Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, december 14., szerda AZ ÍOiSIPAR „birodalmában" Tíz éves a békéscsabai cukrászüzem — Tíz éves a megyei Vendéglátó-1 rendelkező szakmunkások egy év­ipari Vállalat cukrászüzeme. Ha visszatekintünk erre az évtizedre, itt is megtaláljuk a kezdeti, vagy éppen a vártnál gyorsabb fejlődés megannyi gondját, baját, örömét, töprengését. Bemutatjuk Fabulya Mihály sütőmestert. Laczó Pál elvtárs — aki éppen ezen a napon az üzem létrehozá­sával egy időben ünnepli tíz éves üzemvezetővé való kinevezését —, és a jelenleg is a cukrászüzemben szorgoskodó szakmunkások tud­ják csak igazán felmérni azt az utat, amit eddig megtettek. A jó kollektív szellem, a közös akarat­erő tette lehetővé, hogy a tíz év­vel ezelőtti egyetlen szűk üzlethe­lyiséget, s a korszerűtlen felsze­relést maguk mögött hagyva, az utóbbi években jól felszerelt, kor­szerű cukrászüzemben készülhet már az ínycsiklandozó édesség. A korszerű és jól felszerelt üzemben a cukrászutánpótlásra is sor kerülhetett. Jelenleg 14 ipari tanuló — lányok és fiuk — igye­keznek elsajátítani itt e szakma művészetét. S most, amikor a me­gyei Vendéglátóipari Vállalat bé­késcsabai cukrászüzemének kol­lektívája jubileumot ül, íme né­hány szám, mellyel bizonyítani szeretnénk a kiváló szaktudással I tizedes szorgalmas munkáját. 1951-ben úgyszólván egyetlen üzlethelyiségben, korszerűtlen fel­szereléssel, berendezéssel, s a je­lenleginél jóval kevesebb szak­munkás és segédmunkás közremű­ködésével egész évben csak 390 ezer forint értékű cukrászipari terméket készítettek. Igaz, az ak­kori viszonyok közepette ez nem volt kis dolog. Öt évvel később a cukrászüzem korszerűsítése után az igényeknek megfelelően roha­mos termelési növekedés követke­zett be. Amíg 1951-ben csak 390 ezer forint értékű cukrászipari terméket adtak Békéscsaba la­kosságának, 1955-ben már 2 400 000 forint értékű süteményt tett a me­gyei Vendéglátóipari Vállalat bé­késcsabai cukrászüzeme a fo­gyasztók asztalára. Ez év végéig pe­dig csaknem duplájára növekszik a termelés. Ebben az évben 323 000 mig­nont, 425 000 krémest, 256 000 tortaszeletet, 106 000 csemege édességet, 158 000 tejszínes süte­ményt és 563 000 egyéb sütemény­féleséget fogyasztott el Békéscsa­ba lakossága. Ez összesen 1 838 000 különböző süteményféleséget tesz 585 mázsa fagylaltot is készítet­tek, 1 170 000 forint értékben. Az 585 mázsa fagylaltból 2 340 000 adagot mértek ki, illetve fogyasz­tottak el a békéscsabaiak. Min­dent összevetve, ebben az évben kereken 20 vagon cukrászipari terméket készítettek el és adtak a fogyasztóknak a békéscsabai cukrászüzem dolgozói. Ha már a fogyasztásról szól­tunk, valószínű érdekes lesz az is, hogy a 20 vagon süteményfé­leséghez, fagylalthoz és más egyéb­hez mennyi lisztet, cukrot, vajat és más nyersanyagot használtak fel. Pontos számítás alapján 50 400 kilogramm cukrot, 2000 kilo­gramm citromot, 9000 kilogramm zsiradékféleséget, 3000 kilogramm csokoládét és kakaót, 22 500 kilo­gramm lisztet, 5000 kilogramm vajat, 41 750 liter tejet, 6000 li­ter tejszínt és 524 000 darab to­jást. Most, amikor a megyei Vendég­látóipari Vállalat békéscsabai cukrászüzemének tíz éves fenn­állásáról szóltunk, úgy véljük, ezek a számok nagyszerűen pél­dázzák megnövekedett igényein­ket. Elsősorban azért hívtuk se­Laczó Pál üzemvezető útnak indítja Gönczi István gépkocsivezetőt, hogy minél előbb a fogyasztók asztalára kerüljön a friss sütemény. ki. Mindez súlyban több mint 128 680 kilogramm. Nem érdemte­len megjegyezni azt sem, hogy az említett süteményféleségeken kí­vül — noha az átlaghoz képest elég hűvös volt a nyár — ebben az évben a cukrászüzem dolgozói gítségünkre e számokat, hogy még inkább bizonyítani tudjuk a megyei Vendéglátóipari Vállalat békéscsabai cukrászüzeme szor­galmas kollektívájának tíz éves, eredményekben gazdag munkáját. Balkus Imre Egy zsák cement és a többi Palotát nem lehetne felépíteni egy zsák cementtel, de még csak egy kis családi házat sem. Mind­kettőhöz nagyon kevés, de ha egy építéshez egy zsák cement hiányzik — és nincs honnan be­szerezni —, akkor nagyon sok. Olyan sok, hogy megakadályoz­za az építkezést, nem lehet tetőt húzni az épületre, nem lehet parkettázni, festeni, ajtót, ab­lakot berakni. Talán túlzás ilyen következte­téseket levonni — mondhatnánk. Valóban nem sok, s az értéke sem nagy. Talán erre gondoltak azok az építőmunkások is, akik a lőkösházi művelődési ház fel­építése után otthagytak egy zsák cementet az udvaron. Ök elvo­nultak, a cement ottmaradt. Senki sem törődött vele, senki­nek sem kellett. Azután jött egy kiadós eső, megkötött. — Tönkrement egy zsák ce­ment? Kit bánt az? Nem érték — mondaná valaki. Sajnos, vannak, akik így gon­dolkodnak. A szabadban maradt valahol egy láda, amelyben gyü­mölcsöt szállítottak. Leesett a kocsiról. Volt, aki látta is, de nem szólt a vezetőnek, hogy áll­jon meg. — Minek? Majd elszámolunk valahogy — gondolta. Az egyik boltban rosszul tá­roltak 10 kiló cukrot, benedve- sedett, tönkrement. — Sebaj! Jóváírják a leltárnál, s így „nem én károsodom” — szólt a boltvezető. A második boltban így ment tönkre, rozsdásodott meg több viharlámpa és egyéb áru. Veszített az értékéből, ezért csökkenteni kellett az árát, s még így sem tudták eladni. > Apróságok ezek? Nem! Sok kicsi sokra megy. Az aprósá­gokból lesznek a több ezer fo­rintos károk. Csak egy példát: Ez év első felében csupán me­gyénk vendéglátóiparánál 16 500 forintos kár volt, a rossz raktá­rozás miatt tönkrement áruk­ból. Ehhez járult az is, hogy nem kielégítő a raktározási le­hetőség, nem tudnak hol tárol­ni. Sorolhatnánk a 10 és 100 ezer forintos veszteségeket, melyeket az ilyen apróságnak tűnő dolgok, hanyagságok, fele­lőtlenségek okoznak. Sokan nem gondolnak erre és hagyják, ha ilyet látnak. Pedig nagy kár minden zsák cementért, minden kiló cukorért, minden darab áruért, ami tönkremegy. Nem szabad szó nélkül hagyni a legkisebb dolgot sem, mert a mienk, a nép vagyona. A mi zsebünkben lesz kevesebb az ilyen veszteségekből. Kasnyik Judit Színházi bemutató Békéscsabán és Mezőkovácsházán A Békés megyei Jókai Színház tegnap este Békéscsabán szép si­kerrel mutatta be A kőszívű em­ber fiai című színművet, melyet Jókai Mór regényéből Földes Mi­hály írt színpadra.'A bemutatón több igen értékes alakítást látha­tott a város színházlátogató kö­zönsége, és jogosan tapsolt Váradi György vendégművész kitűnő ren­dezésének is. Ugyancsak tegnap este volt Me­zőkovácsházán Huszka Jenő: Gül baba című operettjének bemuta­tója. Az operett nagy sikert aratott, különösen Havas Ágnes, Bánffi Frigyes, Székely Tamás és Beck György alakítása volt átlagon fe­lüli. A Gül babá-t ma Szeghal­mon, 15-én Mezőhegyesen, 16-án Gyulán, 17-én Szentesen, 18-ári Szarvason, 20-án Békésen, majd a megye még néhány községében és városában is bemutatják. WVWVWV\AAAAAA/\A/WNAAA/V SA/V\AAAAAAAAAAA^^AAAA^V^A^W\AAA^^ Eltévedt emberek (Vita egy „társuralkodóval") Jehova tanúi. így hívjak ennek a már régebben betiltott szektának a híveit. A megye szá­mos helyén a nevüket sem isme­rik, csupán Orosházán és Szarva­son vannak néhányon. Nemrég felkerestem egy jeho- vistát Szarvason. Lakása valami­kor gyülekezőhely volt. — Mostanában nemigen gyüle­keznek — mondta róla egyik szomszédja. — Néhány hiszékeny parasztember, asszony és egy-két lelkibeteg barátja jár meg hozzá — folytatta az illető. — Van eb­ben a szektában olyasmi, hogy ak­kor sírnak ők, ha valaki születik és akkor örülnek, ha valaki meg­hal... — magyarázta a szomszéd. Ennyi előzmény után kíváncsi­an vártam P. P. hazatérését ottho­nába. Valahol a városban tartóz­kodott. Motoron érkezett. Meg­mondtam neki nyíltan, hogy új­ságíró vagyok és szeretném köze­lebbről megismerni gondolatait, az életről, a társadalomról alkotott elképzeléseit. Bevezetett a kis műhelyébe és ott beszélgettünk. P. P. testihibája nem kettetu szánal­mat, ugyanis vitatkozó élen edve feledtette nyomorék voltát/ Na­gyon szeret filozofálni, sajnos azonban eltévedt a filozófiában. Ügy járt ő, mint az őserdőbeli va­dász r aki elszakadva társaitól, el­tévedt a vak csapásokon, azonban azt hiszi, hogy ö jár a helyes úton. Azt állította, hogy a világot a Nagy Szellem, Jehova teremtette, aki öröktől fogva, mindörökké lé­tezik. Megjegyeztem, hogy amíg ő nem tud állítására felhozni sem­mi bizonyítékot, csak a vak hitet, a tudomány bebizonyította, hogy anyag nélkül szellem nem létezik. Az anyagi világ örök, az anyag mindent betölt. Az anyag elsődle­ges, a tudat később fejlődött ki, mint az agy sajátos terméke ..; Így vitatkoztunk egy darabig. Ö az idealista felfogást védte, én a materialista felfogás helyességét bizonygattam. Végül is megkérdez­tem: Mi a célja Jehova tanúinak a világgal? Azt válaszolta, felhív­ják a világ figyelmét az isten bosz- szújára, mely fenyegeti az embe­riséget. Mondtam, hogy a bosszú úgy hiszem emberi tulajdonság, sőt elítélendő, rossz emberi tulaj­donság, nem is beszélve arról, hogy Jehova tanúi azt hirdetik: aki kővel dob, dobd vissza kenyér­rel. Ezzé Adámról és Éváról beszélt, vagyis kitérő és zavaros választ kaptam. Aztán arra voltam kíván­csi, vajon mi történik azokkal, akik nem jehovisták? A megyé­ben ugyanis mintegy negyven­negyvenöt megkeresztelt jehovista él és a szimpatizálók száma sem sok, nem éri el a kettőszázat. P. P. erre azt válaszolta: Nem tudni, mi lesz a más vallásúakkal és a materialistákkal. Későbbi szavaiból azt vettem ki, hogy ezek valószínűleg a gyehenna tüzén elégnek. Köszönjük szépen ezt a jövőt — gondoltam magamban, majd arról érdeklődtem, vajon politizál-e? Milyen a viszonya a szocializmus­hoz? — Hát, ami az emberek életét illeti, az jobb, mint a múltban volt — jegyezte meg P. P„ de mindjárt határozottan kijelentette, hogy nem politizálnak. Ami a fegyver­fogást illeti, arra azt válaszolta — testi fogyatékosságára utálva —, hogy maga részéről amúgy sem foghat fegyvert. A kitérő válasz sejtette velem, hogy felfogásuk szerint se jó, se rossz ügyért nem fognak fegyvert. Ez ismét elgon­dolkoztató, ha figyelembe vesszük isten bosszújáról szóló fenyegeté­seiket, a „gyehenna tüzet”, az „özönvizet”, mely a maga nemé­ben rettenetes pusztító fegyver eszméjének az elfogadását jelenti. Az ilyen és sok más megoldha­tatlan ellentéttől csak úgy hem­zseg a jehovisták tana. A jehovisták elterelik a figyel­met a mai élet problémáinak reá­lis megoldásáról. Olyan utópiszti­kus világot állítottak fel maguk­nak, mely a múltba mutat, más­részt nem különbözik a legreakció- sabb államformától. Egyrészt lát­szólag „sehol ország”, másrészt nagyon is hasonlít a régi és el­avult királysági államformához. Figyeljük csak, mit írnak ezekről a kérdésekről a nem politizáló je­hovisták. A Nyugatról kapott írásokat ma­gyarra fordították és ezeket gép­pel írott brosúrákban terjesztet­ték. Egyik ilyen brosúrájukban olvastuk a következőket: Jehova elhatározta, hogy „ ... megsemmisíti a gonoszokat és megszabadítja az Öt szeretőket az Újvilágban való boldog életre”. Ezután arról írnak, hogy „.. .Je­hova isten nem felelős a nemze­tek között dúló zűrzavarért és há­borúkért. Gondolatai messze felet­te állnak a világ katonai nemze­teinek a gondolatainál. Ugyanúgy Jehova imádatának nincs semmi köze a nemzetek háborúihoz ...” Jehovát tehát nem érdeklik a háborúk. Mindenhatóságát nem aprózza fel olyan „kicsinységek­re", mint a háborúk megszünteté­se. Mi érdekli hát Jehovát? A brosúra szerint Jehova elha­tározta a Föld benépesítésével foglalkozó parancsában, hogy „mi­után az ember kényelmesen betö'- tötte a Földet, megszűnik az em­beriség szaporodása ...” Aztán azt is elhatározta, hogy a Földön helyreállítja a Paradicsomot és tö­kéletes kormányzatról gondosko­dik. „Milyen lesz ez a kormány­zat?” — teszi fel a kérdést a bro­súra szerzője. — „Demokrácia lesz-e vagy diktatúra?” így kérdez, amikor már az isko­lás gyerek is tudja, hogy minden demokrácia egyben diktatúra is. Kérdés, hogy az adott demokrá­ciában a többség gyakorol-e dik­tatúrát a kisebbség felett, vagy a kisebbség a többség felett, attól függően, hogy a munkásosztály széles tömege van-e hatalmon, vagy a burzsoázia szűk osztálya. Az utóbbi esetben a burzsoázia hatalma demokrácia a burzsoáziá­nak és diktatúra a munkásosztály­nak. A munkásosztály hatalma esetében demokrácia a széles dol­ga • ) tömegeknek és diktarúra a volt elnyomó osztálynak, a bur­zsoáziának. A jehovisták szerint „.. .az uralkodó.. ”, „.. .a székhely a mennyben lesz elhelyezve, Sionnak nevezik majd és a Király, Jézus erről az előnyös pontról igazgatja majd az egész Földet...” A bro­súrában ezután azt írják, hogy i,..,a királynak társuralkodói is

Next

/
Oldalképek
Tartalom