Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-17 / 297. szám

4

népújsAa

1980. december 17., szombat

A békéscsabai szakközépiskoláról

Oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére vonatkozó irányelvek egyik fontos újítása a szak- középiskolák felállítása lesz. Ezek a szakközépiskolák középfokú általános és szakmai műveltséget adnak. A tanulók érettségi és szakmunkás-vizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után a tanulók szakmájukban helyezkednek el, egy-két évi gyakorlati munka után felsőipari (mezőgazdasági stb.) iskolára, illetve egyetemre jelentkezhetnek. E szakközépiskolák művelt és jól képzett szakembereket képeznek a népgazdaság számára. Nagyon fontos elgondolás ez, hiszen rohamosan fejlődő életünk mindjobban igényli a jól képzett szakembereket. Minden esztendőben több és több szakemberre van szükség és

SZABADSÁG MOZI, Békéscsaba. December 15—21: Oz, a csodák csodája. K. h.: 6, 8, v.: 4,^6, 8.

BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. December 15—21: Tacskó. K. h.: fél 6, fél 8, V,: fél 4, fél 6, fél 8,

A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt 11—1-ig elővételi pénztár.

TERV MOZI, Békéscsaba: December 15—21: Ellopták a hangomat. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: December 16—18: Fekete gyöngyök. K, h.:

7, V.: 3, 5, 7:

PARTIZÁN MOZI, Orosháza: December 16—18: A próba folytatódik. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. BÉKE MOZI, Orosháza. December

15— 18: Ballada a katonáról. K: h.: 5, 1; v.: 3, 5, 7;

PETŐFI MOZI, Gyula. December

16— 20: Rózsák az államügyésznek. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, T.

ERKEL MOZI, Gyula: December 16—18: Mágnás Miska. K. h.: fél 6, fél

8, v.: fél 4, fél 6, fél 8.

VÖRÖS OKTOBER MOZI, Mezöko- vácsháza. December 16—18: A spes- sarti fogadó. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7; BÁSTYA MOZI, Békés. December

15— 18: Különös hajötöröttek. K. h.:

6, 8, v.: 4, 6, 8.

PETŐFI MOZI, Sarkad: December

16— 18: A Sas tengeralattjáró. K. h.: 8, v.: v.: 4, 6, 8.

TÁNCSICS MOZI, Szarvas. December 15—21: Tacskó. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7;

ADY MOZI, Szeghalom: December 16—18: A Sas tengeralattjáró. K. h.:

7, V.: 3, 5, 7;

a fiatalságnak úgy kelt felkészülnie, hogy a szocializmus építésének szakmunkás-szükségletét ki is tudja elégíteni, olyan iskolákat végezzen, amely előkészíti őt mind a felsőbb fokon való tanulásra, mind pedig a mesterségben való elhelyezkedésre.

Fiatalságnak azt is számba kell vennie, hogy talán nem egész életén keresztül fogják azt a szakmát folytatni, amelyet most fiatal korában tanulnak. Hiszen a technika állandóan fejlődik, egyes szakmák fellendülnek, mások elsorvadnak és így a fiatalságnak alkalmazkodnia kell a folyton növekvő igényekhez. Szocializmus építésekor elkerülhetetlen az ilyen jelenség, szükséges tehát, hogy az új iskolarendszerünk olyan típusú iskolákat hozzon létre, amelyek ilyen szakmunkásképzésre is lehetőséget adnak. Ilyen szakmunkások képzését veszi tervbe kormányzatunk, amikor határozottan leszögezi, hogy a szakközépiskolákat a jelenlegi gimnáziumok és technikumok egy részéből kell kiépíteni 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben. A jövő iskolái ezek a középiskolák és éppen ezért különösen ipari centrumokban fel kell vetnünk azt a gondolatot, hogy milyen szakközépiskolát kellene létrehozni, amely legjobban megfelel az illető vidék adottságainak. Nekünk most Békéscsaba jövőjére kell gondolnunk #s a békéscsabai szakközépiskola megindulásáról kell gondolkodnunk.

Békéscsaba ugyan agrár jellegű város, de kétségtelen, hogy a megyében Békéscsaba rendelkezik a legtöbb gyárral és üzemmel. Tehát a megyében Békéscsabán ipari szakközépiskola felállítására kell gondolnunk.

Mezőgazdasági szakközépiskola felállítása sem volna megvetendő, azonban számolnunk kell azzal, hogy járási székhelyeinken fekvő gimnáziumoknak szinte csak ez az egyetlen fejlesztési módja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a rendelkezések csak üzemekkel kapcsolatban teszik lehetővé a szakközépiskolák felállítását.

A békéscsabai általános gimnázium vezetősége az irányelvek megjelenése óta sokat foglalkozik a békéscsabai lehetőségekkel. A vezetőség úgy érzi, hogy a gimnázium a maga sok I. osztályából nyithatna egy olyan osztályt is, amely már a jövő szakközépiskolája felé mutat, illetve a jövő

Kötvénnyel biztosíthatja mindenét

tűs

betörés

jég

állat

baleset

és szavatossági károk

esetére.

Kössön

Termelőszövetkezeti Általános Háztáji Biztosítást, melynek évi díja csak 130 forint

Részletes felvilágosítást Fizesse a díját pontosan!

« ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ ÍSSS.

szakközépiskolája lesz. Számításba jöhetnének itt elsősorban azok az üzemek, melyek jelenleg is kapcsolatban állnak a gimnáziummal az 5-f-l-es oktatás révén, illetve amelyek rendelkeznek már most is megfelelő helyiségekkel, oktató személyzettel.

Nagyon jó lenne esztergályos, illetve marós képzésre a csabai Forgácsoló és Szerszámgyárral egyezségre lépni. A gyár igazgatója maga is helyesnek tartja ezt a gondolatot és legmesszebbmenőkig támogatja is. De lehetne varrónőket képezni a Ruhagyárban, szövőnőket a Kötöttárugyárban, illetve a Pamutszövőben. Lehetne arra is gondolni, hogy agyagipari szakközépiskola jönne létre egész Tiszántúlra kiható sugárral a Békéscsabai Téglagyárral karöltve.

Fontos volna erről a kérdésről beszélgetni, jó volna tervezgetni már most a jövőt illetően, hiszen Békéscsaba fejlődése szempontjából nem elhanyagolható kérdés a szakközépiskoláknak a felállítása. Békéscsabának is magának kell gondoskodnia arról, hogy a jövőben fiait és leányait ipari pályán elhelyezhesse. Fontos, hogy a le^ ányoknak és fiúknak olyan üzemek, olyan iskolák álljanak rendelkezésükre, amelyek már Békéscsabán megélhetést nyújtanak nekik. A Békéscsabán felállítandó szakiskola azt tenné lehetővé, hogy itt tartanánk leányainkat és fiainkat, nem kívánkoznának Budapestre és korszerű műveltséggel felszerelve biztos szaktudással megtalálnák helyüket itt, szülővárosukban.

BÖÖR FERENC gimnáziumi igazgató Békéscsaba

Mákos káposzta

Tetszik tudni becses olvasóm, hogy milyen finom eledel a hordós káposzta? Nemcsak disznótorosán, székelyesen vagy paradicsomosa

.71 hanem csak úgy, nyersen, marokkal is. Az erjedő káposzta ínycsiklandozó illatát amikor zamattal ízesíti a torma kesernyés szaga! Micsoda fejedelmi, különösen másnapos korban!

Valahonnan a szomszédból csaphatta meg az orromat egyik este, mire ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy legalább egy „te- leszájjal” megehessek. Először keseregtem, hagy ez esetben kép. télén leszek kielégíteni ínyemet, de aztán gyorsan kapcsoltam: hohó! Hát mire való a közért, ahol ma már paprikáscsirkétől a rántott szódabikarbónáig mindent meg lehet kapni, por alakban vagy üvegben pácolva.

Amikor beléptem a lakásba, rögtön kislányom kezébe nyomtam a tejeskannát meg két forintot:

—> Mondd meg a közértes bácsinak, itt a bérház sarkán, hogy adjon neked hordóskáposztát. Nem üvegest, hanem hordóst.

Negyedóra múlva boldogan jött a kislány: sikerült élete első vásárlása — mind az egész két forintért. Magam pedig már kikészítettem a sót, felkötöttem a szalvétát, megmostam a kezemet, s vártam a pillanatot, hogy belemarkolhassak a tejeskannába.

Ha csak azt éreztem volna,

hqpy szétmállik a káposzta a kezemben, mint egy marék giliszta, hagyján; ha csak a sok muslicáit látom rajta, amelyek mákostészta formát adtak a káposztának, mondjuk; ha csak a zöld penészt látom rajta, csomókban, hát-hát; de hogy mindezek mellett még büdös is legyen, ezt már nem tudtam elviselni. Kaptam a kabátomat azzal, hogy az egész káposztát a közértes bácsi asztalára borítom. A düh azonban még hangot sem engedett ki a torkomon, s csak ennyit tudtam motyogni:

— Ez mi?'!

A közértes bácsi belenézett a kannába, s angyali nyugalommal a kiszolgáló hölgyhöz fordult:

— Kérem, káposztát nem lehet kiadni!

Ezzel engem otthagyott, mint aki jól végezte dolgát. Én meg, ha már ott voltam, megnéztem ama hordót, amely a káposztának eddig szállást adott. Nem is sorolok fel semmit, csupán egyet: a hordó feneke ki volt rohadva, s onnan kaparták össze a káposztát.

Sarkonfor dúltam és ki akartam rohanni. Mikor elléptem a kassza előtt, a főnök a kezembe nyomott 1,60-at. Majdnem visszadobtam a pénzt, de meggondoltam:

Valószínű húsz pere akut tement a káposzta ára!. —

Varga Tibor

Megyei festőművészek kiállítása Orosházán

Borongós, esős napon érkeztem Orosházára. A naptár: 1960. december 13-át mutatott. Nagy Gyula múzeumigazgató telefonált előző este: siessek, leszedik a képeket, kell a helyiség új kiállításra.

És most itt állok a frissen festett falak közölt, mohó várakozással; szemben velem — a képek.

Merész az előtérben ülő figura. Fanyar kék- zöld-szürke színeit csak a nyugágy narancssárga csíkjai bontják. Felirata: Pihenő. Festője: Koszta Rozália. (Nagy mesterekre emlékeztet.) Jói érzékelhető az alak súlya, a feszülő, domborodó vászon. Bátor kompozíció (a lábfejeket elhagyja) — és sok, ehhez hasonló kitűnő képet várunk a művésznőtől.

A gyulai utca — szintén Koszta Rozália kép — már kevésbé sikerült. Ha az előtérben kanyargó műút színben töményebb lenne, szervesebben illeszkedne a képbe. (Nem restelltem a fáradságot, és eltakartam a hosszúkás vászon baloldali egy- harmadát, s ekkor: az utcán járók ritmusa, pazar elhelyezése, színessége olyannyira előretör, hogy — jobbnak tartanám a „Pihenő”-nél).

Ezüst György: Utca napsütésben, festménye — Koszta Rozália képei mellett — a kiállítás legelső termének ékessége. (Ugyanúgy, mint a másodikban Lipták Pál: Táj lóval című munkája — de erről majd később.) A tompa pirosak, sárgák, rózsaszínek összhatása dús hangulatát adja a forrón perzselő nyárnak, s a kékek hasznosan egyensúlyozzák ki a meleg színeket, A figuráik szervesen illeszkednek az utcaképbe.

Hajdik Antal: Csendélet-én — a szokványos csendélettől eltérőleg — erősen felnagyítottak a tárgyak. Frappáns beállítás: a fehér kancsó; a sárga tálca, rajta gyümölcsökkel. De a két virág már nem meggyőző a vázában, és ugyanúgy a kék háttér sem.

Kedvesen hangulatos Bíró György: Szanazug- ja. Visszafogott színű akvarell; csupa szürkével van megfestve a víz, megfestve az ég — szép, puha foltokban.

Miklós István csendesen humorizáló Dimnyevá- sár-a, csupán egy-két mozdulatot árul el. Alkotója gazdaságosan bánik a színekkel; mondanivalóit összesűríti. Modem kép.

A második teremben láthatjuk Lipták Pál — már említett — Táj lóval című festményét. A vásznon szerencsésen találkozik a színek összhangja a festő nyugodt ecsetkezelésével. Pirosaival költői hangulatot áraszt.

Li-pták másik két—g'ouaehe-sasl készük-—-képe is hangulatot ébreszt kulturáltan ízléses, tüzes színeivel, de most már mélységet is várunk a művésztől, nemcsak zsonglőrügyességet.

Örvendetes, hogy a kiállításon mu nkásábráBo- lássad is találkozunk, és nem kívűlállóan, hanem együttérzőleg. Ilyenek Hajdák Antal: Építők és Koszta Rozália: Útépítők és Építkezés feliratú képei. (Az utóbbin a szerkezeti elemek érvényesülnek, leegyszerűsítve, szinte a mértani formákig; És ennek ellenére a kép nem száraz, nem kelt ürességérzést, mert a festő megtöltötte a meleg pirosak, sárgák éltető erejével.)

Finom, bensőséges olajportré J-eney István: Pirosruhás lány-a. Megmutatja, hogy szerénységgel és mértéktartással is lehet érzést, leiket vinni egy képbe.

Mellette Ezüst György —' Miklós Istvánról készült — Festő portréjá-val találkozunk. A kép legszebb részlete: a művész kezei. Egyik jellegzetes ujjtart ássál tart két ecsetet, a másik: cigarettát — kitűnően érzékeltetve, amint a festő munka közben figyeli, „piheni” » alkotását. (Ezüst György többi képei — annak ellenére, hogy nem az Alföldön készültek — mégis az itteni táj arculatával, az itt élő emberek lelkületűvel hatnak.)

A harmadik teremben Gaburek Károly kisméretű képei láthatók, Bíró György, József Dezső és Garabuczi Károly miunkái mellett. Gaburek Károly legjobb műve a Sörkert, A színes, szétszórt figurák és asztalok nyáresti hangulatot, kellemes benyomást ébresztenek. Bíró György Téli táj-a — ellentétben a Szanazug oldott festőiségével — keményebb, rajzosabb akvarell, de maga a téma kívánta meg ezt a megoldást. Szintén akvarell József Dezső kedvesen derűs Behavazott melegá- gyak-a. Garabuczi Károly Anyám című munkáján a rajz dominál, miközben a színek kissé háttérbe vonulnak. Szimpatikus ez a i'ajzosság és emberi.

Itt vannak a kdálításon Dénes János, Gracza Ferenc, Kiszely György, Makos József, Pataj Pál, Vágréti János és Petrovszki Pál munkái is: ő>k is részesei a megérdemelten sikeres tárlatnak. (Cs. Pataj Mihály képeit sajnos már nem láthattam; odaérkezésem előtt elvitték.) .

Összegezve: az évről évre, hagyományosan megrendezésre kerülő Békés megyei festőművészek orosházi kiállítása — kevés kivételtől eltekintve — színes, változatos, érdekes és értékes élményt

nyújtott.

ERDŐS KAMILL