Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

t MÉPÚJSÁG 1961. február 26.. vasárnap Ahol lehet, szántsanak a gépek! Japán dolgozók új harci szervezetet alakítottak Ma már aligha akad olyan ember, aki — mint pár évvel ez­előtt még elég sokan — azt állí­taná, hogy a tavaszi szántás éppen úgy megfelel, akár az őszi mély­szántás. Az elmúlt év őszén a termelőszövetkezetek is sürgették, de sürgetés nélkül is igyekeztek a gépállomások, a traktorosok a terv teljesítése, túlteljesítése, de a kereset miatt is minél többet szántani. Sajnos, mégis mintegy 100 ezer hold olyan föld maradt szántatlan, amelybe most tavasz- szal vetni kell. Ennek a hatalmas területnek egy részét még akkor sem tudták volna felszántani az ősszel, ha a rengeteg esőzés nem gátolja a betakarítást és a szán­tást, ha a lánctalpas traktorok zömét nem kellett volna kivonni a barázdából és a répa-, a rizs-, a kukoricatermés beszállítására rá­állítani, mert a szántatlanul ma­radt föld jó része akkor még egyé­ni gazdaságokra tagozódott, apró- zódott. Gépállomásaink vezetői, akik nemcsak idény- és éves tervük tel­jesítéséért, hanem a termelőszö­vetkezetek terméseredményeiért is felelősséget éreznek, úgy láttak hozzá a téli gépjavításhoz, hogy először a szántó traktorok kerül­jenek készenléti állapotba, s ha az idő engedi, januárban, február­ban is szántsanak, csökkentsék azokat a területeket, amelyek az őszi mélyszántás hiányában má­zsákkal termelnek kevesebbet. A téli időszakban Méhkeréken és a megye más községében is láttunk szántási próbálkozásokat, de a vi­szonylag enyhének látszó idő elle­nére eléggé tartósan, 16—25 cen­timéter mélyen fagyott meg a föld felszíne, azért, mert a sok őszi esőzés következtében a talaj na­gyon megtelítödött vízzel. Már nem fagyos a föld! Helyenként annyira megszikkadt a teteje, hogy például Újkígyóson vetettek már borsót, a sarkadke- resztúri Kossuth Tsz-ben mákot, a kaszaperi Lenin Tsz-ben pedig megkezdték a símitózást. A mun­ka mind nagyobb lendületet kap a földeken, egyre több gép szánt a gyulai, a mezőkovácsházi, a gyo­mai és más járásokban. A gyomai járás termelőszövetkezeteiben 24 lánctalpas traktor szánt, de több is szántana, ha a lánctalpas gé­pek egy része alkatrész-hiányban nem állna a javítóműhelyekben. A Dévaványai Gépállomáson is 12 gépet —- köztük 4 lánctalpast — kerülgetnek a javítóműhelyben alkatrészhiány miatt. S az ilyen gondoktól nem mentes a megye jó néhány gépállomása sem. ,,Kínjukban” egyik-másik gépállo­máson a hengergörgős csapágyat költséges golyóscsapággyal pótol­ják, hogy a traktorok mielőbb kimenjenek szántani. Pillanatnyilag még nem ka­tasztrofális az alkatrészhiány, hi­szen sok helyen még eléggé víz­állásos vagy nagyon átázott a föld. Azonban félő, hogy amikor már teljes erővel lehetne szántani, akkor sem tud minden gép — alkatrész hiánya miatt. Ez is, de az is, hogy a járások zömében 10—15—20 ezer hold szántani való van, arra kell ösztönözze a ter­melőszövetkezeteket, hogy ahol csak lehet, késedelem nélkül szántsanak a saját és a gépállo­mási gépekkel, de szántsanak lo­vakkal is, mint ahogyan azt a do­bozi Petőfi Tsz-ben teszik. Az orosházi járási tanács vég­rehajtó bizottságát nagy nyuga­lom tölti el a rengeteg szántani- valói illetően, mert úgv határo­zott, hogy járásszerte még várni kell a szántással, mert nagyon nedves a föld, és tönkremennének a gépek. Aligha nedvesebb a föld az orosházi járásban, mint a Me- zőgyáni Gépállomás körzetében, ahol a traktorokat egymás után állítják át három műszakra és szántanak. De az orosházi járás­hoz közelebb eső példa is van: a Felsőnyomási Állami Gazdaság határában már a körmös trakto­rok is szántanak, és elég jó mi­nőségben. A jelenleginél jobb mi­nőségben nemigen lehetett szán­tani az ősszel sem, mert eléggé nedves, „szalonnás” volt a föld. Erre a megállapításra az a vá­lasz, hogy az őszi szántást meg­dolgozta, morzsalékossá tette a té­li fagy. Fagyra lehet még számí­tani, és számítanak is rá azok a termelőszövetkezetek, amelyek­ben ezekben a napokban a lehe­tő legnagyobb erővel szántanak. De ha fagy nem lesz, akkor lesz napsugár, amely ugyancsak sokat javít a most végzett „szalonnás” szántáson. Távol áll tölünk, hogy bár­melyik termelőszövetkezetet ak­kor is szántásra erőltessünk, ha a föld valóban nedves, esetleg víz is áll rajta. De ne az irodából, ha­nem kint a határban, szántási próbával döntsék el, hogy milyen minőségben lehet forgatni a föl­det. Vegyék figyelembe a várha­tó kisebb-nagyobb fagyokat, az egyre gyakoribb napsütés javító hatását, és azt, hogy nincs idő a szántás halogatására. Bár még februárt mutat a naptár, de kü­szöbön a március, a koratavaszi­ak vetésideje, és nagyon megfon­tolandó: akkor keletkezik-e na­Kew Yorkban, az ENSZ üvegpa­lotájában megrendítő hírek beje­lentésével kezdte meg 20-án a Biztonsági Tanács a kongói kér­dés tárgyalását. Az ember — Hammarskjöld —, akinek kezéhez Lumumba vére tapad, újabb hat kongói hazafi meggyilkolásáról tett jelentést a tanács tagjainak. A gyarmatosítók bérencei tovább gyilkolnak, a képmutatás és világ­csalás lemeztelenítve, szégyentele­nül állott és mégis — a Biztonsági Tanácsban elvetették a Szovjet­unió megtorlást, Kongónak füg­getlenséget, igazságot és jóvátételt követelő javaslatait, nem fogad­ták el a gyilkosok, felelősségre vo­násáról szóló afroázsiai hármas javaslatot, csupán olyan határoza­tot hoztak, amely újból az ENSZ erőteljesebb beavatkozását sür­geti Kongóban. Miért történt ez így? Az imperialisták álláspontja érthető. A régi gyarmatosítókat gyűlölik Afrikában, a jól ismert Szemérmetlen kapzsiság és erő- szak előbb-utóbb tarthatatlan helyzetet teremt és olyan felhábo­rodást szülhet, ami nemcsak n belgákat, angolokat, franciákat. gyobb terméskiesés, ha most 90 százalékos minőségi szántást vé­geznek, vagy akkor, ha a föld szikkadasára várva, esetleg hete­ket késnek a koratavasziak veté­sével. s összetorlódik a sok egy­mást követő munka. Ismételük, nem akarjuk min­denáron való szántásra erőltetni a termelőszövetkezeteket, s biz­tosra vesszük, hogy a gépállomá­sok főmezőgazdászai, brigád-agro- nómusai sem egyoldalú érdekek, tervük teljesítése miatt szorgal­mazzák a szántás megkezdését, mielőbbi befejeztetését, hanem az idejében végzett munkáért, a ter­méseredményekért érgett felelős­ségük tudatában teszik ezt. Mint ahogyan már említettük, Méhke­réken januárban is próbálkoztak a szántással, js a próbálkozásnál je­len volt a gépállomás néhány szakembere, a tsz elnöke is, mert kétoldalú felelősségről, a gép ép­ségéről, s a szántás minőségéről volt szó. Együtt, a gépállomások és a termelőszövetkezetek veze­tői és szakemberei állapítsák meg most is, hogy melyik földterületet lehet és érdemes szántani. Ennek eldöntésénél ne felejtsék el, hogy mintegy 100 ezer hold szántani va­ló van a megyében, s a gépeknek csak egy része üzemképes. Közeleg 3Z idő, amikor tel­jes lendületet követel a tavaszi munka, és sok irányú lesz a gé­pek elfoglaltsága. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy eset­leg kiadós tavaszi csapadékot ka­punk, s a jelenleginél is rosszab­bak lesznek a szántási lehetősé­gek. Kukk Imre hanem az egész imperializmust sodorja el nagyon is hamarosan a fekete földrészről. Ezért az új, „fi­nomabb” eszközökkel gyarmato­sító nagyhatalmat, az Egyesült Ál­lamokat kellett előtérbe tolni, s mert azt is túlságosan kiismerték már, helyette az ENSZ-nek kellett sorompóba lépnie. Mindenáron meg akarják hát menteni az im­perialisták Hammarskjöldöt. Kon­gói uralmuk fenntartásának egyetlen lehetséges eszközét az ENSZ-erők ott-tartásában látják. Az a tervük, hogy a „polgárhábo­rú megakadályozásának”, a kon­gói hadsereg átszervezése jelsza­vával azt akadályozzák meg, hogy a kongói szabadság fellegvárai fennmaradhassanak, sőt azokból kiindulva felszabadítsák egész Kongót a gyarmatosító uralom alól. Elsősorban Gizenga hadsere­gét szeretnék leszerelni — bár Mobutu és Csőmbe zsoldosai gyilkoltak. Elsősorban ott akar­nak „nyugalmat”, ahol a Keleti tartomány, Kivu vagy a balubák erői előretörnek — s ott „nem avatkoznak a belügyekbe”, ahol Kaszavubu, Kalonrrísi, Csőmbe gyilkol, idegenlégiót szervez és Peking (Űj-Kína) Pénteken Japán különböző területeinek ötszáz munkás és paraszt képviselője Tokióban „központi munkás- és paraszt­kongresszus” néven országos munkás-paraszt szervezetet ala­kított meg. Az alakuló gyűlést egyaránt támogatta a Japán Szakszerve­zeti Főtanács és az Országos Japán Parasztszövetség. Ezek falvakat irt ki csak azért, mert la­kói hűségesek maradtak Lumum- bához. S mindezt olyan módon igyekeznek csinálni, hogy mentsék a látszatot, nehogy teljesen ma­guk ellen bőszítsék Afrikát. Olyan módon akarják csinálni, hogy a piszkos munkát félrevezetett, le­pénzelt vagy megfélemlített feke­te- és sárgabőrű politikusokkal végeztessék el — bár a fehér hó­hérok, katonatisztek és kínzómes­terek jelenléte nélkülözhetetlen­nek bizonyul ennyi gyalázat elkö­vetéséhez. Ez a kettősség jellemzi a képmutató szólamokba burkolt kegyetlen imperialista álláspontot, amely a Biztonsági Tanács ülésein is kifejezésre jutott. De miért nem álltak ki határo­zottabban az EAK, Ceylon, Libé­ria, a javaslattevők máguk és szá­mos más ázsiai és afrikai ország Hammarskjöld ellen? Miért nem támogatták nyíltan a Szovjetunió helyes javaslatait még azok sem, akik egyetértettek azokkal, már hivatalosan elismerték a Gizenga- kormányt és Hammarskjöld fele­lősségét? Az egyik ok: Afrikában még mindig túlzott reménységgel — mondjuk ki: naív illúziókkal te­kintenek egyes kormányok és po­litikusok az ENSZ felé. Még erő­sen él elképzeléseikben egy „har­madik út” lehetősége, amelyhez a szocialista és kapitalista világ kö­zött az ENSZ támogatásával jut­hatnának el... Afrika független­né vált országai közül még a ha­mintegy 4 millió munkást és parasztot képviselnek. Az alakuló gyűlés résztvevői nyilatkozatban szólították fel a munkásokat és a parasztokat, hogy szerte az országban hozza­nak létre olvan munkás-paraszt szövetséget, amely eredménye­sen küzd az Ikeda-kormány el­len, és a munkások és a pa­rasztok kizsákmányolásának fo­kozását szolgáló monopolista politika ellen. (MTI) ladottabbak zöme sem jutott el odáig, hogy felismerte volna: egyedül a/Szovjetunió és a szoci­alista tábor segítségére számíthat mindvégig és minden körülmé­nyek között. Még előnyben része­sítik a semlegességet, sőt bizonyos fokig a lavírozás politikáját és mindkét oldalról várnak anyagi segélyt is. Más afrikai országok kormányai még mindig a régi gyarmatosítók befolyása alatt áll­nak, s igen sok kérdésben eszkö­zökké lesznek a háttérben álló erők kezében. Még a világosabban látó afrikai államférfiaknak is tekintettel kell lenniök az imperialista-barát, vagy ingadozó társaikra is, hogy egységesen, s kellő számban vo­nulhassanak harcba az ENSZ fó­rumán. Ezért tesznek enyhébb ja­vaslatokat, engedményeket — és ezért tartózkodnak a szovjet ja­vaslat támogatásától, még ha so­kan egyetértenek is azzal. A Szovjetunió nem tartotta megfelelőnek a három afroázsiai ország javaslatát, de nem szava­zott ellene. Minden attól függ, ho­gyan hajtanak végre egy ennyire általánosságokban fogalmazott ja­vaslatot. Lehetett ez az első lépés a kongói bonyodalmak megoldása felé —■ s a Szovjetunió különben nem mehet messzebb a segítésben, mint amennyit az ázsiai, de külö­nösen az afrikai országok többsé­ge maga is kíván és helyesnek tart, szabad utat kellett engedni ennek az általuk — bár kényszer­Éjjel is szántanak a medgyesegyházi traktorosok A Medgyesegyházi Gépállomás körzetében, a termelőszövetke­zetek lazább kötésű talaján nagy teljesítményű lánctalpasok és szov­jet traktorok hasítják a friss barázdákat. Négy DT éjjel is szánt s 1—1 gép teljesítménye a két műszak alatt 11—12 hold. A Medgyes- egyházi Gépállomás traktorosai az utóbbi hetekben 1800 holdon fe­jezték be az esős ősz miatt elmaradt mélyszántást. Nemzetközi szemle A kongói kérdés Amerikában—és Afrikában Előkészültek a tavaszi vetésre a kelet-kínai Csöcsiang tarto­mányban, a Fucsum-folyó mentén. Népikommuna-tagok az ön­tözéshez szükséges berendezéseket helyezik el a parton. (MTI Külföldi Képszolgálat.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom