Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

1981. február 16., csütörtök NÉPÚJSÁg 3 Jó értelemben Okultak a tavalyi tapasztalatokból, megfelelő intézkedéseket tesznek a gazdaságos termelés megvalósítására Üzemi tanácsülésen az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál Békéscsaba központja az esti órákban is éppen olyan mozgal­mas, mint napközben, legfeljebb a hangulata más; a munkába sietés, a bevásárlási láz ütemét a nézelödők, moziról, színházról társalgók tömegének csendes áramlása váltja fel. Egy ismerő­sömmel sétálgattam. Öscsabai az illető, egy közintézmény közsze­retetnek Örvendő vezetője, így aztán alig győzött köszönni és visszaköszönni. Egyébként civil­ben írói ambíciókat dédelget ma­gában és nem alaptalanul. Így aztán az írogató ember jó meg-l figyelőkészségével szinte kalei- doszkópszerűen vonultatta el előttem a csabaiakat: — ez szor­galmas, amaz lusta, ez kedélyes, amaz kiállhatalan, gőgös, ez hasznos a köznek, amaz ingyen- élője. — Nézd ott azt a józan család­apát. Szerintem az, de a felesége szerint „raplis”. A horgászás a raplija. Télen képes léket vágni a jégben, s órákon által didereg­ni egy nyamvadt halért. Persze csak vasárnaponként műveli, s olyankor bizony nincs együtt a családjával. Asszonykája ézért neheztel rá. Az a dülöngélő amott pedig nem „alkalmi” eset, hanem közönséges. Alkoholista, atoi a józan életűekben megve­tést és utálatot kelt. Feleség és négy gyerek szenved az átkozott­ja miatt. Mégsem tágít a „rap- lijától”. A szembe jövő nagyhan­gú társaság micsoda? Futball- drukkerek. Nélkülük nincs meccs a földtekén. Az az egy­másba karoló házaspár opera- lemez-gyűjtő. Ragyogó gyűjte­ményük van! Ez a kislány Csaba legszenvedélyesebb szalvéta­gyűjtője. Amaz a fiatal gyufás. A Békéscsabai Ruhagyár rende­lő orvosától egyik alkalommal azt kérdezték, meg van-e elégedve az üzem egészségügyi és munkavé­delmi berendezéseivel. Elismerően nyilatkozott az új rendelő beren­dezéséről, a különböző munkavé­csak a szövetkezeteket pénzeli. Ur- vai ezt az ellenség hangjának nyilvá­nította. i— Kisegítenél egy szál gyulával? — kérdezte a rozzant kerítésen keresztül Urvai — véletlenül a sógoroméknál hagytam. — Kihozzam vagy bejössz? — Ha nem zavarlak, bemegyek, leg­alább szusszantok egyet. Fárasztó ezen az összevágott dűlőn a gyaloglás. — Nem zavarsz, de ne ijedj meg, mert nálunk szalmaözvegyi rend van. Már napok óta oda az asszony, — No, csak nem beteg? — Fogat csináltat, aztán egy kicsit telel vele Julis lányomnál. — SZTK-na csináltatja? — Arra, ha már levonják a járulé­kot. No de dobd le a kabátot, ülj te egy kicsit, — De szép konyhabútorotok van, mostanában vettétek? — A menyemé volt, aztán azt mond­ta neki az asszonyom: Itt az ára, ve­gyél másikat, minek törjük ezt be a íaluba. A hálószobabútort is átvettük tőle. Mióta szövetkezetbe léptünk, az asszony clcomázza a tanyát is, meg magát is. Szánté egy csapásra megvál­tozott. — Hét te? — Nem perlekedek vele miatta, r. ■ i sok időnk van már nekünk hátra. Hatvan fele, hazafele. — Ügy értettem, hogy te is változ­tál? — Mit kellett volna változnom? Be­léptem, dolgozom, aztán kész. — Látod János, Ilyenek vagytok ti, jó néhányan. Beléptetek, mert más is belépett, és dolgoztok, mert így köve­teli a vezetőség, aztán semmi több. — Mit kellene mást csinálnom? — kérdezte leplezett indulattal, Itt egy örökösen újító legény. — És így sorra felhívta a figyel­mem a különféle szenvedélyek „rabjaira”. Inkább a szalvéta­gyűjtés, mint csörgés a Kishajó­ban. Inkább perpatvar a horgá­szás miatt, mint családi tragédia az italozás okából. Kell a jó vesszőparipa! Előhúztam kabátom zsebéből egy levelet. Most én mutatok neked valamit — mondtam. Ez a boríték egy rapli születését rejti. Egy ősszel bevonult kiska- tona, V. Karcsi írta. Versek. Az­előtt — mint tudatja — még sosem poétáskodott. Lesz-e be­lőle „kalaposinas”, majd eldől. Valami indulatba hozta és rímes sorok írására ingerelete. Olvasd, kérlek. Tekints el a nyers köl­tői megformálásától, inkább a mondanivalót figyeld: „Ramaty fejesek, új piac kéne? Absztrakttá lőnétek embert, virágot? Dögvész reátok! ...” — Mi az, hogy „absztrakttá lőni ?” — Alaktalanná, értelmetlenné, ezt a valóságos, nagyon is érthe­tő világot. — Ahá! Egy kiskatona szabad idejében ilyet is csinál, verset ír. Nem rossz rapli, hiszen mond is vele valamit —nyújtotta visz- sza a levelet elgondolkozva is­merősöm. Megfordultunk és tovább sé­táltunk. Oldalt, a járdaszélen erősen támogatott egy ember egy masszív lámpaoszlopot. A támo­gató alakját meg nem érdemelt glóriaként sugározta be a neon­fény. Az az előbbi férfi volt, akinek a részegség a raplija. A horgászt viszont már sehol sem láttuk. Huszár Rezső delmi intézkedésekről, ugyanak­kor megjegyezte, hogy a gépek bugása mellett, mely amúgyis hat a dolgozók idegrendszerére, csök­kenteni kellene a hangszórók na­pi üzemeltetésének idejét. — Nem akarlak én megszólni, se kioktatni Jani bátyám. Tudod na­gyon jól, hogy sokszor aikadozott a szövetkezet szekere, egyik-másik em­ber csak testileg volt ott, immel- ámmal dolgozott, s voltak olyanok is, akik olyan előleget is vittek a közös­bői, amit nem kaptak, hanem csak úgy ni, ha nem jössz, visztek. Sok ki­csi sokra megy egy 3000 holdas gaz­daságban. Nem akarok sokat monda­ni, de ha mindenki tiszta szívből dol­gozott volna, és nem nyúl semmihez, amihez nem szabad, S forinttal többet ért volna egy munkaegység. — Hát hiszen Igazad lehet, de ide­gen komdában, idegen a malac, amíg meg nem szokik, addig csak pislog erre, arra. — Ez a baj, hogy te is, meg még óó néhányan, akik tudjátok, szeretitek a rendet, a becsületes, gyors munkát, csak hallgattatok, mint valami udva- riaskodó vendég. Nem vendégek vagy­tok ti ott Sümegi János, hanem gaz­dák, teljes jogú gazdák. Feszül ben­netek a hozzáértés, a szorgalom, hát miért nem engeditek szabadjára? — Akartam, akarom én azt, Urvai József, de nehéz. Tudod, az emlékek, a régi vágyálmok még vissza-vissza- témek, s zaklatják az ember agyát. Ez a tanya is. Serdülő kölyök voltam, mikor apám építette az örökölt három holdra, a bérelt földeken összekupor- gatott pénzen. Mindig morcos, mindig fáradt volt, s csak akkor láttam bol­dognak, akkor dalolt is, mikor IS holdra kerekedett a földje. — Ez volt az életcélom: fiam! — mondogatta mindig. — Vigyázz, hogy ez a föld ne kisebb, hanem inkább nagyobb le­gyen. Hidd el József, nagyon fájt ne­kem megválni tőle. Volt, nincs. Annyira elérzékenyült, hogy egy könnycsepp gördült végig az arcán. Kibővített üzemi tanácsülésen vi­tatták meg az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalatnál a tavalyi termelési tapasztalatokat és az idei feladatokat. Az egész tanács­kozásból kiérződött a felelősség- érzet. Ez a szellem csendül ki Drienyovszky elvtársnak, a válla­lat igazgatójának önkritikus, a lényegre tapintó és mindenre ki­terjedő elemző beszámolójából. Nem szépítette az eredményeket, nem takargatta a tavaly elköve­tett hibákat, hanem úgy, ahogy az megtörtént, a tények, a számok tükrében a tanácskozás elé tárta. Volt is mit, mert a vállalat mun­kájában minden sikere ellenére a múlt esztendőben rendkívül sok mulasztásból eredő hiba fordult elő. Az elbizakodottság ára Vegyük sorjába ezeket fontossá­guk és jelentőségük szerint. Az első helyre kétségtelenül az elbi­zakodottság kívánkozik. Tizenkét év alatt valahogy megszokták a vállalatnál, hogy a IV. negyedév mindig jól sikerült, ami természe­tesen a tervteljesítést is kedvező­en befolyásolta. Ebben a tudatban voltak tavaly is, talán még gon­dolni sem mertek arra, hogy más­ként lesz. Nos, az elbizakodottság, amelyet év közben még más mu­lasztások és hibák is tetéztek, meg­bosszulta magát. A kapkodás már lem sokat segített, az éves tervet ugyan sikerült 100,5 százalékra teljesíteni, de igen drága áron. A bérfelhasználás 108,1 százalék lett, a munka termelékenysége pe-' dig a három főépítésvezetőségnél, a szakipari és a szerelőipari rész­legnél együttesen 92,7, a segéd- iparnál pedig 97,4 százalék lett. Szinte felesleges is minden ma­gyarázat, mert a számok arányá­ból szemléltetően kitűnik, hogy a Hirtelen letörölte, s besietett a kam­rába. Kis idő múlva egy demizsonnal jött vissza. — Disznóvágásra vettük, de a felét már igencsak megiszogait- tam. Majd veszünk másikat, igyál. — Régóta tudom, hogy nagyon sze­reted a földet, Sümegi János. Ne sajnáld, nem veszett el, nem kisebb, hanem jóval nagyobb; lett. Szeresd a földet ezután is, és ne engedd, hogy bárki is megcsalja, meglopja hanyag­sággal, nemtörődömséggel. — Látom, hogy mindent tudsz ró­lam, csak azt nem, hogy bár még sa­jog a sebem, de már gyógyul. Annyi­ra, hogy jövő ősszel itt, az öreg ta­nya helyét már beveti a tsz. Házat építek, de beköltözöm a faluba. A gyerekeim, az unokák miatt, no meg egy kicsit az emlékek elől is. — Telegdi Sándor is így fordított, hátat a régi gazdálkodásának tíz évvel ezelőtt. Azt mondta: Szövetkezetbe lépni és örökölt tanyán maradni, csak félfordulat.; í — Mégis annyira fenn hordja az or­rát, mintha a faluba, a szövetkezetbe pottyantotta volna le a gólya. Né­hányszor összekaptam véle, de most majd megfogja a török átok, szom­szédja leszek a tisztelt nászuramnak. — Tudja már? — Tudja, mert együtt ittunk áldo­mást a házhely vételekor. — Jó szomszédok lesztek biztosan. Most már nem vitatkoztok, melyik a jobb gazdálkodás? — Nem lesz min. Megszokja a csikó a hámot, aztán nem ugrál, hanem húz. No ürítsd azt a poharat, ha már veled is úgy összebarátkoztam. összeakadt a tekintetük, elmoso­lyodtak, s úgy összekoccantották a poharakat, hogy majdnem elrepedtek. , Kukk Imre' lehetőségeket nem használták fel megfelelően, ami végsősorban még a nyereségrészesedés puszta reményeit is szétoszlatta. Mi volt a hibák, a vártnál gyen­gébb eredmények oka? — A be­számoló erre is kertelés nélkül megadta a választ. Méghozzá azzal a határozottsággal, amelyből az is kicsendült, hogy okultak a tör­téntekből, levonták a megfelelő következtetéseket. A tapasztalato­kat felhasználva az idei feladatok kijelölésénél a tavaly észlelt hi­bák mellett a gazdaságos terme­lést hátráltató körülmények ellen veszik fel a küzdelmet. Elsősor­ban a termelékenység növelésé­ben akarnak gyökeres fordulatot elérni. Ezt segítik majd elő a kü­lönféle műszaki és szervezési in­tézkedésekkel, a gépesítés fokozá­sával, amely nemcsak megkönnyí­ti a nehéz fizikai munkafolyama­tokat, hanem termelékenyebbé te­szi a termelést is. Ez azonban csak fél sikerrel járna. Ezért a termelékenység növelését elősegí­tő egyéb lehetőségek kiaknázását sem hagyják figyelmen kívül. Sőt, ahogyan a beszámoló is megálla­pította: ebben van a legtöbb ten­nivaló. A vállalatnál korábban, így tavaly is, a szükségesnél ke­vesebb gondot fordítottak a he­lyes munkanormák kialakítására. Ennek következtében a fokozott gépesítés, a fejlettebb technológiai előírások, valamint a munkanor­mák közötti kapcsolat meglazult. Ez pedig a termelékenység to­vábbi növelésének gátlója lett. Hathatós intézkedéseket A visszás helyzet megszünteté­sére már a múlt évben intézke­déseket tettek. Havonta egy-egy építkezésen veszteségidő-felmé- rést készítettek. A tanulmányok­ból kiderült, hogy az építkezése­ken általában 15—20 százalékos időveszteségek fordultak elő munkaszervezési hiányosságokból, a munkafegyelem be nem tartá­sából, a gépek gyakori elromlásá­ból, valamint anyag- és felszere­léshiányból. Tehát a munkaidő­nek mintegy egyötöde veszett kárba. Ez pedig mi mással járt volna, mint az eredmények, a termelékenység romlásával, az építkezések drágulásával. Az idő­veszteség-tanulmányokat értékel­ték. Meglepő eredményre, megál­lapításra jutottak, mégpedig ar­ra, hogy jobb és előrelátóbb munkaszervezéssel, a dolgozók munkafegyelmének és öntudatá­nak erősítésével, az operatív in­tézkedések hatékonyságával mi­nimumra, mintegy 2—5 százalék­ra csökkenthető a veszteségidő. Ennek sikere azon is múlik, hogy mennyire sikerül a munka- fegyelmet megszilárdítani. Mert ebben is rendkívül sok még a tennivaló. Az is hozzájárult eh­hez, hogy a munkahelyi vezetők A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálatai és az állami gazdaságokban végrehajtott nagy­üzemi kísérletek alapján megálla­pították, hogy a Beer—Szász-féle fejőgépek igen jól használhatók a nagyüzemi tehénistállókban. A magyar találmány alapján készült gépek kezelése egyszerű és lehe­egy része elnézte a munkafegye­lem megsértését, gyakran még maga is elősegítette azzal, hogy a rendbontókat, a mulasztókat — félve a „népszerűtlen” feladattól — nem vonta felelősségre. Segítsen jobban a szakszervezet Az egész termelés szervezésé­ben nem kisebb az üzemi szak- szervezeti bizottság és az aktívák felelőssége sem. A szakszervezet nem áll még teljesen hivatása magaslatán, úgy, ahogyan az kí­vánatos lenne. És ezt nemcsak a meglazult munkafegyelem bizo­nyítja, hanem más tények is. Többek között az is, hogy a válla­latnál egyetlenegy olyan kollek­tíva van, az is a vasbeton-szere­lőknél, amely a szocialista brigád címért versenyez. Vajon az épít­kezéseken, amelyeken több szá­zan dolgoznak, le lehet-e monda­ni a termelést elősegítő, a szocia­lista embert formáló mozgalom fejlesztéséről? Aligha! De a szo­cialista munkaverseny egyéb for­máinak megfelelő segítéséről sem. Tavaly a második félévben a vál­lalatnál alábbhagyott a verseny­lendület. Ha ez nem is egyesegye- dül, de ennek is sok köze volt ahhoz, hogy az eredmények év vé­gére leromlottak. Persze, a jó versenyhez a válla­lat gazdasági és műszaki vezetői­nek kell elsősorban megteremte­ni az alapot. Amint az üzemi ta­nács ülése igazolta, megvan erre az eltökéltség, mert felismerték, hogy úgy, ahogy tavaly dolgoztak, nem dolgozhatnak tovább. Az idei tervek sikeres teljesítésére, a gazdaságos termelés megvalósítá­sára tett és ezután születő intéz­kedések, a jó kezdményezések tá­mogatása, népszerűsítése a szak- szervezet dolga. S ezt a szerve­zett munkások érdeke is megkí­vánja, hiszen csak akkor kaphat­nak többet, akkor számíthatnak jövőre nyereségrészesedésre, ha ezért legjobb tudásuk szerint meg is teszik a magukét. Ennek megbeszélésére pedig jó fórum lehet az üzemi tanácsülést követő i ermelési tanácskozások sokasága. A tetteken a sor Amilyen tárgyilagosan tárta fel a beszámoló a kialakut helyzetet, az idei jó vezetést és termelést igénylő terveket, úgy a vitában is hasonló szellemben, felelősséggel mondták el javaslataikat, észre­vételeiket és kezdeményezéseiket a felszólalók. Ez az őszinte be­széd, ahogyan megtanácskozták az idei munkaprogramot, ha meg­felelő tettvágy követi, akkor bizo­nyára gyökeres fordulatot ered­ményez majd a vállalatnál. En­nek pedig, okulva a tavalyi ta­pasztalatokból, éppen itt lenne az ideje is. De ezt kívánja meg a második ötéves terv idei jó meg­alapozása is. P. P. tőség nyílik,arra, hogy a szarvas­marha-istállókban a legnehezebb munkát biztonságosan gépesítsék. Kedvező tapasztalatok alapján ha­zai megrendelésre ötszáz gépet gyárt a MOFÉM. Ezeket részben az állami gazdaságokban, részben a termelőszövetkezetekben állítják munkába. (MTI) Az üzemi hangszórók túlzott üzemeltetése káros a dolgozók idegrendszerére ötszáz Beer—Szász-féle féjőgépet kap az idén a mezőgazdaság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom