Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-02 / 284. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, december 2„ péntek EGYENESEBBEN, avz,Udé&b&i Nemrégiben egy beszélgetés folyamán olyasmit mondtak egy köztiszteletben álló, vezető beosztásban lévő elvtársról, ami alkalmas volt arra, hogy a legszélesebb körben lejárassa személyét és tekintélyét. Amit terjesztettek róla, lehetőséget adott arra, hogy azt mondják rá: — „Vizet prédikál és bort iszik.” Munkakörében a törvényesség betartásán és betartatásán őrködik, mégis azzal vádolták, hogy anyagi érdekeltségét előtérbe helyezve törvénytelen úton meg nem engedett előnyökhöz juttatta magát I /WWWVWWAAAA „TÉLAPÓ“ Jelenti ...Halló! — Télapó?! — igen — válaszol egy derűs hang. Szinte látom piros orcáját, ősz bajuszát, lengő fehér szakállár. — A legifjabbak nevében érdeklődöm, hogyan készültek fel december S-ára. — Hát... talán tessék kijönni hozzánk, győződjék meg saját szemével. Piémi izgalommal kerestem meg Télapó gyulai fiókraktárait. Lengő szakállú Télapó helyett csinos leányai fogadtak. — Az áruk mennyiségét és minőségét tekintve, mennyiben teljesülnek a tavalyi kérések? — tettem föl a legfontosabb kérdést. — A mennyiségben tavaly sem volt hiány, a választék színesebb: háromféle szaloncukor, nagy szakállú Télapó, ráncos szárú csizmák és mindmind valódi csokoládéból. — Általában a piros szint kedvelik vevőink, idei megrendelésünk ezt is szem előtt tartja. ízlésesen csomagolunk: piros zacskó, szalaggal átkötve, otthon nem kell utáncsomagolni, — válaszolt Télapó „nefelejcs”sze- mű eladója. Távozni akartam éppen, amikor nagy bajuszú parasztbácsi lépett be s Két kiló piros szaloncukrot kért az unokáinak. — Érdemes volt várnom, mert bár a lengő szakáll hiányzott, a piros orcát meg a fehér bajúszt látva őszintén mondhatom: igazi, élő Télapót láttam ... Természetesen mondanom sem kell, hogy a mende-mondáról •— mely mind szélesebb körben kezdett terjedni — maga az „érdekelt” fél mit sem tudott és esténként tiszta lelkiismeretű emberként, nyugodtan hajtotta álamra fejét. Közben a suttogások alapján már vizsgálatot is indítottak, párttagok vitatták egymás között az „ügyet”, de senkinek nem jutott eszébe, hogy párttaghoz méltóan azt mondja az állítólag megtévedt elvtársának, hogy: — Valami nincs rendben körülötted, ezt meg ezt mondják rád, tisztázd az ügyet. Ha aztán a szóbeszédnek alapja van, az elkövetett hibát helyre lehet és kell hozni, mielőtt még súlyosbodna a dolog, ha pedig csak rosszindulatú locsogásról van szó, akkor a terjesztőt vagy terjesztőket felelősségre vonva elejét lehetne venni a további rágalmazásnak, lejáratásnak. Akár erről, akár arról is lenne szó, az őszinteség mindenképpen hasznos volna. Igen sok, sőt a legtöbb esetben nemcsak a személynek, hanem — miután leggyakrabban párttagról van szó — a párt tekintélyének is ártunk azzal, ha szó nélkül megyünk el ilyen dolog mellett. A különböző suttogások nyomán az egyszerű emberekben könnyen kialakul olyan vélemény, hogy: „Lám, ilyenek a párttagok”, aminek aztán az a következménye, hogy a dolgozók bizalma megrendül a pártban és ezáltal lazul a párt tömegkapcsolata, befolyása is. Mondanom sem kell, hogy amikor „tetemrehívásra” került sor a megrágalmazott elvtárs részéről, kiderült, hogy az egész men- de-mondából egy szó sem igaz és amikor megkérdezte, hogy ha valami problémát látnak személye körül, miért nem mondják először is neki, csak hímelés-hámo- lás volt a válasz. Sajnos, nem egyedülálló jelenségről van szó. Számtalan esetben előfordul most is nap mint nap, hogy „aggódva” figyelünk egyes elvtársakat, aki szerintünk túlságosan költekezik, vagy sokat látják szórakozóhelyeken, s ami a leggyakoribb: nőtársaságban, és csóválgatjuk a fejünket, hogy ennek nem -lesz jó vége, csak éppen nem szólunk róla az illetőnek. Mikor aztán ténylegesen hiba történik vele, akkor előjön a sok „sajnálkozó”, utólag okos ember és mondogatják: „Tudtam én, hogy ebből még baj lesz, lám milyen igazam volt.” Sajnos, még igen sok ilyen „jó ember” akad, aki a világért meg nem bántana senkit sem azzal, hogy őszintén megmondja a hibát elkövetőnek: — Vigyázz, nem jó úton jársz! Amikor aztán megvan a baj, a sajnálkozás már csak annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz. Az írásom elején említett eset is gyakori. Anélkül, hogy meggyőződnénk annak igazságáról, szóbeszédek alapján sokszor hitelt adunk olyan állításoknak, amelyek alkalmasak emberek lejáratására, lehetetlenné tételére. Hallunk valami képtelenséget, hitetlenkedve csóváljuk fejünket, de azért gyorsan továbbadjuk — mielőtt kiderülne, hogy nem igaz —, mit sem gondolva arra, hogy egy, legtöbb esetben ártatlan embert feketítünk be, aki a végén hiába is próbálna védekezni, hiszen ügye „mindenki beszéli”9 tehát igaz. Súlyos felelőtlenség, sőt lelkiis- meretlenség az ilyen alap nélküli rágalmazó locsogás embertársainkkal szemben. Mindannyiunk jól felfogott érdeke kívánja, hogy váljék társadalmi üggyé az egymáshoz való őszinteség is. Ezt kívánja tőlünk saját lelkiismeretünk, egymás megbecsülése, erre kötelez bennünket a szocialista erkölcs. O. KOVÁCS ISTVÁN Amit több száz Nincs abban semmi kérkedés, ha néha elmondjuk: Békéscsaba egyre szépül, épül. Hát nem szépek és nagyszerűek a Bánszki utcai és Felsőkörös-sori bérpaloták?! Bizony: paloták! Különösen azoknak, akik sok éves lakásgondjaik után vehettek birtokba egyik vagy másik házban egy remek új lakást. Az építők is „letették a névjegyüket” — jó munkát végeztek. Hogy hiba is volt? Igen, nem tagadják ők sem: előfordult, hogy egy-két lakás parkettázását újra kellett elvégezni, mert 2—3 nap alatt tönkrement, olyan is volt, hogy nem szeleit a kémény, és merő korom lett az egész lakás — ezek azért mégis apróságok a fő öröm: a lakástulajdonosság mellett. El is törpültek, és mi sem azért emlegettük, mintha újra fel akarnánk hánytorgatni a rég kijavított hibákat. Az sem volt nagy baj (persze, bajnak baj volt, csak nem morgolódott érte senki), hogy tavaly télen az egyre jobban kiépülő Felsőkörös-soron az új, 32 lakásos bérházak körül nincs járda. Folyt az építkezés, meg a lakás- kiutalás boldogsága volt az úrz és ez az óriási sártengeren is zokszó nélkül átvezette a lakókat, ha sárba is merültek bokáig. — De ma! lakó hiába vár Most, egy év után sincs még járda, és a lassan kialakuló esős idő miatt a sártenger olyan, hogy a gyulai vár körül nem lehetett nagyobb mocsár, anno 1566. A tömbök lakói már írásban (száznál is több aláírás) kérték a megyei tanács illetékes osztályát, hogy ha már sok százezres beruházással ilyen szép palotákat építünk, akkor az a kicsike pénz a járdára is meg kell, hogy legyen. Nem fényűzés, csupán a kulturáltság szükség- szerű igénye ez, és nem jó, ha azt mondják a sárdagasztó lakók: — Bezzeg, ha az is itt lakna, akin a járdacsinálás múlik, már régen meglenne! Persze, ez nem jó érv, hiszen nincs ilyesminek — ugyebár — semmi alapja... A járdák tervei különben is készülnek már, és ha nem, hát éppen most gyártják azt a ceruzát, amellyel elkészítik majd. Igaz, ne humorizáljunk, mert a sárdagasztó lakók zokon vennék. Pedig segítenének is! (Zárójelben még csupán any- nyit: nagyon szeretnénk vasárnapi, december 4-i lapunkban leközölni az illetékesek válaszát, több száz Felsőkörös-sori lakó várja. Reméljük, nem várják majd hiába, úgy mint eddig várták — a járdát!) Sass Ervin Békéscsabán is elkelne egy ilyen csárda. Nagy a forgalom mindennap a békési tejcsárdában. Reggelenként mintegy 250—300 ember fogyasztja el itt a reggelijét. Naponta 400 liter tejet mérnek ki, amelyből 50—60 liter kávé és 20 liter kakaó fogy el. A nyáron nyílt tejcsárda megoldotta Békésen a kenyérért és tejért sorbanállás problémáját. Elkelne egy ilyen bolt Békéscsabán is... 45 férőhelyesre bővítik a vésztői szociális otthont (Tudósítőn ik t ó 1) A vésztői szociális otthonban eddig 20 férőhely volt. A közelmúltban hozzáfogtak a lakóépület bővítéséhez és hamarosan 45 gondozottat helyeznek el. Az épületet új kőkerítéssel veszik körül. Az összes építkezés mintegy 180 ezer forintba kerül. Az otthonnak három hold konyhakertészete is van, amit részben az idős lakók művelnek. A gondozottak örülnek új otthonunknak, csupán egy bántja őket, hogy mintegy 100 méteren az utcai bejáró-rész még nincs lekövezve. — eö — Tovább korszerűsítik a békéscsabai Fodrász és Fényképész Ktsz-t (Tudósítónktól) A békéscsabai Fodrász és Fényképész Ktsz a Sztálin úti férfifodrászat mintájára a női fodrász és kozmetika szalonját is korszerűsíti. Beszerelik a neonvilágítást és csővázas foteleket helyeznek el. Erre a célra mintegy 80 000 forintot fordítanak. A jövő év elején a fényképész részleget is korszerűsítik, neonvilágítást szerelnek be, valamint új berendezési tárgyakat helyeznek el. — eö —■
