Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-21 / 300. szám

I960, december Zl„ szerda HÉPÜJSAa 5 SPORT SPORT♦SPORT Testnevelési óra az ipari tanulóknál TÁLÁN nem került volna sor ennek a cikknek a megírására, ha egy me­leg, késő őszi délelőttös nem találko­zom az újjáépített VTSK-pályán régi mesteremmel, Kovács Béla bácsival. Az üzem legjobb szakembere, legnép­szerűbb dolgozója volt, mindenki sze­rette, s talán inkább tekintélytisztelet- bői ragadt neve mellé a bácsi szó, hi­szen alig volt túl a negyedik ikszen. Sokat segített nekünk, fiataloknak, s valahányszor megköszöntük tanácsait, mindig azt mondta: ... ugyan, szíve­sen teszem, legyen jobb nektek... eh, a mi időnkben ... s a mondatot soha­sem fejezte be, de mi megértettük őt. Most, amikor a zöld gyepen hajla­dozó ipari tanulókat néztük, Béla bá­csi halkan megjegyezte: — Hej, de más ez a tornaóra, mint a mi időnk­ben volt. Lassan mesélni kezdett. Ott, látod, ahol moat a salakot egyengetik, ott zavart végig bennünket a levente­oktató, mezítláb, az öklömnyi salakon! Alig tudtunk hazamenni. Lábaim fei- sebesedtek, fertőzést kaptam, s egy hónapig nyomtam az ágyat. Közben kétszer volt nálunk a rendőr, hogy előállítson a foglalkozásra. Fegyverfo­gás és békaügetés — ez volt akkor az inasok sportja. Mintha csak komor gondolatait, rossz emlékeit akarták volna elkergetni a ma ipari tanulói, nevetve, harsány kur jón gatások közben vetették magu­kat a labda után. Játékkal fejezték be az órát. VAJON TÉLÉN hogyan sportolnak ipari tanulóink? Erre voltunk kívén­szerelt, de nagyon kicsi, 12x8 méteres azelőtti osztályteremben volt. A sarok­ban vaskályha állt, s talán a mi tisz­teletünkre, üdvözlésképpen pipált egy- kettőt. A gyerekek azonban ügyet sem vetettek erre, fegyelmezetten jelentet­te naposuk Izsó Antal testnevelőnek: — Az I/K osztály foglalkozásra készen- áll. Ezután megkezdődött a bemelegítés. Sajnos, itt az emeleti teremben futni, szökdécselni nem lehet. De néhány perc múlva a játékos, minden test­részt megmozgató gyakorlatok után, a jövő szakemberei kipirult arccal kezd­tek hozzá a szerenként! gyakorlatok­hoz. Amíg a lányok a felemáskorláton átfordulást tanultak, a fiúk egyik cso­portja a fejenállást, a többiek pedig a gyűrűn a gyertyát, fészket gyakorol­ták. Meglepően ügyesek a gyerekek, a tanár hol Itt, hol ott segít, magya­ráz, és sokszor nyílik alkalma dicsé­retre. Magunk mellé ültettük Hajkó Jan­csit, az egyik, éppen torkával bajlódó kteflegényt, s az osztály éfletéről, szak­májukról kérdezgettük. Az osztály tag­jai a fodrász, szobafestő és mázoló szakmát tanulják. Hetente kétszer jön­nek iskolába, s nagyon sajnálják, hogy csak egy testnevelési órájuk van. A 34 tagú kollektívának 12 vidéki tagja van. Ö például hajnali fél 4-kor kel, MezŐkovácsházáról jár be. Kintler Ho­na Bánkúton száll vonatra, s mint el­mondja, nagyon jólesik egy kis moz­gás a hosszú utazás után. Felfrissülve, szinte újult erővel vághat neki a kö­vetkező óráknak. Kíváncsian kérdez­zös testnevelési óra? Kicsit késik a felelet, de aztán őszinte a válasz. — Bizony az elejéin szokatlan volt, de ma már megszoktuk egymást. Végered­ményben az életben Is együtt dolgo­zunk, nincs ebben már semmi furcsa­ság! KÖZBEN forgószínpadszerüen válta­koznak a csoportok a szerek mellett. Vidovenyecz remek korlátgyakorlátá­ért kap dicséretet, majd Gyuska Ilona ..gyertyája” sikerül szépen a gyűrűn. Míg őket figyeljük, tompa puffanás hallik, majd kitör a kacagás. Békész- kl lecsúszott a szerről, éppen most tá- pászkodik föl. Minden szem f^lénk- fordul, vajon a vendégek látták-e a rossz talajérést? Mi úgy teszünk, mint­ha éppen a kopasz fákat néznénk az ablak előtt — hiszen illetlenség az ilyet észrevenni. S mikor a megismé­telt gyakorlat sikerül, mi is ein evetjük magunkat. Vidámság, jókedv lengi körül az órát, szinte észiré sem veszik a gye­rekek , hogy már végére értek. Aztán gyors sorakozó, felhangzik a testne­velő szava: egészségetekre! S zúg rá a válasz: viszontlátásra! Valóban, a testnevelési óra óriási je­lentőségű ipari tanulóink életében. Az üdítő, szórakoztató hatása mellett mozgáskészségüket, bátorságukat fej­leszti, és a testnevelés jellemformáló hatása már néhány hónap után is Jó­tékonyan megmutatkozik. A tanulók nagyon szívesen vesznek részt az órá­kon, hiszen sokuknak az általános Is­kolákban nagyon kevés rész jutott a rendszeres testnevelésből, sportból. Sóhajtva mondja a testnevelő tanár: alig férnek a parányi tornateremben, kevés hely van a mozgásra. De az is­kola növendékei, elsősorban a birkó­zók így is felhívták magukra a figyel­met az országos iparitanuló-bajnoksá- gon. Az országos döntőn Gönczi a má­sodik, Faragó a harmadik helyen vég­zett súlycsoportjában. Annak ellenére, hogy igen Sok vidéki tanulóm van — folytatja Izsó sporttárs, így is közel háromszázan szerelték meg az olim­piai jelvényt. SZERÉNY körülmények között, de rendszeresen sportolnak a békéscsabai iparitanuló-intézet növendékei. S a jó hangulatú, vidám testnevelési órák minden bizonnyal hozzájárulnak ah­hoz, hogy jó szakemberekké válhassa­nak, ha majd becsukódik mögöttük az intézet kapuja, — K — N — csiak, amiíkor a múlt héten felkeres­tük a békéscsabai iparitanuló-inté- zük Vass Ilit, megértik-e egymást a zetet. A testnevelési óra egy jól fel- fiúkkal és nem hat-e zavarólag a kö­Vásárolja készítményeinket az új esztendőben összes ügyfeleinknek sikerekben gazdag és eredményes hőldőíj íf ejzteiidút klnárt a Békés megyei Tanács Bánya- és Építőanyagipari Egyesülése Békéscsabe 783 te. Ügy látszik, megérezte féltő tekin­tetemet, felnézett, odajött hozzám. Szokatlanul remegett a hangja: — Talán ma nyugalmas napunk lesz — mondta, de hangjában a nyugalom­nak parányi szikrája sem volt. — Hát... — kezdtem volna valamifé­le mondvacsinált magyarázatba, ami­kor váratlanul élesen, szaggatottan fel- bogtek a szirénák. Vijjogásuk talán so­hasem volt ennyire bántó. Sebtében összecsomagoltuk az aktákat és — nem tudom, hogyan történt — most min­denki az óvóhelyre sietett, öcsémmel és Jutkával együtt ültünk a pince pad­ján. Máskor, ha vontatottan is, meg­indult a terefere. Még az is előfordult, hogy az egyik sarokban ultiztak a kollégák, nyilván, hogy idegességüket így vezessék le; Most bénult csönd ülte meg a nehéz pincelevegőt. Némán, többnyire lehor- gasztott fejjel, szorongó érzéssel, még­is reménykedve gondoltunk vadamemy- nyien arra, hogy egyszer talán vége lesz... Néhány perc múlva borzalmas deto­náció-sorozat rázta meg a városban legjobbnak tartott óvóhely méteres fa­lait. A villany elaludt, vaksötétség bo­rult a pincére. Mintha földrengés lett volna, az egymásba kapcsolódó zuho- gás így még félelmetesebb volt. Érez­tem, hogy Jutka válla remeg a kezem alatt. Gyöngéden magamhoz öleltem. Az időt ekkor már nem tudtuk érzé­kelni. Lehet, hogy hosszú percekig, vagy talán csak néhány másodpercig tartott a félelmetes színjátékba Az egyenletesen felharsogó szirénák búgása már a kétemeletes épület pad­lásán talált bennünket. Kikémleltünk a szellőző-ablakon. Döbbenetes kép tá­rult elénk. A vasút két kMométemyire van innen, s attól délnyugatra a vá­ros legnagyobb kerülete, a munkásne­gyed. Most por- és füsttenger borítot­ta az egész lakótelepet, s csak a tég­lagyár kéményei meredeztek az ég fe­lé, mint valami imbolygó kísértetek. Soha nem tapasztalt szorongó érzés lett úrrá bennünk: mi lehet otthon? Élnek valamennyien? Leírhatatlan vá­gyat éreztünk, hogy egy pillanat alatt otthon teremjünk. A bizonytalanság szörnyű érzése nehezedett szívünkre, agyunkra. Máskor oly szép panoráma nyílt innen a városra, most a látvány ajkunkra forrasztotta a szót. Az utcán mentőautó szirénázott. — Gyerünk — szólt végül rekedten az öcsém, s mindketten éreztük, hogy rohannunk kell, « Az első döbbenetes kép a vasút környéke volt. A vasúti szálloda eltűnt a föld színéről, szép állomá­sunk megtépázva, félig romokban he­vert. Feltépett sínek, váltók, vasúti ko­csik romjai szanaszét. A gyalogos át- járó-híd egy része leégett, két gyapot­bálákkal telt vagon lángokban állt. Alig tudtunk átvergődni a romhalma­zon. S a kép, amely szűkebb hazánk­ban fogadott bennünket, semmivel sem volt különb. Tíz—húszméterenként bombatölcsér, rombadőlt házak. S a romok tetején hozzátartozóikat kereső, megmaradt értékeiket guberáló, két­ségbeesett emberek^ Csak tovább, tovább! Mi lehet ott­hon? A reménykedés parányi szikrá­ja még élt bennünk: talán nincs sem­mi baj. Csak tovább, tovább.;j Az egyik utcasarkon hét—nyolc év körüli kisfiú sírós hangjára lettünk figyelme­sek: — Htt vau a nagymama! — Sebtében odapillantottunk. Amit láttunk, szívbe- markoló volt. A romhalmazból egy láb meredezett az égnek, rajta mamusz- cipő..; Csak tovább, tovább! Tüdőnk zihált a futástól, bensőnket remegés futotta át. Végre elértük az utcánkat. Át kel­lett mennünk a túlsó oldalra, mert a harmadik háznál megtörik az utca. Amúgy is pattanásig feszült idegálla­potunkban a végső kétségbeesésbe so­dort bennünket a látvány: a mi há­zunk — apám féltett kincse — nem volt sehol! Rohantunk: még nyolc ház, még három... és odaértünk. Éltek! Ez volt a legfontosabb! Az egész család ott állt a bombatölcsér szélén, megalá­zóban. Percek teltek el, míg felfog­tuk, hogy tulajdonképpen mi történt. Tüdőnk még fújtatott, lábunk reszke­tett a futástól.; — Telitalálat — szaladt ki öcsém szá­ján a szörnyűséges szó, amelynek hal­latán mindenki újra sírni kezdett. Még apám is, akit pedig azelőtt sohasem láttam sírni. Egyre azt hajtogatta, hogy az ö életének most már nincs semmi értelme, legjobb, ha felköti ma­gát. Ott álltam az öt méter mély krá­ter szélén, és ostobán, kétségbeesetten néztem a gödörben egyre magasodó, bugyborékoló vizet. Hát ennyi lett apám harminc éves munkájának, szor­galmának eredménye? Eszembe jutott a megrepedt esőcsatorna! Ma délután kellett volna megjavíta­nunk.;? Valamit tenni kellene! De mit!? Ta­nácstalanul néztem az öcsémre. A sze­mében biztatást láttam: te vagy az idősebb... Bátortalanul léptem apám mellé. Éreztem, hogy valamit monda­nom kell, valami vigasztalót, biztatót. Torkomat zokogás szorongatta, mégis erőt vettem magamon: Összeállítják és csomagolják a félkész ételeket A békéscsabai büfében nemrégiben vezették be a félkész ételek árusítá­sát. Képünkön a konyha dolgozóit: Nagy Lajos- nét, Kovács Ferencnét és Pervonov Valériát láthatjuk, amikor össze­állítják és csomagolják az árusításra kerülő fél­kész ételeket. Szénaszárító berendezés edadó. Megtekinthető a MÉK orosházi ciroktelepén Szentesi út 11. Telefon: 195. 19795 SZERDA, I960. DECEMBER 21. KOSSUTH RADIO: 8.10 Operarész­letek. 9.00 Az obsitos. 9.20 Népi muzsi­ka. 10.00 Hírek. 10.10 Úttörő híradó. 10.30 Napirenden. 10.35 A senki kará­csonyfája. 11.33 Beethoven: d-moll szo­náta. 12.00 Hírek. 12.10 Könnyű zene délidőben. 13.00 Feltört ugar. 13.20 Dal­játékok zenéjéből. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Zenekari hang­verseny. 15.00 Hírek. 15.10 Téli da­lok. 15.25 „A Maradandóság városá­ban.** 15.55 Lortzing operáiból. 16.30 Filmfelvevőgéppel Koreában. 16.40 Fú- vószene. 17.00 Hírek. 17.15 Szív küldi szívnek szívesen. 17.50 Gondolat. 18.30 Tánczene. 19.05 Kerekasztal. 19.20 Szí­vesen hallgattuk.. 21.00 Közvetítés a londoni Albert Hall-ból, a Halló-zene­kar hangversenye. 22.20 Hírek. 22.20 Ügetőverseny-eredmények. 22.25 Mai szerzők operettjeiből. 23.15 A másvilá­gon. 23.30 Liszt-kórusok. 23.45 Népda­lok, csárdások. 24.00 Hírek. 0.30 Him­nusz. — Édesapa, ne kereseredj el, itt a két életerős, egészséges fiad, lesz még nekünk ilyen szép házunk, talán még szebb is... — de már itt elcsuklott a hangom. Vállára tettem a kezemet. Éreztem, hogy megrázkódik, de amint rámtekintett, az arcán végiggördülő könnycseppek között a szeme nyugod- tabban fénylett már. ...Később, csak napok múlva tudtam meg, hogy Jutka édesapját vesztette el a bomba támadáskor.^ * Azóta tizenhat esztendő telt el. A kis családi házat újra felépítet­tük. Tizenhat év előtti bátorító szava­im valóra váltak, pedig akkor magam se nagyon hittem bennük. Apámnak, aki már idős ember, ma is mindene a ház, az udvar, a kis kert..; Alig néhány hete, éppen Katalin napján együtt volt az egész család. Az öregszülők ötven éves házassági évfordulóját ünnepeltük. Meghitt, ben­sőséges családi ünnepség volt, gyer­mekekkel, unokákkal, meg szlvküldi- vel, eszem -is zommad — már ahogy ez ilyenkor szokás. Aranylakodalom... De szép is! A be­szélgetés során felszínre kerültek a fél évszázad eseményei, epizódjai. Jók és rosszak egyaránt. Azt mondják, a jó érzésű ember hajlamos arra, hogy a rossz emléket az idő múlásával kitö­rölje emlékezetéből. De azt a szeptem­ber huszonegyedikét soha-soha nem le­het elfelejteni.^ Felemelő, szívderítő, boldog „meny- nyegző” volt nálunk Katalin napján. Apám szeme mégis könnyibelábadt, amikor hozzámfordulfc: — Emlékszel, fiaim i a megrepedt csa­PETÖíI RADIO: 8.00 Hírek. 14.15 Verbunkosok, csárdások. 14.40 Orosz nyelvlecke az általános iskolásoknak. 15.00 Tánczene. 16.00 Hírek. 16.05 Köl- csey-est. 16.30 Banda Ede gordonká­ik, Jeney Zoltán fuvolázik. 16.55 Ba­lassa P. Tamás orgonái, Perry Como énekel. 17.15 Időjárási szélsőségek ha­zánkban. 17.35 Victoria de Los Angeles és Robert Merill énekel. 18.00 Hírek. 18.05 Könnyű zene. 18.30 Rádióegyetem. 19.00 Hírek. 19.05 Szentirmay Elemér és Dankó Pista dalaiból. 19.40 Falurádió. 20.00 Heti hangversenykalauz. 20.45 Sporthíradó. 21.00 Hírek. 21.05 Operett­részletek. 21.45 Himnusz a békéhez. Versek. 22.00 Kamarazene. 23.00 Hírek. TELEVÍZIÓ: 18.45 A kisfilmek ked­velőinek: „Szemed a.' pályán”. 19.00 Közvetítés a Madách Színházból: A fák állva halnak meg. fl...mmmw SZABADBA G MOZI, Békéscsaba. December IS—21: Oz, a csodált cso­dája. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Decem­ber 15—21: Tacskó. K. h.: (él 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. A Szabadság és a Brigád moziban minden kedden és pénteken délelőtt U—1-ig elővételi pénztár, TERV MOZI, Békéscsaba: December 15—21: Ellopták a hangomat. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma: Decem­ber 19—21: Különös hajótöröttek. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7, PARTIZÁN MOZI, Orosháza: Decem­ber 19—21: Sombreró. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8, BÉKE MOZI, Orosháza. December 22—27: Diplomácia, óh! K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7u PETŐFI MOZI, Gyula. December 22—25: Megbilincseltek. K. h,: 5, 7, V.: 3, 5, 7. ERKEL MOZI, Gyula: December 19—21: Egy dal száll a világ körül. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTÓBER MOZI, Mezöko- vácsháza. December 19—21: A bemu­tató elmarad. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7, BASTYA MOZI, Békés. December 22—27: A Noszty fiú esete Tóth Mari­val. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Sarkad: December 19—21: Megbilincseltek. K. h.: 8, v.; 4, 6, 8; TÁNCSICS MOZI, Szarvas: Decem­ber 15—21; Tacskó. K. h.: 5, 7, ■».: 3, 5, 1) ADY MOZI, Szeghalom: December 19—21: Fekete gyöngyök. K. h.: 7; v.: 3, 5, 7,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom