Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
4 NÉPÚJ SÄG 1961. január 3., kedd Vidáman, bizakodóan kezdték az emberek az új évet — Szilveszteri barangolás — Jo hangulatban búcsúztak az emberek az óévtőL Ahogy ez már lenni szokott, az éttermek, művelődési otthonok, mulatók tömve voltak vigadó emberekkel. Egy kis körsétát tettünk Szilveszter éjszakáján megyénk több helységében, hogy megtudjuk: ki hogyan köszönti az új esztendőt. Orosházán A földművesszövetkezet étterme már hat órakor zsúfolásig megtelt. A hangulat azonban még egyáltalán nem árult el különösebb jókedvet. Várakoztak az asztaloknál helyet foglaló családok, barátok vagy éppen szerelmespárok. A zenekar is inkább pauzáit. Ritkán, egy-egy táncdalt, vagy operett-dalt játszott, de ez még j kevés volt ahhoz, hogy hangulatba hozza az embereket. Sokat nem várhatunk, indulnunk kell tovább, de azért még egy dalt ki- böjtölünk a zenekartól. Nagysokára sikerül is: a prímás int, s a zenekar rázendít a Trubadúrból a Cigánykórus dallamára. — Induljunk. Hangulat még nincs, de — gondolom — 11 óra fele már itt sem volt panasz a jókedvre. Az Alföldben Kádár Lajos üzemvezető-helyettest kerestük meg. — Amint látjuk, a gombostűt Itt sem tudnánk leejteni. Volt-e előre székfoglalás? — Nem volt kérem, központilag nem engedélyezte a Vendéglátóipari Vállalat. Mindenki aszerint kapott helyet, ahogy érkezett. — Lesz-e valamilyen műsor? — Sajnos, nem lesz. Csupán a hagyományos tombolasorsoiást rendezzük majd meg, éjfélkor a kismalaccal. Csorváson Hiába, kissé korán indultunk. Kilenc óráig itt sem „csapott tetőfokra a hangulat”. Egy pohár málnaszörp mellett hallgatózunk, nézgelődünk, de id- dogáló emberek, beszélgető családok, összebújó szerelmespárok kivételével nem sok érdekeset lát az újságíró. De egyet mégis: még a zenekar cimbalmosa is nagyot ásít a játék szünetében. Hiába, bele kell lendülni, ehhez pedig először — ha nem is sokat — de inni kell. Érdekes, az étteremmel szemben lévő moziban is teltház van. — Mit szólsz ehhez? — kérdezem a kocsivezetőtől. — Ki hinné, hogy Szilveszter estéjén ennyi ember a moziban üljön? — Igen, csakhogy a „Két emelet boldogság”-ot vetítik. Azt pedig még Sziveszter éjszakáján is megnézik az emberek. Talán igaza van a barátomnak. Mezőkováesházém A falu többsége a gyönyörű művelődési házban szórakozik. Nemcsak azért, mert itt a legnagyobb a hely, hanem azért is, mert a művelődési ház vezetői a szilveszteri bálát összekapcsolták a sportbállal. Nagyon kedves ünnepség volt. A Mezőkovácsházi Petőfi MTE sportkör kitüntetésekkel, oklevelekkel és vidám műsorral kedveskedett az idős sportszeretőknek. A 40. éves évforduló alkalmából Földi János, a járási tanács elnökhelyettese beszélt sok elismeréssel az MTE történetéről. Itt találkoztunk az idős Sári Ferenccel is, aki tizenöt évig futballozott a sportkör labdarúgó- csapatában. — Nagyon jól érezzük magunkat — mondja a veterán futballista. — Tetszik tudni, azért is kedves most itt ez az ünnepség, mert a sportkör labdarúgó-csapata annak idején itt játszotta, ennek a kultúrháznak a helyén az első mérkőzését. — Aztán fényképeket szed elő, feleleveníti régi emlékeit. no meg beszél fiairól is, akikből ugyancsak kitűnő futballistát nevelt. Feri fia már a Ferencváros első csapatában játszik. A szilveszteri mulatság és a sportbál egyik kiemelkedő száma talán az volt, hogy csasztuskában énekelték meg a labdarúgó-csapat, minden játékosának erényét és hibáját. Egy rímpárt el is loptunk a csasztuskából, tessék csak meghallgatni: A balszélsönk, Tóth Jancsi a csapat [esze, labda nélkül szaladgálni van ereje Azért ón azt hiszem, a legnagyobb örömet az hozta az idős sportkedvelőknek, hogy díszoklevéllel tüntették ki őket. Búcsúzzunk innen is. — Egy pillanat! Talán nézzünk be itt szemben ebbe a kis italboltba is. Nincs itt panasz a hangulatra. Vannak bizony már jócskán részeg emberek. — A törzsvendégek vannak itt — mondja az italbolt vezetője. Szép, szép mindez, csak hát hol vannak ezeknek az embereknek a feleségeik, családjaik? Mert bizony itt asszonyt nem is lehet látni. Nem lett volna szebb talán együtt tölteni a családdal a Szilveszter éjszakáját? tfjhígy oson Itt a kis cukrászdába pillantottunk be, de valóban csak egy pillanattá. Míg a feketét megittuk, azalatt is könnyen megállapíthattuk, hogy egyesek már túl vannak a spicces állapoton. Bent a belső teremben egy jókedvű, bo- l)ém férfitársasággal találkozunk. Bolondoznak, nevetgélnek, és egy kicsit heccelődnek is egymással. De mindezt finoman, csak szalonképes állapotban. Az utcán pedig már hömpölyög a tömeg, indulnak a művelődési otthonba, ahol a kígyósiak többsége ünnepelte és köszöntötte az új esztendőt. Gyulán Már éjfél elmúlt. A Komló szálló étterme zsúfolásig tömve és itt is az a jellemző, ami egyébként legtöbb étteremben és vendéglőben: a vendéglátó szervek valamiről megfeledkeztek. Nem gondoltak a fiatalokra, a szerelmesekre, akik nemcsak inni mentek oda, hanem szórakozni, s elsősorban táncolni is. Márpedig helyet erre a célra nem nagyon hagytak. Itt a Komlóban is, mint másutt, csak a szorosan elhelyezett asztalok között topoghatnak a táncosok. No de bocsássuk meg a vendéglátónak, hiszen valahogy mégiscsak helyet kellett biztosítani mindenkinek. A söröző alagsori termében csendes, nyugodt, de azért vidám a hangulat. Hely itt sincs. De udvariasság, az igen. Csupán két pincér van és szinte pillanatonként fordulnak a vendéghez: — Mit parancsol? Méhész Jenő üzletvezető elmondotta, hogy csak most Szilveszterkor van zenekar, egyébként még a légy zümmögést is meg lehetett náluk hallani. — Általában családias összejöveteleket szoktak itt rendezni a gyulaiak. Ezért nem is rendszeresítünk zenekart. Elköszönünk. Irány Kétegyhá- za. Kétegyházán 1S&, Nékem már a tsz az életem Sokan várakoznak a mozi előcsarnokában, köztük két fejkendős asszony. Együvé tartozhatnak, mert igen-igen meghitten beszélgetnek. Hát csak beszélgessenek szegen — gondolom, és éppen másféle szemlélődnivalót keresnék, hogy csengetésig teljék az idő, mikor fülemet megütik az egyik asszony szavai: — Nékem már a tsz az étetem... Nem mondott újat. Hallottuk ezt sok-sok régi tsz-tag szájából, sokfelé: zárszámadáskor, gyűléseken, újságírók előtt nyilatkozva, s egyéb „látványos” módon és alkalommal. Olyankor a „szur- ka-piszka Jancsi”-félék száján könnyen tépődött gúnnyá a szó: — Persze, hogy azt mondja a világ előtt, de hallanák csak a parasztját a fajtájabélvoel társalkodói!^ Hát most akarva-akaratlanül is hallom. Az, aki egy életre eb jegyezte magát a szövetkezettel, csendes komolysággal beszél ottani hogylétéről, s a másik olyan áhítattal hallgatja, mintha amaz szentekről való történetekkel traktálná templomozás után. — Tudod Térkőm, a kezdetén nálunk is megvolt a huzavona, de aztán szépen, okosan elrendeződött minden a portánkon. Ez is, az is tudta, hogy hoi a munka ragadniválója. így dolgozgaMár közelebb reggelhez, mint az földszöv étteremben alig-alig akad olyan vagyunk a éjfélhez. A már bizony ember, aki nem itta még meg a maga hangulatkeltőjét. Egy kis mellékszobában kártyáznak. Ultit játszanak. Én nem tudom mi az oka, a bor vagy valamiféle újabb ultiszabály, de sehogy sem értettem a játékot. Durchmarsot mondott az egyik kártyás, de mindenkinek volt ütése... A jó ég tudja. Talán Kétegyházán ez az ultiszabály. Egyik terem sarkában négy jókedvű román fiú népdalt énekel. Kedvesek, jókedvűek és tisztelet- tudóak. Nem kell főni, hogy ők botrányt csinálnak. Különben is, egész éjszaka nem találkoztunk botrányt okozó emberekkel. Indulás haza. Még néhány óra van a reggeltől, addig talán mi is próbáljunk a hangulatból egy kicsit „lopni”. A békéscsabai utca meg is próbálja adni ehhez a lehetőséget. Trombitáló, danoló emberektől hangos a főutca. ... De hiába. Nem jön meg a: hangulatunk. Azt hiszem kicsit későn kezdtük... Varga Tibor Jól emlékszem — s rajtam kívül ki tudja hány százan Tarhosra, az egykori Wenckhehn gróf birtokára, a nyomorúságos cselédlakásokra. Soha nem felejtem, szombatonként a késő esti órákban, kis batyunkkal a vállunkon, piszkosan, rongyosan hogyan vánszorogtunk hazafelé Békésre. Mert ez volt a sorsa annak idején a magunkfajta urasági hónaposnak, napszámosnak. Vasárnap délutánonként pedig ismét találkoztunk az országút porában, hátunkon az egész hétre szóló kevéske elemózsiával. S ha a gróf intézője vagy a majorgazdája jó hangulatban volt, Tordactól lóiéval vittek bennünket az istálló elé, s az istálló jobb oldalába — ahol nem voltak tehenek és borjak — ismét „berendeztük” egy hétre lakosztályunkat. Igaz, ez a „berendezés” csak abból állt, hogy a nagy háti kassal szalmát hord- tunk a jászol elé, ráterítettük rongyszőttes pokrócunkat. s már kész is volt a „vetett ágy”. Tau4i ú s il l a E néhány gondolat jutott eszembe, amikor a napokban Tarhoson jártam, s láttam azt a nagy- nagy változást, ami azóta az egykori uradalom helyén végbement. Az utcákat alkotó ú j házakat termelőszövetkezeti gazdák lakjaik, akik a földosztás után jogosan sajátították ki gróf Wenckheim birtokát. Beton járda vezet a tanács- házához, a Petőfi Termelőszövetkezet kultúrterméhez, ahol filmet ve. íítenek, villany világít az utcák csaknem mindegyikében. Tizenhat évvel ezelőtt csak a kastélyban volt villany. A községi tanács vezetői igyekeztek jól gazdálkodni a rendelkezésükre álló forintokból, s a lakosság — látva községük fejlődését — szívesen adja a forintok mellé erejét, társadalmi munkaként. Ebben az évben több mint 400 ezer forint állt a tanács rendelkezésére, de csak mintegy 160 ezer forintot használtak fel. Tartalékoltak a jövőre. A tartalékolás mellett is másfiél kilométer hosszan építettek beton járdát, illetve újították fel az elhanyagolt járdát az Arany János és a Petőfi utcában. A békéserdői és a Szilasi hidat összekötő kanális-parton — a Sar- kadi Cukorgyártól kapott — 60 köbméter salakból járdát csináltak. S az egykori Tarhoson, ahol tizenhat évvel ezelőtt a kalendáriumon kívül aligha olvasott mást a cselédházak lakója, ma mint a termelőszövetkezet gazdája a községi könyvtár rendszeres látogatója. S a tanács vezetői ebben az évben is 1000 forintot költöttek új könyvekre. Sportfelszerelésre háromezer forintot adtak. Az egykori cselédházban 45 ezer forintos átalakítással korszerű todrászüzle. tét létesítettek. Az utcai villanyvilágítást 250 méter hosszan bővítették ebben az évben. Érdemes aradi is szólni, hogy az egykori cselédamberek gyermekei közöl hárman tanulnak egyetemen. Az egyik állatorvos, a másik tanár, a harmadik pedig agronó- muskérrt akar hazatérni. S az egykori cselédemberek három gyermekét ösztöndíjjal segíti a tanács, a társadalom. Az egykori Tarhos 1961-ben tovább épül, i szépia. S a tar hősi em- terek több mint hatezer j forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a községfejlesztési alapból erre a célra szánt 27 ezer forinthoz. 1961- ben új iskolát és pedagógus lakások építését tervezik, hogy Tarhoson is bevezessék az osztott tanítást. Az új iskola építéséhez 50 ezer forint társadalmi munkával járulnak hozzá. A jövőben tovább villamosítják, jáidásítják a községet így változik Tarhos arculata, ahol tizenhat évvel ezelőtt lettek szabadok a cselédházak lakói. Balkus Imre tunk mink azóta, de van is foganatja! Persze, mikor a tavaszon újakkal töltődtünk, lett némi kavargás, fortyogás, de hát ez vele jár. Ügy elnéztem Terkám azokat a frissen közénk állókat, akárcsak magam láttam volna tíz esztendőnek előtte. Kíváncsiság, húzódozás, tépelődés meg miegyéb téblábolt, tehetetlenke- dett sokukban. Csakhogy mink rögvest a hónuk alá nyúltunk, meg aztán a saját szemükkel láthatták a készet, a biztosat. Amondó vagyok, könnyebb a mostani újaknak, úgy ám! Én meg jövő esztendőre kilépek. No, nem a tsz-ből, hanem csak a munka sorából, mivelhogy most töltenem a hatvanöt, meg a tíz- esztendei tagságot. Nyugdíjba mén az „öreg lyány” Terkám. Jó- e vagy se? Túl a közös nehezén, amikor már gépesedünk, gyarapodunk, könnyebbedik a dolgunk, nem jó nyugálmaskodni... De hát nem tépődök én már el a mienktől Terkám, lelkem, ha nyugdíjba megyek, akkor se... Felberreg a bemenetelt jelző csengő. Megbolydul, lódul a várakozók serege, s a két rténe élsodródik mellőlem. Miközben a helyemre igyekszem, elgondolkodom, nem annyira a hallottakon, mint inkább ezen a nagyot fordult világon. Huszár Rezső Békéscsabai Textilfeldolgazá Kisipari Termelőszövetkezet Köszönteik az új esztendőt és kérjük kedves megrendelőinket, hogy továbbra is bizalommal keressek fel méretes részlegeinket, afool mindenkor minőségi munkával és figyelmes kiszol- gáiással állunk kedves megrendelőink rendelkezésére. Egyben kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek sikerekben gazdag, eredményes, BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT KIVAN A 3EJ.ÚSCSABAI TEXTILFELDOLGOZÓ KTSZ VEZETŐSÉGE
