Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

1961. február 24., péntek NÉP ÚJSÄG 3 Hz országgyűlés csütörtöki ülése Hogyan tovább az állattenyésztésben? (Folytatás a 2. oldalról.) gazdasági nagyüzemeinek fejlődé^ séről számolt be. A költségvetést mindegyik fel­szólaló elfogadta. Horváth Imrémé Békés megyed képviselő a földművelésügyi tár­ca költségvetéséről szólva részle­tesen foglalkozott a nagyüzemi ba­romfitenyésztés helyzetével és to­vábbi lehetőségeivel. A baromfiál­lományt például az 1960. évi 26 millió darabról 1965-re 28 millió­ra, a baromfihús-termelést 16 500 vagonról 22 550 vagonra, a tojás- temelést egymilliárd 810 millióról kétmilliárd 440 millióra kell nö­velni. A második ötéves terv idő­szaka után ez a fejlődés tovább fokozódik. Adottságaink kedvezőek a nagy­üzemi baromfitenyésztés kialakí­tására, parasztságunk kéllő ta­pasztalattal rendelkezik e téren. Most már csak az a fontos, hogy az ország minden részén — elsősorban a termelőszö­vetkezetek — a mezőgazdaság fejlesztésének egyik fő felada­taként kezeljék ezt a kérdést. Számos közös gazdaság már fel­ismerte a baromfitenyésztés jö­vedelmezőségét, s a baromfi-férő­helyek számának növelésével igyekszik lehetőséget teremteni az állomány nagyarányú növelésére. A múlt évben például országosan több mint 174 000 férőhelyet léte­Kiss Máté Békés megyei kép­viselő a költségvetés mezőgazda- sági részéhez szólva elmondotta, hogy a szocialista szektor aránya Békés megyében is elérte már a 95 %-ot. Nálunk is, csakúgy, mint az egész dolgozó parasztság köré­ben, nagy megelégedéssel fogadták azt a tényt, hogy a költségvetési törvényjavaslat 5,1 milliárd forin­tot irányoz elő mezőgazdasági be­ruházásokra. Ebből nagyszámú traktort, kombájnt, pótkocsit, vetőgépet és munkagépet kap a mezőgazdaság. Ezek mind jelentős segítséget nyújtanak a termés- eredmények növeléséhez, a pa­rasztság munkájának megkönnyí­téséhez. Békés megye mezőgazdasági termeléséről szólva megemlítette, hogy az aprómag-termelésnek Békésben jelentős hagyományai vannak, s különösen elterjedt a lucerna és a vöröshere termeszté­se. Ez igen fontos részben az ál­latok takarmányozása, részben e növényfélék jövedelmezősé­ge szempontjából. Ma, amikor a nagyüzemi gazdálkodás soha nem tapasztalt lehetőségeket ad a me­zőgazdasági termelésben, még in­kább szükséges, hogy e kultúrák termesztését fokozottan felkarol­ják. Erre a készség a megyében meg is van, hiszen a múlt évben is több mint ötvenezer holdon ve­tettek lucernát és vörösherét. A további fejlődésnek azon - ban útját állja, hogy az apró­magvak csépléséhez szükséges speciális gépek régiek, elavul­tak, igen nagy szemvesztes- séggel dolgoznak. Kérte az illetékeseket, kisérjék figyelemmel ezt a kérdést, s le­hetőség szerint gondoskodjanak megfelelő számú speciális apró- mag-eséplőgép legyártásáról. A költségvetést elfogadta. Ebédszünet után Rónai Sándor elnökletével folytatódott az ülés. Prantner József Tolna megyei képviselő néhány fontosabb szo­ciálpolitikai feladattal foglalko­zott. sítettek önerőből a termefószövet- kezetek. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a nagyüzemi tenyésztéshez nemcsak egészséges, hanem egy­úttal olcsó kivitelezésű baromfi- ólakra van szükség. Helyes volna tehát, ha a tervező vállalatok en­nek megfelelően olcsóbb típusú fé­rőhelyeket terveznének. A terme­lőszövetkezeteknek viszont az a feladatuk, hogy minél előbb meg­felelő mennyiségű törzsállományt alakítsanak ki, ami elsősorban a tenyésztojás biztosítása szempont­jából fontos. Befejezésül elimeréssel szólt ar­ról, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa védnökséget vállalt a ba­romfitenyésztés felett. Ehhez a mozgalomhoz Békés megye asszo­nyai is nagy tömegekben csatla­koztak, s máris szép vállalásokat tettek a törzsállomány növelésé­re, az árubaromfi tenyésztésének fokozására. A költségvetést elfogadta. A délutáni ülésen felszólalt még Nagy Károlyné Vas megyei képviselő, Németh Imre Borsod— Abaúj—Zemplén megyei, Bakos István Veszprém megyei képvise­lő a költségvetés elfogadása mel­lett. Az országgyűlés pénteken 9 órai kezdetei folytatja az 1961. évi költségvetésről szóló törvényja­vaslat tárgyalását, majd a legfőbb ügyész tartja meg beszámolóját, végül az interpellációkra kerül sor. (MTI) Egy országgyűlés ülésszakai vé­gighallgatni mindig élmény nem­csak azoknak, akik a karzatra be­lépést kaptak, hanem az újság­íróknak is, és maguknak a kép­viselőknek is. De különösen él­ményt jelent az ülésszak, amikor olyan fontos ügyet tárgyal most: az 1961-es év költségvetését. Hi­szen arról van szó, hogy ötéves tervünk első évében mire mennyit költünk, hogyan osszuk el a jö­vedelmet, s ezt rendkívül körül­tekintően végzik országgyűlési képviselőink. Szerdán, amikor a pénzügyminiszter beszélt a költ­ségvetés tervéről, az ország gaz­dái már a beszámolót követő szü­netben megkezdték a vitát, egye­lőre természetesen csak kisebb csoportokban, a folyosón. A mieinket, a Békés megyei or­szággyűlési képviselőinket is ter­mészetesen ez foglalkoztatta. Be is jelentettek két hozzászólást. A több mint húsz szót kérő között jelentkezett Kiss Máté és HorvSth ímréné. Szerdán délután kissé iz­gultak is. Nagy Károly elvtárs. a Békés megyei képviselőcsoport [titkára — látva az izgalmat — péfásan megjegyezte: — Csak semmi izgalom... Bát- fran, mint otthon. A pénzügyminiszter beszámoló­iéban szó volt Kz egészsénügyi el­látásról is. Megjegyezte, hogy van Szakembereink egy része lebe- csülőleg legyint, ha az állatte­nyésztés jelenlegi helyzetéről esik szó: ilyesmiről még nem beszélhe­tünk, ez még távoli jövő. Valóban távolabbi jövő az, ami­kor valamennyi termelőszövetke­zetben korszerű állattenyésztés lesz a jelenlegi tartás helyett. S milyen állatokat tartanak jó né­hány szövetkezetben? Olyat, ami­lyet bevittek a tagok, amilyeneket össze tudtak vásárolni: ahány, annyiféle korú. fajtájú, termék­hozamú. Egyelőre ilyen vegyes az állomány, ilyennel kell kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket a népgazdaság támaszt megyénkkel szemben, a lakosság élelmiszer-el­látására s export-kötelezettsége­ink teljesítésére. Ezzel párhuza­mosan kell kialakítani az egyön-' tetű, fajtiszta törzsállományt. S mert most. még vegyes is, kevés is az állatállomány, a hozam is gyen­ge, ráadásul különböző betegsé­gek is csökkentik, nemcsak ér­demes, hanem szükséges és gyak­ran kell beszélni róla. Nagyon dicséretes, hogy a Hazafias Nép­front békési elnöksége állatte­nyésztési ankétot tartott a napok­ban, s erre nemcsak a helyi, ha­nem a járás termelőszövetkezetei­nek szakembereit, állatgondozóit is meghívta. Az ankéton elhangzott előadá­sok és felszólalások arra kerestek választ: hogyan tovább az állat- tenyésztésben? A feladat nagyon sokrétű, ráadásul az állattenyész­tés színvonalának növelését gá­tolja a szakemberhiány, az állat- gondozók egy részének alacsony képzettsége. A legfőbb feladat megyénk valamennyi termelőszö­vetkezetében gondosabbá tenni a takarmánytermelést és lelkiisme­retesebbé az állatgondozást. A bé­kési ankét is, a tapasztalat is azt bizonyítja, hogy e két feladat kö­rül van a legtöbb baj. Számos ter­melőszövetkezetben „nem jut” te­rület lucernának, vörös herének, és silókukoricának, ezeknek a legfontosabb takarmánynövényeli­olyan dolog, ami azonban nem a pénzügyi vitához tartozik. Az or­vosok még mindig menekülnek a vidéktől, emiatt a statisztika is meglehetősen ferde: Budapesten 10 ezer emberre 35, vidéken ugyanennyi emberre csak 10 or­vos jut. A folyosón megkérdeztük dr. Sáró Mätyäß főorvost, megyénk képviselőjét, mit szól ehhez? — Mit? — gondolkozott a kép­viselő. — Azt hiszem, azért félnek vidéktől az orvosok, mert ott nem tudnak kulturált életet élni. De különben miért éntőlem kérdezik ezt? Én vidéki orvos vagyok... Jobb lenne talán, egy fővárosi or­vost meginterjúvolni: Miért nem jön hozzánk, vidékre? « Még mielőtt szerdán megkez­dődött az ülés, két ismerőst lát­tam beszélgetni az előtérben. Egyi­küket rögtön megismertem: Boros Gergely, a sarkadi járási pártbi­zottság titkára volt. Amikor üd- v>özöltük egymást, akkor ismer­tem fel beszélgetőtársát Szabó Pálban, a Biharugra szülötte írónkban, aki különben Budapes­ten lakik. Nem zavartam őket, elköszöntem. Az első szünetben azonban újra együtt találtam őket. Most már hallgatóztam: — Mi van a falunkban, Gergő komám? — érdeklődött Szabó nek, amelyektől húst is, tejet is ad a szarvasmarha. A tehén tar­tását a tejtermelés és az évi sza­porulata teszi kifizetővé. De csak akkor, ha minden évben nevel egy borjút, s legalább 4000 liter tejet ad. Ennyi tejet viszont csak megfelelő mennyiségű és minősé­gű takarmány ellenében ad a te­hén. A békési járásban például 2 és 12 liter között váltakozik a tehenek napi átlagos tej hozama . Nem azért, mert annyira nagy a tehenek tejtermelő képessége közt a különbség, hanem azért, mert az egyik helyen a jó takarmányozás­hoz lelkiismeretes gondozás is pá­rosul, a másik helyen pedig úgy etetik az állatokat, mint ahogyan Kovács Sándor, a békési Egyetér­tés Tsz tagja mondta: A gondozók egyszerre a jászolba dobják a ta­karmányadagot, adnak egy kis vi­zet, aztán bevágják a jószágra az istállóajtót! A békési Október 6 Tsz-ben itatás után még 40 vödör vizet ittak meg a tehenek, s fe- jés után 30 tehéntől még 10 liter tejet fejt ki a főagronómus. Nyil­vánvaló, hogy nem tejel az a te­hén, amelyiket nem takarmányoz- zák, itatják gondosan, s nem is fejik meg rendesen. Hiba az is, hogy a túl vegyes állományi nem csoportosítják szövetkezetei nk úgy, hogy termelésük alapján le­hessen takarmányozni őket. Nem általános, de- elég jellemző termelőszövetkezeteinkben, hogy nem tudják állandósítani az állat- gondozókat, ez rányomja bélyegét a tejtermelésre is, a hizlalásra is. Elég kevés az olyan gondozók szá­ma, akik szeretik az állatot, s ezért mindent elkövetnek, hogy emelkedjen a hozam, hogy a ser­tés ne 14, hanem 9—10 hónapos korában érje el a 110—120 kiló hízott súlyt. A gondozók egy ré­sze csak a sok munkaegységszer­zés reményében Vállalja el az ál­latgondozást, s nem az állatte­nyésztés szeretete hajtja. És ha nem úgy „üt be a dolog”, ahogyan gondolta, elmenekül. De menekül­Pali bácsi. — Boros elvtárs el­mondta, hogyan állnak a tsz-ben, mit hogyan oldottak meg. — Na, megint elmegyek, nem­sokára megnézem őket, azt beszé­lik... — ... nem bánnám, ha már rendbejönnéne k. Hát nem jó érzés, hogy még a Pesten élő író is érdeklődik me­gyénk mezőgazdasága iránt? o Bár már befejeződik a költség- vetési vita, mire ezek a jegyzetek megjelennek, mégis újságba kí­vánkozik egy epizód, mely a kul­turális célokra fordítandó költ­ségvetés kapcsán született meg. A beszámolóban Nyers Rezső elv­társ azt mondta, hogy rendkívül nagy lehetőségeket biztosít min­den egyes megye művelődésére a költségvetés. Csak az a baj, hogy sokan nem igénylik ezt. Sokan véldául nem tudják, hogy az Operaházban aki