Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-23 / 70. szám
március 23., csütörtök uépújsAg 3 Falusi interpelláció fi rdekes beszélgetésnek voltam tanúja a minap, a biharugrai halgazdaság egyik irodájában. A szobában ketten ültek: Nagy elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke és Rácz Irén községi és járási tanácstag. Ad-e a termelőszövetkezet földjáradékot és milyen formában? — kérdezte Rácz elvtársnő a tsz elnökét. — Erről is érdeklődtek a fogadóórán — tette hozzá engem tájékoztatva a beszélgetésük céljáról. Ebben az esztendőben minden tsz-gazda, aki jogosult, megkapja a földjáradékot — válaszolta Nagy elvtárs, majd így folytatta: Gazdaságilag most még nem a legjobban állunk, ezért másfél— két hónap múlva előbb az idősebbek, betegek, azok, akik nehéz szociális körülmények között élnek, kapnak földjáradékot... — Néhány kőműves szakmunkás nevében Bertalan Sándor azt kérdezte, ha belépnek a tsz-be, lehetne arról szó, hogy szakmunkás legyen az építőbrigád vezetője? — hangzott az újabb kérdés. z igaz, hogy az építőbrigád vezetője nem szakmunkás — hagyta helyben Nagy elvtárs. — Viszont az is igaz, hogy Papp Viktor kezdettől segítette a közös gazdaságot és a vezetőség megelégedésére vezeti az építkezéseket. Közben tanul is, hogy a gyakorlata mellé megszerezze a vizsgákat. Helytelen lenne, ha most a jelentkező szakmunkások ilyen feltételhez kötnék a belépésüket... — Bertalan Sándor azt mondta a fogadóórán, hogy azért belépnek, csak szeretnék, ha szakvezetőjük lenne — szólt közbe Rácz elvtársnő. — A belépésüket örömmel fogadjuk — folytatta az elnök —, ha majd együtt dolgoznak, akkor megismerik egymást a munkában és annak alapján megbeszélhetik, milyen módon fejlesszék az építőbrigádot. Közben a brigádvezető is megszerezheti a szakmunkás- levelét... — Milyen a hangulat? Mi újság a termelőszövetkezetben? — érdeklődött tovább az elvtársnő. jság van bőven — felelte mosolyogva az elnök, és elmondta, hogy Tarr Sándor fogatos és növénytermesztési brigádja szocialista munkaversenyre hívta a termelőszövetkezet többi brigádját. A verseny célja: a tavaszi munkák jó elvégzése, a gazdasági felszerelések gondos karbantartása, a munkafegyelem javítása. Egyetlen igazolatlan távolmaradás az egész brigádnak egy rossz pontot jelent— — Minket nem győz le Tarr Sándor brigádja — mondogatják a tsz-ben. Megindult a verseny, hogy eldöntsék, ki a legény Biharugrán... — magyarázta Nagy elvtárs. Aztán újabb és újabb kérdés hangzott el! Számok, adatok kerültek papírra, annyira belemélyedtek a beszélgetésbe, alig vették észre, hogy az idő múlása elparancsoit erről a különös „interpellációról". B. Z. Hogyan növelik a sertéstenyésztés színvonalát ? bizalom A tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezetben jelenleg 154 tenyészkocát tartanak. A szövetkezet vezetősége a sertéstenyésztés színvonalának tovább- növelésére tervet dolgozott ki, mivel az igen jó tény észértékkel bíró kocák utódait nem hízóba, hanem továbbtenyésztésre szeretnék fordítani. Jelenleg 500 körüli sertést hizlalnak, ugyanakkor év végéig 140 tenyészko- ca-süldőt adnak el a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodának. A kocasüldő-nevelés előtérbe helyezésével a meglévő törzsállományt úgynevezett térancsnok Winkler Károly, akit bátorságáért nagyon megszerettünk. Tenkén letartóztattuk a főszolgabírót, aki lazított a Tanács- köztársaság ellen. Leszereltünk egy összeesküvést, melyet a templomban szervezett a pap. Innen rövidesen Feketebátorra, majd Erdőgyarakra kerültünk. Erdőgyarakon egy mély és széles csatorna szeli ketté a köves- utat. A kövesút és a csatorna találkozásánál húzódik meg egy kis vasúti állomás. Hírszerzőink jelentették: nagyszámú román légiós-sereg közeledik a község felől. Századunknak akkor két géppuskája volt mindössze, a többi századnak sem lehetett több. A hírre raj vonalba fejlődtünk. Tizenhármunkat a híd őrzésére hagytak vissza. Arra kellett vigyáznunk, hogy azon át ne keljen az ellenség. O ajvonalban közelítettek a ro** mánok is. Rengetegen voltak, jó fegyverekkel felszerelve. Mikor lőtávolságra értek, tüzet zúdítottunk rájuk. Megtorpantak és hamarosan visszavonultak. De valószínű, reggelre erősítést kaphattak, mert ismét ők kezdék a támatemény, hízékonysági vizsgálatnak vetik alá. A Mezőhegyes! és a Csorvási Állami Gazdaságokba minden kocától egy-két választott malacot küldenek, ahol egy minőségű takarmányon tartva, bizonyos súlyhatár elérése után, vizsgálat tárgyává teszik a súlygyarapodást és a takarmány értékesítését. Csak azokat a kocákat hagyják meg a törzstenyésztésben, amelyek utódai 4 kiló abraktakarmányból, vagy ennél kevesebből képesek egy kiló súlygyarapodást elérni. dást Lőtték a hidat. Azt hitték, fő erőink a híd védésére összpontosultak. Tüzelés közben jött nyugat felől, tehát a mi hátországunkból egy páncélvonat. Hátuk mögé futott és géppuskatüzet nyitott rájuk. A románok harapófogóba kerültek. Rohamra indultunk ellenük. Fejvesztetten menekültek, ki merre látott. Első ütközetünk volt ez a román király csapataival és győztünk. Nagy volt a lelkesedés. — Csak így tovább, fiúk, akkor szabad marad Magyarország! — biztatott bennünket a századparancsnokunk, aki a harc alatt, s a rohamkor is mindig elsők között haladt. Már az új állásainkban újból és újból megbeszéltük a történteket, ki hogyan harcolt, hogyan érkezett legjobbkor, szinte időzítve a páncélvonat. Világosan láttuk, hogy az ellenség többszörös túlerőben van, de katonai fölényüket pótolta a mi lelkesedésünk. Mi tudtuk, miért harcolunk. Már arról beszéltünk, ha így sikerül minden csatánk, hamarosan elérjük a Kárpátokat és egyesülünk az orosz vörös hadsereggel. Addigra ők is ott lesznek, hiszen őket is a párt vezeti.« A verő napfényben halk koppanások loholnak a déli szél szárnyán. Néha-néha egy-egy indulattól fűtött szó szűrődik ki a tejház ajtóján: — Ez nem megy így! Le kell szednünk ezeket az átkozott ösz- szekötővasakat! A legfiatalabb gulyás — Karasz Pál — a pöfögő vontatóhoz fut. Szót vált a vontatással, aki nyomban a kezébe ad egy villás kulcsot. Ahogy Karasz beér a tejházba, Nyújtó Pál megszólal: — Nézzük, mennyivel leszünk okosabbak? Nyújtó a kulcsot ráteszi a csavarra. Megfeszíti karját. Éktelen csikorgás közepette, lassan fellazul a berozsdásodott csavar. Ácsai Pál szeme felragyog: — Talán sikerül a mosogató bedugult lefolyócsövét kitakarítani? Kora délután van, az istálló ablakain kévében ömlik befelé a tavaszi napsugár. A tehenek a kitakarított jászol mellett delelnek. Egyik-másik fejénél ott hever hosszan elnyújtózva egy-egy kis- borjú. — Hogy van megelégedve a munkahellyel, nem utolsó sorban a keresettel? — fordulok a markáns arcú Nyújtó Pálhoz. — Jól. Az állomány egy kicsit öreg. A tehenek átlagos életkora 9 év. A tejtermelés mégis igen jó. A kereset pedig havi 2500 forint évi átlagban —• teszi hozzá. Nyújtó halántékán megcsillannak az őszülő hajszálak. Ö a legtapasztaltabb gulyás. Kilenc éve egyhosszában gondozza a tótkomlósi Viharsarok Tsz teheneit. Most még kora tavasz van, arca mégis napbarnított. — Hova valósi? — kérdezem, mert szemének szúrós nézése, mélyen ülő gödre, arcának csontos, igen kemény vonala arra enged következtetni, hogy nem bennszülött tótkomlósi. — Nagykőrösről menekültem ide a háború után, a jobb életet keresve. Az ottani homoksivársághoz képest itt valóságos Kánaán van. A kezére pillantok. A kékes- szürke erek vastagra duzzadva keresztül-kasul hálózzák karját. S az első győzelem mámorában eszünkbe jutott, hogy hiszen a mi századunkban még nincs is pártcsoport. — Te párttag vagy? — Az hát... — Én csak lennék, dehát... — Elvtársak! Oroszországban is a kommunisták vezetik a harcot, ők osztották ki a földet, vették el a burzsujoktól a gyárakat. Legyen úgy is nevezetes első győzelmünk napja, hogy megalakítjuk a pártcsoportot... Azonnal avizáltunk. „Aki párttag, jöjjön az első lövészárokba, pártcsoportot csinálunk.’’ — Párttagok! Jöjjetek az első lövészárokba! És jöttek pártonkívüliek is, akik most akartak hitet tenni a párt mellett. Eljött Winkler és a politikai megbízott is, aki már korábban, még az ütközet előtt külön beszélt a párttagokkal. Harminchétén voltunk együtt már, mikor odajött a zászlóaljparancsnokunk. — Ki adta ki az avizont? — Mi adtuk ki — feleltem —, pártot akarunk— Kilenc éve fej. Azóta nap mint nap hajnalban fél 3-kor kel, s ha a tehenészek reggeli teendőit ellátja, még utána is itt van, ügyel a rendre és tisztaságra. Munkában elfáradt karját hosszasan lógatja, miközben arról beszél, hogy a gondozására bízott tehenek között van egy kedvence: a Zsofa. Zsofa naponta 24 liter tejet ad. — Ez a kedvenc úgy értendő — igazítja helyre a kedvenc körül támadt gondolatokat —, hogy nem teszek vele kivételt. — Talán társainak is van egy ilyen jól tejelő kedvenc tehene? — Kárászé a Dunci. Ez naponta 18—19 liter tejet ad. Ácsaié pedig a Szegfű, ez a nyerőszámot, a 21-et adja tejben. Karasz a múlt hónapban került a tehenészetbe. Azelőtt fiaztatós volt. Most 23 éves. Szerény, csendes, j óravaló fiatalember. Hogy rövid idő alatt jó gulyássá vált, mi sem bizonyítja jobban, mint a Dunci és a többi gondjaira bízott tehén korábbi tejtermelése nem csökkent, sőt javult. Ácsai Pál szintén fiatalember. Magas termete, szőke haja, szakálla, arcának szlovákos vonása arról tanúskodik: ő tótkomlósi. A tsz vezetősége őt tette felelőssé a 2-es istállóért. Munkacsapatvezető. Ezért érthető, hogy olyan nagy odaadással buzgólko- dik a tej házi mosogató lefolyócsövének kitakarításán. A szövetkezet központjában érdekes adatokkal ismertet meg a szintén fiatal Farkas György tsz- elnök. — Van egy tehenünk, amelyik az első tíz taggal jött a közösbe. Mi magunk sem tudjuk, hány éves, mert már akkor is öreg tehén volt, amikor a szövetkezet istállójába kötötték. — A fejőgulyások arról beszéltek, hogy sok az öreg tehenük. Vajon a tejtermelésben, a borjúszaporulatban szintén tapasztalhatók az öregség jelei? — Jelenleg több mint félezer szarvasmarhánkból 138 a tehén. Tavaly évi átlagban 90 százalékos volt a vemhesség. Tíz tehénre saját szaporulatból átlag 8,8 borját neveltünk fel. A tehénállományból 17-nek napi 20 liter tejnél ma— Máskor nélkülünk ne intézkedjenek — korholt Winkler, de ő is helyeselte a kezdeményezést. Beszélt is hozzánk. — Elvtársak! Ezután még hősiesebben kell küzdenünk a proletár- diktatúráért. Üzenjük meg Kun elvtársnak, hogy a békéscsabai 101-esek, ha kell, életüket is feláldozzák a Tanácsköztársaságért. Mind a harminchétén aláírtuk a fogalmazványt. fáét nap múlva hosszú szerel- ' vény zakatolt el mellettünk. Azt hittük, a mieink. De a parancsnoki kocsiban megláttuk régi, háborúbeli ezredesünket, Szentkereszthelyi Kratochvill Károlyt, akit annyira gyűlöltünk embertelenségéért, s akinél az ember csak zászlósnál kezdődött. Szabad utat biztosítva magának, tisztjeivel együtt átszökött a román imperialistákhoz. Az utolsó vagonból gyűlölettel kiabáltak le a fehér tisztek: — Visszajövünk még, rühesek, nem sokáig marad kezetekben a hatalom. Mire megértettük a helyzetet, már messze járt Kratochvill áruló csapatteste. (Vége) gasabb a termelése. így állunk az öregséggel. A jó tehenészeti eredményekkel itt, Tótkomlóson még sincsenek megelégedve. Jelenleg takarmánygonddal küszködnek. Emiatt gyen. gének mondják a tejtermelést Mégis ettől a viszonylag „öreg” állománytól az idén csaknem egynegyed millió liter tejet fejnek és adnak át a felvásárló szerveknek. — Az állattenyésztés távlati terve núlyen lehetőségeket foglal magában az állomány fejlesztése szempontjából? — beszélgetünk tovább. A közelmúltban a szövetkezet élére került elnök kutat gondolatai között. Fogósnak véli a kérdést, mert a távlati tervekkel alapjaiban véve még alig ismerkedett meg. — Abban az üzemegységben, ahol Nyújtóék a tehenészek, három darab 100-as tehénistállót, 120 fér es mesterséges borjúnevelőt, 100-as növendékmarha- szállást, elletőt és tejházat szeretnénk felépíteni. A 2-es istálló tehát az első jelentősebb épület a néhány éven belül kiépülő szarvasmarha-törzs- tenyészet központjában. — Ezzel a nagyarányú építkezési tervvel arányban van-e a nehéz fizikai munkát igénylő fejés, istálló-tisztántartás és takarmányozás gépesítése? — Az idén egy tankos tejógépet szeretnénk vásárolni. Gondolom, tíz év után ez lenne a legnagyobb és a legjobb segítőtársa a minden tiszteletre és elismerésre rászolgált fejőgulyásainknak. Valaki kopogtat. Egy alacsony, köpcös termetű, zöld színű zsinóros kalapot viselő, pirospozsgás arcú, idősebb férfi lép be. A főagronó- must keresi. Együtt óhajt vele a határba menni, hogy szemügyre vegye azt a 118 bébi bikát, amelyeket a tsz az idén exportra hizlal. A főagronómus és az idegen csakhamar egymásra talál és elindulnak az istállóhoz. — Kell a felszabadult férőhely — mondja az elnök —, mert a tagoktól rövidesen 112 bikaborjút vásárolunk. Már többen sürgették a borjak átvételét. Ezeket a borjakat is meghizlaljuk, s belőlük jövő tavaszra pénzelünk. Ilyen gazdaságba, jó módba menekült Nyújtó Pál 9 évvel ezelőtt. Akkor csupán reménye, bizodalma volt több száz magafajta társával együtt a szövetkezés gondolatával.. A remény, a bizalom, a nehéz egy évtizedes megfeszített munka révén megtestesült, valósággá vált, s 2500 forintos havi jövedelem formájában busásan megtéríti a szövetkezeti fészekrakás bajjal, gonddal teli éveit. Dupsi Károly Univerzális robotgépet kaptak a mezőhegyesi általános iskola tanulói A mezőhegyesi általános iskolákban a politechnikai oktatás segítségére a községi ' 'es egy úgynevezett univerzális robotgépet vásárolt. A gép 16 féle asztalosipari munkát végez el. Az iskola tanulói ezzel a géppel több, az asztalossághoz --úikséges műveletet tanulhatnak meg.
