Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
1960. december 31., szombat N ÉPÚJ SÄG Hol szórakozzunk Szilveszter este? Alig múlt el karácsony, máris itt a másik ünnep: az újév. A vendéglátó vállalatok, üzemek gondoskodnak arról, hogy mindenki jól érezze magát, bárhová is megy. Azoknak, akik nem tudják eldönteni, hogy hol szórakozzanak, javasoljuk a következőket: Békéscsabán A csabaiak nem panaszkodhatnak. A Vendéglátóipari Vállalattól tudtuk meg, hogy városunkban 9 helyen rendeznek szilveszteri estet. A Csaba étteremben népi- és tánczenekar, kitűnő ételek és italok várják a vendégeket. Éjfélkor tombola és malac-sorsolás lesz. A télikertben lehet táncolni, a nagyteremben pedig a népi zenét kedvelők találják meg szórakozásukat. A Balassi művelődési otthon is felkészült a Szilveszterre. Három órás vidám műsort rendeznek. Ide főleg azok látogassanak el, akik szeretik a népi táncot, a balettművészetet és a különböző tréfás jeleneteket. Az éhes embereket is kielégítik. A művelődési otthon büféjében kaphatnak hideg ételt, s utána pedig jófajta borocskával öblíthetik le torkukat. A földművesszövetkezet éttérBj művésze ink Interjú egy papírszalvétán AoéM mertem csak ezt a címet adni esnek az interjúnak, mert Pesten, a Misét Attila Színházban is egy ilyen, hasonlóan furcsa című színdarabot ját- »nanafc. Es néha előfordul az újság- frőval Is, hogy jegyzetfüzet nem lévén kénytelen egy papírszalvétára írügye, nem haragszol — fordultam a György színművészhez —, hogy ? főpróba előtt néhány perccel vaOátcra oglak. — Nem, szó sincs róla, jobb lstfl-ban, mint 1961-ben. — Hát akkor arra válaszolj... — Jót Tudom: azt akarod megkér- űeaü, hogy lettem színész... — Igen. — 1935-ben végeztem el az akkori enni akadémiát, és ma már nem kisebb nagyságokkal, mint Gobbi Hildával, Básti fajossal. Azon kevesek közé tartozom én is még, akik tanulhattunk Odry Árpádtól. Az ő hatalmas színészi egyénisége felejthetetlen benyomást tett rám, s úgy érzem, ez elkísér pályámon. A színpad feltétlen és alázatos tiszteletét tanultam meg elsősor ban. — Ezután hova kerültél? — Most lehet, hogy nevetni fogsz, de éti már voltam Békéscsabán. — ? — Igen, az első inasévet Alapi Nándor országos kamaraszínpadánál töltöttem el. Ővelük kerültem ide Békéscsabára, ez volt az első állomáshely. Itt játszottam el első szerepemet egy Ibeen-darabbon, majd Pirandello „Hat szerep keres egy szerzőt” című darabjába*- Es az akkori idők kan-ier- vigjátékában, a „120-as tempó”-ban a főszerepet. Bizony, erre visszatekintve, elég selejtes Ms mű volt. — Ezután... — Már a következő évet Budapesten töltöttem, a Magyar Színházban, majd a Belvárosi Színházban, de sajnos pályámat nekem is, mint annyi más emberét, derékba törte a háború. 1946-ig nem játszhattam. A felszabadulástól kezdve majd minden pesti színházban működtem. — Legkedvesebb emléked? — A rádió. Itt mint színész és rendező is működtem. A budapesti József Attila Színháztól szerződtem Békéscsabára. — Mit vársz a csabai évektől? — Sok jó szerepet. És túl azon, hogy jelentős színészi feladatokat kapok, legnagyobb örömöm az, hogy a színház fiataljaiból alakult stúdió munkájában részt veszek, segíthetek a fiatalabb pályatársaknak. (—czi) mét az utóbbi időben többen megkedvelték. Előzékeny és pontos kiszolgálással sok vendéget vonzottak magukhoz. A szilveszteri műsor itt is gazdag és jó szórakozást ígér. A nagyteremben a táncolok, a másik két teremben pedig a népi zenét kedvelők mulathatnak. Éjfélkor két malacot sorsolnak ki. A Békés megyei Jókai Színház művészeinek előadása is jó szórakozást ígér. Szilveszter napján két előadást tartanak, a Gül baba című operettet játsszák, délután 6 és fél 10 órakor. Ezenkívül Kö- rösladányban és Szeghalmon az Alkalmi férj című zenés vígjátékot mutatják be. Akik szeretik a zenét, a dalt, azok sürgősen gondoskodjanak jegyről. A Gulyás-csárdában, a Szarvasi úti, most megnyílt Ezerjó vendéglőben, valamint a Jóbarátban friss disznótoros vacsora várja a szilveszteri vendégeket. A vidéki városokban, Orosházán és Gyulán is felkészültek az ünnepre. A gyulai harisnyagyár művelődési otthonában három órás vidám kabaré-műsor lesz. A járási művelődési otthonban is kisorsolják az erre a célra már megvásárolt malacot, valamint a tombola értékes nyereményeit. Orosházán az Alföld szálló műsorprogramja Ígéri a legjobb szórakozást. Itt nagy szilveszteri bált rendeznek, a szokásos tombola és malac-sorsolással. A táncolni akarók vágyait is kielégíti a művelődési ház Melody-Jazz zenekara. A megye községeiben is megrendezik a vidám szilveszteri mulatságokat. Termelőszövetkezetek jó vacsorát és jófajta borokat szolgálnak fel a szövetkezetek gazdáinak. Itt is ugyanúgy, mint a városokban, már kijelölték azokat a kis malacokat, melyek gazdára lelnek majd az éjféli sorsoláson. Készüljön tehát mindenki fel testben és lélekben, és tömje meg erszényét, s az aki nem bízik abban, hogy egyedül képes lesz megtalálni lakóhelyét, rendeljen idejében taxit, de a címét még este adja le. J. TUe)—gj—i)—éJ el «J eJ eJ (J eJ t) t) I' ftUU jßfytt&fücJc Részeg fiatalok A tojáshéjat nem akarom említeni, mert az efféle szemléltetés nem illik ide. De talán úgy is érthető, ha azt mondom, hogy a fiatalember állán még a szakáll sem pelyhedzett. Harmatos színű arc, réveteg tekintet. Ügy kóválygott a presszóban, mint ahogyan egykor a Bolygó Hollandi a tengeren. Sehol nem lelt megnyugvásra. Hirtelen képen csókolt egy férfit, mire az illető kétségbeesetten és útálkozva megtörölközött, a következő percben már a pikolóval vívott közelharcot. Azon igyekezett, hogy a fiatal pincért a kabátjánál fogva a levegőbe emelje. Aztán atyáskodva megsímogatta az idős, komolyszavú pincért, aki távozásra szólította az ittas fiatalurat. A vendégek megbotránkozva nézték a hözöngő ifjút és a többi hasonló állapotban lévő társát. Mint elfáradt búgócsigák, úgy imbolyogtak a vendégek között. Üveges szemmel néztek maguk elé és itt is, ott is hozzáverődtek a szilárdabb tárgyakhoz. Azt mondják: a nők csúnyák, ha ittasak. Ebben az esetben nem láttam erre bizonyságot, de karácsonykor, a gyulai Komló étteremben azt tapasztaltam. hogy a fiatalemberek Is vissza- taszítóak, ha részegek. De vajon ezek a fiatalok miért ittak többet a kelleténél? Talán csak nem azért isznak annyit, hogy felnőtteknek látsszanak? Valószínű. De vajon a részegség üti-e felnőtté a legényt? Aligha! Egyetlen olyan népet sem ismerek, ahol avrészegséggel avatják a fiatalokat. Van egy törzs, ahol egy toronyból hatalmas magasságból fejest ugranak a legények a puszta föld felé, úgy, hogy egy szál kötél és az ügyesség, a lélekjelenlét védi az életüket. Aki ezt a halálugrást elvégezte, férfinak számít. A részeg állapothoz viszont úgy tudom, nem kell egyéb, mint gyenge jellem és némi készpénz, valamint egy olyan vállalat, mely az ittas embereket kiszolgálja. Remélem nálunk nem honosodik meg az efféle „férfivá-avatás”. Tehát a fiatalok fatális tévedéséről van szó. De ki mondja ezt meg nekik? Az ifjúság szervezetében gondolkodhatnának azon, mit lehet tenni ebben az ügyben? De az sem lernte bolondság, mely szerint IS éven aluliakat és ittas embereket szeszesitallal kiszoiyátrii tieos. Boda Zoltán Tótkomlósi Szabó Kisipari Termelőszövetkezet Szövetkezetülik méretes részlege az új esztendőben is a legújabb divat szerint készít férfi és női ruhákat. Bizalommal keresse fel szövetkezetünket! Minőségi munkai Figyelmes kiszolgálás! Egész éven át ruhakarbantartás! Kedves megrendelőinknek és öse- szes ügyfeleinknek eredményes, BOLDOG 69 ESZTENDŐT KIVAN a Tótkomlósi Szabó Ktsz vezetősége 820 A fakardos, a kecske meg a menyecske Békéüen község méltán országos hírű fürdője mögött szép nagy parkos lóért terül éL, melynek őrzésére a tanács bölcs határozata nyomán annak idején hivatalos parkőr beállítását határozták el; A parkőr személyének kiválasztását hosszas vita előzte meg, mert nem vdegy ám az, hogy kit tesznek ilyen lős funkcióba. Az nem elég, hogy k ott járkáljon, hogy lássák: ilyen van. Érteni kell annak a virágokig- a iákhoz, na meg az emberekhez s,'lúsaeai a fürdőzés után ki szoktak ülni a vendégek a kertbe pihenni és hát azokkal is szót kell érteni, mert akkor máskor is szívesen jönnek el a fürdőbe. Aztán meg törvénytudónak is kell lennie, mert a kapu mindig nyitva áll és ha gyerek vagy jószág betéved, tudni kell a teendőt. Már harmadik napja folyt eredménytelenül a vita külön erre az esetre alakított bizottságban: a Parkőri Állás Betöltésére Indított Legfelsőbb Egyezkedésben, de döntés még nem született. Ez különben jellemző voikt a bé- kétleniekre: Az ilyen és hasonló jellegű „döntő” fontosságú kérdéseken napokig is elrágódtak. Hja kérem, a felelősség, az felelősség! Zabos elvtárs, a bizottság elnöke a vita harmadik napjának egyik szünetében tanácstalanul nézett le az utcára az emeleti tárgyalóteremből. Egyszer csak felkiáltott: — Megvan a parkőr! A PÄBILE résztvevőd az ablakhoz rohantak, és — bár senki nem szólt egy árva szót sem — megkönnyebbülten törölték meg a háromnapos töprengésébe beleizzadt homlokukat. Ezalatt a túlsó oldalon nyugodt, kimért léptekkel mát sem sejtve ballagott az előbbi megkönnyebbülés tárgya, bocsánat, személye: Tuskó Gábor. Lépteit figyelve, a kívülálló halandó is megállapíthatta, hogy megfontolt, alapos ember lehet, hiszen egy-egy lépése között nem volt félmilliméter különbség sem. — Hát igen, ez a mi emberünk! — sóhajtották a PÄBILE tagjai és csak azon szégyenkeztek, hogy ez a kézenfekvő megoldás eddig nem jutott eszükbe. De aztán hamar megnyugodtak, mert máskor is így szokott ez lenni és a pirulást félretéve, inkább Zabos elvtársnak gratuláltak, aki páratlan éleslátásával éppen jókor nézett ki az ablakon. Hát, ha őszinték akarunk lenni, akkor bizony férfiasán be kell vallanunk, hogy Tuskó Gábornál a fent felsorolt töméntelen követelménynek jobban megfelelő embert Diogénesz lámpájával sem lehetett volna találni B ékétien népes községében. Sokan nem is értették, hogy miért nem viselt hivatalt eddig, hiszen annak idején a község rendjének derék fakardos őre volt, akinek működése alatt egyetlen malomkő sem tűnt el a községben. Na de ami elmúlt, elmúlt. Lényeg az, hogy Tuskó Gábor rehabilitálva lett és rangjához illő gumisvégü görbebotot vásárolva elfoglalta funkcióját. Tartott is aztán a fürdő területén olyan rendet, hogy még a verebek is alig mertek átrepülni felette. Nem is volt semmi baj hosszú időn át. Zabos elvtárs örömmel mondogatta, amikor véletlenül akadt egy pár szabad perce a sok értekezés közben, hogy: „Megérte a háromnapos töpregés, nagyszerűen választottunk! ’ * Így teltek-múltak a gyönyörű szép nyári napok, amikor egy verőfényes délutánon élesen csengett Zabos elv- táns telefonja, aki bosszúsan vette kezébe a kagylót. Már hogyne, hiszen éppen azon tűnődött, hova lehetne még egy újabb üzemet elhelyezni. Ezek a pestiek állandóan üldözik ajánlataikkal, mindenki vidékre akar letelepedni. Eddig már bejelentette leköl- tözését a Légvárakat Építő Vállalat, a Tyúkszemirtó Egyesülés, a Frázispuf- fogtató Ktsz, és a Zabszemdugdosó Vállalat és most ráadásul még ide akar jönni a Szappanbuborékfúvó Vállalat Habverő Üzemegysége is. És ennek mind hely kell, bele lehet zavarodni ebbe az invázióba! Kedvetlenül belehallózott a kagylóba, de arca mindjárt felderült, amikor a dróton keresztül is meghallotta a bokacsatta- nást: — Elnök úr, izé i; i a fene egye meg, mindig eltévesztem, szóval kartárs, aűází a $ tisztelettel jelentem, hogy a park területén egy láncot maga után húzó kecskét találtam bitamgságban. Kérem a további parancsot! — Markolja meg a láncot jó erősen és vezesse be a kecskét a tanácsháza udvarára — hangzott az utasítás a drót másik végéről; — igenis tisztelettel — szalutált le az öreg a telefonkagylónak és már Indult is a parancsot teljesíteni. Mert aizt megtanulta a múltban, hogy a parancsot csak teljesíteni lehet, mert különben szaporodik. Jól megmarkolta hát a láncot, amelynek túlsó végén keserves mekegéssel nyugodott bele a megváltoztathatatűan- ba az eltévedt kecske. Amint bandukoltak befelé, Tuskó Gábor szinte lépésről lépésre nagyobbnak érezte magát. Mert hatalom van az ő kezében, a fürdő területén ő az úr, az az ő birodalma. Majd megtanulja a kecske gazdája is, hogy büntetlenül nem lehet az ő gondjaira bízott rózsákat lelegelni. Gondolataiból élesre köszörült női hang riasztotta fel: — Hallja maga vén istentelen tolvaj, hova viszi a kecskémet? Eressze el rögtön, különben mindjárt kiásom a szemét! Csípőre tett kézzel takaros, jó erőben lévő menyecske fújt a méregtől és futástól piros arccal a i óbb sorsra érdemes parkőr felé. Bár Tuskó Gábort az „istentelen tolvaj” szó szíven ütötte, mégis megőrizte hivatalos nyugalmát és fensobbségésén válaszolt: — Ha valami rövidsége van. jöjjön a tanácshoz, mert a kecskéje zárlatba vétetett! — Zárlatba vétetett a maga feje, vén kecskébitorlő, ezt ugyan nem viszi a tanácsba! — és beleragadf a kecske farkába; Na de Tuskó Gábor sem hagyta magát. Ö húzta elől a láncot, az asszony j meg hátul a kecske farkát. Így aztánw nem sokat haladt előre, mert amikor a nagy huzakodásban kifogyott belőlev a szusz, az asszony kerekedett felül és visszahúzta kecskéstül. Hiába no csak fiatal meg erős asszony volt az. így huzakodott aztán hol előre. hol hátra, míg egyszer a kecske megunta a számára igen kellemetlen „társasjátékot” és lefeküdt, helyesebben eldőlt, mert teljesen kimerült a számára semmi jót nem hozó küzdelemben. Ő mindenképpen ráfizetett, akár az elejét, akár a hátulját húzták jobban. Az asszony gyorsan leakasztotta a láncot a kecske nyakából, és az öreg lába elé lökte: — Eire meg kösse fel magát, vén kecskehóhér! v Tuskó Gábor a küzdelemtől kissé megviselve a tényállást próbálta tisztázni. A kecskét bevezetni már nem tudja, pedig a parancs így szóit. Az asszonyt meg nem állíthatja elő, hiszen. a fakardos világ már régen elmúlt. Kicsit még töprengett, aztán a láncot összefogva az asszony áldásaitól kísérve a tanácsháza felé ballagott. Odaérve bekopogott és az elnöki asztalra téve a láncot, katonásan jelen- tette: Elnök uu . . . elvtárs tiszteleti jelentem, a kecske útközben legye gült, de a bűnjelet előállítottam! Ö. KOVÁCS ISTT
