasiszta rendszer nem­csak a szabadságküzdelem leg- bátrabbjait, a kommunistákat üldözi, hanem mindenkit, aki han­got ad az elégedetlenségnek, így a szocialistákat, anarchistákat, re­publikánusokat, a baszk naciona­listákat, sőt még a rendszert bí­ráló katolikusokat is. Szigorú megtorló intézkedések alapján tízezerszám szenvednek oolitikai foglyok a rendőrség és a katonai bíróságok börtöneiben. Az ország-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom