Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

2

képújság

1901. januar 22., vasárnap

/✓

MIBE KERÜL?

//

Rég a Dunántúlon dolgoztam,

amikor egy napon a következő eset történt. Bekopogott a pártirodába egy idős parasztember, és segítséget kért. Mint mondotta, felesége kórházban van. operálták. Haza kellene vinni. A vonaton utaznia még veszélyes, taxi pedig nincs, mert úton van valahol. Az asz- szony a kórházban már átadta a helyét egy súlyos betegnek... A gépkocsi éppen bent van a garázsban.

— Segítünk bácsi, nem lesz semmi baj — biztattuk, és máris vezettem a gépkocsihoz. Megbeszéltem a vezetővel, hogy a kívánság szerint szállítsa haza a feleségét és őt. Kinyitottam a kocsiajtót .és tessékeltem, hogy üljön be. ö azonban zavartan visszafordult és zavartan kérdezte: Mibe kerül? A szokatlan kérdést meghallva, az első pillanatra úgy éreztem, mintha pofonütöttek volna, de aztán megértettem, és önkéntelenül elmosolyogtam magam. Arra gondoltam, hogy ennek az egyszerű gondolkodású paraszt bácsinak még talán soha életében senki sem csinált semmit ingyen.

— De én nem vagyok párttag — szabadkozott. Végül is egy kemény, barátságos kézfogás győzte meg, hogy nem üzletelünk.

Ez a kis epizód jutott eszembe a minap, amikor azt hallottam, hogy a sarkadi járás egyik községében, a patronálókra olyasmiket mondtak, hogy ezek viszik el a hasznot a tsz-ből. Ez az eset látszólag talán nem is hasonlít a dunántúlihoz. Miért említettem mégis egymás mellett? Nézzük meg egy kicsit közelebbről, miről van szó. Mit látnak az egyszerű parasztemberek az üzemi patroná- lóktól, a munkásoktól? Azt látják, hogy újra és újra megjelenik a községükben egy-egy üzemi brigád vagy szakember és segítenek: kukoricát törnek, szerkezeteket szerelnek, előadásokat tartanak, műsorokat rendeznek, agregátort szerelnek azokra a helyekre, ahol még nincs bevezetve a villany, és így tovább, ki tudná felsorolni azt a rengetegféle munkát, amit csinálnak. Egyszóval dolgoznak, segítenek a parasztembereknek a nagyüzemi gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében.

Miért ez a segítség, miért? — tűnődik egyik-másik községbeli és sehogy sem érti a dolgot. Hüm- mögnek, amikor egyik-másik munkás a szabadságát áldozta fel, hogy segíthessen nekik. A község vagy a tsz nem fizet ezért a munkáért egy fillért sem, annyi szent. Ezt tudják, látszana a könyvelésben. De meg is sértődnének ezek a munkások, ha valakinek eszébe jutna a belső zsebébe nyúlni, és azt kérdezni: Mibe kerül...?

Amikor egyéni gazda voltam — így gondolkodik egyik-másik gazda — akkor, ha valamelyik szomszédnak segítettem, az azt mondta, hogy visszasegít. Ha lovat kértem kölcsön, azért terménnyel vagy gyalogmunkával fizettem. Még az apám se tartott ingyen, és én se tartottam őt semmiért, amikor megöregedett, mert amit ösz- szekuporgatott, azt rám hagyta. Ezek meg csak jönnek és jönnek, sohasem láttuk őket, és már az első napon úgy dolgoznak nekünk, mintha... nos igen... mintha fizetnének nekik. Valamit csak kell, hogy kapjanak?! — így morfondírozik egyik-másik gazda, és mert nem tud okosabbat, kisüti, hogy biztosan elviszik a hasznot. Aztán később, a zárszámadáskor már el is felejti, hogy mit mondott év közben, és fel sem tűnik neki, hogy az osztozkodásnál nem jelentkeznek az üzemi munkások.

Nem bizony, nem jelentkeznek, mert nem a pénzért dolgoztak ők a termelőszövetkezetnek, hanem testvéri barátságból, olyan barátságból, melyet nehezen ért meg a tegnap még egyénileg küszködő parasztember. Azt megérti, hogy a munkás és a paraszt szoros szövetségben él együtt ebben az országban. Azt is megérti, hogy a munkásosztály, az üzemek, gyárak dolgozóinak milliói segítik a föld népét, hogy boldoguljon, de hogy személy szerint „Kovács Pista” lakatost mi ösztönzi, hogy pihenőnapján és szabadság helyett a termelőszövetkezetnek dolgozzék egy fillér ellenszolgáltatás nélkül, ez már egy kicsit érthetetlen számukra, és törik a fejüket a dolog nyitján ilyenféleképpen:

Mondjuk Kovács Pista egy kiló húst vesz és örömmel tapasztalja, hogy olcsóbb lett az ára. Önkéntelenül megkérdi: miért olcsóbb? Azt válaszolják neki, hogy a termelőszövetkezetek többet és olcsóbban termelnek. „Kovács Pistának” ekkor önkéntelenül eszébe jut, hogy ő szerelte össze az egyik tsz-ben a vízvezetékhálózatot. Meg hogy mennyit vitatkozott Nagy Feri bácsival meg a többiekkel, amíg beléptek a termelőszövetkezetbe. És így tovább emlékszik, mit végzett a falun, és boldogan fogja a húst, s azt mondja magában: nem volt hiábavaló.

— Na ugye, csak nem ingyen van ez a munka — csillog fel a gazda szeme, és azt hiszi, megtalálta a dolog nyitját, de aztán megint el- komorodik és ismét gondba esik. Eszébe jut, hogy talán akkor is olcsóbb lett volna a hús, ha „Kovács Pista” nem megy, hanem a többiekre vár, azt mondja: menjenek mások segíteni. Senki nem kényszerítette, hogy éppen a szabadsága idejét, vagy a vasárnapját áldozza fel a patronáló munkára. De ő csinálta mégis.

Mi indítja erre az áldozatra,

vajon mi?...

A válasz az idők során megérlelődik. A termelőszövetkezetben egy idő elteltével egyszerre csak ön is azt tapasztalja, hogy kezd hasonlóvá válni a „Kovács Pistákhoz.” Azon kapja magát, hogy már nemcsak az önös 6zűk érdekeivel törődik, hanem az egész közösségével. Undorodva gondol majd arra a világra, amikor egy kiló búzáért egymás szemének a világára estek, melyben a kaparj kurta, neked is jut szemlélet lép- ten-nyomon megcsúfolta az emberi mivoltot.

„Kovács Pisták” már régen a szocializmuson munkálkodnak, a termelés szocialista módját alkalmazzák. A párt neveltjei, a munkásosztály legjobbjai ők. Tudták és tudják, hogy nagyon nehéz a parasztembernek a régi kapitalista időkben kialakult és megszokott termelési módtól megválnia és az új szocialista útra lépni. A munkások jól tudják, hogy sok minden kell a szocialista nagyüzemi gazdálkodáshoz, nem köny- nyű a régiből, az egyéni kispar- cellákból átlépni a közösbe és ott közösségi életet kialakítani. Segítünk. Mi már tudjuk, hogyan és merre visz az út — így gonodol- koznak ők. Önzetlenül, szinte névtelenül elindultak már évekkel ezelőtt és azóta is ott vannak, ahol a közösségben az új életforma születik. Bábáskodnak, segítik az új világ kialakulását. Nem várnak ezért személy szerint semmi ellenszolgáltatást, elvtársi barátságból teszik.

Elviszik a hasznot? Gondolják meg:

Nincs ebben a megítélésben tévedés? No ugye, hogy van. Hát akkor kezet rá, hogy többet nem fordul elő. No bátran, a kézfogás is teljesen díjtalan, nem szokás kérdezni: Mibe kerül?

Boda Zoltán

Kik jelentkezhetnek ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tanulónak

Illetékes helyen kapott tájékoztatás szerint ipari, vagy kereskedelmi tanulóknak azok a 14—16 évesek (érettségizetteknél 17—19 évesek) jelentkezhetnek, akik legalább az általános iskola 8 osztályát eredményesen elvégezték és egészségileg megfelelnek a választott szakma követelményeinek. Egyes szakmákra alacsonyabb végzettségűek is felvehetők. A jelentkezéshez a következő iratok szükségesek: születési anyakönyvi kivonat, a legmagasabb iskolai végzettséget tanúsító iskolai bizonyítvány, a kérvényező egészségi állapotát tanúsító orvosi bizonyítvány az úgynevezett szűrővizsgálatról. Az esetben, ha a tanuló már betöltötte 16. életévét, kérelméhez nem kell csatolni a születési anyakönyvi kivonatot. Ezek a fiatalok azonban a felvételinél kötelesek személyi igazolványukat felmutatni.

Iparitanuló-otthonban elsősorban az állami gondozott fiatalokat helyezik el. Rajtuk kívül helyet csak egyes szakmák tanulói kaphatnak, így elsősorban a vájárszakmára jelentkezők, valamint a kőműves- és kohásztanulók, kisebb számban az öntő-, kovács-, hajókovács- és asztalos-tanulók is.

Az érettségizett fiatalok műszaki tanulónak jelentkezhetnek. Részükre minden szakmában rövi- debb a tanulóidő (általában másfél-két év), mint az általános iskolát végzetteké.

A helyiipari (a tanácsi vállalatok, szövetkezetek és magánkisiparosok) a vas- és fémipari, szerelő- és javítóipari, villamos- és műszeripari, nemesfémipari, építőipari, faipari, textilipari, ruházati ipari, bőripari, nyomdaipari, szolgáltató ipari, vegyesipari és mezőgazdasági szakmákban szerződtetnek tanulókat. Munkahelyet tanácsi vállalatoknál, szövetkezeteknél, magánkisiparosoknál a tanulóknak, vagy szüleiknek kell keresniük.

Kereskedelmi tanulónak a kereskedelmi tanulóiskolák igazgatóinál lehet jelentkezni. Kirakat- rendezőnek vidéken a megyei tanácsok kereskedelmi osztályán, Budapesten az iparcikk kereskedelmi tanulóiskolában. A felvételről a kereskedelmi tanulóiskolákon kívül felvilágosítást adnak a megyei tanácsok kereskedelmi osztályai is. Kereskedő-tanulókat a földművesszövetkezetek is felvesznek. Az érdeklődők a helyi földművesszövetkezetek igazgatóságán jelentkezhetnek a következő szakokra: textilruházati, vasműszaki, vegyes, szakács, cukrász és felszolgáló.

Az Élelmezésügyi Minisztérium iskoláiba az alábbi ágakban vesznek fel tanulókat: édesipar, sütőipar, húsipar, konzervipar, söripar és malomipar. A jelentkezők az élelmiszeripari üzemekhez, vagy iskolákhoz forduljanak.

Mezőgazdasági tanulóknak az állami kísérleti-, cél- és tangazdaságokban, valamint termelőszövetkezetekben lehet jelentkezni. Részletes felvilágosítást a megyei központi iskolák adnak. (MTI)

Fasiszta tőmeggyillcost ítéltek el LeningrádbcHt

Leningrad (TASZSZ)

Leningrádban befejeződött Günther Karro németajkú szovjet állampolgár bűnpere. A vádlottat, aki a második világháború alatt a leningrád és a pszkovi területen a hitleri csapatokkal együtt tömeg- gyilkosságokban vett részt, gaztettei után tizennyolc évvel fogták el. Karro beismerte bűnösségét, • a bíróság tizenöt évi szabadság- vesztésre ítélte. Ebből öt évet börtönben kell eltölteni.

Az enyhe ítélet a szovjet igazságszolgáltatás emberiességét bizonyítja. (MTI)

Nemzetközi szemle

11 Fehér Ház gazdát cserélt

Hruscsov és Brezsnyev távirata Kennedy hez

Moszkva (TASZSZ)

Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev az alábbi üdvözlő táviratot küldte John F. Kennedynek, az Egyesült Államok elnökének, hivatalbalépése alkalmából.

„Tisztelt elnök úr! Üdvözöljük önt hivatalbalépése alkalmából. Megragadjuk az alkalmat és kifejezzük azt a reményünket, hogy közös erőfeszítéssel sikerül gyökeresen megjavítanunk az országaink közötti viszonyt és egészségesebbé tehetjük az egész nemí zetközi helyzetet. Meggyőződésünk, hogy lépésről lépésre haladva el lehet távolítani a jelenleg még meglévő gyanakvást és bizalmatlanságot, s fel lehet nevelni népeink barátságának és hasznos együttműködésének hajtásait.

A szovjet kormány mindenkor kész támogatni minden olyan jó kezdeményezést, amit ebben az irányban tesznek és kész megten- I ni minden tőle függőt, hogy létre- ! jöjjön a tartós világbéke, s minden nép barátságban és ellensé- jgeskedés nélkül éljen.” (MTI)

Pénteken fényes ünnepségek közepette új lakó költözött a washingtoni Fehér Házba, a mindössze 43 esztendős müliomos-sze- nátor: John F. Kennedy. A novemberi elnökválasztások eredményeképp véget ért Dwight Eisenhower és vele együtt az amerikai köztársasági pártnak nyolc éves uralma. A kiérdemesült tábornok távozásával olyan korszak zárult le az Egyesült Államok történetében. amelyet mind nemzetközi, mind pedig belpolitikai vonatkozásban a fiaskók egész sora jellemez.

Az Egyesült Államok tekintélye Eisenhower országlásának éveiben a mélypontra zuhant. A köztársasági párt uralma alatt az amerikai imperialisták tovább folytatták görcsös erőfeszítéseiket, hogy ideig-óráig feltartóztassák a gyarmati népek felszabadu’ásának világméretű folyamatát. Fokozták a fegyverkezési versenyt, szították a

Í háborús hisztériát, s a gazdasági nyomás, vagy ha ez. sem segített, a fegyveres intervenció segítségével igyekeztek visszaforgatni vagy legalábbis megállítani a történelem kerekét. A genfi leszerelési értekezlet munkájának szabotálá- sa. a csúcsértekezlet meghiúsítása, a Kuba, Laosz, Kongó belügyeibe való közvetlen vagy közvetett beavatkozás, mindmegannyi bizonyítéka a kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozatában foglalt azon megállapításnak, hogy „a jelenkori gyarmatosítás fő támasza az Egyesült Államok”.

Az Eisenhower-kormány uralma alatt Amerika a szabadságszerető népek szemében a világ csendőrévé vált, s még saját szövetségeseinek bizalmát is elvesztette. Az elnök külpolitikájának nyolc éves mérlege tehát röviden szólva: elszigetelődés, zsákutca.

De nem kevésbé volt kétbalkezes Eisenhower belpolitikája sem. Amerika jelenleg a gazdasági depresszió állapotában van. Az ipari termelés 1960 utolsó öt hónapjában 7 százalékkal csökkent. A munkanélküliség még a hivatalos, erősen szépített adatok szerint is elérte a négy és fél milliót. (Ezt a statisztikát még rontja a rövidített munkahétben dolgozók meglehetősen nagy száma is.) Folytatódott a farmerek eladósodása, amely mint Eisenhower búcsújelentése megállapítja, 1960 végére elérte a 25,7 milliárd dollárt. Tovább tart az arany kiáramlása az Egyesült Államokból. Amerika aranytartalékainak értéke a legutóbbi adatok szerint 17 600 millió dollár volt. Ugyanakkor az Egyesült Államok arannyal beváltandó kötelezettségei elérték a 18 000 millió dollárt Ha ehhez még hozzávesszük az Egyesült Államok

nagyarányú lemaradását a technika, különösen a rakétatechnika, az űrhajózás, az oktatás-, a nevelésügy, a kultúra különböző területein, megállapíthatjuk, hogy

Eisenhower súlyos örökséget hagyott hátra

Utódjára nem kisebb feladat hárul, mint megkísérelni visszaszerezni az Egyesült Államok alaposan megtépázott tekintélyét, megállapítani a válság irányzatát, megszilárdítani az országok gazdasági helyzetét.

Vajon alkalmas-e e feladatok megoldására John Kennedy? Vajon képes-e, s főleg akar-e változtatni a Fehér Ház új ura azokon a formákon és módszereken, amelyek az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját az elmúlt években uralták? Röviden szólva: mit várhat Amerika népe és mit várhatnak a világ népei Kennedy székfoglalójától? Ezek azok a kérdések, amelyek a .washingtoni „őrségváltással” kapcsolatban elsősorban felmerülnek.

Kennedy szenátor megválasztása után meglehetően óvatosan viselkedett. Tartózkodott a lelépő kormány utolsó intézkedéseinek bírálatától, kommentálásától. Igyekezett elhatárolni magát például Eisenhower Kuba-ellenes agresszív lépéseitől. Újonnan kinevezett „utazó nagykövetén”: Ave- rell Harriman-en keresztül értésre adta, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben hajlandó rugal-