Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
Rakovszky József: Munkásőrök Ott álltam lenn a népes utcán egy nyárutúi reggelen, és elnéztem, hogy kél az élet a szürke kockaköveken. A gép s az ember ritmusával futott az ébredő zefir, s a házak ablakán elömlött a napfény, mint a rózsapír. Egyszer csak újabb mozgás támadt a tiszta nyári ég alatt... És jöttek széles, hosszú sorban kék overálos férfi ak, ifjak, idősek, munkásőrök, új hadsereg, új katonák, s míg víg mosollyal meneteltek, zengték az új idők dalát. Szemmel sokáig elkísértem e nő tás, vidám csapatot. A fegyverük mint egy-egy csillag, oly szépen, tisztán ragyogott. — Oh, járjátok csak be a földet kék overálos emberek, s hol nincs szabadság, zúzzátok szét a kínzó rabbilincseket! Krecsmári László: Nem mondom én... Nem mondom én, hogy ami itt van. nagyon jó és s jobb már nem lehet, nem monhatom, hogy gondok nélkül élnek már itt az emberek; nem mondom, hogy elértünk oda, ahova célunk jutni el — minket munkák özöne vár még, s ezt mindenkinek tudni kell... Munkálkodni az emberekkel Jövönkért — ez az óhajom. Van még itt baj, de magunkban bízni s küzdeni, élni — jó nagyon! születésre, ebéd előtt és ebéd után, vecsernyére és lacipecsenyé- re, konfirmálásra és úttörőavatásra, az úrnapi körmenetre és a május elsejei fevonulásra, belezúg a Himnuszba, az lnternacio- náléba, a „Mint a szép híves pa- ták’’-ba és a Bújj, bújj zöld ágba. Belekong a Passió játékába és a Bili bárónő előadásába, sőt képes elnyomni a községi tanács hangos híradóját is... Később aztán megtudtam, hogy őseink bölcs előrelátással annak idején körülkerítették a község határát madzaggal, hogy a szomszédos falvakban ne hallhassák és ne élvezhessék a mi harangunk szavát. Nagy emberek nagy tette volt ez és — bár azóta is „mad- zagosoknák” emlegetnek bennünket — munkájuk nem volt hiábavaló, mert így még a folytonos harangszó sem tudta ránk felhívni a közfigyelmet. Csak maradt minden a régiben... Ha kimegyek az utcára sétálni, nézelődni az őspenész és őskorh#- dás kellemesen elegyedő illata vesz körül... 742 év... a szemem könnybe lábad az elérzékenyülés- től, vagy talán a főtéren állandóan kavargó ősportól? Ki tud ilyen meghitt pillanatokban ilyesmin rágódni... Helyettem megteszi ezt az idő vasfoga, a nagy műem- lékképzö, mely bizony alaposan megrágta a Petőfi és Cseresznye utca sarkán levő házat, nem törődve azzal, hogy tulajdonosa valamikor jobb napokat látott. Ez tetszik nekem abban a vasfogban, hogy az ugyan nem tesz kivételt, nála nincs se protekció, se szocialista összeköttetés. Áhítattal lesem a pillanatot, amikor majd a falra csörgő esőcsatorna türelmes munkája nyomán a kocsiútról közvetlenül a szobába lehet belépni. A Földművesszövetkezeti Áruház sarkánál a betonjárda közepén egy községalapitáskori mély lyukat őriz nagy kegyelettel a Tanács, amely miatt a község vezetői sűrűn csuklanak, mert ha valaki belelép — különösen esős időben—, az mindjárt őket emlegeti rokonostul együtt. Na, dehát nem lehet mindenkinek érzéke a műemlékek iránt... Kicsit távolabb találjuk községünk híres műemlékét, a cukrászda presszógépét, amely egyes meg nem erősített források szerint Közép-Európa legrégibb gépe. Községünk neves monográfusa, dr. Kodur Tóni bátyánk szerint először volt a presszógép és köréje épült a község. A cukrászda szomszédságában van a moziépület, amely duplán műemlék. Először is műemlék a teteje, melyen jelenleg 99 lyuk van, aminek következtében 99 helyen becsorog a mennyezet. Az egész községben óriási izgalommal várják a 100. lyukat, melynek „megszületéséi!” a Századik Lyuk Világra jöttét Figyelő Mozi- és Műemlék Rajongó Bizottság szervezésében állítólag lovasbandériummal, fáklyásfelvonással, tűzijátékkal és ökörsütéssel fogjuk megünnepelni. Ez érthető is, hiszen nem kis dolog az, amikor az ember négy fal között is szabad téren érzi magát. A mozi műemléktetejének még az ad külön értéket, hogy valami csodálatos módszerrel úgy tudja szabályozni az összegyűlt víz adagolását, hogy odakint már régen elállt az eső, de benn még mindig esik... Na és aztán belül a falak... A Neander-völgyi ősember barlangjában érzi magát az ember és ami feltűnő: mindez a látványosság benne van a jegy árában. (Külön csak az artistaműsorért kell fizetni!) Végtelen hálával gondolunk a megyei MOKÉP-ra, amiért a műemlék változatlanul hagyásával lehetővé teszi községünk dolgozóinak, hogy nap mint nap láthatják, milyen volt ősapáink barlangja. Látszik tehát, hogy községünk népe tele van kegyelettel a régiségek iránt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a „Fényessel” szemben levő pocokfészkekre is szerető gonddal ügyel és a földművesszövetkezet vezetői például még véletlenül sem gondolnak olyasmire, hogy azokat lebontva az évenkénti több milliós nyereséga dél-tiszántúli írócsoport Megalakult Pénteken a szegedi író és újságíró klubban ünnepélyesen alakult meg a dél-tiszántúli írócsoport. A megalakuláson részt vett Dobozi Imre Kossuth-díjas író, az író- szövetség főtitkára is. Dobozi Imre bevezető szavaiban elmondotta, hogy a magyar írók feladatai közé tartozik a magyar valóság ábrázolása. Népünk nagy kérdéseinek megoldásában való részvétel. Mi, Békés megyeiek örömmel üdvözöljük ezt a megalakulást és bízunk abban, hogy a dél-tiszántúli írócsoport megalakulása segíteni fog a Békés megyében dolgozó írók fejlődésében is. Néhány sorban nem lehet értékelni, vagy legalábbis elemezni e tény jelentőségét, csupán annyit mondhatunk, hogy az írócsoport működése akkor lesz igazán hasznos, ha segíti a felnövekvő új nemzedék bői valami nagy, új üzletet építsenek helyükre. Nem, a szövetkezetiektől nem kell tartani, ők nem fogják a község képét építkezéssel megbontani. Üzlet-igényeiket ilyen meggondolatlan dolgok helyett inkább a járási tanácsnál próbálják kielégíteni, minek következtében a meglevő műemlékkorú épületekben közfalak omlanak, közfalak épülnek, de a külső: az marad a régi... Oh, elnézést, amiért így elteker- gek eredeti mondanivalómtól, de ez is csak azért van, hogy bebizonyítsam, milyen kár — sőt isten ellen való vétek — lenne ezt a 742 éves mozdulatlanságot megháborgatni. Szóval az aggaszt mostanában, hogy a Népújság például ilyeneket ír: Békéscsabán 64, Orosházán 18, Gyulán 24 lakóház épül. Meg aztán: Orosházán több száz milliós költséggel hatalmas üveggyár épül. 1. Rágondolni is rossz, hogy még majd egyszer községünkről is valami hasonlót írnak .., Csak az vigasztal, hogy nálunk a megfelelő alap sincs meg az építkezésekhez, hiszen alig háromezren járnak el a községből dolgozni és a lakásigénylők száma is alig haladja meg a 250-et. Azért nyugtalanít, hogy egy idő óta hosszú autókon számos jól fésült, aktatáskás ember kering községünkben, ipartelepítési hangfoszlányok hallatszanak, különösen a második liter reprezentációs kisüsti elfogyasztása utá'n. Amiket eddig félfüllel hallottam: Tollfosztóka, Makaróni Lyukasztó Üzem, Mücsirizgyár, Tárkony abetakarító Vállalat, Dögfeldolgozó Ktsz, Férckiszerelő Üzemegység alakul községünkben. Még elképzelni is szörnyű, hogy gyárkémények ontsák füstjüket Békétlen szűzi egére. Némileg azért vigasztaló, hogy a küldöttségek már évek óta ide járnak, de még sehol semmi. (A reprezentációs kisüsti fogyasztása viszont szépen emelkedik!) Abban azért megegyeztek már, hogy mindenki a volt Olajüzem kialakítását és annak szakmai segítséget is tud nyújtani. Még kísért a régebbi írószövetség emléke, amikor szintén megalakult a dél-tiszántúli írócsoport, amely csak addig jutott el, hogy a Békés megyei tanácstól anyagi támogatást kérjen működéséhez. Most is felmerült egy ilyen javaslat, hogy a dél-tiszántúli írócsoporthoz tartozó három megye tanácsa (Békés—Csongrád—BácsKiskun) segítse az írócsoport működését anyagilag is. Mi úgy érezzük, hogy ennek a segítésnek csak akkor lesz igazán értelme, ha az írócsoport működésével legalább viszonzásképpen támogatja a Békés és Bács megyei írókat is. Nehéz volna meghúzni azt a vonalat, ahol ez a támogatás kifejezésre jut. Az írócsoport titkára. Dér Endre József Attila-díjas író ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben felkehelyére akar letelepedni. Ez az örvendetes tény kétségkívül jelent számunkra egy jó pár nyugalmas évet, mert amíg osztozkodnak rajta, addig marad minden a régiben ... De azért mégsem vagyok egészen nyugodt, mert majd valamelyik küldöttség — mert egyre sűrűbben jönnek — (talán elmesélik egymásnak a kisüstit?) beváltja fenyegetését és létesítenek egy korszerű, hosszú asztallal berendezett vagy 20 fős babszemválo- gató nagyüzemet, ami teljesen felborítja községünk műemlékjellegét, nem beszélve arról, hogy 20 derék dolgozót is megfosztanak a jelenlegi munkahelyükre való napi oda-visszautazás alatti ultizástól. Aggódom tehát és — bár 742 éve nem változott nálunk semmi — hivatalosan mégsem lett kimondva, hogy községünk műemlék. Nem, mert eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt kérje. A felelőtlen és bűnös mulasztást igyekszem most én pótolni és ismételen arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy községünket: Sürgősen és azonnal és posta- fordultával és táviratilag „műemlékké” nyilvánítani szíveskedjenek. Ne vegyék szerénytelenségnek, de kérnénk, hogy egy jó nagy táblát is küldjenek „Műemlék i Község” felírással, amelyet majd j odateszünk a község szélére a „Termelőszövetkezeti község” tábla mellé (mert a határ azért csak változott). Ezek után már csak azt kérném, hogy a sajtóban, rádióban, televízióban, színházakban, illemhelyeken, falragaszokon, totó- és lottó-szelvényeken tegyék közhírré, hogy műemlék község lettünk, tehát ne is kísérletezzenek nálunk se ipartelepítéssel, se építkezéssel, mert mi meg akarunk maradni a magunk romlatlansá- gában. Ügy, mint ahogyan eddig! Hazafias felbuzdulással: Ö. KOVÁCS ISTVÁN műemlékrajongó resi a Békés megyei írócsoportot és elbeszélget velük munkájukról és terveikről. Mi bízunk benne, hogy találkozásunk az írócsoport vezetőjével hasznos lesz. Az írócsoport alakuló ülésén beszéltek a dél-tiszántúli könyvkiadás problémáiról is. Dobozi elvtárs elmondotta, hogy egyelőre az a megoldás látszik a legbiztatóbbnak, ha a Magvető Könyvkiadó önálló szerkesztőségi részleget hoz létre Szegeden. Remény van arra, hogy ehhez az állami szervek hozzájárulnak és akkor Dél- Tiszántúlon sokkal több könyv jelenhet meg, mint eddig. Hyelvmüvelés Ne fukarkodjunk a jókívánságokkal! Ha az új év elején ismerőssel, baráttal, rokonnal találkozunk, mindjárt az első szavunk jókívánság; boldogságot és sok szerencsét kívánunk. Nagyon szép szokás, hogy hozzánk valamilyen vonatkozásban közelebb állóknak már új év előtt elküldjük üdvözletünket. A hozzám érkezett lapokat átnézve feltűnt; az ismerősök nagy része — bizonyára akaratlanul — fukarkodott a jókívánsággal, mert boldog újévet, illetve újesztendőt kívánt, és csak kevesen írtak új évet, illetve új esztendőt. Az egybeíráson nem is nagyon csodálkozom különben, mert még a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata is olyan üdvözlő lapokat hozott forgalomba, amelyeken szintén Boldog újévet felírás van. Hogy mi különbség van az egy szóba írt újév és a kettőbe írt új év között? Legalább há- romszázhatvannégy nap az utóbbi javára! Mert csak az év első napja, az ünnepnap újév. Helyesen így írom: Majd újévkor meglátogatlak benneteket. Ez azt jelenti, hogy az év első napján megyek hozzájuk. De ha előre nem tudom, hogy mikor kereshetem fel őket, akkor a következőképpen írom: Az új évben elmegyek hozzátok. Hasonló a helyzet az újévi kívánsággal kapcsolatban is. Ha boldog újévet kívánok, akkor ez csak az év egy napjára, mégpedig az elsőre szól. Ám ha boldog új évet kívánok, ez azt jelenti, hogy egész évben legyenek boldogok. Vajon van-e olyan, aki nem ezt akarta kívánni? Szabó Géza Zászlóavatás a szlovák gimnáziumban A békéscsabai szlovák tannyelvű általános gimnázium életében jelentős esemény zajlott le január 15-én Az iskola Julius Fucik- ról elnevezett KlSZ-alapszerveze- te zászlót avatott. A zászló történetéhez tartozik az is, hogy ezt szerették volna már 1957-ben megvásárolni, de az alapszervezet kis létszáma miatt hosszú időn keresztül nem gyűlt elegendő pénz össze a zászló megvásárlására Az alapszervezet az elmúlt évben dolgozott az Előre Tsz-ben, állami gazdaságokban s az így összegyűjtött pénzből 15-én már fel tudták avatni KISZ-zászlójukat. A zászlóavatáson részt vettek a városi KISZ-, megyei KlSZ-bizott- ságok, pártszervezet részéről és elküldte képviselőit a testvér budapesti szlovák gimnázium KlSZ-szervezete is. Csányi László: Állomáson