egy előadást meghallgat, 21 forintos kedvez­ményben részesül. Míg a folyosón erről beszélget­tünk, az egyik képviselő keser­nyés szellemesséngel megjegyezte: — E giiések akkor mennének színházba, ha azt a 21 forintot helyben, készpénzben kapnák meg... Egy kicsit talán még Csabára is. illik a mondás,. Varga Tibor nek helyenként az állatokat szev rető, az állatok gondozását lelki- ismeretesen ellátó emberek is az istállóból, mert sok és nehéz a munka, s nincs lehetőség átöltöz­ni, lemosakodni a munka befejez­tével. Igazat kell adni Vécsei Dá­nielnek, a mezőberényi Aranyka­lász Tsz agronómusának, aki a következőket mondta: Nagyon üdvös dolog, hogy a szövetkeze­tekben egymás után épülnek a hatalmas istállók, csak az a baj, hogy ezeket az istállókat a szö­vetkezetek nem tudják megfele­lően felszerelni. Nincs víz- és vil­lanyvezeték, szecskavágó, morzso­ló, szállító csille. Érthető, ha a gondozók belefáradnak a kézi szecskázásba, és hogy a takar­mányt háton kell cipelniük. Az istállók ilyen értelmű felsze­relésével, gépesítésével lemarad­tunk. De a víz-, a villanyvezeték­re és más szükséges gépekre a pénz nem hull az égből, meg kell termeltetni az állatokkal. Persze úgy semmiesetre sem lehet, hogy­ha állandóan cserélődnek a gon­dozók, ha kevés és gyenge minő­ségű a takarmány, ha például a pácot az etetés előtt és nem na­pokkal előbb készítik el, s még kevésbé, ha az állatok szomjan maradnak, s ha a fejes csak felé­ben, harmadában, történik. Ha az ilyen elemi követelményeknek is felületesen tesznek eleget egyes helyeken, akkor hogyan lehet az ezeken felüli, fontos teendőket el­várni a gondozóktól, többek kö­zött az állatok rendszeres napi jártatását? Ez különösen fontos a zárt istállóban tartott állatoknak, főleg a borjúknak és a tehenek­nek. Vannak szövetkezetek, ahol egész télen alig engedik ki az is­tállókból és aztán csodálkoznak, hogy hiába fedeztetik, hiába ete­tik, se borját, se tejet nem adnak. Az ez irányban végzett kísérletek bebizonyították, hogy a naponta 5—6 kilométernyi utat kitevő moz­gást végző tehénállománynak 90 százaléka, az állandóan kötve tar­tott állománynak pedig csak 60 százaléka termékenyül. Ezen felül nyilvánvaló, hogy a naponta moz­gást végző állományt nem támad­ja meg, nem gyötri annyira a kü­lönböző istállóbetegség. Hány meg hány fele fontos, helyenként ke­véssé, vagy egyáltalán nem alkal­mazott állatgondozási módszer van még, amelyekről még csak szó is, alig esik. Például a mala­cok alomját legtöbb helyen csak akkor cserélik, amikor már na­gyon nedves vagy amikor már porrá zúzódott. Ha gyakran, eset­leg naponta cserélnék az almot, lényegesen lecsökkenne az állatok megbetegedésnek veszélye és az elhullás. A fentiek nagyon is indokolják azt. hogy minél többet beszéljünk az állattenyésztésről. Nagyon jó volna, ha a termelőszövetkezetek vezetői és szakemberei megfogad­nák dr. Bér Istvánnak, az agrár- 'tudományi egyetem adjunktusá­nak tanácsát, s a tagsággal együtt külön-külön megvitatnák a takar­mányozást, az állatok megbetege­désének elkerülését, a tejterme­lést, a növendékállatok nevelésé­nek módszereit, és azokat az adatokat, melyeknek megvaló­sítása nyomán lényegesen emel­kedne az állatállomány hozama, és ezzel párhuzamosan valóban jállattenyésztés folyna termelőszö- lvetkezeteinkben, amely kialakíta­ná a megfelelő fajtiszta törzsállo- I mányi. Kukk Imre Horváth Ímréné: adottságaink kedvezőek a nagyüzemi baromfitenyésztés kialakítására Kiss Máté: az aprómagvak csépléséhez új, speciális gépek szükségesek A Parlament folyosóm — Munkatársunk telefonjelentése —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom