Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 17. szám
2 NÉP ÚJ SÁG 1961. január 20., péntek FOET7Ä az építőipari vállalat munkásszállásain December második hetében megbeszélésre hívták a megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját, a pártalapszervezet titkárát a párt békéscsabai bizottságához. A tanácskozáson a munkafegyelem, a munkaverseny, a szociális ellátottság, és még néhány hasonló, a népgazdaság, a vállalat, s a munkások számára hasznos és alapvető probléma került terítékre. Az alapos vita azt érzékeltette, hogy nem szükséges túlságosan keresni a gazdaságvezetésnek a tennivalókat. Az említett pártbizottsági tanácskozáson a hallottak után Kneifel, elvtárssal a vállalat üzemi bizottságának titkárával a napokban körútra indultunk, hogy a helyszínen lássuk, mit tesz a vállalat vezetősége azért, hogy megfelelő szállás várja a munkásokat esténként? Amit láttunk. nem valami elragadtató A vállalat munkásai a megye csaknem minden részében megtalálhatók. S tegyük máris hozzá: az esetek többségében bizony nem valami elragadtatóak azok a munkásszállások, ahová a napi nehéz munka után éjszakai pihenőre térnek. Békésen a Tangazdaság nagy raktárépületének építői — akik Okányból járnak hetenként Békésre — a Katona utca 3. szám alatti magánháznál vannak elszállásolva. A szűk kis szobában az emeletes ágyak mellé már nem fér be az öltözőszekrény. Ilyen hűvös napokon aligha lehet kellemes a konyhában levetkőzni, és mosakodás után átöltözni. Nem volt elragadtató a szoba belső rendje sem. Bár van takarító, de tíz órakor még szemétrengeteg fogadott bennünket, ami nem volt valami vendégmarasztaló. A lepedőket állítólag kéthetenként cserélik. Nem tudjuk, hogy mielőtt ott jártunk, mikor cserélték az építőmunkások ágyán a lepedőket, de alaposan „megbámulták”. Meszelésre is „megérett” már a kis szoba fala, hiszen inkább sárgás színt játszott a fal, mint fehéret. Csárdaszálláson, a művelődési otthon építkezésénél is van munkásszállás, az egyik tanyában. A kis alacsony szobában már látszott, hogy takarítottak. A meszelés itt is hiányzik, pedig nem tenné tönkre a vállalatot néhány kiló mész. Kevés az öltözőszekrény, de az élelmet sem tudják hová tenni a munkások. így aztán éjjel-nappal az asztalon és az ablakokban hever a kenyér, a szalonna s az ételmaradék. A szoba földje olyan gidres-gödrös, mintha szekerek járnának rajta. A szalmazsákokban alig van szalma. Gyomán a Körös melletti szivattyúház építői a Köröspart melAlgériai halálraítéltek éhségsztrájkja Párizs (MTI) A l’Humanité jelentése szerint a loosi börtönben fogva tartott algériai halálraítéltek január 9-e óta éhségsztrájkot folytatnak tiltakozásul az ellen a bánásmód ellen, amelyben részük van. A Francia Kommunista Párt lapjának értesülése szerint az algériai halálraítéltek egészségi állapota kritikussá vált. lett egy tágas szobában kaptak szállást. A tisztaságra itt különösebb panasz nem mondható. Elgondolkoztató azonban az a rendetlenség, amit az ágyak mutattak.. A szoba előterében két rozsdamarta asztali tűzhely hevert a fal mellett. Egyik sem lehet valami régi, de a hanyagság — különösen az egyiket — már az ócskavasak közé küldte. A lepedők itt is sürgősen mosásra vártak. A gyomai fürdő, a szarvasi magtisztító és a gyulai építkezésen hasonló kép fogadott bennünket a munkásszállásokon. Kik a felelősek evekért? A látottak után minduntalan az a gondolat üldözött bennünket: kik a felelősek azért, hogy a munkásszállások legtöbbje nem megfelelő, hogy a tisztaság, a társadalmi tulajdont képező berendezések csákiszalmá jaként vannak kezelve? Kőrútunk végeztével az a gondolat érlelődött meg bennünk, hogy okai ennek a vállalat gazdasági vezetői is, de a munkások is. Tudott dolog, hogy minden építkezésnél van építésvezető. Ki hiszi azt el, hogy az építésvezetőknek ne lenne idejük hetenként többször is ellenőrizni a munkásszállások tisztaságát, rendjét, a vállalat tulajdonát képező sok ezer forintot érő vagyontárgyak megóvását? Többek között azt, hogy az ezerforintokért vásárolt zománcozott asztali tűzhelyeket ne dobálják ki a szobákból. Az építésvezetők hetenként többszöri ellenőrzése nem volna haszontalan úgy sem, hogy bírálják a hanyagokat a rendetlenségért. Mert vannak hanyagok, akik így vagy úgy százezer forintos károkat okoznak a vállalatnak évenként. A szalmazsákot szalmával megtömni — hogy az illető oldalát ne nyomja a vaságyé —, nyilván nem a gazdaságvezetők feladata. De az építésvezetők, s a vállalat szociális előadójának rendszeres ellenőrzésével rendre lehetne szoktatni a magukkal sem törődő embereket. Az is az ellenőrzés dolga, hogy némely munkást figyelmeztessenek és szoktassanak az igényességre úgy is, hogy a tiszta lepedőre ne csizmával, bakanccsal feküdjön le. Persze, a rend megköveteléséhez elsősorban feltételekre, megfe. lelő környezetre van szükség. Többek között arra, hogy munkás- szállásnak ne a község legrozogább épületét bérelje ki a vállalat, még akkor is, ha a jobbért néhány forinttal többet kell fizetni. A gidres-gödrös, földes szobában, az egérfurdalta-falú lakásban nem lehet sokat követelni a munkásoktól. Az ilyen munkás- szálláson a lepedőt- is sűrűbben kell cserélni. * Mindent összevetve: nem volt elragadtató, amit e néhány munkásszálláson láttunk. Arról nem is beszélve, hogy az ebédlők még gyatrább képet mutatnak. Ahhoz, hogy a munkásszállások arculata megváltozzon, a vállalat gazdasági vezetőinek kell elsősorban többet tenniök. Megfelelő körülményt teremteni a munkásoknak, s aztán elébük lehet állni a követelményekkel. Balkus Imre Felszámolják az elgenforradalmi bandákat Kubában Havanna (MTI) Fidel Castro miniszterelnök, AFP- és Reuter-jelentés szerint szerdán a kubai—kínai társasághoz intézett üzenetében élesen elítélte az amerikai imperializmust és ugyanakkor méltatta a Kínai Népköztársaságnak Kubával vállalt szolidaritását. Kijelentette, hogy ez a szolidaritás világos figyelmeztetés a gyarmatosítók és az imperializmus felé, majd hangsúlyozta, a népek eltökélt szándéka, hogy gyökerestől kiirtják az emberiség e rákfenéjét. Az UPI közli, hogy Castro miniszterelnök szerdán este beszédet mondott az Escambray térségében rejtőzködő ellenforradalmár bandák felszámolására útnak induló milicia-egységek előtt. Hangsúlyozta, hogy elegendő mennyiségű fegyver áll rendelkezésére és minden kubai fegyverrel a kezében szállhat szemhe az esetleges betolakodókkal. Minden eddigit felülmúló biztonsági intézkedésekkel készülnek Washingtonban Kennedy pénteki beiktatására Washington (MTI) Az Egyesült Államok fővárosában tetőpontra hágott az izgatott készülődés a pénteki ünnepségekre, amikor John Kennedy leteszi az elnöki esküt és hivatalosan is elfoglalja az elnöki széket. Az amerikai titkosszolgálat a történelemben páratlan biztonsági intézkedéseket foganatosított. A Reuter jelentése szerint ötezernél is több rendőr és titkos ügynök vesz majd részt a zajos parádéban, miközben helikopterek ellenőrzik a „terepet” az ünneplők feje fölött. A körülbelül egy mérföld hosszúságú felvonulási útvonalat máris alaposan átvizsgálta a titkosrendőrség, s az ellnőrzést még egyszer megismétlik az ünnepség előtt. Követik-e tettek a francia kormány szavait? ” Tunisz (Reuter) j amellett a közlemény egyes pontMohammed Jazid, az Algériai i jai arra mutatnak, hogy a francia Köztársaság ideiglenes kormányá- j kormány nem hajlandó tárgyalónak tájékoztatásügyi minisztere , sokba bocsátkozni az algériai náo kijelentette hogy a francia kor-, szabad döntésének feltételeiről, many szerdán délután közzétett Algériára vonatkozó közleménye! Érdeklődéssel varjuk, vajon nem világos és szabatos fogalma- j követik-e tettek a francia kor- zású. j mány szavait — hangsúlyozta JaA miniszter hozzáfűzte, mind- ' zid. Csütörtökön, magyar idő szerint 15.00 órakor a 70 éves Eisenhower, a lelépő elnök és a 43 éves Kennedy megtartja a beiktatás előtti utolsó hivatalos megbeszélést. A kongresszus is folytatja az előkészületeket. A szenátus külügyi bizottsága csütörtökön fogja kikérdezni Chester Bowlest, a kijelölt. külügyi államtitkárt. Valószínűnek tartják, hogy a Kínával szemben követendő politika lesz a fő téma. A szenátus hadügyi bizottsága csütörtökön jóváhagyta azt a tíz javaslatot, amelyet Kennedy terjesztett elő a legmagasabb katonai tisztségek betöltésére. Időközben Washingtonban ösz- szegyült a pénteki parádé legtöbb résztvevője. Megérkezett például Truman, a volt elnök, s a Floridából érkezett hét dúskeblű hölgy izgatottan figyeli az időjárásjelentéseket, nehogy hideg szél fújjon, amikor fürdőruhában fogják képviselni a menetben a „napsütéses államot” ... A hírügynökségek felkészültek az esemény lehető leggyorsabb és leghangosabb ismertetésére. A nagy fotó-ügynökségek minden fontosabb ponton harcot vívnak riportereik lehető legjobb elhelyezéséért . .. Fiiadéi fi Mihály: A CSALÁN T III. Futótűzként terjedt el a hír a tanyasoron: Pikó Bandit elvitték a csendőrök! Majdnem vágtában mentek végig az úton. Az emberek elfordították tekintetüket, nem akarták látni a szörnyűséget. S az is, aki eddig semmit sem tudott a névtelen kis Pikó Bandiról, mert talán tudomást sem vett róla, most megismerte a nevét. Az emberek, amúgy is esős lévén az idő, ösz- szedugták fejüket, s találgatták, mi lesz vele. S Bandi nevét valami mártíromság-féle fény vette körül, hiszen akinek csendőrökkel van dolga, az nem akármilyen ember. A csendőrőrs egy uradalomban tanyázott. A szoba ablakai a kert felé néztek. A dió-, körte- és szilvafák kuszasága egészen romantikus hatást kölcsönzött a kertnek, minden úgy nőtt benne, ahogy éppen akart. Senki sem gondozta, mert ugyan kinek volt kedve a csendőrök ablaka alatt kapálgat- ni? Ezért évről évre egyre bozótosabb lett, a túlsó oldalon derékig érő csalán nőtt benne, senki le nem vágta... Bandit úgy vonszolták be. Alig volt benne szusz, annyira megkínozták az úttal. Elterült a padlón, mint egy zsák. A kezefeje csupa vér, a bal arca véraláfutásos. A csendőrök kifújták magukat egy kicsit, csendesen, morogva váltottak néhány szót, aztán a törzsőrmester kiment. Később visszajött egy másikkal, aki éppen a kocsmából jött, ahol adatok után szaglászott. De nemigen hallott újat, a kocsmáros inkább simítani igyekezett a dolgokat, mert ilyesmi az üzlet rovására mehet. Megint suttogtak valamit, Bandi nem tudott meg sokat a beszélgetésből, hiszen alig tért még magához, de Zombor nevét mégis meghallotta, ez igen megrémítette, mert tudta, hogy Zombor orgazdaságról ismert a környéken. Mikor ezek látták, hogy magánál van már a fiú, a tizedes ráförmedt. — Kelj fel, te! Azt hiszed, dögleni hoztunk ide? Bandi feltápászkodott, akármilyen nehezére esett. Az út meggyőzte arról, hogy nem érdemes ezekkel ellenkezni. De a tizedes nem találta elég gyorsnak a felkelést, és minden bevezető nélkül egy hatalmas arculütést mért a fiúra. Aztán vigyorgó képpel megkérdezte, tudja-e, miért kapta ezt. Bandi nem válaszolt, erre még egyet odaütött, amitől az megtán- torodott, s nekidőlt a szekrénynek. — Tudod-e már, miért kaptad? — üvöltötte a tizedes. — Nem — válaszolt elfúló hangon Bandi. — Na, majd fogod te tudni mindjárt, piszkos komcsija! — S mindezt úgy mondta, hogy senkiben sem támadhatott kétség afelől, mi következik most. Közben bejött még egy pribék, szálas, keménykötésű, markos fogdmeg, akiért a törzsőrmester ment ki az imént. — Törzsőrmester úr! Alázatosan jelentem, makacskodik a fogoly! — állt főnöke elé a tizedes. — Majd megpuhul 'mindjárt! — válaszolt jelentőségteljesen az altiszt, s egy asztal mögé ült. Magához intette Bandit, aki megállt előtte tisztességesen, de az ráordított: — Jársz te leventére? Hogy állsz előttem? Vigyázz! A fiú még mindig szédült az előbb kapott ütésektől, igyekezett kihúzni magát, ahogy tellett tőle. Érezte, tapasztalta, hogy farkasok között van. Tudta azt is, mi a bűne. De amióta a Zombor nevét hallotta, mindig az jár az eszében, hogy ezek talán lopással vádolják. Nem is tévedett. — Idefigyelj, te csavargó! — kezdte a törzsőrmester. — Kinek adtad el azt a nyolc mázsa búzát, amit a gazdádtól loptál? Most, hogy rádöbbent, milyen aljasságot követett el a gazdája, ártatlanságának tudata egy pillanatig mintha erőt öntött volna bele. Ránézett az altisztre, arcán a megbotránkozás és fájdalom keveredett valami őszinte, naív kérésfélével, mintha azt akarta volna mondani: „Te is ember vagy, lásd meg, ártatlan vagyok ... — Törzsőrmester úr! — a hangja tisztán csengett — én nem loptam soha senkitől egy szemet sem! Azt a gazdám sem állíthatja! Nem! Nem vagyok én tolvaj.,. Az utolsó szavakat már inkább csak a levegőbe, mintegy magának mondta, ugyanakkor az egész világnak is. Panasz volt abban az utolsó mondatban, tiltakozás is, segélykérés is, de mindez nem hatotta meg a csendőröket, az altiszt egy gúnyos mosolyt nyomott el bajusza alatt. Nem volt benne annyi emberség, hogy megértette volna e szavak súlyát és igaz értelmét. Az emberség rég kiégett a szíve alól. Csak a parancs pontos végrehajtása járt az eszében. Egy pillanatig mégsem tudott mit csinálni ezzel a megkínzott gyerekkel, s talán éppen mert érezte, hogy tovább hallgatott, mint kellett volna neki, minden látható ok nélkül éktelen haragra gyulladt, s minden emberi formából kivetkőzötten ordítani kezdett: — Az anyád istenit, valid be, hogy loptál, mert úgy kikészíttetlek, hogy nem lesz ember belőled! S mivel Bandi nem válaszolt erre semmit, csak tehetetlenül feszengett, kezébe vett egy gumibo- tott, s azzal hadonászott a fiú orra előtt. — Látod ezt? — ugrott elébe kegyetlen kifejezéssel. — Nem loptam, törzsőrmester úr! — kiáltott fel ijedten. — No, az anyád... Az isten legyen irgalmas hozzád, büdös kutya! Tizedes! Szakaszvezető! Amazok, mint a kopók ugrottak. A harmadik is ott termett, az a hórihorgas pribék, aki később jött be. Lekapták Bandit, lefektették egy asztalra, ketten fogták, egy pedig verte, ahogy bírta.
