Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

ltm, január 8., vasárnap KÉPÚJSÁG 3 A Gyulai Gépállomás munkazajos javítóműhelyében — Ahány géppel csak tudnak, szántsanak az elvtársak és szállít­sák befele a termést. A téli gép­javításhoz majd szervezünk segít­séget — mondották az ősszel a vá­rosi pártbizottságon a Gyulai Gépállomás vezetőinek. Rá is kap­csoltak a gépállomás dolgozói és az őszi tervet 106,3, a mélyszán­tási tervet 111, az éves ■ tervet 103,4 százalékra teljesítették. A városi pártbizottság sem maradt adós az ígéretével: kezdc-ményezé_ sére az MTH, a Vízügyi Igazgató­ság és a Vasipari Ktsz szakembe­rei 12 cséplőszekrény és 6 kom­bájn kijavítását vállalták. — Előre is örülünk a segítség­nek — mondotta Kovács Imre, a gépállomás igazgatója, amikor a napokban erről beszélgettünk —, mert bizony csaknem minden gépünk december végéig dolgozott, s különösen a szállító gépek vol­tak nagyon erőltetve, a rettentő mélyen felózott földeken és dűlő- utakon. 1960 őszére nem szívesen emlé­keznek vissza a traktorosok sehol sem a megyében. S nem volt elég, hogy a határban dagasztották a feneketlen sarat a gyulai trakto­rosok, a gépállomás udvarában is dagaszthatják. Amikor az igaz­gató elvtárssal a javítóműhely felé mentünk, éppen „pörgött” egy teherautó a műhely előtti mély sárban. — Ha ez a sár megfagy, ten­gelytörés nélkül aligha lehet ki­húzatni a kijavított gépeket a műhelyből — jegyezte meg az igazgató. Pántya Péter, a gépál­lomás főmérnöke is bosszankodik a sártengeren, és a szerelők is. Olyan sárosán kerülnek be a gé­pek a műhelybe, mintha be lenné­nek tapasztva. — És nagyon rossz állapotba is kerülnek a túlzott igénybevétel miatt? — kérdezem a főmérnök­től. — Csodálkozni fog: Annak el­lenére, hogy az 1959. évi 53 nor­megszentelt torkukon bort, sört és pálinkát eregessenek lefelé. Ezen a vasárnap délelőttön fe­szült volt a hangulat az ünnepi szagosmisén és egy cseppet sem volt fesztelenebb a kocsmában. A szagosmisén is össze-összevillant egy-egy harciasabb szempár, a kocsmában is halkabban, de foj- tottabban estek a szavak. Volt, aki a templomban elmerengve azon gondolkozott, hogy a'kegye- letes lobogók rúdj át hogyan is le­hetne széttörni embertársainak koponyáján, és voltak a kocsmá­ban is olyanok, akik azt mérle­gelték, hogy szükség esetén ho­gyan lehetne utat vágni Gacsaj Pesta falra akasztott rézfokosával az embervérre szomjas ellenfelek között. De csak néhányan gondolkoztak ilyen vérmesen. A többség egye­lőre a szavakat forgatta; az ér­veivel próbálta a másikba fojtani a szót és nem a csupasz öklével. Az események természetesen megszínesedtek, mire idáig jutot­tak. A hír szájról szájra járt, ez is hozzátett valamit, az is toldott rajta, ez meg éppenséggel úgy ki­forgatta, mint a község kecskéje, becsületes nevén Jakab Jakab szabómester az elkopott nadrágot. A pletykák szerint feje betört, málhold munkával szemben ta­valy 106 ezer normálholdat tel­jesítettünk, nincsenek lerongyolódva gépeink, mint ahogy 59-ben le voltak. — Mi ennék az alig hihető ör- vendetességnek a titka? — Az, hogy a megállapodott, az az úgynevezett törzstraktoristáink a sok nehéz munka mellett sem voltak fáradtak rendszeresen kar­bantartani a gépeket, ahogy csak tudtak, vigyáztak rájuk. No, azért nem kell azt hinni, hogy munka nélkül vannak a sze­relők. A gépállomás vezetősége a 12 műhelydolgozó mellé 16 trak­torost is bevont a gépjavításba. A műhely javítótere alaposan meg van terítve félig és egészen széj­jelszedett gépekkel, s ugyancsak serénykednek körülöttük az em­berek. — Legnagyobb bosszúságunkra foglalják itt a helyet olyan gépek is — mutat körül a főmérnök —, amelyeket 10—20 perc alatt ki tudnánk „dobni”. Selyem Lajos Zetorja négy napja áll, ő meg itt ténfereg nagy bosszúsan, mert sok szállítani valója lenne. Tehetetle­nek vagyunk a Zetorjával, mert nem kapunk hozzá egy nyomorult csapágyat Egy Lanz Bulldog három hete fog­lalja már a javítóteret — főten­gely hiányában. Egy DT-traktort úgy tudtunk tíz napi ácsorgása után kijavítani, hogy átalakítot­tuk a tengelyét. Ha a szüksógmeg- oldással most beszerelt négy csap­ágya tönkre megy, tehetünk alá egy új főtengelyt. Hiába távira­toztunk és hiába mentem szemé­lyesen Pestre, ötféle alkatrészt, többek közt több fogaskereket sem tudtam beszerezni. Azt mondani sem keM, hogy mindezt bosszús hangon sorolta el a főmérnök. Nem csoda, hiszen hiába van meg a jóakarat, az igye­kezet a gépállomás szerelői és a város üzemeinek szakemberei ré­széről, hogy idejében kijavítsanak minden gépet, ha nincs alkatrész. S javítani való van bőven, többek között 14 olyan erőgép is, álne­vére hullott, karja, lába kifica­modott nemcsak a két Feketének, hanem még családtagjuknak is. Az emberek azonban okosak. Ha­ragos község szövetkezetbe tö­mörült parasztjai nemcsak a fel­színt nézték, hanem az esemé­nyek rugóit feszegették. így jutottak el ahhoz a kérdés­hez, hogy az éktelen verekedésért ki is a felelős. Az egyik az egyik Feketét okolta, a másik a mási­kat. Egy harmadik aztán megkér­dezte: — Ki adott Málnás Feketének engedélyt arra, hogy kifejszézze azt a szerencsétlen nyárfát? Ta­lán a mi kitűnő elnökünk, Szilá­gyi Laci bácsi? Néhányan, amikor Szilágyi ne­vét hallották, éljenezni kezdtek. A szónok felbátorodva, egyre hangosabban folytatta: — Ki az, aki úgy bánik a szövetkezet tulaj­donával, mintha az a sajátja vol­na, és úgy osztogatja boldognak, boldogtalannak, mint Ferenc Jós­ka a kitüntetést? Talán Szilágyi László, a mi szeretett elnökünk? Szilágyi nevének elhangzásakor most már többen és bátrabban él­jeneztek, mint az előbb. Igaz ugyan, hogy néhány csöndes „fúj” is elhangzott, de ez csak nagyobb tűzbe hozta a szónoixot lyefe javítását azért halasztották el az ősszel, hogy minél előbb el le­gyen végezve a szántás, vetés, be­takarítás. Megkérdeztem, hogy jó szakem­berek javítják-e a gépeket, s nem bosszankodnak-e majd a trakto­rosok, hogy néhány forduló után újra be kell huzatni a gépüket a javítóműhelybe? A főmérnök nemmel válaszolt, s különösen dicsérte Hegyi Mihályt, Hajdú Ferencet, Komlósi Lászlót és Kiss Jánost. Megtudtam, hogy Hegyi Mihály 12 év óta Gerláród jár be minden reggel. Megkérdez­tem tőle: nem únta még meg, s nincs szándékában közelebbi munkahely után nézni? — Eddig sem volt ilyen szándé­kom, de most, hogy beiratkoztam a technikumba, kiváltképpen nincs — válaszolta. Ezt különösen jó volt hallani, mert Hegyi Mi­hály, aki egyszerű kovácsként ke­rült a gépállomásra 12 évvel ez­előtt, olyan sokoldalú emberré vált, hogy nincs olyan géptípus, amelyiknek a megjavításához fe­lelősséggel hozzá ne merne fogni. Egyébként a technikumba Sku- mák Lajossal, Szatmári L. István­nal és Jámbor Istvánnal jár. Biza­lommal lehetnek azok a szülők, akik ide adták tanulónak fiaikat (9 ipari tanuló van a gépműhely­ben), a Gyulai Gépállomás sok­oldalúan képzett és a képzettsé­güket továbbfejlesztő szakembe­reitől jól meg lehet tanulni a szak­mát. Hogy a káromkodást ne ta­nulják meg a tanulók az alkat­rész-hiány miatt bosszankodó sze­relőktől, arról az Anyagellátó Vállalat tehetne és kell is, hogy tegyen sürgősen. Annál is inkább, mert a Gyulai Gépállomáson jó­formán csak most kezdődött meg a gépjavítás. Decemberben mind­össze hét erőgépet, egy kombájnt, egy aratógépet és nyolc cséplő- szekrényt javítottak meg. Ha máris elakadtak alkatrészhiány miatt, mi lesz, ha sor kerül a még javításra váró 46 erőgép, 26 csép- lőszekróny, 30 vetőgép, és 5 kéve­kötő javítására?! Kukk Imre Folytatta. „Más a dolga az elnöknek, és j más a dolga a brigádvezetőnek, j Ha a brigádvezető nem végzi be-? csületesen a dolgát, akkor le kell S váltani! Én azt gondolom, hogy) Hajmási László brigádvezetőt...” j Itt „fúj”-ok és „éljenek” vágtak I közbe, Az emberek egymásra néztek. Látták, hogy ki mondott fúj-t, és ki kiáltott éljen-t. Voltak, akik fogták a poharukat és átültek a másik asztalhoz. A pártok lassan | elrendeződtek. ' s És amikor egy másik szónok állt ! fel és kezdett beszélni, akkor I már egy asztalnál ültek a „szilá- I gyisták”, és villogó szemmel mé-1 regették a másik asztalhoz verő-g dött „hajmásistákat”; Zsongott, pezsgett a kocsma a ] fuj-októl, és az éljen-ektől. Kint az utcán barátságos be-1 szédben elmerülve közeledett a [ kis termetű és izgékony Szilágyi j Laci bácsi és a nagydarab, kissé g lomhának látszó Hajmási Laci bá- \ esi. I Talán éppen arról beszélgettek, I hogy ebéd után ki lehetne menni j a Körösre, szerencsét próbálni a j horoggal. " j (Folytatjuk) * Már töltik a gyulai nyári paprikásszalámit A Gyulai Húsipari Vállalat ki- lencszázezer kilónál több cseme­gekolbászt gyártott 1960-ban. Hí­res készítményét, a márkás gyulai kolbászt már harmincnál több or­szágban kedvelik. Az idén körül­belül 200 000 kilogrammal többet szállítanak külföldre, mint ta­valy. Január elején megkezdték az ugyancsak igen kedvelt gyulai nyári paprikásszalámi töltését is, belföldi fogyasztásra. A kellemes ízű csemegéből egy kilogrammos —egy kiló húsz dekás rudakban százezer kilónyit készítenek. A I nyár elejétől országszerte árusít­ják majd a boltokban. Hetenként 16 ezer csomó retek, 4 ezer fej saláta kerül külföldre A Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központja Gyula környé­kéről hetenként egy-két alkalommal szállít küldföldre hónaposret­ket és fejessalátát. Hetenként 16 ezer csomó retek és 4 ezer fej sa­láta kerül Berlin vagy Prága lakóinak asztalára, örvendetes, hogy a zöldséghaj tat ást a gyulai termelőszövetkezetek mellett egyre több közös gazdaságban felkarolják. Jelenleg kétszer annyi árut is fogad­na Prága vagy Berlin mint amennyit megyénk szövetkezetei szállí­tani tudnak. Szövetkezeteinkben 15 ezer ablak alatt hajtatnak ret­ket, salátát. Több ezer melegágyi ablakot most készítenek elő, s a melegágyakban a tömeges szállításhoz — amelyre retekből, salátá­ból februárban, márciusban és áprilisban kerül sor— elvetették a retekmagot, kipalántálták a salátát. Több szövetkezetben a korai káposzta magját is elvetették, így május 25-től kezdve nagyüzeme­ink vagontételben adnak exportra korai káposztát, karalábét. Hasznosan töltötték a szünidőt A kunágotai Petőfi Tsz brigádvezető- je, Tóth István örömmel jelentette szerkesztőségünknek, hogy a kunágo- tai középiskolás diákok a téli szünet kezdetekor felkeresték a tsz vezető­ségét és munkát kértek. Mivel még volt dugványrépa-szedés, így a veze­tőség javasolta, hogy a répaszedésnél dolgozzanak. Rövid idő alatt 16—17-en egy hold és 300 négyszögöl dugvány­répát szedtek fel társadalmi munkában. A szervezőmunkában, de a répasze­désben is sokat segített Sebők Mihály községi alapszervi párttitkár is. A diá­kok közül név szerint dicséret illeti Kotroczó Gézát, Sebők Pált, Angyal Pált, Varga Évát, ifj. Sebők Mihályt, Nagy I. aj őst, Baranya Idát, Gabnai Gabriellát, Kotroczó Piroskát, Bócsik Ilonát, Berta Jolánt, Páger Jánost, Isz- tin Istvánt, Varga Imrét és Baráth Ferencet. Biztos pénzforrás az állattartás! Neveljen süldőt saját koca után, vagy kérjen süldőkocát hitelbe! A mindenkori állami szabadárnál 1.— Ft-tál töb­bet kap a szerződés alapján átadott süldőkért! Termelőszövetkezetek 1 1,20 Ft. lebonyolítási díjat kapnak kg-ként minden tsz-tag- gal kötött sertéshizlalási szerződésre, ha 1 q takarmányt adnak a hizlaláshoz! Részletes felvilágosítást az Ál latforgalníi Vállalat járási kirendeltséged adnak! Békés megyei Állatforgalmi Vállalat Kössön toliértékesítési szerződést! Magasabb szerződéses ár! ELŐLEG: Libadaratoonként háromszori tépésre 25.— forint Kacsadarabonként kétszeri tépésre 7.— forint Szerződjön a földművesszövetkezetnél I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom