Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

1961. február 22., szerda NÉPÜJSÁG 5 SPORT * SPORT <> SPORT 215 induló két járás spartakiád-versenyén “Ez az időszak az, amikor a járá­sokban megtartják a falusi téli spartakiád versenyeit. Már több­ször adtunk hírt arról, hogy egy- egy járásban milyen eredménye­ket értek el. Az elmúlt vasárnap a békési és az orosházi járásban rendezték meg a spartakiád dön­tőit. A két járás közül különösen kiemelkedik Békés, ahol 145-en indultak az utóbbi időben érde­kessé vált falusi spartakiádon. Különösen jól szerepeltek a ka- muti, a bélmegyéri. és a mezőbe- rényi sportolók. Az orosházi járásban Nagyszé­nás, Kardoskút, Tótkomlós, Csor- vás, Gádoros, Gerendás, Puszta- földvár és Nagykopáncs verseny­zői álltak a rajthoz. Itt külön di­cséretet érdemelnek a felsorolt községek sportvezetői, akik lelki- ismeretes munkával segítették a verseny jó lebonyolítását. Eredmények: Békési járás. Asztalitenisz: Férfi egyéni: 1. Hegy esi (Békés), 2. Panyi (Békés), Zuba (Kétsoprony). Páros: Hegyesi—Panyi (Békés), 2. Molnár—Cs. Varga (Békés), 3. Kukely—Zuba (Két­soprony). Csapat: 1. Békés, 2. Kétsop- Irony, 3. Mezomegyer. Nők. Egyéni: 1. Bondár (Mezome­gyer), 2. Petrovszki (Mezomegyer), 3. Molnár (Békés). Páros: 1. Bondár— Petrovszki (Mezomegyer), 2. Dénesné— Szekeres (Kétsoprony), 3. Gilik—V. Ba­log (Kamut). Csapat: 1. Békés, 2. Me- zőmegyér, 3. Kamut. Vegyespáros: 1. Molnár—Molnár (Bé­kés), 2. Hegyesi—Farkas (Békés), 3. Kürti—Panyik (Békés). SAKK Egyéni. Férfi: 1. Szegedi (Bélme- gyer), 2. Hegedűs (Mezőberény), 3. An­dor (Békés). Csapat: 1. Kamut (Knap, Acél, Kutlák, Csomós), 2. Békés, 3. Bélmegyer. Női egyéni: 1. Abonyi (Békés), 2. Oláh (Bélmegyer), 3. Tokár (Bélme­gyer). KÖZSÉGEK KÖZÖTTI PONT­VERSENY ALAPJÄN 1. Békés 97 ponttal, 2. Kamut 42 pont­tal, 3. Mezomegyer 41 ponttal, 4. Bél- megyer 32 ponttal, 5. Kétsoprony 21 ponttal, 6. Mezőberény 17 ponttal. Orosházi járás. Asztalitenisz. Férfi egyéni: 1. Szabó (Kardoskút), 2. Szabó TI. (Kardoskút), 3. Kanka (Tótkomlós). Páros: 1. Dohányos—Kanka (Tótkom­lós), 2. Szabó n.—Tóth (Kardoskút). Csapat: 1. Kardoskút, 2. Tótkomlós, 3. Nagyszénás. Nők egyéni: 1. Rocskár (Tótkomlós), 2. Bugyinszki (Tótkomlós), 3. Sinko­vicz (Nagyszénás). Páros: 1. Rocskár— Bugyinszki (Tótkomlós), 2. Sinkovicz— Vastag (Nagyszénás). Csapat: 1. Tót­komlós, 2. Nagyszénás, 3. Gerendás. Vegyespáros: 1. Dohányos—Rocskár (Tótkomlós), 2. Kanka—Bugyinszki (Tótkomlós), 3. Sinkovicz—Vági (Nagy­szénás). SAKK Férfi. Egyéni 1. Szénáczki (Nagyszé­nás), 2. Takács (Nagykopáncs), 3; Kri- zsa (Gádoros), Szalai (Csorvás) egyfor­ma pontszámmal. Csapat: 1. Nagyszé­nás, 2. Csorvás, 3. Nagykopáncs. Papp László pontozással győzött Párizs (MTI) Az új párizsi spoirtpalotábam hétfőn késő este több mint ötezer néző előtt került sor Papp László 14. hivatásos ökölvívó-mérkőzésére. Ezúttal a francia ranglista második helyezettje, a korzi­kai Chiocca ellen. Chiocca még sohasem szenvedett kiütéses vereséget s hétfőn este is arra irányult minden törekvése, hogy ez a sorozat a kiütéseiről híres Papp Lászlóval szemben ne törjön meg. Ahogy megszólalt a gong, Chiocca máris védekezésbe vonult. Jóformán csak bátortalan ellenütésekkel próbál­kozott, annál jobban hátrált, sőt több- sízör fogott. A túlzottan védekező harc­modor miatt a közönség többször kifü­tyülte Chioccát. Az ötödik menettől ezután továbbra is Papp támadott, Chiocca védekezett. Amikor megszólalt a mérkőzés végét jelző gong, senki előtt sem volt két­séges, hogy Papp Lás2fló győzelmét hirdetik ki. yy Borkóstoló“ Kárászon A karddal vágható sűrű köd­ben kigyúltak a kárászi iskola ablakai. A fények, mint félvak csillagok világították az utakat, amelyeken a tanyavilág népe ballagott az iskola felé. Teaest lesz, méghozzá műso­ros! Arra seregük a jóra, szép­re éhes tanyai nép. Kellemes es­te ígérkezett mindazoknak, akik nyáron a kapa mellől nem ju­tottak a városba, télen meg a hó és sár miatt. Az ő szórakozásuk­ról gondoskodott most helyben Szászfalvi László igazgató, aki kartársával és jelen esetben partnerével, a volt bélmegyeri nevelővel, Gulyás Jánossal egész estét betöltő műsorral rukkolt elő. A fiatal Gulyás János a szín­padot hagyta ott annak idején az iskolai katedra kedvéért, tehát két ember egy személyben, aki azt a másik tehetségét is a falu kultúrájának a szolgálatába ál­lította. Több egyfelvonásost ad­tak elő, érthetőn nagy sikerrel. A műsoros teaest volt a legjobb. „Borkóstoló” tudományos ala­pon. Gulyás János ezt olyan mesteri színészi alakítással adta elő, hogy a kárászi nép nem fe­lejti el egyhamar. A „borkóstoló” olyan remekül sikerült, hogy az előadót — a festett limonádék miatt — csak éjfél után tudták használható állapotba teremteni. Előadásával azonban tanított, nevelt. Azok, akik a népszámlá­láskor az alkoholisták listáján szerepeltek, önmagukat láthatták a színpadon. Egyikük-másikuk bizonyára levonta belőle a le­vonható következtetéseket! Kiss József nevelő Bélmegyer Az önkéntes közlekedési felügyelők intézményéről Egy kis krónikás írja: Interjú a téglagyárban Az ötéves terv során nagy be­ruházással lakások, gyárak épül­nek, egyre többen akarnak családi házat építeni. Ehhez azonban na­gyon sok tégla, cserép és más építőanyag szükséges. Ezért építő- anyaggyáradnk jelentősége meg­arország egyik legnagyobb téglagyárába, a Békéscsabai Tég­lagyárba látogattam el, hogy meg­tudakoljam, mik a terveik, mi­ket valósítottak meg ezekből. A Téglagyár igazgatója nem volt itthon, ezért a Il-es telepen Králik Mátyás művezetőt keres­tem fel kéréseimmel. — A gyárban nem sok a látniva­ló, mivel a gépek javítás, tisztí­tás alatt állnak, nem termelnek — mondotta Králik elvtárs. — Milyen új létesítményeket kaptak a felszabadulás óta? — Most állítják be az új prés­házba a modem olasz cserépprést. Kaptunk egy 39 kamrából álló, gőzfűtéssel működő műszárítót. Régen a nyersárut a padláson szárították. Ezzel a módszerrel az anyag 8 nap alatt száradt. Az új műszárító segítségével ez az idő 3 napra csökkent. Jelenleg 56 csil­levontatógépünk, villanyhajtású és robbanómotorunk van vegye­sen, s a lóvontatás további csök­kentésével az idén három moto­ros vontatót állítunk be. Ezt a gyár saját erejéből építi! Másfél- millió forintos beruházással 70 méteres kéményt építettek. Beál­lítottak egy 175 lóerős áramfej­lesztőt, kapcsolótáblával. — Valamit a kulturális életről is. — Az I-es telepen van a kultúr- otthonunk, ahol mozi is van. Most 5-én farsangi bált rendeztek, ahol sok fiatal jelent meg. — Milyen a téglagyáriak, sport­élete? — A felszabadulás előtt híres volt a „Bohn SC”. Utóda az Agyagipar pedig az NB Ill-ban is szerepelt. Most visszaesett, azonban tervszerű munkával is­mét felküzdheti magát a régi hely­re, s talán még magasabb szintre is. — Mik a további terveik? — A második ötéves terv során tovább növeljük a gyár kapacitá­sát, hogy minél több téglát, csere­pet adjunk népgazdaságunknak. Huszár József Békéscsaba, VII. sz. ált. iskola Sűrűn utazom gépkocsival. Megfigyeltem, hogy a gépjármű- vezetők figyelmeztetik egymást, ha valamelyikük'megsérti a köz­lekedés szabályait. Ez természetes, hiszen a szabálysértő nemcsak ön­magát és a kocsijában ülők életét veszélyezteti, hanem azokét is. akik a közelében haladnak el, vagy ott tartózkodnak. Ilyenkor elhangzik a figyelmeztetés, a bíráló egyén vérmérsékletétől függően finoman vagy keményen. Néha belekeverik az ügybe a sza­bálytalankodó vezető ártatlan ro­konságát is. De bárhogyan figyelmeztetik egymást, a lényeg mindig ugyanaz: a vezetők maguk is küzdenek a könnyelműsködő szaktársak hibái eüen. A napokban megint tanúja vol­tam egy ilyen esetne^, amikor gépkocsink vezetője egy villanás­nyi idő alatt lelkifröccsel nyakon- öntötte a szemben haladó kollégá­ját, amiért az szabálytalanul előz­ve, majdnem nekünk rohant. Legközelebb, amikor megálltunk, megkérdeztem tőle, mi lenne, ha az efféle figyelmeztetések nem csak így, egyéni alapon, hanem a DCaland a k&íUjjotái'baíL A könyvtári olva­sóterem csendjét csak ritkán zavarta meg a könyvlapok zizegése. A bentlévőkről lát­szott: igazi hívei az olvasásnak, s egyet­len betűt sem akar­nak kihagyni az előt­tük lévő újságból vagy könyvből. A sarokban szőke kislány üldögélt, előt­te nagy halom újság, folyóirat, ami pedig kezében volt, türel­metlenül lapozta, mint aki keres vala­mit benne. Már az ötödik ké­peslapot vette a ke­zébe, mikor egy ha­sonló korú fiú lé­pett be. Tekintetét a lefoglalt újsághalom­ra vetette, és keser­veset sóhajtott, mint akinek nincs szeren­cséje. Hosszas habozás után a kislányhoz lé­pett. — Van, amit már kiolvastál? — kérdez­te csendesen. A kislány türelmet­lenül pillantott fel. — Mindre szüksé­gem van — felelte kurtán. A fiú zavartan né­zett körül. — Keresel valamit? — próbálta szóra bír­ni. — Igen! — És mit? A kislány dühösen kapta fel fejét. — Hát a képemet. Rólam írtak, csak nem tudom, melyik újságban. A fiú egy pillanatig hallgatott, aztán meg­szólalt. — Ott van, nézd! — ujjával egy képes­lap címlapjára muta­tott, ahonnan egy sző­ke kislány nevetett a nézőre. — Nahát! — ka­pott boldogan utána. Néhány percig né­mán gyönyörködtek a képben, azután hirte­len ráripakodott a fiúra. — Azért nem kell úgy bizalmaskodni!' — mondta, majd ösz- szeszedte a képes új­ságokat és faképnél hagyta a fiút, aki, ki tudja milyen gondo­latokkal, de mégis bú­san nézett utána... — We társadalom megbízásából hang- zanának el, azaz szervezett moz­galommá fejlesztenék a most még spontán „önkéntes közlekedési felügyelőséget” ? — A gondolat egyébként nem új — nyugtattam meg. — A na­pokban olvastam, hogy Leningrád- ban indult egy ilyen kezdeménye zés. — Már md is gondolkodtunk ilyesmin... — felelte. — Itt vagy például te is — foly­tattam. — A gépkocsidon büsz­kén viseled a balesetmentes köz­lekedésért kapott kitüntetést. Ta­pasztalatból tudom, hogy mindig betartod a közlekedés szabályait, még a külterületi vasúti útkeresz­teződéseknél is, ami pedig nagy szó. Egyike vagy hivatásod legjobb­jainak. Tehát