Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

4 NÉPÚJ SÄG 1961. január 3., kedd Vidáman, bizakodóan kezdték az emberek az új évet — Szilveszteri barangolás — Jo hangulatban búcsúztak az emberek az óévtőL Ahogy ez már lenni szokott, az éttermek, műve­lődési otthonok, mulatók tömve voltak vigadó emberekkel. Egy kis körsétát tettünk Szilveszter éjszakáján megyénk több helysé­gében, hogy megtudjuk: ki ho­gyan köszönti az új esztendőt. Orosházán A földművesszövetkezet étterme már hat órakor zsúfolásig megtelt. A hangulat azonban még egyáltalán nem árult el különö­sebb jókedvet. Várakoztak az asz­taloknál helyet foglaló családok, barátok vagy éppen szerelmespá­rok. A zenekar is inkább pauzáit. Ritkán, egy-egy táncdalt, vagy operett-dalt játszott, de ez még j kevés volt ahhoz, hogy hangulat­ba hozza az embereket. Sokat nem várhatunk, indulnunk kell tovább, de azért még egy dalt ki- böjtölünk a zenekartól. Nagyso­kára sikerül is: a prímás int, s a zenekar rázendít a Trubadúrból a Cigánykórus dallamára. — Induljunk. Hangulat még nincs, de — gondolom — 11 óra fele már itt sem volt panasz a jó­kedvre. Az Alföldben Kádár La­jos üzemvezető-helyettest keres­tük meg. — Amint látjuk, a gombostűt Itt sem tudnánk leejteni. Volt-e előre székfoglalás? — Nem volt kérem, központilag nem engedélyezte a Vendéglátó­ipari Vállalat. Mindenki aszerint kapott helyet, ahogy érkezett. — Lesz-e valamilyen műsor? — Sajnos, nem lesz. Csupán a hagyományos tombolasorsoiást rendezzük majd meg, éjfélkor a kismalaccal. Csorváson Hiába, kissé korán in­dultunk. Kilenc óráig itt sem „csapott tetőfokra a hangulat”. Egy pohár málnaszörp mellett hallgatózunk, nézgelődünk, de id- dogáló emberek, beszélgető csalá­dok, összebújó szerelmespárok ki­vételével nem sok érdekeset lát az újságíró. De egyet mégis: még a zenekar cimbalmosa is nagyot ásít a játék szünetében. Hiába, be­le kell lendülni, ehhez pedig elő­ször — ha nem is sokat — de in­ni kell. Érdekes, az étteremmel szem­ben lévő moziban is teltház van. — Mit szólsz ehhez? — kérde­zem a kocsivezetőtől. — Ki hinné, hogy Szilveszter estéjén ennyi ember a moziban üljön? — Igen, csakhogy a „Két emelet boldogság”-ot vetítik. Azt pedig még Sziveszter éjszakáján is megnézik az emberek. Talán igaza van a barátomnak. Mezőkováesházém A falu többsége a gyö­nyörű művelődési házban szóra­kozik. Nemcsak azért, mert itt a legnagyobb a hely, hanem azért is, mert a művelődési ház vezetői a szilveszteri bálát összekapcsol­ták a sportbállal. Nagyon kedves ünnepség volt. A Mezőkovácsházi Petőfi MTE sportkör kitünteté­sekkel, oklevelekkel és vidám műsorral kedveskedett az idős sportszeretőknek. A 40. éves évforduló alkalmából Földi Já­nos, a járási tanács elnökhelyet­tese beszélt sok elismeréssel az MTE történetéről. Itt találkoztunk az idős Sári Ferenccel is, aki tizenöt évig fut­ballozott a sportkör labdarúgó- csapatában. — Nagyon jól érezzük magun­kat — mondja a veterán futballis­ta. — Tetszik tudni, azért is ked­ves most itt ez az ünnepség, mert a sportkör labdarúgó-csapata an­nak idején itt játszotta, ennek a kultúrháznak a helyén az első mérkőzését. — Aztán fényképe­ket szed elő, feleleveníti régi em­lékeit. no meg beszél fiairól is, akikből ugyancsak kitűnő futbal­listát nevelt. Feri fia már a Fe­rencváros első csapatában játszik. A szilveszteri mulatság és a sportbál egyik kiemelkedő száma talán az volt, hogy csasztuskában énekelték meg a labdarúgó-csapat, minden játékosának erényét és hibáját. Egy rímpárt el is loptunk a csasztuskából, tessék csak meg­hallgatni: A balszélsönk, Tóth Jancsi a csapat [esze, labda nélkül szaladgálni van ereje Azért ón azt hiszem, a legna­gyobb örömet az hozta az idős sportkedvelőknek, hogy díszokle­véllel tüntették ki őket. Búcsúzzunk innen is. — Egy pillanat! Talán nézzünk be itt szemben ebbe a kis italbolt­ba is. Nincs itt panasz a hangu­latra. Vannak bizony már jócs­kán részeg emberek. — A törzsvendégek vannak itt — mondja az italbolt vezetője. Szép, szép mindez, csak hát hol vannak ezeknek az embereknek a feleségeik, családjaik? Mert bi­zony itt asszonyt nem is lehet látni. Nem lett volna szebb talán együtt tölteni a családdal a Szil­veszter éjszakáját? tfjhígy oson Itt a kis cukrászdába pillantot­tunk be, de valóban csak egy pil­lanattá. Míg a feketét megittuk, azalatt is könnyen megállapíthat­tuk, hogy egyesek már túl van­nak a spicces állapoton. Bent a belső teremben egy jókedvű, bo- l)ém férfitársasággal találko­zunk. Bolondoznak, nevetgélnek, és egy kicsit heccelődnek is egy­mással. De mindezt finoman, csak szalonképes állapotban. Az utcán pedig már hömpölyög a tömeg, indulnak a művelődési otthonba, ahol a kígyósiak több­sége ünnepelte és köszöntötte az új esztendőt. Gyulán Már éjfél elmúlt. A Komló szál­ló étterme zsúfolásig tömve és itt is az a jellemző, ami egyébként legtöbb étteremben és vendéglő­ben: a vendéglátó szervek vala­miről megfeledkeztek. Nem gon­doltak a fiatalokra, a szerelme­sekre, akik nemcsak inni mentek oda, hanem szórakozni, s elsősor­ban táncolni is. Márpedig helyet erre a célra nem nagyon hagytak. Itt a Komlóban is, mint másutt, csak a szorosan elhelyezett aszta­lok között topoghatnak a tánco­sok. No de bocsássuk meg a ven­déglátónak, hiszen valahogy mé­giscsak helyet kellett biztosítani mindenkinek. A söröző alagsori termé­ben csendes, nyugodt, de azért vidám a hangulat. Hely itt sincs. De udvariasság, az igen. Csupán két pincér van és szinte pillana­tonként fordulnak a vendéghez: — Mit parancsol? Méhész Jenő üzletvezető el­mondotta, hogy csak most Szil­veszterkor van zenekar, egyéb­ként még a légy zümmögést is meg lehetett náluk hallani. — Általában családias összejö­veteleket szoktak itt rendezni a gyulaiak. Ezért nem is rendszere­sítünk zenekart. Elköszönünk. Irány Kétegyhá- za. Kétegyházán 1S&, Nékem már a tsz az életem Sokan várakoznak a mozi elő­csarnokában, köztük két fejken­dős asszony. Együvé tartozhat­nak, mert igen-igen meghitten beszélgetnek. Hát csak beszélges­senek szegen — gondolom, és éppen másféle szemlélődnivalót keresnék, hogy csengetésig teljék az idő, mikor fülemet megütik az egyik asszony szavai: — Nékem már a tsz az éte­tem... Nem mondott újat. Hallottuk ezt sok-sok régi tsz-tag szájából, sokfelé: zárszámadáskor, gyűlé­seken, újságírók előtt nyilatkoz­va, s egyéb „látványos” módon és alkalommal. Olyankor a „szur- ka-piszka Jancsi”-félék száján könnyen tépődött gúnnyá a szó: — Persze, hogy azt mondja a világ előtt, de hallanák csak a parasztját a fajtájabélvoel társal­kodói!^ Hát most akarva-akaratlanül is hallom. Az, aki egy életre eb jegyezte magát a szövetkezettel, csendes komolysággal beszél ot­tani hogylétéről, s a másik olyan áhítattal hallgatja, mintha amaz szentekről való történetekkel traktálná templomozás után. — Tudod Térkőm, a kezdetén nálunk is megvolt a huzavona, de aztán szépen, okosan elrende­ződött minden a portánkon. Ez is, az is tudta, hogy hoi a mun­ka ragadniválója. így dolgozga­Már közelebb reggelhez, mint az földszöv étteremben alig-alig akad olyan vagyunk a éjfélhez. A már bizony ember, aki nem itta még meg a maga han­gulatkeltőjét. Egy kis mellékszo­bában kártyáznak. Ultit játsza­nak. Én nem tudom mi az oka, a bor vagy valamiféle újabb ulti­szabály, de sehogy sem értettem a játékot. Durchmarsot mondott az egyik kártyás, de mindenkinek volt ütése... A jó ég tudja. Talán Kétegyházán ez az ultiszabály. Egyik terem sarkában négy jó­kedvű román fiú népdalt énekel. Kedvesek, jókedvűek és tisztelet- tudóak. Nem kell főni, hogy ők botrányt csinálnak. Különben is, egész éjszaka nem találkoztunk botrányt okozó emberekkel. Indulás haza. Még néhány óra van a reggeltől, addig talán mi is próbáljunk a hangulatból egy kicsit „lopni”. A békéscsabai utca meg is próbálja adni ehhez a lehetőséget. Trombitáló, danoló emberektől hangos a főutca. ... De hiába. Nem jön meg a: hangulatunk. Azt hiszem kicsit későn kezdtük... Varga Tibor Jól emlékszem — s raj­tam kívül ki tudja hány százan Tarhosra, az egy­kori Wenckhehn gróf birtokára, a nyomorúsá­gos cselédlakásokra. So­ha nem felejtem, szom­batonként a késő esti órákban, kis batyunkkal a vállunkon, piszkosan, rongyosan hogyan ván­szorogtunk hazafelé Bé­késre. Mert ez volt a sor­sa annak idején a ma­gunkfajta urasági hóna­posnak, napszámosnak. Vasárnap délutánonként pedig ismét találkoztunk az országút porában, há­tunkon az egész hétre szóló kevéske elemózsiá­val. S ha a gróf intézője vagy a majorgazdája jó hangulatban volt, Tor­dactól lóiéval vittek ben­nünket az istálló elé, s az istálló jobb oldalába — ahol nem voltak tehe­nek és borjak — ismét „berendeztük” egy hét­re lakosztályunkat. Igaz, ez a „berendezés” csak abból állt, hogy a nagy háti kassal szalmát hord- tunk a jászol elé, ráterí­tettük rongyszőttes pok­rócunkat. s már kész is volt a „vetett ágy”. Tau4i ú s il l a E néhány gondolat ju­tott eszembe, amikor a napokban Tarhoson jár­tam, s láttam azt a nagy- nagy változást, ami az­óta az egykori uradalom helyén végbement. Az utcákat alkotó ú j háza­kat termelőszövetkezeti gazdák lakjaik, akik a földosztás után jogosan sajátították ki gróf Wenckheim birtokát. Be­ton járda vezet a tanács- házához, a Petőfi Ter­melőszövetkezet kultúr­terméhez, ahol filmet ve. íítenek, villany világít az utcák csaknem mind­egyikében. Tizenhat év­vel ezelőtt csak a kas­télyban volt villany. A községi tanács vezetői igyekeztek jól gazdál­kodni a rendelkezésükre álló forintokból, s a la­kosság — látva községük fejlődését — szívesen ad­ja a forintok mellé ere­jét, társadalmi munka­ként. Ebben az évben több mint 400 ezer forint állt a tanács rendelkezésére, de csak mintegy 160 ezer forintot használtak fel. Tartalékoltak a jövőre. A tartalékolás mellett is másfiél kilométer hosszan építettek beton járdát, il­letve újították fel az el­hanyagolt járdát az Arany János és a Petőfi utcában. A békéserdői és a Szilasi hidat összekötő kanális-parton — a Sar- kadi Cukorgyártól ka­pott — 60 köbméter sa­lakból járdát csináltak. S az egykori Tarhoson, ahol tizenhat évvel ez­előtt a kalendáriumon kívül aligha olvasott mást a cselédházak la­kója, ma mint a terme­lőszövetkezet gazdája a községi könyvtár rend­szeres látogatója. S a ta­nács vezetői ebben az évben is 1000 forintot költöttek új könyvekre. Sportfelszerelésre három­ezer forintot adtak. Az egykori cselédházban 45 ezer forintos átalakítás­sal korszerű todrászüzle. tét létesítettek. Az ut­cai villanyvilágítást 250 méter hosszan bővítették ebben az évben. Érdemes aradi is szólni, hogy az egykori cselédamberek gyermekei közöl hár­man tanulnak egyete­men. Az egyik állator­vos, a másik tanár, a harmadik pedig agronó- muskérrt akar hazatérni. S az egykori cselédembe­rek három gyermekét ösztöndíjjal segíti a ta­nács, a társadalom. Az egykori Tarhos 1961-ben tovább épül, i szépia. S a tar hősi em- terek több mint hatezer j forint értékű társadalmi munkával járulnak hoz­zá a községfejlesztési alapból erre a célra szánt 27 ezer forinthoz. 1961- ben új iskolát és pedagó­gus lakások építését ter­vezik, hogy Tarhoson is bevezessék az osztott ta­nítást. Az új iskola épí­téséhez 50 ezer forint tár­sadalmi munkával járul­nak hozzá. A jövőben tovább villamosítják, jáidásítják a községet így változik Tarhos ar­culata, ahol tizenhat év­vel ezelőtt lettek szaba­dok a cselédházak lakói. Balkus Imre tunk mink azóta, de van is fo­ganatja! Persze, mikor a tava­szon újakkal töltődtünk, lett né­mi kavargás, fortyogás, de hát ez vele jár. Ügy elnéztem Terkám azokat a frissen közénk állókat, akárcsak magam láttam volna tíz esztendőnek előtte. Kíváncsi­ság, húzódozás, tépelődés meg miegyéb téblábolt, tehetetlenke- dett sokukban. Csakhogy mink rögvest a hónuk alá nyúltunk, meg aztán a saját szemükkel láthatták a készet, a biztosat. Amondó vagyok, könnyebb a mostani újaknak, úgy ám! Én meg jövő esztendőre kilépek. No, nem a tsz-ből, hanem csak a munka sorából, mivelhogy most töltenem a hatvanöt, meg a tíz- esztendei tagságot. Nyugdíjba mén az „öreg lyány” Terkám. Jó- e vagy se? Túl a közös nehezén, amikor már gépesedünk, gyara­podunk, könnyebbedik a dol­gunk, nem jó nyugálmaskodni... De hát nem tépődök én már el a mienktől Terkám, lelkem, ha nyugdíjba megyek, akkor se... Felberreg a bemenetelt jelző csengő. Megbolydul, lódul a vá­rakozók serege, s a két rténe él­sodródik mellőlem. Miközben a helyemre igyekszem, elgondolko­dom, nem annyira a hallottakon, mint inkább ezen a nagyot for­dult világon. Huszár Rezső Békéscsabai Textilfeldolgazá Kisipari Termelőszövetkezet Köszönteik az új esztendőt és kérjük kedves megrendelőin­ket, hogy továbbra is bizalommal keressek fel méretes részlegeinket, afool mindenkor minőségi munkával és figyelmes kiszol- gáiással állunk kedves meg­rendelőink rendelkezésére. Egyben kedves megrendelő­inknek és összes ügyfeleink­nek sikerekben gazdag, ered­ményes, BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT KIVAN A 3EJ.ÚSCSABAI TEXTILFELDOLGOZÓ KTSZ VEZETŐSÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom