Békés Megyei Népújság, 1961. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-19 / 43. szám

\ KÖRÖSTÁJ A NÉPÚISÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE Csernő Judit kiállítása Gyulán / Az Erkel Ferenc Múzeumban a közelmúltban nyílt meg Csernó Judit kiállítása. A nagy érdek­lődéssel kísért kiállítás 64 képe előtt igen sokan álldogálnak min­dennap. Nem is csoda, mert ér­dekes, gazdag mondanivalójú ké­peket látnak. Alig tíz éve került ki a főisko­láról Csernó Judit, de festésze­tének máris határozott egyéni ka­raktere, kifejezési formáinak fel­ismerhető jellegzetessége van. Ezért jelentkezhetett önálló be­mutató keretében öt esztendei al­kotómunkája eredményeivel. A fiatal képzőművészek mun­kásságával kapcsolatban legtöbb­ször arról folyik a vita, mennyire saját és önálló a látásmódjuk, őszintén adják-e tovább benyo­másukat, véleményüket a világ dolgairól. Csernó Judit művészetének alaphangja nagy egészében vég­legesnek mondható, fejlődésének útját könnyűszerrel nyomon lehet követni. Tartalmi világa, s ezzel kapcsolatban formai eszközeinek fegyvertára még szélesíthető. De már az itt bemutatott képek is érzékeltetik, hogy tágul a kör, sű­rűsödik az élményanyag, mert hiszen egyre több dolgot vesz ész­re az életből. 1956-ban készült festményei mutatják legjobban alapvető jellegzetességét; neveze­tesen, hogy a jelenségeknek, az ábrázolandó dolgoknak szerkeze­te köti le erősen figyelmét. Nem véletlenül fest olyan gyakran in- terieuröket, csendéletek, gondo­san mérlegelve a tárgyak egymás­hoz való viszonyát. A konstruk­ciót festékkel hangsúlyozza, de nem idegen tőle a lazább, líraibb színfelfogás sem. Néha úgy tűnik, hogy makacs önfegyelemmel szo­rítja rá magát a téma sűrített előadására, a kép kis felületén na­gyon sokat akar elmondani. Legújabb művei — beleértve a röpke színemlékeket rögzítő váz­latokat, akvarelleket és figurális kompozíciókat is — művészeti stí­lusának elmélyedését mutatják. Nincs már mindig szükség arra, hogy külön hangulatot adjon a szerkesztésnek; a képelemek bel­ső összefüggése, láthatatlan köte­léke, csoportosítása önmagában jelzi az átgondolt felépítést. Ezért már sok helyütt fölöslegessé válik a formát záró kontúr is. Talán ép­pen ebben az egészséges és köz­vetlenebbé váló megmutatkozás­ban van művészetének egyik fő vonzóereje. A saját maga számára feladott leckét jól elvégezve, a ki­építés módszereit kidolgozva, utat engedhet szenvedélyesebb érzel­mek kifejezésének, merészebb, ve­szélyesebb színellentétek egységé­be foglalásának, új harmóniák megteremtésének. Anélkül, hogy határozott, férfias formalátását feladná, gazdagítja a színskálát, variálja a megvilágítást. Így a hangulatok ábrázolása mellett egyre inkább helyet kaphat az ember érzelmi világának bemu­tatása is, egyszóval az élmények­nek juthat döntő szerep a kom­pozíciók megszületésében. Lelkiismeretes művész. Impresz- szióit apró jegyzetek formájában dolgozza fel először, s aztán több­féle változatban is keresi a meg­győző kifejezést. Talán ez az oka annak, hogy ugyanabban az idő­ben készült munkáknál hol szi­gorú szerkesztést hangsúlyozó megoldást, hol meg inkább az ér­zelmi momentumokat érzékenyen rögzítő fogalmazást találunk. Ügy tűnik, hogy ilyenkor a mű­vész önmagát ellenőrzi: megcsi­nálja az előbbi művelet próbáját is. Ez a pedagógusi következetes­ség egyéb tevékenységéből, élet- körülményeiből is fakad. A főis­kola elvégzése óta tanít, nyáron jut csak ideje arra, hogy újabb tájakat megismerjen. Még a kül­földi rövid utazásról is hoz haza képekbe kívánkozó emlékeket. Folyamatosan dolgozik, s ez az iskolai elfoglaltság mellett nem könnyű — nagy fegyelmezettséget Nyelvművelés Ón o n e j ő Mostanában igen gyakran síkos, csúszós a járda, jéggé fagyott csa­padék borítja az utca kövezetét. A rádió az időjárásjelentésben ónos esőt mond, a sajtó szintén ezt a megnevezést használja. De Békéscsabán és a Tiszántúl nagy részén ólmos eső-nek nevezik a szemerkélő, ködölő esőt, amely a talajon jéggé válik, és olykor-oly­kor járhatatlanságig csúszóssá te­szi az utat. Nem egy esetben szóba került már, vajon melyik kifejezés a helyes. A nyelvtudat- ban élénken él, hogy az ónos, il­letve ólmos szó az ón, illetve ólom szónak -s melléknévképzős alakja. Az is köztudomású, hogy az ón (stannum) és az ólom (plumbum) két különböző fém. Akkor hogyan lehetséges egy fogalom (azaz eső, amely megfagy) megjelölésére két különböző fém nevét felhasznál­ni? Vagy talán valamelyik elneve­zés helytelen? Hívjuk segítségül szótárainkat! Az 1867-ben megjelent Czuczor— Fogarasi-féle szótárban az ónos címszó alatt megtaláljuk az ónos eső kifejezést. De a felsorolt pél­dákból az is kiderül, hogy az ón szónak ólom jelentése is van. Sőt, a szótár szerint az ón szónak az ólom jelentése az eredetibb: „e névazonosságnak (t. i. az ón és ólom) hihetőleg az az alapja, hogy ón (stannum) és ólom (plumbum) külszínre hasonlók. Az ón szónak ólom jelentése valószínűleg ré­gibb, mint az, amely mai meg­állapodás szerint stannumot tesz.” Ennek bizonyítására azt az érvet hozza fel, hogy régen az ólmot fekete ónnak, a mai értelemben vett ónt fehér ónnak nevezték. Az ólom címszónál e szótárban nincs adat ólmos esőre. A második tanácsadónk legyen a Szarvas Gábor, Somogyi Zsig- mond szerkesztette Magyar Nyelvtörténeti Szótár. 1891-ben jelent meg, de nyelvünk régi írá­sos emlékeit dolgozták fel benne. Adatai azt bizonyítják, hogy az ón szónak két jelentése volt: ólom és ón. Az ónos szónál a kö­vetkező adatokat érdemes kiemel­ni: „onos botokkal mynd addeeg veretee (a XVI. századból: Érdy- kódex), ónos út, ónos eső (Mikes Törökországi levelek, a XVIII. század elejéről.). Az 1897—1901 között megjelenő, Szinnyei József által szerkesztett Tájszótárban már találunk ada­tot az ólmos esőre. „Ólmos eső: sűrű ködforma eső, amely azon­nal megfagy, s az utat nagyon sí­kossá teszi (Csallóköz). Az ónos esőt is említé e szótár, a Székely­földön csak egyszerűen ónosnak mondják. A nyelvtörténeti és nyelvjárási adatok körüli sétán­kat mielőtt befejeznők, nézzük meg Bárczi Géza Szófejtő Szótá­rát, amely 1941-ben jelent meg, és minden 1939—40-ig megjelent nyelvészeti cikket feldolgozott. A két szóról (ón, ólom) megtudjuk, hogy ősi szavunk, szókincsünk legrégibb rétegéhez tartozik, finnugor eredetű. Az ón-nak ré­gen ólom jelentése is volt. A most megjelenő Magyar Nyelv Értelmező szótára megem­líti mind az ólmos, mind az ónos esőt. Az eddigiekből már világos­sá vált előttünk, hogy az ónos eső jelzős szerkezetben az ónos szó­nak a jelentése ugyanaz, mint az ólmosnak. Az ónos, illetve ólmos eső nevét onnan nyerte, hogy van bizonyos hasonlóság a megfagyott csapadék és az ólom színe között. Tehát nyugodtan mondhatjuk így, hogy ólmos eső, nem nyelvhe­lyességi hiba. Nyelvterületünkön ez a kifejezés lett általánossá. De úgy látszik, hogy az ónos eső vá­lik irodalmibbá. Szabó Géza gimn. tanár kíván. Az utóbbi években minden kiállításon találkozni lehet mű­veivel, sőt néhány munkája álla­mi gyűjteménybe is került. Ter­mészetes, közvetlen hangú, kultu­rált festőiségű csendéleteit, han­gulatgazdag szobabelsőit a művé­szetkedvelők is szívesen vásárol­ják. Ösztöndíjjal, megbízással nem kényeztetik el, különcködés, vagy elégedetlenség révén nem kapja nevét szárnyra a hír. Nem fest tele több méteres vásznakat for­maprobléma megoldásának ürü­gyén — de odaadó művészi tevé­kenységével igyekszik vallani gondolatairól, a világgal való kapcsolatáról. Néhány esztendő termése iga­zolja nemcsak eddig elért ered­ményeinek hitelét, de a tovább­lépés lehetőségét, sőt biztosítékát is. A nagy érdeklődést kiváltó ki­állítás március 6-án zárul. B. Fehér Zsuzsa Új könyvek A Móra Ferenc Könyvkiadó­nál a téli hónapokban még több érdekes útleírás, fantasztikus re­gény lát napvilágot. Kiadják Csernai Zoltán Titok a Himalája tetején című művét, amely tu­lajdonképpen egy fantasztikus történet a jelenben. Murányi Kovács Endre A ka­lóz lánya című történelmi jelle­gű kalandregénye a francia for­radalom előtti időkben játszódik. Lem Magellán-felhő című fan­tasztikus regénye távoli időkbe és világba vezeti el az ifjú olva­sókat. A búvár-sorozatban megjele­nik dr. Kocsis Ferenc Csodálatos élővilág, dr. Komlódi Magda Amiről a lápok beszélnek című munkája és újból kiadják Artner Tivadar Ismerkedés a művészet­tel című könyvét, amely a ta­valyi könyvhéten negyvennyolc óra alatt elfogyott. Simái Mihály: l N IIE R Ember vállára vetett gonddal Ember szatyorral fénnyel főkötövel Ember selyemben rúzsrétegekben festék alatt és festék felett uszálya utcányi illat Ember végtelen gyöngeség Ember féktelen erő Ember gépeket zabáltató áramot nyergelo Ember szétdobált érzelmekkel önmagát keresi köztük Ember szívére fordítja a zárt Ember fejét és gondolatait csak rázza rázza rázza Ember pályára talált csillag Ember fájdalmas homlokú Ember fenséges homlokú Ember csúcsokkal a homloka mögött Ember utakkal a lábában az utak lassan letekerednek és nőnek Ember sorssal a szavaiban sorssal a daru mellkasában sorssal a szisszenő golyókban Ember tenyeréből hegyekre száll a város az erdők zöld lavinái lezúdulnak a sivatagra Ember föltépett égbolt kurtábbra fogott végtelenség csillagzó magas jövendők holdak holdak holdak tapintható utak az égen Ember és ember egymás szemén csak atsuhantak Ember és ember egymást mégis vonzza a vártuk Ember és ember alszanak vánkosuk béke és bomba Ember és ember teremtenek a fegyvereket elaltatnák Emberek emberek emberek csupa remény kívánság éhség vágy szenvedély láz megelégedés csupa ház utca város és világ ú Nincs iszonyúbb mint a lekaszált almok I I Kemény Erzsébet: Képek özöne Tegnap, amíg a hibáimat soroltad s a harag goromba szavakat adott a szádba, míg én hallgatással feleltem az ezernyi vádra, amit dühödben válogatatlan zúdítottál rám: hirtelen — nem tudom, milyen képzettársítás folytán —, képek özöne tört rám: Házakat láttam, napfényes napközit a gyárban, kórházat, iskolát a tanyavilágban s a villanyáram szikrás huzalait minden eldugott zugban, vízvezetékeket a magyar, a néger, az orosz és a kínai falukban; láttam embereket munkától meg nem fakultan. Es láttam a béke viharában szétdúlt határokat, melyeken félelem nélkül fut át a vonat s az utasokat nem motozza meg idegen kéz. Láttam repülőket és rakétákat is, a közlekedés e furcsa eszközeit, amint a gyilkolás nehéz fegyverei helyett a szeretet friss üzenetét röpítik egy más bolygóra át. Oh láttam egyetlen lángban elégni minden uszító írást, gálád szerződést, melyet egy ártatlan nép földjét és jogait elvenni kötöttek! Tegnap, amíg te lázas bosszúdat töltötted ki rajtam, ezekre gondoltam és nem tudtam haragudni rád, annyira jelentéktelen lett a te sérelmed és az én szomorúságom is e gigászi feladatok melle**

Next

/
Oldalképek
Tartalom