belőled is kitűnő önkéntes közlekedési felügyelő le­hetne, ha megválasztanának és ha önként vállalnád is ezt a megbí­zatást... — Nálunk nemigen foglalkoznak ilyesmivel — legyintett, de azért megkért, hogy ha már szóba hoztam a gon­dolatot, mondjam el, hogyan csi­nálják Leningrádban? Akkor csak neki személyesen említettem, mit olvastam a dologról. Azonban úgy gondolom, hasznos lesz, ha mások is felfigyelnek a leningrá- diak okos kezdeményezésére. Leningrádban a gépjárműveze­tők egyik tanácskozásán javasolta valaki, hogy meg kellene szervezni az önkéntes felügyelők csoportját. A felszólaló azzal érvelt, hogy a gépkocsivezetők úgyis figyelmez­tetik egymást. így indult el a moz­galom, mely azonban nem forrta ki magát egy csapásra. Voltak, akik ellene szóltak az ügynek az­zal az indokolással, hogy mégis­csak kellemetlen szaktársakat „hi­vatalból” figyelmeztetni, vagy fel­jelenteni. A forrófejűek viszont azt hajto­gatták, hogy meg kell adni az ön­kéntes felügyelőknek a bírságolás jogát, valamint azt, hogy elvehes- se a hajtási engedélyt Vitáztak arról is, ki lehet önkéntes rendé­szeti felügyelő; mindenki, aki csak akar? Kinevezéssel történ­jen? Mi lesz, ha nem vállalja? Lassan alakultak ki a szervezeti alapok. Nemsokára azonban az egyes gépkocsik szélvédőjére és hátsó üvegére felkerültek a vörös zászlócskák. Ez annak a jele,, hogy önkéntes rendészeti .felügye­lő ül a kormánynál. A maga dol­ga után jár, de ha meglátja, hogy valaki akár csak a legcsekélyebb mértékben is megsértette a forr galmi szabályokat, teljesíti önként vállalt kötelességét. Ha teheti, barátilag figyelmezteti szak társát Ha erre nincs idő, külön űrlapra feljegyzi a gépkocsi rendszámát és azt, mit hibáztatott a vezető eljárásában. Az űrlapot átadja az «első rendőrnek. Az állami közlekedési rendészet közreműködésével, a jelentés el­jut arra a gépkocsitelepre, ame­lyen a szabálysértő szolgálatot tel­jesít vagy ahhoz a rendészeti felü­gyelőhöz, akinek hatáskörébe a gépkocsi gazdája tartozik. így dolgoznak Leningrádban az önkéntes felügyelők. Tevékeny­ségük szabályozására a városi ta­nács rendedetet dolgozott ki, melyből néhány részlet a követ­kezőképpen hangzik: „... Csak kitűnő gépkocsivezetők lehetnek önkéntes rendészeti fel­ügyelők... Csak saját beleegyezé­sükkel választhatók meg a mun­kások és alkalmazottak közgyű­lésén... Megtisztelő megbízatásuk­tól csak a közgyűlés foszthatja meg őket... Az önkéntes rendészeti felügyelő gépkocsijának ismerte­tő jele: a vörös zászlócska.” Önkéntes rendészeti felügyelők részt vesznek az összes leningrádi gépkocsik évenkénti műszaki fe­lülvizsgálásában és a gépkocsive­zetői vizsgákon. Az állami közle­kedésrendészet dolgozóival együtt kiszállnak az utcai balesetek szín­helyére. Véleményüket figyelem­be veszik annak megállapításánál, hogy ki és milyen mértékben hi­bás. íme, néhány kérdésről, gondolat arról a mivé fejlődött egy okos kezdeményezés Nem ártana, ha a közlekedés el­lenőrzésében és fejlesztésében közvetlenül érdekeltek komolyan foglalkoznának ezzel a kérdéssel és a. helyi sajátosságokat figye­lembe véve, átvennék a leningrá- diak kezdeményezését. Azok a gépkocsivezetők, akik igazán hiva­tásuknak érzik szakmájukat, bi­zonyára egy emberként támogat­nák az önkéntes felügyelők intéz­ményét. B. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom