Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

4

NÉPÚJSÁG

1961. január 25., szerda

'Wf {•ilto

WAAAA^A^AA^

Messzi utca

— Magyarul beszélő szovjet film —

Vera Panova nagy sikerű regényéből készült új szovjet filmalkotást már nagy sikerrel játsszák az ország több filmszínházában. A film a lenszőke, okos tekintetű, fitos orrú, kedves arcú ötéves kisfiú történetét mondja el. A Messzi utcában lakik édesanyjával, meg Pása nénivel és Lukjániccsal. A film főszereplői a tehetséges gyermekszínész: Borja Barhatov, Szergej Bon- darcsuk és Irina Szkobceva.

Bemutatja a Brigád Filmszínház

Közös erővel

Híradás Tótkomlósról

Az év első hónapjában nálunk, a Viharsarok Tsz-ben sem sok a beszámolni való, de azért akad. Például a vezetéség, a tagság, köztük az agronón^isok és a brigá- dosok az egész évi üzemtervet készítik és azt üzemegységenként fel is bontják. Jól meggondoltan csinálják. Természetesen más tevékenység is van. A napokban hosz- szú kocsikaraván kanyarodott a kövesútról hozzánk. Téglát szállítottak Orosházáról. Ebből készül az idén egy 100 férőhelyes növendék-istálló. A sertéstelepet is bővítjük. Lesz két fiataztató, meg egy száz férőhelyes sertésszállás. A baromfiól építése is befejezés felé közeledik. Legközelebb a zárszámadás eredményéről számolok be. Aliik jól dolgoztak a múlt esztendőben, meg is kapják munkájuk gyümölcsét

APONYI JÖZSEFNE Tótkomlós, viharsarok Tsz

Mikor építik át Gyomán a Vörös Hadsereg útját?

Régi kívánsága a község lakosságának, hogy az oly rossz kövezetű és ezért a közlekedés szempontjából életveszélyes Vörös Hadsereg útját végre jó állapotba hozzák. A Közlekedés- és Postaügyi Miígy az a csoda történt, hogy kétszer lépett be ugyanabba a tsz- be.

MIKLÓS ISTVÁN Gerla

KISZ-szervezet a bélmegyeri továbbképző iskolán

Bélmegyeren a múlt évben továbbképző iskola létesült, állami költségvetés nélkül, társadalmi összefogással. Már a kezdetén éreztük, hogy a 14—16 éves iskolásoknak a tanításon kívül többet is kell adnunk. Egyszerű módon kezdtük. Színdarabot tanultak, a Ludas Matyit, s ez is egyik mód volt a fiatalok közös összefogásának a megteremtésére. Ugyanakkor a darab előadása biztosította egy szegedi kirándulás költségét. Az idén azonban úgy véltük, hogy tovább kel‘1 lépnünk, és biztosítanunk kell az állandó jellegű közösségi életet. így vetődött fel a KISZ-szervezet megalakításának a gondolata. Szegedi Elek elvtárs, a községi KISZ-szervezet titkára örömmel fogadta a gondolatot, és minden lehető segítséget megadott, hogy a tervből valóság legyen. Ekként alakult meg január 12-én Bélmegyeren, a továbbképző iskolában a KISZ-szervezet. Az újdonsült tagok nyomban megválasztották vezetőségüket és terve * I

ket szőttek, melyek közt tanulásuk jobbá tétele, politikai fejlődésük elősegítése társadalmi munkáikban való részvétel és egészséges szórakozási lehetőségek megteremtése szerepel. Mi, nevelők, mindent elkövetünk, hogy ez a zsenge szervezet megerősödjön, és betöltse azt a szerepet, amelyet mindnyájan várunk tőle.

HIRJÁK BALÁZS isk. igazgató, Bélmegyer

Nagy munkájuk közben is...

A napokban azzal a kéréssel fordultam a Vas- és Fémipari ktsz-hez, hogy az .általuk gyártott csempetűzhely ajtajának a csempéjét cseréljék ki, mert az — a mi hibánkból — elrepedt. Őszintén megvallva, nem nagyon reméltem kedvező választ, mert jól tudom, hogy elég gondjuk van a kályiharendelések kielégítésével, nemhogy ilyen aprósággal pepecseljenek. Azonban nem bürokratikusán fogták fél a kérést, bizonyára arra gondolhattak, hogy senki sem nélkülözheti a kályhát tél idején. így történt, hogy a csempeajtót tokkal együtt egy héten belül kicserélték. Ezúton is köszönöm a ktsz dolgozóinak és vezetőségének ezt a szocialista szellemű segítséget.

TOTH FAL

Békéscsaba

Amikor először hallottam a gyulai Ifjúsági Házban az ifjú kommunistáknak ezt a jelszavát, még nem sejtettem, milyen új feladatot tűztek maguk elé, amivel ma már kivívták az egész város „elismeréséi. A kiszesek összefogásával megszületett Gyulán is az- Ifjú Gárda, hogy közös erővel leküzdjék a városban előforduló huligánkodó megnyilvánulásokat, és elsők legyenek mindenütt, ahol szükség van határozott fellépésükre. Hogy mennyire szükség volt erre az elhatározásra, legjobban az bizonyítja, hogy már szinte el sem tudjuk képzelni nélkülük a szórakozóhelyeket, s kutatva keresik szemeink őket, ha egy-egy kellemetlenkedő ittas emberrel találkozunk. Ök azok, akik talán a legjobban szem előtt tartják, 'mit jelent fegyelmezett, gondtalan, vidám fiatalnak lenni.

„Közös erővel fellépni mindazok ellen, akik bomlasztják az ifjúságot” — hirdeti jelszavuk, és ebben a kijelentésben ott cseng a kommunista fiatal céltudatossága. Nagy utat tettek meg pár hónap alatt. Nemcsak a város elismerését vívták ki maguknak, de nagyon sok fiatallal is elbeszélgettek, s a szó erejével rávezették arra az útra, amely saját jövőjüknek biztos útját képezi.

A MÁV kérése az utazóközönséghez

A hideg időjárás miatt a MÁV fokozott mértékben fűti a vonatokat. Az ellenőrző közegek megállapítása szerint az utazóközönség egy része nem támogatja a vasút erőfeszítéseit: nyitva hagyja a vonatablakokat és ajtókat, ezért sok kocsit nem tudnak bemelegíteni. — A MÁV kéri az utazóközönséget, hogy némi gondossággal segítse elő a vonatok fűtését. (MTI)

„Nehéz mindig komolynak lenh ni. Egyszer fiatal az ember, ki kell, hogy tombolja magát" — hallottam egyik fiatal ismerősömtől. Vajon igaza volt? Nem. Hisz senki sem akarja, hogy a

18—20 évesek tagadják meg korukat, és idős emberek módjára gondolkozzanak. De sokféleképpen lehet élvezni a fiatalságot, éS legjobban talán úgy, mint az a húsüzemi ifjúbrigád, amelynek tagjai együtt dolgoznak a jobb eredményekért, s együtt szórakoznak, ahogy fiatalokhoz illik.

Közös erővel — vallják a Gyulai Harisnyagyár fiataljai is. Közösen küzdenek a termelés javításáért, és közös szórakozást is szerveznek s kultúrházukban. És hogy mégis vannak fiatalok, akik rontják a fiatalságról alkotott véleményt, ez igaz, de egyre kevesebben vannak, mert az ifjúgárdisták közös elhatározása nyomán egyre többen értik meg, hogyan lehet a mai fiatalkor méltó életét élni. Ez a céljuk, és bízhatunk benne, hogy elhatározásukat meg is valósítják.

Számuk napról napra szaporodik, és mellettük ott vannak az egész magyar ifjúság legjobbjai: a kiszesek.

Albán Népművészet 17 kötetben

A tiranai egyetem népművészeti tanszéke 17 kötetes műben adja ki Albánia népdalait, meséit, szólás-mondásait, népviseleti szokásait stb. A tavaly októberben létesített tanszék most dolgozza fel az egyetem népművészeti munkatársainak gondos munkával összegyűjtött anyagát. Az anyaggyűjtésben a lakosság széles rétegei is részt vettek.

Wegroszta Sándor

nisztérium tervigazgatósága évek

Kocavadász-történetek

óta ígéri, hogy hozzáfognak az út építéséhez, de mind a mai napig semmiféle mozgást e téren nem észlelünk. Tanácstagi beszámoló alkalmával is gyakran számon kérd a lakosság és végre már jó lenne az egyre jobban fejlődő és mind nagyobb forgalmú községnek ezt a, mondhatnánk, főútvonalát rendbehozni.

KÁDAK LAJOSNÉ Gyoma

Örömmel tért vissza a tsz-be

Szabó Lajosné, a gerlai Magvető tagja egy szomorú napon özvegyen maradt. Férje hosszas betegség után elhunyt. Az özvegy úgy érezte, hogy nem sújtotta annyira a veszteség, ha elköltözik távol lakó szeretteihez. Így is tett. Egy év sem telt el azonban, mikor úgy érezte, hogy vágyik vissza a régi munkatársak, ismerősök közé. — Nem vagyok én még olyan idős, hogy ne tudnék a saját lábamon megélni és ha a szövetkezetben sokgyermekes családok is jól megtalálják a számításukat, akkor én is kényelmesen megélek ott. A tagság nagy szeretettel fogadta Szabónét, akivel

Három férfi ült egy vidéki ház szobájában. A cigaretta- | füsttől szürke volt a levegő — | annyit dohányoztak. Közben per- isze beszélgettek. Volt idejük, mert | vasárnap volt és csak délután takartak indulni nyulat lőni: va- Jdászember volt mind a három.

I Az erős, vaskos lábú asztalra kö- jnyökölve, néha egyet kortyintottak la jóféle rizlingből. Ebéd előtt is ! jó a jó bor, de természetesen csak I csínjával, hiszen a vadászathoz j tiszta fej kell. Nagyokat nevetve | mesélték egymásnak a vadásztörténeteket.

! — Ezt hallgassátok meg! —

I emelte fel kezét a legfiatalabb, egy szőke, markáns arcú fiatalember, és közelebb húzta székét.

— Sok kocavadásszal találkoztam életemben, de olyan szerencsétlen flótással, mint amilyen J Pretykó volt — sohasem, örökké la nyulak után leskelődött, de lő- 'ni egyet sem sikerült neki. A ! nyulak szinte ismerték már, de ímég a fülüket sem mozgatták jmeg, ha észrevették. Tudták, hogy [biztonságban vannak.

Felnevetett és felemelte poha- frát, gyönyörködve nézte az ara- Inyosfényű italt.

— Egyszer aztán megúnta szegény Pretykó, hogy mindig az ő rovására mulatnak, mert azt gondolhatjátok, hogy ugratták ezért eleget, és elhatározta: törik-sza- kad, lőtt nyulat visz vadászcimboráinak. Elutazott hát a szomszédos városba, ahol vett a piacon egy élő vadnyulat. Jó vastag zsineggel összekötötte annak lábait és izgatottan sietett ki a városból. A vasúti őrház mögött kis ligetes részre ért, ott a nyulat az egyik lábánál fogva odakötötte egy fához. Tíz lépésnyiről gondosan célzott, s mámorosán az örömtől, hogy végre mégis lő egy nyulat, elsütötte a puskát. A nyúl bukfencezett egyet a levegőben — és mint az őrült, úgy elfutott, hogy egy pillanat múlva nyoma sem maradt.

Pretykó bután bámult utána, majd a kötélre, melyet ritka szerencsével olyan sikeresen kettélőtt.

A vadászatot a forgalmista mondta el, aki éppen szolgálatból ment haza, s a kis erdő széléről remekül látott mindent.

A kis társaság hangos nevetésre fakadt, s miután újabb cigarettára gyújtottak, a következő elbeszélő, egy szürkülő halántékú, egyenes tartású férfi tette le a garast:

— Nálunk Békés megyében is volt egy ilyen dicső vadász. De kudarcait úgy állította be, hogy amikor a vadat lőni akarta, mindig történt valami rendkívüli dolog, ami meghiúsította a lövését. Hol kétlábra állt a nyúl és megfenyegette, hol az őz fakadt hangos zokogásra előtte — ami persze, elég ok a csodálkozásra, és így ugyebár a vadászatnak is befellegzett.

Az elbeszélő végigtörölte homlokát zsebkendőjével, májd az ablakhoz ment és kitárta. A füst gomolygó karikái kitódultak az ablakon és a késző őszi, friss levegő megcsapta a férfiak arcát.

— Hát igen — folytatta az elbeszélő — nagyokat lódított a mi vadászunk, mindig újabb kalandokat mesélt el, már attól-attól tartottunk, hogy kifogy csodálatos történeteiből. Meséinek híre ment, s a másik megye vadászai elhatározták, hogy megtréfálják. Következett az őszi szezon, barátun- nat szívélyes levélben meghívták. Dagadt a melle a büszkeségtől. Természetes, hogy elment. Amíg a vendéglátó háznál ismerkedtek, beszélgettek, az egyik tréfacsináló kisurrant és a ház körül kódorgó macskák közül egyet lefülelt, majd az előre erre a célra készített nyúlbőrt gyönyörűen ráhúzta a szegény páciensre. Aztán megbújt a jókora kert egyik zugában, karjába fogva a nyúlbőr macskát, várta a vadászat kezdetét.

A többiek amikor gondolták, hogy az idő most már alkalmas lesz, felkerekedtek.

A házból kilépve, a házigazda bosszankodva jegyezte meg: „Nálunk annyi a nyúl, hogy még a kertbe is beszemtelenkednek.” Abban a pillanatban valóban keresztülfutott a vetemények között egy nyúl. Mivel a vendégé az elsőség, biztatásukra barátunk remegő kezekkel emelte fel puskáját. Közben a kutyák üldözőbe vették a nyulat, az villámgyorsan felfutott egy fára, és onnan dühösen fújt a kutyákra.

Az ámulattól megdermedve állt ott a hős vadász, s nagynehezen kinyögte, hogy ő még ilyen nyulat nem látott, amelyik fára mászott volna. Mire a többiek a legnagyobb természetességgel, csodálkozva ezen a járatlanságon, felvilágosították, hogy náluk csak ilye-