Békés Megyei Népújság, 1961. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-22 / 69. szám

1W51. március 22., szerda NÉPÚJSÁG 3 Az asszonyok együtt dolgoznak a férfiakkal a csabai Május 1 Tsz-ben A kiváló gazdálkodásáért több­szörösen kitüntetett békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezet ha­tárában a jó idő beálltával nagyon megelevenedett az élet: a gondo­san előkészített magágyakba hull a tavasziak magja, tisztogatják az asszonyok a tanyákat, nagy a sür­gés-forgás a gyümölcsösökben is. Jól esik elnézni a serény munkát, a nagy igyekezetei, ami előfeltéte­le az újabb eredményeknek. Fran­kó János főmezőgazdásszal, a képzett fiatal mezőgazdásszal a szövetkezet terveiről beszélget­tünk: — Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hónapokig tartó viták, beszélgetések után készítettük el a termelőszövetkezet 1961. évi ter­vét. Célkitűzéseink reálisak, meg­valósíthatók, de komolyan meg kell értük dolgoznunk. Tavaly, a rendkívüli időjárás ellenére magas termésátlagokat takarítottunk be. Mákból országos rekordot értünk el, a törzsterületünkön holdanként 6 mázsa volt a terméshozam. — Igaz, hogy a férőhelyünk egyelőre kevés, de jól kihasznál­juk a háztájiban lévő lehetősége­ket. Szerződést kötöttünk a tagok­kal, s a háztájiban meghizlalnak közös értékesítésre 50 növendék­marhát és 350 sertést. A szövet­kezet kedvezményes áron takar­mányt is ad a tagoknak. így tudjuk elérni, hogy 1961-ben ser­tés- és marhahizlalásból kétmillió 900 ezer forint bevételünk lesz. — Segítenek az asszonyok egyéb területen is: vállalták többek kö­zött, hogy 3 ezer kiscsirkét kot- lósokkal keltetnek, ezzel is csök­kentjük a keltetőállomás iránti igen megnőtt igényeket. — Tagjaink munkájára bizto­san számíthatunk. Nálunk az asz- szonyok is vállvetve dolgoznak a férfiakkal. Tavaly 11 női munka­csapatunk volt, s jó időben, eső­ben, sárban egyaránt segítettek. Sokat jövedelmez a törzsbaromfi­állomány is: tyúk- és pulykato­jásból 358 ezer forint bevételre számítunk, a szerződéses növé­nyekre sok előleget kapunk, s a tejtermelés is rendszeresen pénzt hoz. Ezért mertük vállalni *a ga­rantált munkaegységet: havonta 28—30 forintot osztunk munka­egységenként, a többit pedig ősz­szel számoljuk el a végzett mun-, ka arányában. Az újfajta jövede­lemosztás, az öntözött terület 400 holdra való gyarapítása, a lelkiis­meretes, jó munka biztos megél­hetést ígér a Május 1. tagjainak. A nyári tűzvédelemről tárgyaltak a tűzoltó-parancsnokok, a gépállomások és állami gazdaságok vezetői A napokban Békéscsabán a tűzoltólaktanya előadótermében értekezletet tartott a megyei tűz­rendészet! osztály-parancsnokság. Az értekezleten részt vettek a gép­állomások, állami gazdaságok ve­zetői és a járási és városi tűzoltó­parancsnokságok. összesen mint­egy 90 részvevő előtt Várhegyi Ferenc százados, a megyei tűzren- dészeti osztály parancsnoka tar­tott tájékoztatót. A hozzászólásokban többen el­mondották a saját területükön meglévő nehézségeket, hibákat. Pékár Pál a Körös Állami Gaz­daság problémáiról beszélt, s el­mondotta, hogy szükségük lenne egy fecskendőre, mert a gazdaság központi üzemegységében nincs. A megyei tanács részéről Kalu- zsa Pál elvtárs szólt hozzá. Kü­lönösen kiemelte az önkéntes tűz­oltóhálózat kiépítésének jelentősé­gét. Az országos és a megyei pa­rancsnokság több jól dolgozó aktí­vát jutalmazott meg oklevéllel és pénzzel, valamint dícsérő-levéllel. Többek között oklevelet kapott; Antal András, a Vizesfási Állami Gazdaság dolgozója, Kocziha Já­nos, a bánkúti erdészet vezetője, Varga János Sarkadról, Cseresz­nyés Mihály Gyuláról és még töb­ben. Én Oroszországból jöttem, főhad­nagy úr. A többiekkel együtt. — Majd én megmutatom! Hol­nap ezredkihallgatásra jelentke­zik a szakaszparancsnokával együtt! — rikácsolta a vékony főhadnagy, s hirtelen hátat for­dítva ott hagyott bennünket. Ak­korra már közénk gyülekeztek a többiek és ellenségesen figyelték az elporzó főhadnagyot. Nagy János bátor tette annyira felvillanyozott bennünket, hogy már nem is láttuk olyan remény­telennek a jövőt. Szinte ittuk a szavait, amikor az Oroszországban hallottakról beszélt. — Van ott egy Lenin nevű. Ö a szegények vezére. Reá hallgatnak ott a népek, mert ő földet oszt a parasztoknak, és békét a katonák­nak. A katonák nem is lőttek már utóbb miránk. Inkább átjártak bratyizni... z ilyen tájékoztatás után ezer és ezer újabb kérdést tettünk fel Nagynak, meg a többieknek. Szemlátomást lazult századunk fegyelme és ha volt valaha harci kedve, az teljesen szertefoszlott. Hiába érkeztek erősítések, sehol sem tudták tartani a frontot. Olyan hírek is járták, hogy Zita királyné, az olasz király lánya, aki a „mi” Károlyunk felesége volt, elárulta apjának a frontot. Elad­nak bennünket a halálnak. Egyre többen csapták földhöz fegyverei­ket és szöktek haza. 1918. október 26-án elszakítottak minket a Piavetői az olaszok és egy nap alatt 100 kilométert sza­ladtunk hátrafelé. Még akkor is jött a parancs: rendezni a sorokat, felkészülni a támadásra, újabb erősítést kapunk. De ekkor már megtagadtuk az engedelmességet. Nekünk ne parancsoljon a ki­rály! Nem harcolunk többé, haza akarunk menni. A magyar származású század pa­rancsnokunk egy véleményen volt velünk. Csak azt kérte, marad­junk zárt rendben, haza vezet bennünket. November 15-én értem Kondo­rosra, ahol már szervezkedett a szociáldemokrata párt. Még aznap beiratkoztam és részt vettem egy gyűlésen, melyen parázs vita ke­rekedett az Oroszországból haza­tért foglyok és a továbbszolgálók, valamint a régi szociáldemokraták között. Azt hittem, a munkáspárt­ban egységes véleményt hallok a háborúról és a jövőről. Legalább­is Nagyék elbeszélései alapján képzeltem így. Mégis volt, aki a régit pártolta, mondván: VAN-E KULTURÁLIS ALAP? A csorvási Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet irodájában né­hány asszony hajol az iratok fölé. Az ablak egyik szárnya kinyitva, hogy a tavaszi friss levegő jöjjön be ide, a kis alacsony irodába is. A termelőszövetkezet elnökét ke­resem, s a válasz: — A határt járja... — Nem baj — „vígasztalom” meg magam, majd a főkönyvelő felvilágosít. A bemutatkozást követő percekben már vitatko­zunk... Az első lépés A vita azzal kezdődött, hogy megkérdeztem a főkönyvelőt, hegy vajon az elmúlt évben köl- töttek-e kulturális célokra? Régi igazság, hogy a főkönyve­lők inkább a számokkal válaszol­nak, mipt beszéddel. Most is így történt. Mert a csorvási Vörös Csillag főkönyvelőnője a 'megko­pott irattartó szekrényhez lép, s egy vaskos dossziéból kiemeli a papírt, amiről már mondja is a számokat: — Az elmúlt évben 40 ezer fo­rintot költöttünk a szociális alap­pal együtt kulturális célokra... — Ez évben? — Csak kulturális alapra köl­tünk 40 ezer forintot, s ebből be­rendezünk egy klubot, ahol estén­ként lehet majd a televíziót néz­ni. — Azt is most vették? — Nem, hanem a KISZ-fiatalok nyerték a silózási versenyen. — Ilyen jól dolgoznak a fiata­lok? — Igen. Nem tudom, és még nem is néz­tem meg, hogy vajon termelőszö­vetkezeteink közül mennyiben van kulturális alapra külön pénz. Az elmúlt évek azonban azt bizonyít­ják,. hogy a termelőszövetkezetek, ben egyre jobban látják, hogy nem elég csak az istállót építeni, az üzemeltetéshez gépeket vásá­rolni, hanem a gépekhez szakem­berek kellenek, ezt pedig csak úgy érhetik el, ha tanítanak... ha ta­nulnak. A vita akörül folyt, hogy mi­ért nem létesít a termelőszövet­kezet ösztöndíjat. Hiszen a terme­lőszövetkezetben csak egy agro- nómus van. A megnövekedett fel­— Jó volt az, csak nagyobb da­rab kenyeret kell kiharcolni a prolinak. Erre kell törekednünk... A pirossapkások, akik korábban jöttek haza, azt mondták: — Nem engedjük újra nya­kunkra ülni az urakat! Elég volt! Nem kérni, hanem el kell venni tőlük a gyárat, a földet. Úgy, mint az oroszok csinálták. Úgy van! — helyeseltek Ko- rim János, Sinkovics István bá­csiék, meg a többi nincstelenek. — Földet akarunk! C abri János is kint volt Orosz­országban. Elvesztette a fél szemét, de az üzemben a vörösök­nek dolgozott odakint. —Az a jó, amit Leninek csi­nálnak — kiabálta. — Az csak nektek volna jó! Na­gyobb bér kell itt, nem a felfordu­lás, ez iiem Oroszország! — Földet! — ... A szociáldemokrata párt- vezetőség azt mondja... — A Károlyi-kormány állás­pontja... — Isten az anyjukba! — Mi?? Őket szidod, te sehon­nan? Verekedés lett a vége. (Folytatjuk) adatok pedig bizony nagy szakis­meretet kívánnak. — Volt róla szó, de aztán abba­maradt — mondja a főkönyvelő­nő. — Talán nincs fiatal, aki to­vábbtanulna? — Dehogy nincs, csak... — tár­ja szét kezét a főkönyvelőnő. KISZ munkaegységkönyv A termelőszövetkezetnek 440 tagja van, s ebből fiatal körülbe­lül 100. A fiataloknak több mint fele KISZ-tag. Mindenütt meg le­het őket találni, dolgoznak becsü­lettel. Ezt bizonyítja az is, hogy a silózási versenyben televíziós készüléket nyertek. — Vajon megbecsülik őket? — Igen, megbecsülik őket, hi­szen az elmúlt évben 50 fiatal ki­rándulásához a termelőszövetkezet éppen a kulturális alapból négy­ezer forintos támogatást adott. Míg beszélgetünk a főkönyvelő­vel, bejön az éppen szabadságon lévő KISZ-titkár is. 24 éves fia­talember, az elmúlt hetekben volt az esküvője. Bent az irodában a lányok tréfásan „húzni” kezdik, mert a KISZ-titkár az esküvő után néhány nappal megbetege- gett. — Kutyául megfáztam! — mondja nevetve —, de ezt a lá­nyok nem akarják elhinni. — Milyenek a fiatalok? — kér­dezem meg a KISZ-titkártól, aki felhúzza szemöldökét, és úgy vá­laszol: — Nálunk tényleg szó szerint kell érteni a fiatalokat, hiszen többségük még 17 éves, vagy ép­pen csak iskolát hagyott fiatal, de dolgozni tudnak. Az elmúlt évben határoztuk el, hogy a KlSZ-szer- vezetnek váltunk egy munkaegy­ségkönyvet, és a KISZ-fiatalok, A békéscsabai dohánybeváltó körzetében lévő termelőszövetke­zetek 880 holdon termesztenek dohányt. A hagyományos dohány- termesztő községekben: Újkígyó­son, Nagyszénáson és másutt ap­rólékos gondossággal készültek fel e jól jövedelmező növény ter­mesztésére s a kellemes tavaszi napokban szépen fejlődik a meleg­ágyakban tizenötmillió dohány­ha együtt dolgoznak egy-egy mun­kán, abba írjuk a munkaegységet. — Mennyi munkaegységet tel­jesített a KISZ a múlt évben? — 147-et. — Egy munkaegység mennyit ért? — 32 forintot... jól fizetett a tsz. — Hány fiatal tanul? A KISZ-titkár az ujján kezd számolni, majd abbahagyja. Töb­ben most végzik a dolgozók isko­láját, négyen technikumba jár­nak, az ezüstkalászos tanfolyamon körülbelül 30 fiatal vesz részt. A tapasztalat A beszélgetés nem sokáig tar­tott, de egy tapasztalatot szerez­tem. A csorvási Vörös Csillag Termelőszövetkezetben jó az, hogy a termelőszövetkezeti veze­tőség számít a fiatalokra, hiszen nincs egy olyan tanácskozás, ahol ne kérdeznék meg a KISZ-titkárt, hogy nekik mi a véleményük? A fiatalok éppen ezért érzik is, hogy rájuk számítanak, és mun­kájukkal bizonyítják is, hogy ér­demesek a bizalomra. Igaz, a szép eredmények mel­lett van hiba is. A KISZ-szervezet nem tudott jelentkezni a kulturá­lis szemlére, mert egyelőre úgy érzik, hogy inkább dolgozni kell. Pedig ezen könnyen lehet segíte­ni, biztosan van a faluban egy-két fiatal pedagógus, aki szívesen fog­lalkozna a termelőszövetkezet KISZ-fiataljaival, s akkor az egyetlen szórakozás nem a TV lenne, hanem a KISZ-fiatalok színjátszó csoportjának előadása is. Igaz, most már tavasz van. Egyre több lesz a munka a föl­deken, de azért néhány szabad es­tét a fiatalok is boldogan töltené- nek el hasznos és kellemes szóra­kozással. —czi—• palánta. Újkígyóson 180 holdon nagyüzemi dohánytermesztésre rendezkedik be az Aranykalász Tsz s messzemenően kihasználják a háztáji gazdaságokban lévő pajtá­kat, színeket. Méhkeréken a Ni- colae Balcescu Tsz-ben 28 holdról 60-ra emelték a dohánytermesz­tés területét. A nagyüzemi do­hánytermesztő termelőszövetkeze­ti községekben géppel ültetik a palánták százezreit. a/ a n nylonblúz banlonblúz gyapjúblúz 144.— forinttól 180.— forinttól 245.— forinttól Különleges finom fehérnemű és kötöttáru nagy választékban a kötött-fehérnemű szaküzletben Békéscsaba, Sztálin út 1. (A színház mellett). 1247 15 millió dohánypalántát nevelnek a békéscsabai dohánybeváltó körzetében lévő termelőszövetkezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom