Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. január 18., szerda népújság 3 Zárszámadó Néhány nap múlva tartja zár­számadási közgyűlését a körösla- dányi Május 1 Tsz. Megkértük Szabó elvtársat, az alig kétéves termelőszövetkezet elnökét: mond­ja el nagy vonalakban, hogy mit tartalmaz majd a vezetőség beszá­molója — Sok mindenről kell majd szót ejteni, annak ellenére, hogy nem nagy a gazdaságunk: a taglétszám 115, a földterület pedig 1260 hold. Azzal kezdem, hogy nehéz volt a tavalyi esztendő, terveink egy ré­szét felborította a kedvezőtlen időjárás. Sajnos, az előirányzott 32 forint munkaegység-érték 24,65 forintra csökkent. — Nem zúgolódnak emiatt a ta­gok? — Nemigen, de azért elhangza­nak olyan megjegyzések, hogy hi­ába dolgoztunk, semmit se ka­punk! Apósom, Ombódi Imre is ez­zel fogadott nemrégiben. Papírt, ceruzát vettem elő, és kiszámol­tam, hogy a „semmi”, amit álla­mi felvásárlási áron 430 munka­egység után, és a háztájiból kap, 10 750 forint. Ezt az összeget 10 hónapi munkával kereste, vagyis havonta 1075 forintot A számolás végén azt mondta: hallod-e nem is gondoltam, hogy ennyire rúg a jövedelem! — Vannak persze olyanok, akik­nek jóval több a munkaegységük, és jóval több az évi jövedelmük. Például Kaszai Sándor 536 birka gondozásával 1167 munkaegységet szerzett, aminek az értéke állami felvásárlási áron 27 763 forint, a szabadpiaci értéke azonban 40 ezer forint körül mozog. — Nem azért sorolom ezeket a példákat, mintha meg akarnám győzni a tagokat, hogy elégedje­nek meg ennyivel, és ne töreked­jenek többre. Bár nagyon gyenge minőségű, többnyire szikes a föl­dünk, többet is termelhetünk és netn kérették magukat. Mert igaz is, András nap lesz nemsokára, biztosan áldomás-ivás lesz itt. Ezt pedig nem illik visszautasítani. Elsőnek a sebhelyes, nagy vere­kedő, Gajdácsik Miska indult, mi­re aztán nagybátran mind betó­dultak. Előbb azonban leverték csizmáikról még egyszer a sarat, kabátjaikat megigazították, lát­szott egész viselkedésükön, hogy szokatlan dologra szánták el ma­gukat. Az egyik sarokban össze­toltak két asztalt, s leültek. Ban­di bort rendelt meg szódavizet, aztán a többiek is. Ittak. Egyre fesztelenebbül viselkedtek, de nem csináltak semmi meg nem engedhetőt. A másik sarokban a dobogón elkezdte mesteri műkö­dését Rigó Zsiga és két társa, akiknek nevét nem őrizte meg az emlékezet. Mikor legjobb ked­vükben voltak, megérkezett egy másik társaság. Csupa fémjelzett parasztnév! Malatyinszki, Tokos, Zsilák, Belenka és a legtekinté­lyesebb köztük Gazdag Laczó Já­nos, az ifjú gazda, a környék leg­gazdagabb párasztjának fia, aki­ről mellesleg azt beszélik, hogy úgy kell lopnia apjától, ha pénz­hez akar jutni, mert nem ad neki eleget az apja. Ezen persze nem múlott semmi, lopott, amennyi kellett. Most is ő vitte a prímet. Ö volt á leghangosabb, s amikor meglátta a béresek asztalát, mint akit a kígyó csípett meg, úgy fel­szisszent. Nem fért a bőrébe, gőgösebb volt, semhogy eltűrte volna ezek­kel a közösködést. A cigányért rikkantott: — Hol a cigány? Még mindig nincs az asztalunknál? közgyűlés előtti beszélgetés nagyobb jövedelmt érhetünk el rajta. Legnagyob kiesésünk, ami legérzékenyebben csökkentette a jövedelmet, rizsből volt. A terve­zett 28 vagon helyett csak 24 va­gonnal termett, s abból is leszá­zalékoltak három vagonnal a gyenge minősége miatt, így aztán 310 ezer forinttal került kevesebb a közös kasszába. Ezt a vesztesé­get növelte az, hogy a rendkívüli időjárás miatt a tagság nem vál­lalta a rizs betakarítását, s az idegen munkaerőknek mintegy 200 ezer forintot fizettünk ki A rizsaratásra 6000 munkaegységet terveztünk. Annak ellenére, hogy idegen munkaerő vágta le a rizst, nem hatezerrel, hanem csak 367- tel kevesebb az egész évre terve­zett munkaegységek száma. — Saját erővel nem tudták vol­na learatni a rizst? — Ha nem lett volna az özön­vízhez hasonló állandó őszi eső, akkor is nehezen. A kétszáz hold rizst 120 idegen munkaerő aratta. A tsz össztaglétszáma 115. Ebből naponta átlag 3—4-en betegesked­tek, három tagunk nyugdíjas, hét függetlenített, 11 tagunk trakto­ros. A 43 hízómarhával, a 48 nö­vendék szarvasmarhával, a 10 fe­jőstehénnel, a 16 anyakocával, a 600 pulykával, a 24 lóval és az 536 birkával nyolc ember volt el­foglalva.* — Miután ilyen nagy kiesés volt a rizsből, soknak bizonyult a be­ruházás. Építkezésekre 45 ezer, gépek — egy pótkocsis Zetor, há­rom homokkitermelő-csónak vá­a trágyát a birkahodályból, vág­ják a rozsét. Röviden szólva, azon vannak, hogy az idén idejében fejeződjön be minden munka és nagyobb legyen a jövedelem. — Ha már az ez évi jövedelem került szóba, akkor szeretnénk hallani az ez évi üzemtervről is. — Búzavetésünk 251, őszi árpa vetésünk 50 hold. Tavasszal 100 hold közös kukoricát, 30 hold siló- kukoricát, 72 hold napraforgót, 25 hold cukorrépát, 18 hold lucernát és 200 hold rizst vetünk. A termés­átlagokat nagyon mérsékelten ter­veztük — például búzáoói hat mázsát —, mert amint említettem már, nagyon gyenge minőségű a földünk. — Ami az idei állattenyésztési tervünket illeti, nem valami di­csekvésre méltó. A szarvasmarha mellé csak 40 növendékmarhát állítunk be. Szarvasmarhát öttel hizlalunk többet, mint tavaly, ser­tésből viszont a tavalyi 35 helyett 100 darabot. Ezeket mondta el Szabó elvtárs. A lehetőségek megvannak ahhoz, j hogy a tervek túlteljesítve válja­nak valóra, s az ezt az évet záró közgyűlésen nagyobb jövedelem­ről, lényegesen nagyobb ■ munka­egységértékről számoljon be a ta­goknak. K. I. 150 mázsa köztesbab termelésére kötött szerződést a gyomai Dózsa Tsz Az előző évekhez hasonlóan, az 1961-es évben is megkezdték az fmsz-ek a babtermelési szerződés- kötést az állami gazdaságokkal és a tsz-ekkel. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt igazolták, hogy ter­melőszövetkezeteink és állami gazdaságaink zöme nem szívesen foglalkozik a belső fogyasztásra és export szállításra egyaránt fon­tos mezőgazdasági termék ter­mesztésével. Pedig példák igazol­ják, hogy ahol nem idegenkedtek a bab közteskénti vetésétől, ott jól jártak. A kevermesi Petőfi Tsz az 1960-as évben százhúsz mázsa bab átadására kötött szerződést, ezzel szemben százharminckét mázsát adott át, ami harminc hold kuko­rica között termett. A fenti példa igazolja, hogy jó hozzáállással mintegy 80 000 forint többletjövedelmet is tud­nak biztosítani a tsz-nek a köz­tesként vetett babból. A Megyei Értékesítő Központ, illetve az fmsz-ek ebben az évben a megtermelt fehérbabot három- százkilencven forintért vásárolják fel mázsánként. Erre fizetnek még húsz forintos szerződéses felárat, és húsz mázsán felüli bab átadása esetén, szintén húsz forint nagy­üzemi felárat. A fentieken kívül a szerződéskötések biztosítják a szerződő fél részére, hogy má­zsánként száz forint kamantmen­tes előleget kapjon. Amennyiben a tsz-ek szerződnek, akkor a szer­ződés alapján a mázsánként száz forint előleget is magába foglaló, rövidlejáratú hitelt igényelhetnek a bank illetékes fiókjától. Több megyében a tsz-ek olyan megoldást eszközöltek, hogy a tag­ságot érdekeltté tették, úgyhogy a köztesként termelt bab ötven, vagy éppen száz százalékát annak a tagnak adták egy-egy területről, aki azt egész évben megmunkálta. Ez a termelési módszer beválna megyénkben is, hiszen az így meg­termelt minden mázsa bab húsz forintot jövedelmez a tsz-nek, amelyet az Értékesítő Központ nagyüzemi felárként fizet ki. Hasznos a köztesként vetett bab termesztésében a tagság anyagi édekeltté tétele azért is, mert job­ban szorgalmazzák a kapálást, amely mindkét növény, s végső fokon a tagság és a tsz előnyére válik, mert gazdagabb lesz a ter­més. Feltétlenül helyes volna, ha gaz­dasági vezetőink, főleg a tsz-ek vezetőségei úgy állnának hozzá a babtermeléshez, mint a gyomai Dózsa Tsz, amely az elmúlt gaz­dasági évben 12Ó mázsára, ebben az évben pedig százötven mázsára kötött szerződést. Héjjá Sándor Békéscsaba Módosították az 1961. évi családiház-építési köicsönakció egyes feltételeit Békéscsabán, Gyulán és Orosházán 70 000 forint az engedélyezhető kölcsön felső határa sárlására 102 642 forintot költöt­tünk — jórészt saját erőből. Egy­szóval sok minden csökkentette a tervezett munkaegység értékét. Ezeket az okokat megbeszélgettük a tagokkal, megértették, s most a tél ellenére is szorgalmasan dol­goznak, ahol csak lehet, hordják — Igyunk előbb még — ajánlot­ta Malatyinszki, aki nem akart kellemetlenséget, látva, hogy ama­zok igen elemükben vannak. — Okos tanács! — kaptak a szón többen is, s mert éppen leg­mézesebb mosolyával feléjük tar­tott Kovácsné, egyelőre elvonul­tak a viharfelhők. De nem sokáig tartott a békesség. A béresek mindig magukon érezték a gazda- fiak tekintetét, s egyre hallhatób- bak lettek a megjegyzések is. — A koszosok! Már ide is be- pof átlankodtak! mérték betelt. A legények­ben forrt az indulat is, s az igazságot a maguk oldalán hitték. Gajdácsik Miska már nyúlt is a zsebébe, ahonnan előkerült a bicska. A többiek csitították, de nehezen ment. — Az istenit neki, hát koszos vagyok én?! A gazdafiak megszeppentek, nem egészen így gondolták ők! A veszedelmet látva a cigányok is abbahagyták működésüket, ez a^tán még jobban felbőszítette ezeket is, azokat is. Egy pillanatig feszült a csend, aztán megszólalt Gazdag Laczó János, eszeveszetten fennhéjázó hangon. — Hol az a cigány? Még ma nem is láttuk! Gazsi láthatóan nagy bajban van. Nem tudja mitévő legyen. Ha odamegy a gazdagyerekekhez, akkor a béresek bicskázzák meg. Ha meg nem megy oda, abból megint baj lehet, mert megorrol- nak rá, és akkor oda a becsület is, no meg a pénz, amit kapni szokott ezektől a fiatalemberektől. Lapunk december 10-i számá­ban részletes tájékoztatás adtunk az 1961. évi családiház-építési köicsönakció legfontosabb tudni­valóiról és feltételeiről. A pénzügyminiszter 15/1960. számú, december 31-én kelt ren­deletével az építésügyi miniszter­A fájdalom és kétségbeesés élő szobraként állt ott közöttük, hege­dűjét bal hóna alatt szorongatva mindkét csoport felé könyörgőn pillantott, mint aki tanácsot kér, hogy mitévő legyen. Ez is csak olaj volt a tűzre. — Húzd, te! A fekete szűzmá- riádat! Mert meghasogatlak! — kiáltott rá Gajdácsik Miska is. káosz teljesen eluralkodott a teremben. Már midnyá- jan álltak, mikor Gazdag Laczó János rákiáltott Pikó Bandira. Bandit kicsit bántotta a dolog, mert hiszen, ha neki nem jut eszé­be ez a bolondos ötlet, akkor most kint mulatnak a másik te­remben, és nincs semmi baj. Ép­pen ezért egész idő alatt csitította társait. Talán ezt 'évén észre gaz­dája fia, ellentmondást nem tűrő hangon rákiáltott: — Te pedig takarodj haza! Ta­lán én menjek etetni? Ez a „takarodj” azonban szí­ven ütötte, s ha eddig ő volt a bé­kebíró, most maga is harciassá vált. Nem kutya ő, hogy így rá­förmedjenek társai előtt. — Takarodjon maga, fiatalúr! Ma nekem szabad vasárnapom van. Ma nekem nem parancsol a fiatalúr! S már verekedéssé fajul a do­log, ha hirtelen váratlan esemény nem történik. Hatalmas dördülés rázta meg a szobát. Egyszerre alább szökkent a harci kedv, rfiin- denki azt gondolta, hogy a csen­dőrök jelentek meg váratlanul. A legények szétszéledtek, s csak később tudták meg, hogy a lövés Kovácsné flobértjéből hangzott el. (Folytatjuk) rel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben módosí­totta az akció egyes feltételeit. Az új szabályozás a családi há­zanként engedélyezhető legmaga­sabb kölcsön-ös'szeg szempontjá­ból az ország területét három ka­tegóriába osztja. Az első csoportba Budapest, valamint a fővárossal e szem­pontból azonos elbírálás alá vont öt megyei jogú város (Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged és Győr) tartozik. E városokban az egy családi házra engedélyezhető köl­csön felső határa 80 000 forint. A második kategóriába az egyéb városok, továbbá a PM. Takarékpénztári főigazgatósága által kiadott „Hirdetmény”-ben feltüntetett ipari települések és kijelölt községek tartoznak, ame­lyekben a kölcsön maximális határa 70 000 forint. Megyénkből e cso­portban kapott helyet Békéscsa­ba, Gyula és Orosháza. A harmadik csoportba a külön kijelölés alá nem vont egyéb köz­ségek tartoznak, melyekben az építési kölcsön felső határa 50 000 forint lehet. E kategóriába tarto­zik — a három város kivételével — megyénk valamennyi községe és települése. Békés megyében a társasház­építésre lakásonként engedé­lyezhető építési kölcsön felső határa kétszobás lakás esetén ICO 000 forintban, egyszobás la­kás esetén 90 000 forintban nyert megállapítást. Változatlanul érvényben marad az a bírálati elv, hogy a kölcsön összege nem haladhatja meg a jó­váhagyott építési összköltség 75 százalékát. Az állami gazdaságok, [ gépállomások dolgozói részére ad­ható kölcsön felső határa az épí- j tési összköltség 80 százaléka, leg­feljebb azonban az építkezés he­lye szerint engedélyezhető összeg lehet. Csoportos családiház-építkezé- sek esetén — amikor egy építési helyen típus, illetve ajánlott terv , szerint egyidejűleg közös szerve-1 zésben legalább hat lakás kerül felépítésre — az egyes települé­sekre megállapított kölcsön felső határa lakásonként legfeljebb 10 000 forinttal emelhető. A köl­csön összege azonban ez esetben sem haladhatja meg az építési összköltség 75 százalékát. A személyi tulajdonban lévő la­kóházak helyreállítására, tataro- ; zására engedélyezhető legmaga- I sabb kölcsön szintén a kivitele- j zési összköltség 75 százaléka, la­kásonként azonban legfeljebb 45 000 forint lehet. A kölcsönhatárok felemelése el­sősorban a munkásosztály lakás- helyzetének megjavítását szolgál­ja. Változatlanul érvényben ma­rad az a fontos bírálati elv, hogy a rendelkezésre álló építési hi­telkeretből minél több építtető kapjon állami támogatást. Ezért, egyébként azonos elbírálás alá eső igények esetén természetesen előnyösebb helyzetben van az az igénylő, aki az előírt 25 százalé­kosnál magasabb saját anyagi hozzájárulással (építési anyaggal, takarékbetéttel vagy mindkettő­vel vegyesen) rendelkezik. Példá­ul: egy új békéscsabai családi ház felépítése 80 000 forintba kerül. Ez esetben a folyósítható kölcsön összege — függetlenül a Békés­csabára érvényes 70 000 forintos felső határtól — maximálisan az építési összköltség 75 százaléka, vagyis 60 000 forint lehet. Ha azonban ugyanez az igénylő az építkezés céljára kölcsönigénye benyújtásáig mondjuk 35 000 fo­rintot már takarékban összegyűj­tött, kölcsönigénye 45 000 forintra mérséklődik, s így az építkezésre maximálisan en­gedélyezhető 60 000 forint keret­lehetőségből mintegy 15 000 fo­rint más építkezések finanszíro­zása céljára szabadul fel.. Az eddig benyújtott kölcsön­igények bírálata az Országos Ta­karékpénztár megyei fiókjában az új szempontok figyelembevé­telével már megkezdődött. Kazár Mátyás

Next

/
Oldalképek
Tartalom