Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-03 / 29. szám
4 \ képújság 1961. február 3., péntek A gyulai üzemek termelési tanácskozásai előtt A falu segítése Befejeztük a hároméves tervünket. A tervteljesítésben és túlteljesítésben a gyulai üzemek többsége derekasan kivette részét. A feladatok megoldását nagyban segítette a hároméves terv teljesítésére kezdeményezett szocialista munkaverseny. A dolgozók széles tömegei megértették a versenymozgalom gazdasági és politikai jelentőségét. A munkaverseny- mozgalomból száműztük a sematizmust, a bürokráciát; néhány útmutatás alapján különböző kötetlen formákban indult a verseny a közös célért: a népgazdaság gyorsütemű fejlesztéséért Az elmúlt év termelési eredményei ellenére sem lehetünk el- bizakodottak. Különösen fontos ezt most hangsúlyozni, hiszen egy-két héten belül sor kerül a legtöbb üzemben a termelési tanácskozásokra. ahol az 1961. évi tervből adódó feladatokat tárgyalják meg. A dolgozók elmondják nézeteiket a versenyformákról, javaslatot tesznek a műszaki és szervezési hiányosságok megszüntetésére. Az a jó, ha az üzemek vezetői úgy irányítják a tanácskozások munkáját, hogy a munkások versenyvállalásai a. Subái: — Jónapot kartársark! Zekési: — Jó Ködmönösi: — Napot Zekési: — Foglaljon Ködmönösi: — Helyet Subái: — Köszönöm, köszönöm, de már megyek is. Zekési: — Akkor minek Ködmönösi: — Jött? Subái: — Hogy miinek jöttem? legfontosabb célkitűzések teljesítésére irányulnak. Éppen ezért döntő feladat az, hogy az üzem tervét műhelyekre, brigádokra és ahol arra mód van, egyénekre is lebontsák, hogy minden műhely, brigád vagy munkás ismerje feladatát és e feladat teljesítésére tegyen felajánlást. Néhány versenyformára nem helyeztünk súlyának megfelelő figyelmet az elmúlt évben és ezt a SZOT IX. teljes ülése is megállapította. Többbek között az újítási mozgalmat nem sikerült a munkások általános ügyévé tenni. Kevés üzemben kapcsolódnak bele a munkások a műszaki szervezési intézkedési tervek elkészítésébe, pedig a fejlesztés legfontosabb forrása nyilván e két terület. Egyes üzemekben most folyik — és még hosszabb-rövidebb ideig eltart — a törvényes normarend helyreállítását célzó intézkedések végrehajtása, a műszaki intézkedések miatt fellazult normák felülvizsgálata. A tapasztalat szerint ott, ahol a dolgozókkal megbeszélve, véleményük meghallgatásával, de az itt szükséges határozottsággal hozzák meg az intézkedéseket, lényegesebb nehézségek nélkül lehet a feladatokat megoldani. A termekapcsolate vagy befolyásos rokona van. Zekési: — Zajlik a szocialista összeköttetés! Subái: — Ajaj! Ködmönösi: — És sajnos, így van ez kartársak a lakáshivatalnál, a bútorvásárlásnál, a gázpalack kiutalásnál meg mindenütt, ahol csak felütheti fejét ae öntési tanácskozásokat fel kell használni arra, hogy ismertessék a vállalat feladatát a termelékenység emelésében, továbbá azt, hogy ennek teljesítésére milyen intézkedéseket kell tenni. Az üzemek sajátosságának megfelelően kell a versenyformákat kialakítani. Vannak olyan üzemek, ahol jól bevált a brigádverseny, melynek során a brigádok szocialista címért, vagy általában az eredmények javításáért versenyeztek. A jól megszervezett brigádverseny nem kismértékben segített például a húsüzemben a terv mintegy 10 százalékos túlteljesítéséhez és ugyanakkor a termelékenység 13 százalékos emeléséhez. Vannak üzemek, ahol a brigádverseny mellett célszerű az egyéni verseny szervezése is. A harisnyagyárban például egy-egy munkás munka- teljesítése nem függ a másik munkás teljesítésétől. Célszerű azonban itt is a brigádversenyt fenntartani, mert ez ösztönöz a gyengébbek segítésére, a munka- módszerek, a munkafogások átadására, a kollektív szellem javítására Mind az egyéni, mind a brigád- versenyek a legkülönbözőbb célkitűzésekre irányulhatnak, melyet egy ilyen cikk keretében csak érinteni lehet, az a jó, ha minden üzemben a helyi sajátosságok figyelembevételével alakítják ki a versenyformákat. A legtöbb üzem 1961. évi terve jóval meghaladja a múlt évi színvonalat. A megnövekedett feladatok teljesítésére már most kell a figyelmet összpontosítani. Az üzemek pártszervezetei és szakszervezetei aktivistáik útján segítsék a termelési tanácskozások során elfogadott javaslatok megvalósítását és adjanak minél több jótaná- csot a dolgozóknak a vállalásaik előkészítésében. —Szá— Nemrégiben riportot írtam az ÉM 25-ös számú Építőipari Vállalat vasbetonszerelő brigádjáról. A riportba nem volt „betervezve” a falun végbemenő változást érintő kérdések boncolgatása, a fenti kérdés mégis szóba került. Nagy László elvtárs, a brigád vezetője beszélt erről. — Tudja, a falu segítése olyan dolog most, mint a vérátömlesztés — mondotta —, létfontosságú. Már a kezdet kezdetén kell az új életformát kezdő paraszt- emberek mellé állni és könnyíteni a vállukra nehezedő terheli. Mind gyakrabban találkozunk ilyen emberekkel, akik — más szavakkal ugyan — a csepeli brigádvezetőhöz hasonlóan vélekednek. És ez nem véletlen jelenség! Gondoljunk csak arra, hogy a család legifjabb tagját hány se-, gítő kéz támogatja az első lépés próbálgatásakor! A szülők, a nagyapa, a nagymama, testvérek és rokonok kísérik figyelemMolnár Péter, Mezőkovácsháza. — Az ipartörvény alaprendelkezésként kimondja, hogy munkaviszonyban álló kisiparosnak — munkaviszonyának fennállása alatt — iparjogosítványt kiadni nem lehet. E szabály alól kivétel csak egészen ritka esetben, elsősorban falun tehető, ha a lakosság szükségletét kellő módon sem a helyi kisipari szövetkezet, sem más, helyben működő kisiparos kielégítem nem tudja. Hyen kivételes esetben a könnyűipari miniszter engedélyével olyan, főleg szolgáltatást végző (például fodrász, szabó, cipész, órás, fényképész stb.) kisiparos részére is kiadható kisipari engedély, aki munkaviszonyban áll. Az említett esetben az iparengedély kiadásához elsősorban tanácsi igazolás szükséges arról, hogy a lakosság szükségletének kielégítése a szóban forgó iparban nem megfelelne! o pöttöm emberkét, aki számára szokatlan újat kezd, előbbre lép az életben. Valahogy így van ez a nagyobb családban, az országban is. Ott állunk társadalmunk újszülöttei, a néhány hete alakult termelőszövetkezetek mellett segítség- és tanácsadásra készen. Éjszakáinkat, pihenőnapjainkat adjuk azért, hogy a kezdet kijny- nyebb legyen. Nem kötelezi erre senki a gyári munkásokat, a pedagógusokat és a kommunistákat, de ők mégis tudják: kötelességük a tegnappal szakító parasztemberek segítése. Kötelességük, mert látják, hogy az ország egyik karja: a mezőgazdaság elmaradt fejlődésében a másik kar: az ipar mögött. Feladatainkat, a boldogabb holnapot alapozó feladatainkat pedig csak úgy lehet megoldani, ha mindkét kar egyformán erős lesz! De ehhez mindannyiunk támogatására szükség van! BRACSOK ISTVÁN írásbeli hozzájárulását. « Szilágyi Antal, Gyula. — Ak 1964. é»l házadókivetést szabályozó rendelkezés értelmében adóbevallást azokról az épületekről kell benyújtani, amelyeket 1960-ban mentesítettek az államosítás alól, továbbá olyan épületekről, amelyeknél a tulajdonos vagy bérlő személyében az óv folyamán változás történt, illetve amelyeknél a bérjövedelem (haszonérték) összegében I960 évben változás következett be. Az adóbevallást a tulajdonosnak, illetve a haszonélvezőnek 1961. január 15-ig kell az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az adóhatósághoz benyújtani. A rendelkezés hangsúlyozza, hogy adóbevallási kötelezettség esetén a bevallást az egész épületre kiterjedően kél! megtenni. . Történet 3 jó emberről (Színhely; valamelyik megyeszékhelyi irodaépület egyik irodája. A három jó ember közül kettő már bent van, a harmadik most érkezik.) Szerkesztői üzenetek iő, csatolni kell továbbá a- tmséüSiDtsÚb Képzeljék, érkezett hozzánk egy érdek... pamaszlevél, s abban küldője köz- Zekési: — A könyöklés... li, hogy elbocsátották állásából. A Subái: — A fúrás-faragás, a ta- feleséget is. Otthon öt gyerek, még posás, a protekció! iskolás mind! Zekési: — Ö! Ha mindent igazZekési: Ne beszéljen! ságosan osztanának eil Ködmönösi: — Beszéljen csak. Ködmönösi: — A legrá&zartrt- Subai: — Ennek már egy hó- jobbaknak! Subái: — Szocialista szellemben! Zekési: — A szocialista erkölcs alapján! Ködmönösh — Miért is nincsenek mindenütt ilyenek! Subái: — Ilyen igazi jó emberek! Zekési: — Ilyen új típusúak! Zekési — Subái — Ködmönösi: (Kórusban): — mint mi hárman! TELEFONBERREGÉS. Zekési: (Unott hangon): — Hallom. (Izgatottan felugrik): — Üj Ködmönösi: — Beszéljen csak bútorok? Most érkeztek? Három egyesszámban. garnitúra? Pacek elvtárs! Írja ki, Subái: — A fejét teszem vá kar- hogy „Eladva” és azonnal húzza társaim, hogy olyat egyet sem le a rollót. Rohanunk! küldtek el, akinek sógor-koma Mindhárman: — Hurrá!!!... (Függöny, ha van, pirulva lehull.) Üj Rezső Gengszter-központ egy szicíliai kolostorban napja és még nincs állásuk. Ködmönösi: — Pedig ők is piacról élnek, mint mi. Zekési: — Hallatlan! Subái: — Felháborító’' Zekési: — Önzés! Ködmönösi: — Kispolgári tempó! Kényelemszeretet! Munkaalkalmak teremtése helyett a köny- nyebb végét fogják meg a dolognak, ha szorít a terv. Subái: — A Munka Törvény- könyve semmibevevése! Munkaerő-politikánk szabotál ása. A fejünket teszem rá, kartársak... Egy szicíliai esküdtszék tárgyalja rövidesen ama gyilkossággal és zsarolással vádolt nyolc személy ügyét, akik közül négyen a közép- szicília Mazarino kolostor szerzetesei. A négy szerzetes tagja volt egy zsaroló bandának, amelynek lelkiismeretét egy gyilkosság is terheli. Egyikük, Carmelo atya jó szolgálatokat tett a bandának, mint gyóntatópap. A szerzetesek kikutatták az áldozatok anyagi helyzetét és beín- kasszálták a zsarolással kiszedett pénzeket* Nem tudom, hogy került hozzánk, de hatalmas állattá fejlődött. Játékos volt, mint a német juhászkutyák egyéves korukban. Hozzám különösen ragaszkodott, mert sokat játszottam vele. Kedves szórakozásunk volt, hogy ha szaladtam előtte, ő megfogott. Ügyesen, de óvatosan. Egyszer játék közben az egyik kerítés felé szaladtam és ott hirtelen guggoltam le. A Rex — mert így hívták — keresztül- ugrotta a kétméteres kerítést, majd visszaugrott rajta. Később ez lett a legkedvesebb szórakozásunk. Szóval nagyon játékos egy kutya volt. Egyszer aztán beköszöntött a baj. A Rex egyik délután nem mutatkozott sehol. Elindultam keresni. Tudtam, hogy nem kell messzire menni, mert nem csavargóit el soha. Hamar megtaláltam. A kertben feküdt, a fűben. Eleven szemeivel figyelte, hogy jövök, de nem szaladt elébem. Körülötte az édesanyám által kiteregetett ruhák összfeszagga- tott garmada hevert. Tudtam, hogy baj lesz. Szaladok vissza és hívom édesanyámat. Ö pedig nem szólt semmit, csak szedegeti a ruhákat — ingeket, kötényeket —, szeméből pedig lassan peregnek a könnyek. Akkor tudtam felmérni a — hogy kapjon érte valamit — öt pakli dohányért. Emlékszem, vasárnap volt, amikor visszajött, pár napra ró, hogy elvitték. Ott feküdt a lánca mellett úgy, ahogy Öt pakli pipadohány I A kártevést, anyám köny- nyein keresztül. A kutya eloldalgott, mint aki megérezte a bajt. Én rá se tudtam nézni többé. Jóanyám pedig mosta, és napokig foldozta a szakadt ruhákat. A Rex sorsa meg volt pecsételve. Láncra került és — láttam rajta — nagyon szomorú volt. Feküdt és nézett lábára helyezett fejjel, úgy, mint ott, a tépett ruhák között. Egyszer csak, pór nappal a „ruhás” eset után egy ember jött a kutyáért és a Rex engedelmesen követte. Megsirattam, bár nagyon haragudtam rá. Később tudtam meg, hogy Okányba vitték. Eladta édesapám, szokott. Csak nézett, nézett szomorúan. Amikor meglátott, a fejét sem emelte fel, de én láttam, hogy megcsillant a szeme. Várta, hogy odamenjek. Simogaiásomért nagyon hálás szemekkel nézett rám és nyalogatta a kezemet. Nem kötöttük meg többé, de nem hagyta ott a láncot még hetekig. Onnan nézett bennünket, különösen édesarr mat nézte, hosszan, figyelmesen, de szomorúan. Egyik délután a kotló veszett vertyogására leszek figyelmes, odaszaladok, hátra a kertbe. A látvány megdermesztett. Rex a szokott módján fekszik, körülötte pedig tíz—tizenöt kiscsirke kinyúlva, mozdulatlanul. Nem is mertem saóífti, csak édesapámnak. Mire visszaértünk, a kutya nem volt sehol, pedig kerestük mindenütt. Elszökött. Csak este láttuk a ház körül. Amikor észrevettük, elszaladt. Pár nap múlva újra este jött haza. Már feküdtünk, amikor valami zajt hallottam. Halkan az ablakhoz megyek és kinézek a sötétbe. Tudtam, hogy a Rex okozta a zajt, mégis megdöbbentem. A kutya ott állt az ablak előtt két lábra ágaskodva és nézett be a sötét szobába. Amikor engem észrevett, hirtelen eltűnt. Ettől kezdve minden éjszaka hazajárt. Tudtuk, hogy otthon van, de sohasem láttuk. Az általam kicsempészett ennivalót sem kóstolta meg. Egyik téli reggel — nagyon hideg volt akkor — a Rex, meglepetésemre ott fekszik a lánc mellett úgy, ahogy szokott. Közeledtemre sem szaladt el. Megfagyott szegény az őrhelyén. Oda temettük el — ahova feküdni szokott — az udvarra, a lánca mellé.
