Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-02 / 284. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, december 2., péntek Ülésezik az országgyűlés Az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülése NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés szerda dél­utáni ülésén folytatták a gyar­mati kérdés vitáját. Az elnök be­jelentette, hogy a szónokok lis­tájára 64 küldöttség iratkozott fel. Ez a tény is mutatja, milyen nagy érdeklődéssel fogadja a világ- szervezet a gyarmatok haladék­talan felszámolására tett szov­jet javaslatot. Áz országgyűlés csütörtökön összeült. Részt vett az ülésen dr. Mün- nich Ferenc, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, a Politi­kai Bizottság póttagjai, Csergő Já­nos, Czrnege Lajos, Czottner Sán­dor, dr. Doleschall Frigyes, Kis­házi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy József­ivé, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Re­zső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Kiss Árpád, az Országos Tervhi­vatal elnöke. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője és tagja. Részt vettek az ülésen a hazánkban tartózkodó görög kép­viselőcsoport tagjai. Az ülést Ró­nai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Az országgyűlés tudomásul vet­te a Népköztársaság Elnöki Taná­csának írásbeli jelentését az 1960. augusztus 5-én berekesztett ülés­szak óta alkotott törvényerejű ren- deletékről, majd Rónai Sándor ja­vaslatára elfogadta az ülésszak tárgysorozatát: 1. a bányászatról szóló törvény­javaslat tárgyalását; 2. a honvédelemről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását; 3. A Legfelsőbb Bíróság népi ül­nökeinek megválasztását; 4. a nemzetközi helyzetről szóló beszámolót: 5. a mezőgazdaság helyzetéről és a soron következő feladatokról szóló beszámolót. Ezután következett az első napi­rendi pont, a bányászatról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Első­nek Czottner Sándor nehézipari miniszter szólalt fel. Bevezetőben megállapította, hogy a bányászatban létrejöttek e fontos törvény megalkotásának előfeltételei. Létrejött az a gazda­sági alap, amelynek jogi vetületét törvényben foglalhatjuk össze. — E törvényben — mondotta — tulajdonképpen megvalósulnak al­kotmányunknak az ásványi nyers­anyagokra és a bányákra vonat­kozó ismert deklarációjában fog­laltak, amely szerint a föld méhé­nek kincsei, a bányák az egész nép vagyonát képezik. A miniszter ezután elmondotta, hogy a szocialista bányászatra vo­natkozó törvénytervezet az Or­szágos Bányaműszaki Főfelügye­lőség és a Nehézipari Minisztéri­um közös munkájával készült Kö­Ma ülésezik a gyomai járási pártbizottság Ma egésznapos ülést tart a gyomai járási pártbizottság. A napirendben megtárgyalják a marxista—leninista világnézet terjesztésének járási tapasztala­tait és a további feladatokat. Ezt követően a termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztéséről, vala­mint a termelőszövetkezetek gaz­dasági és politikai megszilárdítá- j sáról tanácskoznak. i szünetet mondott a törvényterve­zet elkészítéséhez nyújtott segít­ségért a Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének és az elő­készítő munkában részt vevő fő­hatóságok vezetőinek. — Ez a törvény — amelynek tervezetét most az országgyűlés tárgyalja — az első magyar bá­nyatörvény szerepét hivatott be­tölteni. — Népi demokráciánk tehát a Polgári Törvénykönyv kiadása után az egykori uralkodó osztá­lyok egyik régi mulasztását pó­tolja, amikor bányatörvényt al­kot. Az 1956 óta egyéb területen megkezdődött különböző kodifiká- ciós munka bányászati vonatkozá­sai nagyban hozzájárultak a meg­felelő gazdasági alap kialakulásá­hoz és megszilárdulásához. Ezek közül külön ki kell emelni a Pol­gári Törvénykönyv szerepét, amelynek a tulajdonjogi, a szol­galmi és a kártérítési kérdésekkel kapcsolatos szabályaihoz viszo­nyíthattuk a bányászati adottsá­gokat. Beszéde végén a bányászatról szóló törvénytervezet politikai je­lentőségét méltatta. — Ez a törvénytervezet kiemeli a bányászatban a biztonság és a gazdaságosság szeretjét. Megteste­sül benne az az elv, hogy a leg­főbb érték az ember, s hogy az ásványi nyersanyagok, a bánya­vagyon társadalmi tulajdon, amelynek védelme mindenkinek a kötelessége. Ugyanakkor a tör­vény védelmet nyújt minden rab­ló bányászkodással szemben. — Másodsorban az adja meg a tervezet jelentőségét, hogy tétele­sen kifejti az állam bányászati jo­ga érvényesítésének a szabályait és ezzel biztosítja az iparágban a törvényességet. A bányászatról szóló törvényja­vaslatot az országgyűlés egyhan­gúlag elfogadta. Ebédszünet után az országgyű­lés áttért a honvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalására. El­sőnek Czinege Lajos honvédelmi miniszter emelkedett szólásra. — A most előterjesztett tör­vényjavaslat — mondotta — a szo­cialista humanizmus eszméjétől áthatva szabályozza a honvédelmi kötelezettségeket, a legmesszebb- menően méltányolva az állampol­gárok érdekeit. Befejezésül aláhúzta, hogy az országgyűlés napirendjén szereplő törvényj avaslat a tényleges hely­zethez képest semmiféle alapvető változást nem jelent, csupán an­nak törvényi kereteit helyezi új, társadalmi rendünknek megfelelő alapokra. A törvényjavaslat vitájában Ke­leti Ferenc országgyűlési képviselő is felszólalt. A vita lezárása után az ország- gyűlés a honvédelmi bizottság ál­tal előterjesztett módosításokkal — egyhangúlag elfogadta a honvé­delemről szóló törvényjavaslatot Ezután megválasztották a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak Elnöksége által javasolt sze­mélyeket a legfelsőbb Bíróság népi ülnökeivé. Végül Rónai Sán­dor elnök javaslatára az ország- gyűlés úgy határozott, hogy leg­közelebbi ülését december 7-én, délelőtt 11 órai kezdettel tartja, s napirend szerint a nemzetközi helyzetről szóló beszámolót, vala­mint a mezőgazdaság helyzetéről és a soron következő feladatokról szóló beszámolót tárgyalja. (MTI) Kongói helyzetjelentés Leopoldville (MTI) Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Stanleyvilleben, mi­után elterjedt annak a híre, hogy Lumumba odaindult, a belga la­kosság elhagyta a várost. Mobutu államcsínye után a belgák egy ré­sze visszaszivárgott, most azonban tömegesen távoznak. Stanleyville­ben, mint ismeretes, Lundula, a kongói hadsereg Lumumba által kinevezett főparancsnoka vette át a parancsnokságot. Kedden a hely­őrség katonái felvonultak Lundula előtt. Elisabethville Csőmbe katangai „elnök” egy nyilatkozatában ismét kétségessé tette a kerekasztal-értekezlet megtartását. Kijelentette ugyanis, j hogy nem vesz részt azon, ha Lu- 1 mumba is jelen lesz. Azzal fényé- I getőzött, hogy minden kapcsolatot ] megszakít a kongói központi ható- I Ságokkal, „ha nem találnak kiutat a jelenlegi zűrzavarból”. Djakarta Subandrio indonéz külügymi­niszter szerdán kijelentette: Indo­nézia jelenleg nem szándékozik kivonni csapatait Kongóból. Hang­súlyozta, hogy Sukamo elnök sze. rint a belgák felelősek a jelenlegi kongói válságért. Újabb sikertelen amerikai rakétakísérlet Cape Canaveral (MTI) A Cape Canaveral-i keddi ame­rikai rakétakudarcot szerdán újabb követte. Megkísérelték' egy „kétfejű rakéta” fellövését, amely egy hajózási helymeghatározást segítő és napsugárzásmérő mester­séges holdat juttatott volna pályá­jára. A Thor-Able-Star rakéta azonban eltért a megadott irány­tól és így a kísérlet nem sikerült A Saimaa-csatorna jelentősége 10 Okm W* A SAIMAA CSATORNA 1960. november 24-én Moszkvában véget értek a szovjet—finn tárgyalások. Egyik eredményeként a Szov­jetunió kedvező feltételek mellett 50 évre bérbeadja Finnországnak a Saimaa-csatorna szovjet részét a hoz- zátartoző partszakaszokkal együtt. A Szovjetunió területén Vlrob városától északra, a Finn-öbölbe torkolló 56 km hosszú Saimaa-csatorna Ke- let-Finnország gazdasági élete szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, összeköti a mintegy 400 km-es kör­zetre kiterjedő, számtalan csatornával, folyóval össze­kapcsolódó kelet-finnországi tóhálózatot' a Finn-öböllel s ezáltal a tővidék termékeinek és ipari cikkeinek ol­csó viziszállítását teszi lehetővé. A Szovjetunió egyébként Finnország egyik legna­gyobb kereskedelmi partnere. A finn Importból 18 szá­zalékkal, (41,3 mUliárd finn márka 1958-ban), az export­ból 17 százalékkal (42,8 milliárd finn márka 1958-ban) részesedik. A Salmaa-csatornáról kötött szerződés a szovjet- finn kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedését Is előse­gíti. Allan Duiles és ügynökei Vili. Zavar és meglepetés az Egyesült Államokban A közelmúltban Bermon Mit­chell és William Martin, az Egye­sült Államok „nemzetbiztonsági ügynökségének” két tagja elhatá­rozta, hogy szakít az Egyesült Ál­lamokkal és politikai menedékjo­got kér a Szovjetunió kormányá­tól. A szovjet kormány teljesítet­te kérésüket és megadta nekik a szovjet állampolgárságot. Az ame­rikai titkosszolgálat két ügynöke szeptember 6-án sajtóértekezleten ismertette Moszkvában a szovjet és külföldi újságírók előtt az oko­kat, amelyek az Egyesült Álla­mok elhagyására késztették őket. Nyugati hírszolgálati irodák je­lentéseiből kiderült, hogy az ame­rikai „nemzetbiztonsági ügynök­ség” két volt munkatársának moszkvai sajtóértekezlete nagy zavart keltett washingtoni hiva­talos körökben. Hagerty, Eisen­hower elnök sajtófőnöke, az új­ságírók kérdéseire csak néhány ideges mondatban válaszolt. Az amerikai hadügyminiszté­rium nyilatkozatában „teljesen hamisnak” nyilvánítja azokat a leleplezéseket, hogy „az Egyesült Államok kémszervezete rendsze­resen lehallgatja és megfejti nem­csak a szocialista, hanem az ame- rikabarát és a semleges országok rejtjeles rádióüzeneteit is.” Martinék bejelentéseiből azon­ban a cáfolhatatlan bizonyítékok alapján a következő tények de­rültek ki: Nem igaz, hogy az amerikai kormány csak a legutóbbi négy évben végzett volna kémrepülése­ket a szocialista országok határai mentén és területe fölött. 1952— 54-ben, amikor Martin és Mitchell egy Yokohama melletti tengeré­szeti lehallgató állomáson telje­sített szolgálatot, több ilyen be­repülésre került sor, s mindegyi­ket alapos radar- és zavarófelké szülés előzte meg. Az amerikai hírszerző szervezet a világ minden országának titkos diplomáciai összeköttetését igyek­szik lehallgatni és megfejteni. Tehát Washington nemcsak a „kommunista világ zárt társadal­mát” fürkészi — ahogy ezt Eisen­hower elnök állította —, hanem saját szövetségeseinek hálószobá­jába is szívesen betekinget a kulcslyukon keresztül. A legfontosabb következtetés azonban az, hogy az amerikai kormánykörök semmiféle „cover story”-ja (elleplező nyilatkozata) sem takarhatja el a komor té nyékét: évente csaknem félmilli- árd dollárt költenek kémkedésre, több tízezer embert tartanak a világ sok részén elszórt támasz­pontjaikon, és a preventív hábo­rú terveit szövögetik. A zűrzavar és a kapkodás után most sokoldalú vizsgálat indult meg az Egyesült Államokban. Sajtójelentések arról számoltak be, hogy irgalmatlan bűnbak-va­dászat indult az Egyesült Álla­mokban a két amerikai rejtjel­szakértő, Mitchell és Martin át­pártolása miatt. Gates hadügymi­niszter elbocsátotta Samford al­tábornagyot, a nagy fontosságú országos biztonsági hivatal főnő­két és utódává Frost tengerna­gyot, a haditengerészet hírszerző- szolgálatának főnökét nevezte ki. Utasította Frost tengernagyot, indítson szigorú vizsgálatot az összes körülmények kiderítésére, bocsásson el azonnal mindenkit, akit a legcsekélyebb mulasztás gyanújának árnyéka érhet, szer­vezze át gyökeresen az egész hi­vatalt és sürgősen jelentse, mi­lyen titkos adatokat vihetett ma­gával a két szakértő. Az amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló törvényhozási bizottság már meg­állapította, hogy a két szakértő magával vitte a többi között azo­kat a rendkívül titkos és Wa­shingtonra súlyosan terhelő oki­ratokat, amelyek fényt derítenek a nemzetbiztonsági hivatal Nyu- gat-Berlinben és Törökországban folytatott titkos műveleteire. Az USA a titkos háború vezetője A hitleri fasizmus feletti győze­lem napján, 1945. május 9-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom