Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 3. szám

4 MÉPÚJ SÄG 1961. január 4., szerda A UutiiUa nyomába* Cs&utás&n Lassan vendégnek számítok Csorváson. Szeptemberben múlt 7 éve, hogy elindult velem a vonat az izgató ismeretlen felé. Hétszer vetkőztette azóta az ősz a fákat. Megszoktam a város kavargó, lá­zas forgatagát, az aprózott sietős lépteket, mindazt, ami Pesthez, a tősgyökeres pesti emberhez tar­tozik. Ám a falutól nem tudok és nem is akarok elszakadni. Sok-sok szállal húznak vissza az emlékek, szeretetével, örök derűjével visz- szahiv a szülői ház. Ha a munkám engedi, hazaruccanok. Ilyenkor járom hárs. és akácövezte utcáit, hallgatom susogó meséjét a hét­köznapokról, az emberekről és azokról a változásokról, amelyek az utóbbi években végbementek életében. Az óév végén ismét otthon jártam. Régen foglalkoztat már a kérdés: vajon milyen ma a falu kulturális helyzete, mit nyújt az embereknek? Egy december végi napon elindultam hát Csorváson a kultúra nyomában ... I * Tíz-tizenhárom éves képek vil­lantak fel előttem. Az egykori „zárdaiskolában“ — az apácák rendezésében — teltház előtt mutatják be a falu fiataljai Jézus végnapjait; az utolsó vacso­rát, megidézését Pilátus elé és csodálatos feltámadását... Az előadás után kisírt szemű asszonyok lépdelnek bús-mogorva férjeik oldalán, szívükben egy „nagy” színdarab élményével... — Ez tényleg régen volt — egészítette ki szavaimat Miklya Sándor, az általános iskola igaz­gatóhelyettese vagy ahogy itt ne­vezik: a „többfunkciós” tanító bá­csi, a falu kulturális életének leg­aktívabb irányítója. — Az embe­reket akkor még kielégítette az egyházi maszlagba áztatott „drá­ma”, nem vágytak többre ... A giceses tegnapnál nem sokat Időztünk. A mára terelődött a szó. — Mikortól számítjuk a csorvá- si kultúrforradalom kezdetét? — kérdeztem. — 1957-től. Ekkor tért helyes vágányra a mi „kultúrvonatunk”. Láttuk, hogy az új paraszti élet­forma térhódítása megköveteli az emberek tudatának átformálását, a műveltség színvonalának emelé­sét. Elhatároztuk: az eddigi szűk réteget érintő ismeretterjesztő előadásokat kiterjesztjük a falu valamennyi lakójára. És a „többfunkciós” tanító bá­csi, akivel most szerepet cserél­tünk — jó pár évvel ezelőtt ugyanis ö kérdezett engem az is­kolában — beszélni kezdett. I 2 1 — Kezdetben az ismeretterjesz­tő előadásainkat, amelyeket a he­lyi TIT előadó csoport — Szécsé- nyi László, Kiss Ferenc, Szilágyi Menyhért, Hegedűs János peda­gógusok és Göcző András, a nép­front-bizottság elnöke — és a meghívott előadók tartottak, átla­gosan 47-em látogatták. Bizony ez a szám, a falu lélekszámával ösz- szehasonlítva — kevéske! Ám mégis előrelépést jelentett! Hi­szen a 24 előadáson 1128 ember szeméről libbentették fel a fáty­lat és oszlatták el az évtizedek gyökeret eresztett sötét felhőit. Az ismeretterjesztés után meg­hánytuk-vetettük a művészeti munka terén elért eredményeket is. — A művészeti munka meg­szervezésénél az a cél vezérelt bennünket, hogy megszerettessük az emberekkel az igazi művésze­tet. Ne úgy vonják le egy-egy be­mutatott műsorról a jó vagy rossz szentenciát, hogy mennyit lehe­tett nevetni... Ennek szellemében vette kez­detét a felkészülés a színjátszó és a népitánc-csoportban, valamint a földművesszövetkezet patronál­ta énekkarban. És az eredmény? Nem maradt el. Művészeti cso­portjaink az elmúlt évben sike­resen szerepeltek a járási kultu­rális fesztiválon. A színjátszók Fejér István Bekötött szemmel c. drámájával még a megyei bemu­tatóra is eljutottak. Megtudtam azt is, hogy a k»l- túrotthon horgolás, hímzés tanfo­lyamot is indított'. Pintér Éva és Miklya Sándorné pedagógusok ta­nították a lányokat a fent említett női tudományokra. Hogy nem töl­tötték haszontalanul az időt, azt bizonyítja az április 4-i kiállítá­suk: 400 látogató adózott elismerő szavakkal munkájuknak. 3 Egy falu kulturális helyzetének vizsgálatakor nem szabad figyel­men kívül hagyni a könyvtár lá­togatottságát sem. Hogy állunk e téren Csorváson? Náfrádi és Groscka elvtársakat, a két pedagógust kérdeztem. — „Üzelmelhetnénk” jobban is. 1958-ban könyvhiánnyal küzdöt­tünk; 790 kötetünk volt. Ez a szám a tanács jóvoltából azóta megváltozott. Ezerkétszáz kötet sorakozik a polcokon. A kölcsön­zések fogalmát két számadattal illusztrálták: 1958-ban 6570 köte­tet adtak ki, 1959-ben pedig már 8750-et. Beszéltek arról is, hogy az olvasóközönség „gerincét” gye­rekek alkotják. — Mik a terveik a jövő évre? — Végleges lakást kapunk és 8000 forint értékű könyvvel bő­vül a könyvállományunk. Fő cé­lunk: a felnőtt olvasók számának növelése. Ezt segíti elő a vándor- könyvtár, amely minden hónap­ban felkeresi majd a tsz-t és elviszi a tanyavilágba az igaz, a szép szót. — Hogyan jutnak oda, és nem lesz nehéz? — Kocsin. A nehézség nem szá­mít, mert tudjuk, mi a felada­tunk ... A postahivatalban is érdeklőd­tem: hány újság jár a faluba, ho­gyan alakult a rádió- és TV-ké- szülékek száma? E téren nincs panaszra ok. Nép- szabadság 480, Szabad Föld 790, Népújság 290, Rádió Újság 345, Nők Lapja 266 jár a faluba. 1429 rádióelőfizető van és a XX. szá­zad modem „gólyafészkeiből” — a TV antennákból — is láthatunk már 34-et a háztetőkön. 1 4 1 Távirati stílusban ennyit tud­tam meg a falu jelenlegi kultu­rális helyzetéről. Ugye kedves ol­vasó, ez már több valamivel a giccses tegnapnál? Bizony, a teg­nap és a ma Csorváson ma már összehasonlíthatatlan. Nehezen szakadtak a tegnap szálai, de vé­gül a ma erősebbnek bizonyult. Legyőzte. A falu kulturális hely­zete azt mutatja, hogy akik szí­vükön viselik a műveltség szín­vonalának emelését — és ezek sokan vannak — és támogatják a szocialista forradalom teljes győzelmét, azok elindultak azon az úton, amelyet pártunk VTI. kongresszusa meghatározott. 1 5 I Nem volna teljes a beszámo­lóm, ha nem szólnák az 1961-es év terveiről. Ismét átadom a szót Miklya Sándornak: — Harmincöt ismeretterjesztő előadás lesz ebben az évben. A parasztfiatalok részére 2 éves ezüstkalászos gazdatanfolyam in­dult. Tudja mit eredményez ez? Másképp nézik ezután a fiatalok a földet, megszerzik azokat az ag­rotechnikai ismereteket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a rohamléptekkel fejlődő mezőgaz­daságunk munkásainak. Az idősebb nemzedékről sem fe­ledkezünk meg. Beindult az 9ktatás az általános iskola esti tagozatán. Itt több mint 100 férfi és nő pótolja a nem önhibájából eredő mulasz­tást. I 6 ) Gazdag program vár a művé­szeti csoportokra is. A színjátszók a Százházas lakodalom és a Bala­toni csetepaté bemutatójára ké­szülnek. Munkájuk új vonással gazdagszik: a szereplőkkel megis­mertetik azt a korszakot, amely­ben a mű játszódik. Ezáltal re­mélik, mélyül jellemábrázolásuk és bővül ismeretük. Műsorukkal bemutatkoznak a helyi tsz-ben és a szomszédos falvakban is. A Fehér Ida tanítónő vezette népitánc-csoport a decsi üvegest, a tunyogmatolcsi és bodrogközi leánytáncot gyakorolja. A 60 ta­gú énekkar a falu rendezésében májusban sorra kerülő járási da­lostalálkozóra készül. I 7 1 Nagyszerű tervek — de meg- valósulnak-e? Nem „markolt-e” sokat a programot összeállító kultúrtanács? Nem, mert Csorváson a népmű­velés társadalmi üggyé vált. Mun­kások, parasztok, értelmiségiek együtt dolgoznak a falu holnapjá­ért És ez nagyon jói így, közösen lehet megvalósítani az azonos célt: a szocialista falu megterem­tését. így lehet eltüntetni örökre azokat az ellentmondásokat, ame­lyek ma még megvannak: — a kultúrház szomszédságában hívő szombatisták — közöttük néhány fiatal is — a földöntúli boldog­ságot keresik. Ám az emberek nagy többsége Csorváson is tud­ja: a boldogság itt van a földön, itt van a faluban és pár év múl­tával végleg letelepszik! I « | Persze, a sok szép változás mel­lett gond is akad még. Akikkel beszélgettem, elmondták: kicsi a kultúrház, új kellene. A régit ki­nőtték. Gyakrabban szeretnének tap­solni öregek és fiatalok a Thália új szekerén, az Ikarus autóbuszo­kon érkező művészeknek... A fiatalok meg több szórakozá­si lehetőséget keresnek; ám ha e tervek helyesen valósulnak meg, hiszem, hogy nem vágyódnak a ma még többet nyújtó városba. Megtalálják boldogulásukat itt­hon, a szülőfalujukban... 1 9 | Külön szólok azokról, akik va­lamennyi kulturális rendezvény megszervezésében elsők között vannak, a pedagógusokról. A Pásztor-házaspár, Fejér ta- nárnéni és a már említettek tud­ják, hogy ők a falu „lámpásai”. Elsősorban az ő segítségükre van szükség a szocialista kultúra mi­előbbi térhódításához. És ők — betöltik a lámpás nagyszerű, nemes feladatát! * Egy napon át kerestem Csorvá­son a kultúrát és megtaláltam. Az éjszaka sötét leplét ráterítette már a falura, mikor hazafelé in­dultunk Miklya Sándorral. Pirosító szél fújt, a házak ab­lakaiból fény és muzsika szűrő-! dött ki. Mindketten szótlanul hal-1 gátiunk és éreztük: ez már az új falu új életének fénye és muzsi­kája. A mi új életünknek soha el nem halványodó fénye, soha el nem halkuló muzsikája... Bracsok István ­Szabályt csináló szabálysértő Békéscsabán, december 27-én, 6 óra 45 perckor a papírbolt elől induló 9-es autóbuszon történt ez a kis eset. A Jókai utcai meg­állónál az első ajtón (vagyis a leszállóhelyen) felszállt egy kö­rülbelül 40—45 éves férfi. A ka­lauz ezt természetesen nem hagyta szó nélkül és figyelmez­tette: — Nem ott van a felszállás! Tessék leszállni és a hátsó ajtón felszállni! Az utasok az intézkedéssel szemmel láthatóan egyetértet­tek. A férfi azonban csodálkozó tekintettel a kalauz felé fordult, és mint aki nem akar hinni a fü­lének, értetlenül bámult maga elé. A kalauz most már erélye­sen figyelmeztette, hogy száll­jon le, és a hátsó ajtón szálljon fel. Erre aztán hirtelen megfor­dult, gyors léptekkel leszállt, és a vezetőfülke felé tett néhány lépést. A kalauz — aki valószí­nűleg azt gondolta, hogy az utas sértődöttségében most már gya­log indult él — még egyszer utá­na szólt: — Tessék a hátsó ajtón fel­szállni! Ezt a felhívást azonban az utazóközönség előtt most már nevezetessé vált férfiú alig hallhatta, mert amire az utolsó szótag is elhangzott, ő már fel­ugrott a vezetőfülkébe, és hát­rafordulva, az üvegen keresztül utoljára még egy megvető pil­lantást mért a kalauzra, aztán szép kényelmesen elhelyezkedett a vezető melletti ülésen. Mivel pedig ez ellen a buszvezető nem tiltakozott, nyilvánvalónak lát­szott, hogy útitársunk olyan sze­mélyiség volt, aki ezt bármikor megteheti, mert odatartozik, ahová a kalauz, a buszvezető, sőt még a busz is, vagyis ahol a szabályokat hozzák arra vo­natkozóan, hogy hol kel fel- és leszállni. Az utasoknak ezt a feltevését az is alátámasztja, hogy a szabálytalanság illusztris elkö­vetője a Kazinczy utcai megál­lóhelyen szállt le, sőt mi több, voltak, akik ismerték is. De ahogy a szavaikból kivettem, erről az oldaláról még nem. A termelőszövetkezetek vezetői tanácskoztak Békésen A békési járási tanács v. b. me­zőgazdasági osztálya rendszeresen tart megbeszélést a termelőszö­vetkezetek elnökeinek. Ezeken az elnöki értekezleteken a legtöbb esetben a termelőszövetkezetek pártalapszervezeteinek titkárai is részt vesznek; A közelmúltban Békésen jártunk, és részesei vol­tunk egy ilyen értekezletnek. A termelőszövetkezeti elnökök és párttitkárok legutóbbi tanács­kozásának három fontos napiren­di pontja volt: 1; Az őszi miunkák értékelése. 2; A zárszámadásra való felkészülés. 3. A tervkészítés. A három napirendi ponthoz so­kan hozzászóltak. Alaposan és részletesen taglalták közös prob­lémáikat. A járási tanács vezetői, a járási tanács v. b. mezőgazdasá­gi osztály vezetője és munkatársai segítettek feltárni a fogyatékossá­gokat, s helyes irányba terelni a vitát. A tanácskozástól két képet mu­tattuk bee * Á. Kovács Sándor, a muronyi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke közös gazdaságuk őszi mezőgaz­dasági munkáiról, a tervkészí­tésről, a hizlalásról, a törzsállat- állomány kialakításáról számolt be a tanácskozáson. X X Hazai János, a muronyi Alkot­mány Termelőszövetkezet elnöke és Gyenge Gergely, a mezőme­gyeri Haladás Termelőszövetke­zet elnöke elmélyülten figyelték a hozzászólásokat. Közben ké­szültek véleményük, javaslatuk elmondására. Hiszen közös, vala­mennyinket érdeklő problémáról volt itt szó: még szervezettebbé tenni a békési járás termelőszö­vetkezeteiben is a soron követke­ző munkákat, s továbblépni a többtermelésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom