Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-23 / 46. szám
NÉP ÚJ SÄ fi 1961. február 33.. csütörtök Virágsó szlovák nemzetiségi kulturális életfa Viharsarokban Halva született elgondolás Békés megye mintegy ötvenezer főnyi — szlovák, román, német és délszláv — nemzetiségű lakossága körében mindjobban virágzik a népi kultúra, a haladó ősi hagyományok ápolása. Magyarok-és más nemzetiségűek kölcsönösen megbecsülik és közkincesé teszik egymás népi szokásait, táncait, dalait, zenéjét, népművészetét. Különösen fejlett és pezsgő kulturális élete van a megye nemzetiségeinek többségét kitevő szlovák anyanyelvű lakosságnak. Szarvason. Tótkomlóson, Örménykúton és Mezőmegyeren állandó szlovák nemzetiségű műsorszámokkal, dalokkal, táncokkal és színdarabokkal szereplő öntevékeny együttesek tevékenykednek. A szarvasi nőtanács Í2 éves népi együttese a helybeli szlovákság száz évvel ezelőtti lakodalmi szokásait örökítette meg hangulatos népi játékban a szlovákok lakta községek, városok színpadain. Janurik Mátyásné, az együttes vezetője Szarvason és a szomszédos községekben, tanyavilágban összegyűjtötte a magyar népszokásokat is, amelyeket Magyar lakodalmas címmel szintén sikeresen színre vittek a szarvasi szlovák és magyar aszonyok, idősek és fiatalok, szövetkezeti parasztok. A szarvasi járási művelődési házban és a községekben, sőt a megye határán túl is bemutatott műsoraikban csehszlovák írók szlovák nyelvű színdarabjai is szerepeltek, így pl. többször előadták a Száraz fa (Surovo dre- vo) című vígjátékot, s a Komák (Kmotrovci) című színdarabot zsúfolt nézőtér előtt mutatták be kétszer is Szarvason nemrégiben. Ez utóbbi színdarabot márciusban Nagybánhegyesen és Kétsoprony- ban is előadják a szarvasiak, akik közben már új népi játék színpadi előadására is készülnek: összegyűjtötték a termelőszövetkezetekben dolgozó szlovák nemzetiségű parasztság életének érdekes eseményeit, valóságos történeteit, a népszokásokat, s azokból VeÁlmosítóan ringott a kis személyautó, s szinte úgy látszott, sohasem lesz vége az egyhangú utazásnak. Ketten ültek benne, szótlanul bámulva a hepehupás, sáros kövesútra. A hátsó ülésről egy filmvetítő lencséje nézett rájuk, bezsúfolva néhány láda és kazetta közé. A fáradtság mintha rávésődött volna arcukra, és egy pillanatra sem röppent le róluk. Már hetek óta rótták így együtt az országutakat, felkresve a legeldugottabb falvakat is, hogy néhány órára elvigyék a kultúrát a falusi emberek környezetébe. Népművelők. Milyen rövid ez a név, és milyen sokat jelent az emberek számára. Elvállalták, és ha nem is mondják egymásnak, ezért mindketten büszkéit egy kicsit munkájukra. A végtelen órák alatt, amit az autóban töltöttek, az előadásaikon a tapsok közepette, örök barátságot kötöttek. Szabó Zoli volt a „műszaki”, Vajda Ferenc meg aZ ,',elméleti”. Így nevezték tréfásan egymást, mert Zoli az autóvezetést és vetítést, Vajda pedig az idősebb, aki a negyvenet közelítette és erősen őszült, az előadásokat tartotta. A tél nagyon próbára tette mindkettőjüket. s az autón is meglátszott az állandó üzemeltetés. Vajda mégjobban behúzódott a kocsi sarkába, szeme az imitt- amott hóval fedett szántásokat pásztázta. cserka (Estéző) címmel egész estét betöltő hangulatos, nótás, táncos, zenés népi játékot írnak. Az országszerte egyre ismertebb tótkomlósi szlovák nemzetiségű művészeti együttes újabban a Lelkiismeret (Svedo- mie) című szlovák nyelvű színművel arat sikereket, a szlovák színdarabot március elején Mezőmegyeren és Örménykúton is bemutatják a tótkomlósi műkedvelő színjátszók. Ügy tervezik, hogy műsorukkal Csehszlovákiában is vendégszerepeinek. Asz örménykúti tanyavilágban lakó szlovák nemzetiségű KISZ-fiatalok ugyancsak szlovák és magyar nyelvű színdarab, magyar és szlovák népi táncok, vegyespáros és lánytáncok gyakorlásával Horváth La- josné pedagógus és Prebelszki János művelődésiotthon-igazgató irányításával tavaszi vendégszereplő körútra készülnek. Az örménykúti fiatalok Pest megye I szlovákok lakta falvaiban szerepelnek majd, s csehszlovákiai utat is terveznek. Szlovák nyelvű színpadi jeleneteket és népi táncokat tűzött műsorára a mezőmegyeri kulturális csoport is, amelyet szintén vendégszereplésre visz el a» Régen vágytak már a Mezőbe- rényi Cipész Ktsz tagjai arra, hogy saját kultúrtermük legyen, ahol megtarthatják rendezvényeiket, munka után pedig beszélgetésre, televízió-nézésre, közös szórakozásra összejöhetnek. A szövetkezet tagjai megtalálták a módját, hogy ezt teljesíthessék. Székhazukban eddig jóformán kihasználatlanul állt egy eléggé nagy pincehelyiség, amelyet némi átalakítással kultúrteremmé varázsoltak. Ezt a munkát már meg is kezdték. A helyiségben már ott a cserépkályha, kikö— Már négy óra — nézett órájára. — Ne félj, ötre a faluban leszünk! — dünnyögte Zoli, és gyorsított. Hallgattak. Az autó motorja egyhangúan zúgott, a kerekek fröcskölték a sarat. Az út hirtelen két ágra szakadt, Zoli rálépett a fékre, megálltak. Az út mellett sárral összecsapott útjelző nyújtogatta karjait. — Hat kilométer földút... — olvasta Zoli félhangosan, bosszúsan tolva hátra svájcisapkáját. Valami káromkodásfélét morogva kiszállt. — Az áldóját! — fejezte öe hangosan, mikor meglátta a szekerektől felvágott földutat. Vajda is kiugrott, és úgy méregette az útjelzőt, mintha kételkedne benne, hogy helyes utat mutat nekik. Nem volt kétséges, az ő útjuk a földúton vezetett tovább. Zolinak száján volt a tiltakozás: nem, ő nem kockáztatja az autót, de visz- szatartotta a szót, mikor Vajda nyugodt arcára nézett. Egy pillanatig farkasszemet néztek az autó két oldaláról. A táj kihalt volt, a szürkület csak fokozta a sötét színeket. Csizmájukat teljesen befedte a napközben felszedett sár, kabátjuk gyűrötten tapadt rájuk. VajMagyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. A népek barátságának eszméjét a tánckultúrával terjesztő híres békéscsabai Balassi Tánc- együttes szintén ápolója a Békés megyei szlovák, román, német és magyar népi hagyományoknak. A VIT-díjas öntevékeny túcegyüttes magyar és szlovák táncos fiataljai Born Miklós koreográfus irányításéval már számos szlovák nemzetiségi néptáncot vittek színpadra, újabban pedig — többek közt — egy önálló szlovák táncos-estre is készülnek, amelynek műsorában a Békéscsabai fonó című táncjátékot, regmeci táncokat és kádártáncokat mutatnak be május végén. A békéscsabai Balassi Bálint művelődési házban a helyi szlovák tannyelvű gimnázium diákjainak és" az iskolát végzett fiatalok közreműködésével most szlovák nemzetiségű irodalmi színpadot alapítanak, s tervezik egy megyei szlovák nemzetiségi központi öntevékeny együttes alakítását is, a megyei pártbizottság és a megyei tanács művelődési osztályának támogatásával. Ballabás Losztó vézték, készen állnak a mennyezeten a fénycsövek, az egyik falban pedig a televízió helye. A falat köröskörül tölgyfaburkolattal látják el. Még ugyan nem készült el a kultúrterem, de a tagok máris kipróbálták a nemrégen beszerelt vadonatúj biliárdasztalt. A teremben, amely egyúttal az ebédlő célját is betölti, büfét is berendeznek. Egy hónap múlva valószínűleg sor kerül a kultúrterem megnyitására. Egyszerre csaknem százan tekinthetik meg majd a televízió műsorát vagy vehetnek részt más rendezvényen. da tekintete az autó sárral borított oldalára siklott, ahol elmosódni látszott a fölírás: „Népművelési autó”. Szó nélkül beült az autóba. Szabó Zoli még egyszer végignézett a szántóföldek közt kanyargó földúton, aztán nagy lendülettel beült a volán mellé. A felvágott sár valósággal magához szívta az autót, a kátyúk dobálva zötyögtették. Vajda az ülésen hátrafordulva, minden erejét megfeszítve tartotta az ide-oda csúszó vetítőt és ládákat. Zoli összeszorított fogakkal markolta a kormányt, újra és újra gázt adva, nehogy a sárba ragadjanak. Az út egyre rosszabb lett. Gondolni sem lehetett visszafordulásra, hiszen legalább két kilométerre volt már a kövesút. Gyorsan sötétedett, a fényszóró csak sejttette a keréknyomoktól szabdalt utat. Zoli szinte harcolt az autóval, minden méternyi haladást hosszas kínlódás kísért. Vajda homolokán is izzadtság gyöngyözött, egy-egy villanat- ban úgy érezte, darabokra hull a kis tármű, s vele együtt felszerelésük. Amikor Fuszulyka kartárs közéleti férfiú lett, magasröptű terveket forgatott fejében. Igen. majd ő megmutatja, hogyan kell az embereket megnyerni, hogyan kell a valódi tömegkapcsolatokat kiépíteni. Barátságosnak lenni mindenkihez, ez lesz az az út, amely az emberek szívéhez vezet. És ettől az időtől kezdve mindenkire mosolygott. Ennek igen megörültek mindazok, akikkel dolga akadt, sőt azok is, akik csak látták mindig barátságos mosolyát. Örült mindenki, a gyepmestertöl a sportemberig, a hivatalsegédtől az anyakönyvvezetőig, alulról felfelé, egészen a római katolikus harangozóig. Fuszulyka kartárs boldog volt, mert úgy érezte, hogy megtalálta az utat. Egyszer aztán az emberek beszélni kezdtek, (csak úgy szokásból) hogy sokat mosolyog a nőkre, túlságosan is sokat. Hogy másokra is mosolyog, arról nem beszéltek, azt természetesnek tátották. Meg hát minek is mindenről beszélni... Amikor mindez a fülébe jutott ajkára fagyott a derű és elhatározta, hogy többet senkire rá nem mosolyog. — Közéleti funkciómhoz a méltóságteljes komolyság sokkal jobban fog illeni és legalább nem fognak kikezdeni sem. Szívét nyugalom szállta meg, mert újra azt hitte, megtalálta az utat. Méltán csodálkozott aztán, das gyomai Győzelem Termelő- szövetkezet arról híres, hogy szorgalmas tagsága már az első Elakadtak. A motor rekedten erőlködött, de a kerekek egy helyben forogtak. Vajda kiugrott, hogy megtolja, csizmája bokáig süllyedt a sárba. Feneketlen mélységben érezte magát, ahonnan csak a lámpák által megvilágított út vezet kir Nekifeszült, nyomta, emelte az autó hátulját. Egy méter... és megint egy méter. Nem tudta volna megmondani, mióta küzd a sárban, az autót nyomva, egyre zakatolt agyában a gondolat, hogy menni, mert várják őket, Egy egész falu. Újra bemászott az autóba. Néhány száz méter, és kezdődött elölről. Mintha napok óta haladnának, elvesztették időérzéküket. Szótlanul, lihegve igyekeztek előrejuttatni az autót. — Nem messze a falu — lihegte Zoli, mikor egy kátyúból kitolta a kocsit. Pár száz méterért folyt az autó és emberek harca, de mintha végleg béklyóba akarná verni a sár, újra és újra elakadtak. Vajda teljesen kimerült már, már lemondott a továbbjutásról. Zoli dühöd- ten rágta száját, elkeseredésébeh a gázpedált taposta. A fény hirtelen fákkal szegélyezett kövesutat világított meg, egy perc. múlva mintha engedett volna a sár. — {Az út végén a falu!... — kiáltott fel Zoli, és fejét egész az ablakhoz nyomta, hogv jobban lássa a közeledő fényeket... WEGROSZTA SÁNDOR amikor egy idő múltán az emberek megint beszélni kezdtek: — Fuszulyka beképzelt lett, felvág, fenn hordja az orrát, soha nincs egy barátságos mosolya. Úgy látszik fejébe szállt a gőz... Fuszulyka újabb taktikát dolgozott ki. Gondosan mérlegelte, osztályozta, szortírozta, hogy kikre fog mosolyogni, kikkel lesz komoly. Igen, ez lesz a leghelyesebb. Még csodálkozott is, hogy erre eddig nem gondolt. És ettől az időtől kezdve úgy élt, ahogy kigondolta. — Ez a Fuseulyka bizony kivételeket tesz, mert velünk mindig csak komoly, másokra meg milyen szépen mosolyog. Mi következhetett erre más, mint egy újabb taktika: Megfordította a sorrendet és ezidőtői kezdve azokra mosolygott, akikkel eddig komoly volt. És csodák csodája, így sem volt jó, most meg a másik tábor kezdett el beszélni: — Ez a Fuszulyka furcsa egy ember, tegnap még mosolygott, ma meg már olyan, mint aki ecetet ivott. Vajon ki tudna ennek a kedvében járni? És ezen tűnődik számtalan sikertelen taktika%.tán Fuszulyka. kartárs, közéleti személyiség még ma is, de olyan recept eddig nem akadt, amellyel mindenki tetszését megnyerte volna. O. KOVÁCS ISTVÁN évben élenjárt minden kjöszerw munkában. Még be sem fejezték az elmúlt évi jó munkáért járó termények házhoz szállítását, máris a tavaszra készülődnek: a napokban rendezték be a saját szerelőműhelyt, esztergapadot és más munkagépet vásároltak, javítják az ekékét, boronákat, vetőgépeket és egyéb munkaeszközöket. A VI. kerületi dűlőben ugyanis csak nagyon későn mehetne a mélyfekvésű talajra nehéz gép, ezért itt minden tavasa munkát lófogattal végeznek. Erre a munkára 125 lófogat áll rendelkezésre. Befejezéshez közeledik a szekerek és gépek javítása. Ebben a munkában a szerelőkön kívül sokat segítenek az „ezermester” növénytermesztők is. A határban vágják a fát, a 20 tagú építőbrigád hamarosan megkezdi a szerfás ólak építését, aminek a téli- esítéséhez a tagság vet vályogot is. Hasonlóan nagy a sürgés-forgás az ugyancsak egy éves gyulai Aranykalász Tsz-ben is: tisztítják a vetőmagot, vetik a melegágyakba a korai káposzta és egyéb zöldség magját. Számba vették a munkaerőt, s hogy idejében elkészülhessenek minden időszerű munkával, 70 holdon koptatott cukorrépa-magot vetnek, ami lényegesen megkönnyíti és meggyorsítja az egyelést. A Körös-vidéki fiatal termelőszövetkezetek az első évi tapasztalatok hasznosításával, a gondos munkaszervezéssel megbirkóznak a közeledő tavaszi munkákkal minden területen. Egy hónap múlva avatják a kultúrtermet a Mezőberényi Cipész Ktsz-ben Az út végén a falu Saját szerelőműhelyben javítják a tavaszi munkaeszközöket a gyomai Győzelem Tsz-ben Az egy évet jubiláló, 8 ezer hol-
