Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1960. DECEMBER 11., VASÁRNAP V. ÉVFOLYAM, 293. JL / BPKES MEGYEI * Ara 60 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek SZÁM Kiáltvány a világ népeihez! Mi, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóján Moszkvában összegyűltünk, s akik felelősséget érzünk az emberiség sorsáért, általános harcra hívunk fel benneteket a béke védelmé­ben, egy újabb világháború ve­szélye ellen. A kommunista és munkáspár­tok három évvel ezelőtt békeki­áltványt intéztek a föld népeihez. A béke erői azóta nagyszerű győzelmeket arattak a háborús gyújtogatok ellen vívott harcban. És ma a béke győzelmébe ve­tett még szilárdabb bizonyosság­gal szállhatunk szembe a háborús veszéllyel, amely férfiak, nők és gyermekek millióit fenyegeti. Az emberiség történetében még soha nem volt ilyen reális esélye annak, hogy valóra válhatnak a népek évezredes törekvései, hogy békében és szabadságban élhet­nek. S most, amikor újabb háborús katasztrófa veszélye fenyeget, amely óriási áldozatokkal, az em­berek százmillióinak pusztulásá­val járna és romba döntené a vi­lágcivilizáció legfőbb központjait, a béke megőrzésének kérdése jobban foglalkoztatja az emberi­séget, mint valaha. Mi, kommunisták, a békéért, az egyetemes biztonságért, olyan kö­rülmények megteremtéséért har­colunk, amelyek között minden ember és minden nép élvezheti a békés és szabad élet áldásait. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista közösség célja az, hogy tartós békét biz­tosítsunk minden nép számára. A szocializmusnak nincs szük­sége háborúra. A régi és az új rendszer között, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó történelmi küzdelmet nem világ­háborúval, hanem békés versen­géssel kell eldönteni, s ez a ver­seny azért folyik, hogy melyik társadalmi rendszer éri el a gaz­dasági élet, a technika és a kul­túra magasabb színvonalát, me­lyik biztosítja a néptömegeknek a legjobb életkörülményeket. Mi, kommunisták, szent kötelessé­günknek tartunk mindent meg­tenni, ami erőnkből telik, hogy megmentsük az emberiséget a mo­dern háború borzalmaitól. A szocialista országok a nagy Lenin tanítását követve a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek elvét tették külpolitikájuk alapjává. Korunkban csak egy választás van a népek és az államok előtt: vagy a szocializmus és a kapita­lizmus békés egymás mellett élé­se és versengése, vagy tömegpusz­tító atomháború. Más út nincs. Honnan ered a világbékét fe­nyegető veszély? A békéről minden kormány be­szél, de nem a szavak, hanem a tettek számítanak. A támadó háborúk szervezői és kezdeményezői, akárcsak a múlt­ban, jelenleg is az imperialista országok reakciós, monopolista és katonai körei. A békét az impe­rialista hatalmak kormányainak politikája veszélyezteti, ezek a kormányok népeik akarata elle­nére pusztító hatású fegyverkezési hajszát kényszerítenek az orszá­gokra, hidegháborút szítanak a szocialista és más békeszerető ál­lamok ellen, elfojtják a népek szabadságtörekvéseit. Beszéljenek a tények! A népek üdvözölték azokat az általános, teljes és ellenőrzött le­szerelésre vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesz­tett elő és amelyeket lelkesen támogatott minden szocialista or­szág. Kik akadályozzák e javas­latok megvalósítását? Az imperi­alista államok kormányai, élü­kön az Amerikai Egyesült Álla­mokkal. Ezek a kormányok ellen­őrzött leszerelés helyett a fegyver­kezés ellenőrzését javasolják és igyekszenek üres szófecsérléssé silányítani a leszerelési tárgyalá­sokat. A népek örülnek annak, hogy a három nagyhatalom immár két éve nem folytat atomfegyver-kí­sérleteket. Kik akadályozzák a következő lépés megtételét, azt a döntést, amely végérvényesen megtiltaná e gyilkos kísérleteket? Az imperialista hatalmak kormá­nyai, amelyek vég nélkül hangoz­tatják azt a szándékukat, hogy felújítják az atomfegyver-kísérle­teket, és állandóan azzal fenyege­tőznek, hogy megszakítják a kí­sérletek betiltásáról folyó tárgya­lásokat, amelyekre a népek nyo­mására kénytelenek voltak el­menni. A népek nem akarják, hogy szu­NEW YORK Hammarskjöld ENSZ-íőtitkár a Biztonsági Tanács csütörtök éj­szakai ülésén azt mondotta: pén­teken jelentést tesz közzé az állí­tólagos „fenyegető’' hírekkel kap­csolatban, amelyeket Stanleyville- ből kapott. A jelentés magyar idő szerint este nyolc óráig még nem látott napvilágot. A jelek arra vallanak, hogy bi­zonyos körök igyekeznek majd Lumumba ellen fordítani a han­gulatot. Várható, hogy a Bizton­sági Tanács ülésén éles vita ala­kul ki ebben a kérdésben. NEW YORK Mint a TASZSZ az AP léopold. viliéi tudósítójára hivatkozva je­lenti, Szalumu, Stanleyville-nek, — a keleti tartomány fővárosá­nak — katonai parancsnoka táv­iratot intézett Dayalhoz, az ENSZ főtitkárának külön kongói meg­bízottjához, valamint Mobutuhoz és Kaszavubuhoz és követelte Lu­mumba haladéktalan szabadonbo- csátását. A távirat közli, ha Lu- mumbát és kormányának letar­tóztatott tagjait 48-órán belül nem vérén területükön idegen katonai támaszpontok maradjanak; síkra- szailnak a támadó katonai tömbök ellen, amelyek korlátozzák orszá­guk függetlenségét és veszélyes helyzetbe sodorják őket, Kik ellenzik ezt? Az atlanti tömbhöz tartozó or­szágok kormányai, amelyek kato­nai támaszpontokat bocsátanak a nyugatnémet militaristák és re- vansisták rendelkezésére ide­gen területeken, tömegpusztító fegyvereket adnak kezükbe és sürgetik a NATO-csapatok atom­felfegyverzését. Az Amerikai Egyesült Államok vezetői körei, amelyek támadó ka­tonai tömbökbe kényszerítették Japánt, Pakisztánt, valamint a Kö­zép. és Távol-Kelet más államait, uszítják őket a békeszerető orszá­gok ellen, megszállva tartják és katonai hídfőállásukká tették Dél-Koreát, ők támasztották fel a japán militarizmust, ők avatkoz­nak be Laosz és Dél-Vietnam bel- ügyeibe, ők támogatják a holland imperialistákat Nyugat-Iriánban, a belgákat Kongóban, a portugá­lokat Goában, és támogatnak más gyarmattartókat, ők készítenek elő fegyveres intervenciót a kubai for­radalom ellen, és vonják katonai tömbökbe Latin-Amerika orszá­gait. Az Egyesült Államok tartja megszállva Tajvan kínai szigetet, küldi egyre-másra katonai repü­lőgépeit a Kínai Népköztársaság légiterébe, ugyanakkor lábbal ti­porja a Kínai Népköztársaságnak azt a törvényes jogát, hogy kép­bocsátják szabadon, a keleti tar­tományban belgákat tartóztatnak le és elkobozzák a vagyonukat. „Nem tűrjük, hogy a belga impe­rialisták ismét gyarmatosítsák Kongót” — hangsúlyozza a táv­irat. PÁRIZS A Stanleyvilleben megjelenő Uhum című lap, a kongói nem­zeti mozgalomnak, Lumumba pártjának sajtóorgánuma vezér­cikkében fegyveres harcra hívja fel a népet a gyarmatosítók által fizetett és felfegyverzett Mobutu- bandák ellen. Az AFP stanleyvil- lei tudósítója szerint az Uhuru szerkesztőségi cikkben hangsú­lyozza: „Erőszakra erőszakkal vá. laszolunk. Harcolni fogunk folyó­inkon és erdeinkben. A golyóra nyíllal, kopjával, késsel adjuk majd meg a választ”. Az AP tudósítója közli: a Stan­ley viliéi polgármester csütörtökön nyilvánosságra hozott egy határo­zatot, amely szerint Stanleyville­ben a bankoknál, az ipari és ke­reskedelmi vállalatoknál át kell * adni az afrikaiaknak azokat al viselve ’egyen az Egyesült Nem­zetek Szervezetében. Bevetésre kész rakétakilövó-be- rendezések, atomfegyverekkel tele raktárak, hidrogénbombával cir­káló repülőgépek, a tengereken és az óceánokon támadásra kész ha­dihajók és tengeralattjárók, a ka­tonai támaszpontok hálózata ide­gen területeken — így fest az im­perializmus mai gyakorlata. Ilyen körülmények között a földkerek­ség bármely — nagy vagy ki­csiny — országába váratlanul be­lekaphat az atomháború lángja. Az imperializmus a nagy mono­póliumok és a gyarmattartók ma­roknyi csoportjának önző érde­keikért a háborús szakadék szélé­re taszítja a világot. A béke ellenségei koholmányo­kat terjesztenek holmi kiagyalt „kommunista agresszió”-ról. Erre a hazugságra azért van szükségük, hogy leplezhessék igazi céljaikat, megbéníthassák a népek akarat­erejét és igazolhassák előttük a fegyverkezési hajszát. Munkások, parasztok, szellemi dolgozók! Jóakaratú emberek szerte a világon! Napjainkban nincs az emberi­ségnek halaszthatatlanabb fel­adata, mint az, hogy harcoljon a rakéta- és atomháború ellen, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért. Nincs napja­inkban nemesebb kötelesség, mint részt venni e harcban. Lehetséges-e a tartós világbéke? Mi, kommunisták, erre így fele­lünk: tisztségeket, amelyeket jelenleg európaiak, főként belgák töltenek be. A leváltott európaiak átmene­tileg szakértői minőségben meg­maradnak az afrikai vezetők mel­lett. NEW YORK A nyugati hírügynökségek léo- poldvillei közleményei szerint a kongói ENSZ-parancsnokságot „nyugtalanítja” a keleti tarto­mányban kialakult helyzet. Az ENSZ-parancsnokság, amely az ujját sem mozdította meg, hogy megakadályozza Lumumba letar­tóztatását, most az AP jelentése szerint „rendkívüli intézkedéseket tesz” a törvényes kormány stari- leyvillei hívei ellen. A különböző kongói tartományokban állomáso­só ENSZ-csapafoknak utasítást adtak, hogy haladéktalanul indul­janak Stanleyvillebe az ott lévő kilencszáz főnyi egység megerő­sítésére. Az ENSZ-parancsnökság ezt az intézkedését azzal indokol­ja, hogy állítólag „meg kell vé­deni a fehéreket” a keleti tarto- [ mány fővárosában. A háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a bé­két meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. E meggyőződésünk nemcsak békeakaratunkból és a háborús gyúj tagatokkal szemben érzett gyűlöletünkből fakad. A háború elhárításának lehetősége az új vi­lághelyzet reális tényei bői követ­kezik. A szocialista világrendszer ko­runk egyre döntőbb tényezője. Az emberiség több mint egyharmadát magában foglaló szocialista rend­szer és fő ereje, a Szovjetunió, ar­ra használja fel szakadatlanul nö. vekvő gazdasági, tudományos és technikai erejét, hogy meghiúsít­sa az imperializmus akcióit, meg­kösse a háborús kalandok kedve­lőinek kezét. A nemzetközi munkásmozgalom, amely fennen hordozza a békeharc zászlaját, fokozza a népek éber­ségét, világszerte cselekvésre lel­kesít minden becsületes embert az imperialisták agresszív politi­kája ellen. Ázsia, Afrika és Latin-Ameri­ka sokmilliós népei, amelyek ki­vívták szabadságukat és politikai függetlenségüket, valamint azok a népek, amelyek nemzeti szabad­ságukért küzdenek, mind aktí­vabb békeharcosokká, a szocia­lista országok békeszerető politi­kájának természetes szövetsége­seivé válnak. A békéért és a békés egymás mellett élésért szállnak síkra azok a semleges államok, amelyek nem értenek egyet az imperialis­ták agresszív politikájával. A béke híveinek világmozgalma napjainkban milliókat egyesít. E mozgalom részvevői minden or­szágban igyekeznek megvédeni hazájukat egy újabb háborús tűz­vésztől. Ha mindezek a békeszerető erők határozott harcra fognak össze, meghiúsíthatják a bűnös, háborús terveket, megőrizhetik a békét és elmélyíthetik a népek barátságát. A béke nem hull az ölünkbe. A békés csakis az összes békeszere­tő erők közös harcával lehet meg­védeni és megszilárdítani. Mi, kommunisták, felhívunk minden dolgozót, felhívjuk mindegyik világrész népeit: Harcoljatok a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért és a békés egymás mellett élésért, a hideghá­ború ellen, a fegyverkezési hajsza ellen. Ha a fegyverkezésre fordí­tott óriási összegeket békés célok­ra hasznosítanák, javítani lehetne a néptömegek helyzetén, csökken­teni a munkanélküliséget, emelni a béreket és az életszínvonalat, fo­kozni a lakásépítkezést, átfogóbbá tenni a társadalombiztosítást. Ne engedjétek meg az atomfegy­verkezés elterjedését, a német és a iapán milifarizmus tömegpusztító 'egyverekke! való felszerelését. (Folytatás a 2. oldalon) Stanleyville katonai parancsnoka Lumumba 48 órán belüli szabadonbocsátását követeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom