Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-20 / 299. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, december 20., kedd Merre tartanak kisipari sxővetkexeteink ? — Választmányi ülést tartott a KISZÖV — Keresztvíz Szombaton Békéscsabán, az Iparosok Székhazának nagytermében évvégi választmányi ülést tartott a KISZÖV. A választmányi ülésen részt vett Gyulavári Pál elvtárs, a párt megyei bizottsága ipari osztályának vezetője, Kruzslitz Tibor elvtárs a megyei tanács ipari osztályának vezetője és Erdős József elvtárs, az OKISZ képviseletében. Goldberger János elvtárs, a KISZÖV elnöke tartott beszámolót. Megyénk kisipari szövetkezetei a hároméves terv időszakában mintegy 4—5 százalékos termelési növekedést értek el. Különösen jellemző a termelésnövekedés a vas-fémtömegciikk, az építő, és faipari szövetkezeteknél. Amíg a kisipari szövetkezetek 1958-ban 2-13 millió forintos termelési értéket érték el, addig a múlt évben már 273 millió, ebben az évben pedig 340 millió forintra növekedett a kisipari szövetkezetek termelési értéke Különösen építőipari szövetkezeteink léptek előre gyors ütemben a hároméves terv időszakában. Amíg építőipari szövetkezeteink 1958-ban csak 30 millió forint termelési értéket értek el, 1959-ben már csaknem ennek kétszeresét, ebben az évben pedig majdnem 70 millió forint értékű építőipari termelést értek el. Jól alakult a szövetkezetek ex porttermelése is. E néhány, eredményes munkát érzékeltető szám mögött azonban megtalálhatók olyan fogyatékosságok is, melyek jónéhány szövetkezet eredményeire árnyékot vetnek. Az árutermelés nagyarányú növelése mögött megtalálható több helyen az aránytalan létszámnövelés, mely a bérezésben idézett elő zavarokat. Más szóval a létszámnövekedés ütemét nem tartották be, és ez a termelés hullámzásában jutott kifejezésre. Nem kielégítő a javítás, a szolgáltatás, s a mérték utáni termelés alakulása sem. Vagyis nem emelkedett, hanem csökkent a javítás és a szolgáltatás aránya. A teljes termelés értékének 1958-ban 17, a múlt évben 14 százalékát tette 3d a javítás és a szolgáltatás. Ebben az évben azonban ez további csökkenésit mutat. A műszeripar kivételével minden iparágban csökkent a javítás-szolgáltatás aránya. S ez azzal magyarázható, hogy a megye kisipari szövetkezeteinek vezetői még most is harmadrendűnek tartják a javítási és szolgáltatási igények kielégítését Még rosszabb kép tárul elénk, ha az általános javítási-szolgáltatási tevékenységből kiragadjuk a lakosságnak végzett javítást és szolgáltatást. Ebben az esetben 1958 óta évenként egymillió forintos értékcsökkenést látunk. A hároméves terv időszakában tapasztalt eredmények és fogyatékosságok után érdemes szemügyre venni ezt az évet. Ez év három negyedévében a megye kisipari szövetkezetei 106,8 százalékra teljesítették tervüket. Vagyis 15,5 millió forinttal termeltek többet, mint amennyit terveztek. Valamennyi szövetkezet december 17-én teljesítette éves tervét. Az első félévben a 110 százalékos tervteljesítés mögött 102 százalékos létszám és 13 százalékos bértúllépés húzódott meg. A harmadik negyedévben — ez évben először — érték el a szövetkezetek, hogy a létszámtervet be tudták tartaná, azonban a bérala- J pót ebben a negyedévben is há- t rom százalékkal túllépték. A javi-, J tási-szolgál'tatási tervteljesítés kö- * rül ebben az évben szintén bajök J voltak. Ez óv három negyedévé- J ben 92 százalékra teljesítettók a t megye szövetkezetei a javítást és J szolgáltatásit. A minőségről is sok szó esett ezen a választmányi \ ülésen. Nem egy esetben előfor- J dúlt ebben az évben is, hogy t egyik-másik szövetkezet silány mi- J nőségű árut szállított le a meg- ( rendelőnek, mint a szeghalmi és a ' békéscsabai cipész szövetkezet, t Ezzel függ részben össze az udva- J watlankodás is, mely a rossz mun- * ka visszaadásánál több helyen t-a- t pasztaiható. J A termelékenység körül is van * bőven tennivaló. Elég itt megemlí- , tani azt, hogy a termelés növeke- ’ dése ebben az évben csak 50 szá- , zalékban magyarázható a terme- * lékenység növelésével. Másik 50 J százaléka a létszám növekedéséből , eredt. Ez azzal magyarázható, * hogy a szövetkezetek vezetői túl-» nyomó részben még most is lét- , számnövelóssel kívánják a terme- J lókenységet növelni. Nyilvánvaló: < könnyebb tíz—húsz munkást fel- J venni, mint a termelést jobban > megszervezni. < E választmányi ülés alapvető { dolgokat boncolgatott. Olyanokat, » melyek felszámolása nélkül nem J lehet eredményes kisipari szövet- » kezeteink munkája 1961-ben. s a , második ötéves terv időszakában. J A beszámoló utáni hozzászólások- / bői azt éreztük, hogy a szövetke- J zetek vezetői érzik a felelősséget, * és tovább akarnak lépni minden , tekintetben. Batkus Imre < Jártamban-keltemben a minap fültanúja voltam egy sarki beszélgetésnek. Jó negyvenes, sovány asszony csapkodta össze kezeit, mondván: — És képzelje csak, nem akarják megkeresztelni a gyereket, istentelen pogánynak nevelik... Közben szemeit az égre vetve nézett fel az ólmos szürke boltozatra, mintha onnan várna segítséget. A másik, ötven körüli, kerek kis asszonyka megbotránkozott hangon válaszolt: — Hát ez szörnyű! Csak az a csoda, hogy nem dől össze a világ! Pár másodperc néma csönd. Mintha azt várták volna, hogy az említett megdöbbentő hír hallatára egyszer csak elkezd re- csegni-ropogni a hat nap alatt összecsapott tákolmány. De se-, hol semmi. Az élet csak megy tovább. De a két asszony még marad. Hát hogyne, azért nem lehet ám csak úgy elmenni ilyen világrengető dolog mellett, mint a keresztvíz. Hiszen ennek felvétele nélkül akár neki se induljon az ember az életnek. Fogalmam sincs például, mi lett volna Kolumbus Kristóffal, merre sodródik hajója, ha véletlenül nincs megkeresztelve. Ha jól belegondolunk, talán még ma sem ismernék Amerikát és a pogány indiánok szabadon élhetnének, mert nem tudták volna kiirtani őket a megkeresztelt emberek. Keresztvízre tartott embereknek köszönhette létét annak idején a szent inkvizíció is, amelynek a legválogatottabb kínzásmódok feltalálását köszönheti az emberiség. A keresztelés nagy sugallatai segítették elő az afrikai népek rabszolgaságba hurcolását, a gyarmati népek leigázását. Teljesen megkeresztelt emberek robbantották ki a világháborúkat és dobtak atombombát Hirosima és Nagaszaki városokra. Ez a néhány kiragadott példa is világosan bizonyítja, hogy milyen fontossággal bír a keresztelés az emberiség életében. És milyen megnyugtató manapság is, hogy a megkeresztelt em’oet; egyszerűen csak meggyónja bűneit és már mehet is nyugodt lélekkel továbbiakat elkövetni, hiszen azok is leírásra kerülnek majd az égi főkönyvelőségen egy újabb gyónás után. A megkeresztelt embernek tehát könnyű a dolga, mert egyszerűen rákehi viselt dolgait az egek urára és már tiszta is a lelkiismerete. Egyszóval se szeri, se száma, azoknak az előnyöknek, melyet a kéthetes korban fejre öntött hidegvíz jelent az össz-emberi- ségnek és külön az egyes embereknek is. Éppen ezért őszinte aggodalommal figyelem, hogy az utóbbi időkben mennyire szaporodik a „pogányok” száma. Lassan még majd odajutunk, hogy se hívő, se bűn. Ha így haladunk, megérthetjük, hogy találkozunk a következő apróhirdetéssel: „Használt, de jó állapotban lévő gyóntatószék a tulajdonos munkanélkülisége miatt olcsón eladó”. És még azt állítjuk, hogy felszámoltuk a munkanélküliséget... Ó KOVÁCS ISTVÁN MEZEI HITVITA Jp’arkas Ernec növénytei'mesz- tő munkacsapatát máskülönben politikusoknak titulálták. Ezt a jeízőt azért akasztották rá, mert akik beletartoztak, három híján mindnek volt kommunista könyve, és egész nap, különösen, amikor letették magukat egy fa árnyékába ebédelni, tövéről-he- gyére megvitatták az ország politikáját. Emellett mindig azzal álltak a többiek elé, hogy lássuk, ki tud többre menni a dologban. S ha az ellenfél belement a versenybe, ők igencsak elsők lettek. Három ember azonban egy kicsit kilógott a többi közül. Egyrészt nem bírták megszokni Korpás Tera vaskos vicceit és irgalmatlan nagy száját. Nem azért, mintha nem lett volna gyakran igaza, hanem mert olyan az ember, hogy, bántja a fülét a ránézve kedvezőtlen igazság. Tera a csapatvezetőnek volt a felesége, és ha nem is élt vissza ezzel, néha vágós hangon beszélt példának okáért Kapus Bertivel, aki nagy pápistának vallotta magát. Nem tudta felfogni, hogyan lehet ennyire imádságos egy meglett férfiember. — Mán nehairagudjon Berti — mondta neki —, de megkérdem: mi a fészkesfenét lehet abban a templomban csinálni minden áldott vasárnap? Az isten is kinézi már magát onnan, meg aztán hogy jön az ki, hogy egy szövetkezeti tag ennyire ájtatoskodik. Csatlakozott hozzá az ura is, meg még ketten-hárman, de Kapussal az egész munkacsapat se tudott volna e tekintetben dűlőre jutni. — Ernő öcsém — mondta önérzetesen kihúzva magát (ő soha Bem szólította Ernecnek a csapatvezetőt), az isten t én tőlem el nem veheti soha senki. másik két pártonkívüli Cakó Illés volt, meg a felesége. Egész héten soha el nem maradtak volna a dologból, de szombaton még véletlenül se lehetett őket látni. A szombatisták gyülekezetében annyira vitték, hogy az embernek már valami prédikátori rangot is adtak. Tőlük szombaton leéghetett volna a szövetkezet, kitörhetett volna a világháború — egy gazszálat sem tettek arrébb. Emiatt aztán néha szentségeitek rájuk a többiek. Még Kapus Berti is nekik hajtott: — Én megértem Illés öcsém azt, akinek van istene, hiszen nekem is kedves az enyém, de azt már mégis soknak találom, hogy tárátok szombaton egyszerűen nem lehet számítani. Különben is tudhatnátok, hogy az isten a vasárnapot szentelte a pihenésnek. Ezen aztán összeszólalkoztak. Olyan rémes filozofálásba kezdtek, hogy a munkacsapat többi tagja a hasát fogta neveltében. — Az egyik szentet meneszteni kéne — mondta a csapatvezető, amikor a répaegyelésben majdnem szégyent vallottak eakóék otthonmaradása miatt. Ki is járta az elnöknél, hogy Cakó Illés feleségestül átkerüljön máshová és Medve Laci jöjjön a helyükre. jtí anem ezzel a nagydarab emberrel, mint mondani szokás, benősült a csapat. Körülbelül Nagy István elbeszélése TtO tóiét nyomott, ha ráállt a mázsára, ennek ellenére nem lehetett rámondani, hogy kövér. Jól kinőtt a sárból és a hús elég egyenletesen oszlott el rajta. Lomha járása, öblös hangja pont illett a nevéhez. Vontatottan beszélt, néha alig lehetett kilesni, mit akar mondani. Ha egyszer leejtette a fenekét valamelyik szalmakazal tövébe, hogy megegye, amit a tarisznyában elhozott hazulról, még egy óra múlva is csámcsogott. Irgalmatlanul sok ennivalót fel tudott falni. Amikor egy ötliteres kamdlit majdnem tele hozott tejjel, s azt mind eltemette egy nagyocska házicipóval egyetemben, Korpás Tera összecsapta a kezét. — A bele isteníáját magának Laci. Magát szívesebben ruháznám, mint etetném. Örökké mesélt ez a Medve Laci. A feleségét mesélte, azzal nem volt soha kibékülve. Ilon sülve- főve a templomot bújta, s emiatt még a főzést is elhanyagolta otthon. Lacinak meg a hasa volt az istene, ha nem tölthette meg, mihelyt hazaért a dologból, éktelen káromkodásba fogott: — Telezaibálod magad ostyával, engem meg ehet éhen a fene ugye? — így fogadta Ilont, mikor az hazakocogott a vecsemyéről. — Bolond vagy mér Lacikám megint — csitította az asszony, ahogyan a gorombáskodó ebnek szoktak beszélgetni, de azért engesztelésiképpen megfőzött neki egy vájlingra való lekváros dere- lyét. — Tudjátok — mesélte Medve, mikor ballagott a csapat kifelé kapálni a mákot — eszembe ötlött egyszer, hogy én ráijesztek arra a papra. Fogtam magam és vasárnap korán reggel, még kismise előtt beállítottam hozzá a parókiára. A szakácsnő elébem állt, hogy a plébános úr még nem kelt fel, menjek később. Mondtam neki, hogy én már vissza nem megyek a szűzmáriának se, különben is protekcióm van itt a feleségem révén. Erre félretoltam a megrökönyödött testes asszonyságot és benyitottam a rézkilincses ajtón. Mit láttam, képzeljétek! A plébános úr egy szál ingben, gatya nélkül iparkodott az ágyhoz és rettentően el volt vörösödve. Amint rámnézett, nekiszaladt egy keréken guruló kisasztalnak, arról meg lehullt az öv eg, a poharak, meg az összes csentres. Én meg még rá is mordultam: — Plébános úr, a szerelmes mindenit ennek a világnak, vegyen a feleségemnek egy pár cipőt, mert nem győzöm, mind elszaggatja a templombajárásban. Mindez vagy volt igaz, vagy sem, mindenesetre Medve Laci úgy adta elő, hogy a többiek oldala belefájdult a nevetésbe. Hanem a munkája az nem ért egy ütet taplót. Csinálta ő, mindig mozgott a kezében a szerszám, de nem igen haladt és a gaz is megmaradt utána. Különösen egykét nap múlva látszott meg, hol kapált ő. A koshomok, a folyondár meg a tarack feldugta fejét a ráhúzott por alól és szemtelenül messzire virított. Az egyik nap szénát kellett gyűjteni. A nap száz ágra' ontotta a meleget, még a madarak is beszédesebbek voltak tőle. A lucernás végénél kanális húzódott iákkal szegélyezetten, s a dús lombok között rigó cifrázta a füttyszólamot, vadgalamb búgott szerelmesen a párjának. Csudálatos szénaillat úszott a levegőben, amelyből olyan jól esett teleszippantani a tüdőt. Élvezet volt sietve lépkedni végesvégig a szépen száradt rendeken és villahegyre kapkodni a finommá érett takarmányt. Mindenki nagy nekibuzdulással csinálta, csak Medve Lacival kellett itt is veszekedni, hogy szaporábban mozogjon a keze. Ott voltak Gakóék is a saját csapatukkal. Amint Kapus Berti meglátta őket, nem állhatta meg, hogy oda ne szúrjon: — Hogy, s mint Illés öcsém? Mióta elmentél közülünk, elgondoltam néhányszor, hogy azért fi- fikás isten a tiétek. Hetenként két nap pihenőt engedélyez, s ezzel leveszi lábáról a gyenge hitűeket. Észbekapták a többiek is, hogy itt az alkalom az évődésre.- Megjött a konkurrencia Berti bácsi! — kiáltotta valaki. Erre másvalaki megkérdezte: — Mi az, hát nem egy isten van? — Nem hát. Az egyik szombatista, a másik pápista... — Valamelyik biztosan csaló — vágták rá. — Vagy mind a kettő... — Két dudás nem fér meg egy csárdában...
