Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-15 / 269. szám
1860. november 15., kedd HÉPjhLSAM 3 flz ifjúság a szocializmusért mozgalomról tárgyaltak a KISZ Békés megyei bizottságán Hétfőn délelőtt aktivaértekezle- tet tartott a KISZ Békés megyed bizottsága. Az értekezleten részt vettek a KISZ járási és városi függetlenített titkárok és munkatársaik, a Hazafias Népfront, a TIT, a MliSZÖV, a megyei tanács művelődési osztálya és az úttörő szövetség képviselői. A résztvevők értékelték az „Ifjúság a szocializmusért” próbák elmúlt évi eredményeit s ennek tapasztalatai nyomán megbeszélték, hogy a KISZ Központi Bizottságának határozata alapján ezt mozgalommá szélesítik. Az Ifjúság a szocializmusért mozgalom ötéves lesz és egyik gazdasági évtől a másikig rendszeresen értékelik a mozgalomban részt vevő fiatalok munkáját. A mozgalom célja, hogy az ifjúság valamennyi rétegét mozgósítsák a részvételre. A mozgalomban részt vevő fiataloknak 4 fő feladatot kell végrehajtani. Egyik a munkában való részvétel, másik példamutatás a tanulásban, harmadik a kulturális megmozdulásokban való részvétel, a negyedik fő feladat pedig a sportmozgalomban való aktív tevékenység. A fiatalok az évenkénti értékelés után jelvényt kapnak. Az ifjúság a szocializmusért mozgalom jó megszervezésével elérik, hogy valóban teljesíteni tudják a KISZ jelszavát: Együtt az ifjúság tömegeivel a szocialista Magyarország felépítéséért. A fiatalok körében máris nagy az érdeklődés, a megyében eddig 4000 középiskolás diák jelentkezett a mozgalomban való részvételre. Amíg a pemetefűcukorka eljut a fogyasztókig (Budapesti tudósítónktól.) Vonat indulásra vártam a Keleti pályaudvaron'. A percek, mint ilyenkor ez lenni szokott, lassan telték, az utasok viszont annál gyorsabban kocogtak csomagjaikkal jegypénztárhoz, újságárushoz és a vasúti kocsikhoz. Az egyik aukrostoódé előtt hosz- szú sorban álltak az emberek. Aki hozzátartozóihoz, ismerőseihez utazik, általában vinni szokott egy kis édességet, néhány apróbb ajándéktárgyat. Nekem is megvan ez a jó szokásom. így természetesen most is beálltam a sor végére. A bódé üvegablakán keresztül kau- csukbabák, csokoládéfigurák bámultak kedvesen a vevőkre. LaÍ tolgatva nézegettem a különböző cukorkákat, csokoládékat, amikor „Aranybányává“ teszik a sziket az ecsegfalvi Egyetértés Tsz gazdái Ecsegfalva. A név hallatára az ember szeme előtt egy sík puszta elevenedik meg szétszórt házaival. Pár évtizeddel ezelőtt a szikes pusztán csak a bíbicek tanyáztak. A tavasz első napjaiban még ki- zölldelt ugyan valami, de mihelyt az első nyári nap rámosolygott a szik rétre, még a legálihatatosabb szamártüske is kiszáradt. Hatalmas repedések keletkeztek a földön, olyanok, hogy ha az igénytelen kis jószág, a birka végigszaladt rajta, bizony béietört a lába. A szorgalmas emberek egy része mégis megpróbálta meghódítani a sziket. Sikerült is sok-sok izzad- ságos munkával valamit elérni. A kis község egyre gyarapodott. Ma már távolról nézve egy jó nagy tanyacsoportnak képzelné az ember. De van már tanácsház, üzlet- hálózat, iskola. Egyszóval önálló község lett. A kis község szorgalmas, becsületes munkásai egy év óta egy nagy termelőszövetkezetben, az Egyetértésben — mint ahogyan a neve is mondja —, egyetértve dolgoznak erőt, időt nem kímélve, azért, hogy jobban, nyugodtabban, kényelmesebben éljenek. A 6500 hold földből még most is 1800 hold a legelő, sok az nagyon. De a meglévő szántón is csak kétszer annyi izzadsággal, fáradsággal lehet fele termést elérni, mint az orosházi vagy a mezőkovácsházi járásban. Az itteni gazdák mégis türelmesen, földet szerető, emberhez méltóan dolgoznak. Állandóan törik, javítják a talajt. Az idén ősszel az 1800 hold legelőből 500 holdat próbálnak termőre hozni. A most feltört legelőkbe zabot vetnek. Kell a takarmány, hiszen, ha már a gabonaféleség, gyengén fizet, akkor mással kell próbálkozni. Az Egyetértés tagjai az első közös év alkalmával rájöttek, hogy jövedelemmel gazdálkodni csak úgy lehet, ha állattenyésztéssel foglalkoznak, de ezen belül is szarvasmarha-hizlalással. A kimutatás szerint növénytermesztésre több tízezer forintot fizettek rá. Pedig ugyancsak takarékoskodtak mindennel. Saját gépekkel munkáltatták a földet, hogy még a gépállomásnak sem kelljen fizetni. Egy mázsa búza előállitása nem is került sokba, 132 forint volt. Az árpa 109, a len 264, a borsó előállítási költsége pedig 131 közeledett a föld felé. Éktelen dörrenés rázta meg a levegőt. Az utca házai ijedten megremegtek. A halász a falnak tántorodott... Amikor visszanyerte egyensúlyát, hátáról levette a csomagot és belökte egy alacsony kerítésen. Sípoló tüdővel rohant tovább. Dobhártyáját megtöltötte a sűrűn, egymás után következő robbanások rettenetes hangja... Az asszony egyedül van! — sikoltott belé a gondolat... Talán átment a szomszédokhoz. Nem, otthon van. Félti a házat... Egy egészen közeli robbanás nekivágta a kerítésnek. Érezte, hogy megroppant valami a testében... Fájdalomtól eltorzult arccal állt fel, és a falnak támaszkodva kínosan, de ment tovább, a r robbanások felé. Bekanyarodott az utolsó sarkon... Hirtelen csend lett. Azt hitte, megsüketült. Ijedtem. kapott a füléhez. Homályos tekintettel a házat kereste. Az utca olyan volt, mintha egy óriási kéz összemarkolta volna az épületeket, hogy aztán téglánként szétszórja valamennyit. A házuk helyén és mindenütt hatalmas gödrök tátongtak, a szőnyegbombázás szörnyű nyomai. Előrebotladozott a romok között.,. J Ott, ott az úttest közepén fék szik valaki... Fájdalmát felejtve, esetlenül bukdácsolva odarohant. Az utolsó lépést már nem tudta megtenni. Rázuhant a halálba merevedett testre. — A feleségem — kiáltotta. Ügy érezte, mintha távolról jött volna a hangja. Ellenállhatatlanul kitört belőle a zokogás. A könnyei ráperegtek az asz- szony koromtól és égéstől fekete arcára. Szinte eszét vesztve ölelte magához. Szólította. Beszélt hozzá. Aztán összefüggéstelenné váltak szavai... Felemelte felesége furcsa alakúvá torzult kezét, és megcsókolta. Az arcát belefúrta az égett ruhafoszlányokba... Jf ogta, ölelte a merev testet, és újra és újra magához szorította... Hozzá léptem és részvéttel a vállára tettem a kezem. Felém fordult: Reggel még élt. Csendesen aludt. Tudja, olyan nyugodtan aludt. Nem akartam felkötteni — súgta csendesen, mintha most is féltené asszonya örök álmát. Nem tudtam válaszolni, csak néztem az öreg szemébe, melyet elborítottak a könnyek, a háború szörnyű könnyei. Boda Zoltán forintba került. Szinte feleannyiba, mint ahogyan az államnak eladják. De mégis kevés az egy holdra jutó átlag. Rájöttek, hogy jobban jönnek ki akkor, ha takarmányféleséget termelnek — ebből is a szálastakarmányt — mintha ősnövényt, búzát, kukoricát vetnének. Noha azt sem szorítják háttérbe, az idén is elvetik a szántó- területükre jutó búzamennyiséget. A kukoricatermésre az idén sem panaszkodnak. Átlagban 22 mázsát törtek egy holdról. A megye más járásában bizony nagyon alacsony terméseredménynek könyvelnék el a 22 mázsa csöveskuko- ,ricát, de itt Ecsegfalván ez mégis jó termés. A vezető agronómus szerint szinte hihetetlen a 70—80 mázsa kukoricatermés egy holdon. Az egyéni gazdaságban 15—18 mázsa kukoricát szedtek eddig is a javított, trágyázott földekről. Hogy az elmúlt év őszén és tavaszán hány ezer mázsa istállótrágyát szórtak ki, hirtelenében meg sem tudnánk mondani, de hogy nagyon sokat, az biztos. A kis községben a háztájiban összegyűjtött trágyát is a közös nagy táblákra szórták, csak azért is, hogy minél jobban fizessen a föld. Gyümölcs- és szőlőtermesztésben is gyenge az a vidék. A termelőszövetkezet a meglévő tíz hold gyümölcsöséhez most még tíz holdat gyümölcseit és tíz hold szőlőt telepít. A tsz fő profilja azonban az állattenyésztés marad. Ebben a gazdasági évben Jól Jövedelmezett a marhahizlalás Az összbevételeknek csaknem a felét hízómarhából kapták. Több mint 300-at adtak be. A több mint 6500 holdas szövetkezet az áruértékesítési tervét már eddig 102 százalékra teljesítette. Év végére a 160 százalékot is eléri. Ha ez sikerül, márpedig sikerül, hiszen még szállításra kerül 150 ezer forint értékű lucerna, 450 ezer forint értékű rizs és csaknem 800 ezer forint értékű hízott sertés, akkor a betervezett munkaegység értékét ki tudják fizetni, az államtól pedig kedvezményt kapnak. A vártnál mintegy félmillió forinttal több bevételhez jutottak állattenyésztésből. A jó áruértékesítési tervteljesítéssel sokat erősödik a fiatal szövetkezet. Jövőre még nagyobb eredményt kívánok elérni, ezért még több jószágot tartanak és még több takarmányt termelnek. Csepkó Eta I a polcon ismerős dobozkák egész sorát Ivettem észre. Önkéntelenül is felcsillant a szemem: Ezt nálunk készítik, Békésen Nem állhattam meg, hogy ne vegyek egy doboz pemtefűcukorkát. Arra gondoltam ebben a pillanatban, ha most a „dupla vagy semmi” játék keretében föltennék a kérdést: „Hol készül a pemetefűcukor?”, bizonyára kevesen tudnának rá helyes választ adni. Az emberek fogyasztják, amit jónak és hasznosnak találnák, hogy a legtöbb áru hol készül, azzal kevesebbet törődnek. Az úton hazafelé eltervezgettem, hogy meglátogatom majd a békési cukorkaüzemet, mert tudni szeretném, hogyan készül a gyógy- pemetefű-cukorka. Szinte már láttam is magam előtt a tarka ruhás lányokat kis kosarakkal a karjukon, amint gyógynövényeket, gyógyfüveket indultak szedni a napfény beragyogta, harmatködös erdőbe. „Herbária” derűs munkás- lányai egyáltalán nem hasonlítanak a letűnt korok kuruzsló javasasszonyaihoz. .; Az üzem, amelyben a cukorka készül, régen malom volt. Aki belép az ajtón, azonnal meggyőződhet róla, hogy valóban itt készül a gyógypemetefű-cukorka, mert az édeskés illat ezt elárulja. A főzdóben Wiegmann Ottó bácsi ellenőrzi a hőmérőt, nehogy túlfőzzék a masszát. Már vagy 40 éve dolgozik n szakmában, ennek a cukorkafajtának ő a legfőbb „szaktekintélye”. — Keményít őszi rtup, kristálycukor, víz, 6—8 fajta gyógynövény főztje, és festékanyagok adják a cukorka alapanyagát — fordul hozzám Körözsi Ferenc igazgató. — No és tompító anyagok is kellenek — teszi hozzá Ottó bácsi — mert a pemetefű igen keserű. A felfőzött masszát hűtik, forgatják, pihentetik egy kis ideig, s már mtegy is a présgépbe. Itt Gá- lik Pali bácsi a „főnök”. Igen érdekes, hogy a cukorkák széles szalagként jönnek a préshenger alól, és csak néhány perces szárítás után törnek ezer és ezer darabra. Négy-öt napi pihenés után a cukor „ledöglik”, aztán, kerül a csomo- golóba. Az egyik mérlegen papírzacskó, benne tízdekás súly. Az igazgató észreveszi tűnődésemet, és gyorsan kisegít: — Erre azért van szükség, mert így érjük el, hogy a cukorka tiszta súlya legyen tíz deka, dobozon és papírzacskón kívül. A csomagolóban 8—10 fehérköpenyes asszony szorgoskodik. Csernyik Jánosné (a „kotló a csirkék között” — ahogyan az igazgató tréfásan megjegyzi) éppen cukorkával tölti meg a papírzacskókat; Domokos Sándomé pedig már a megtelt dobozok végét ragasztja. — Most van a gyógycukonkák szezonja. (Az őszi nyirkos levegő meghűléseket okoz. Ilyenkor van a torökbántalmak „divatja”.) 500 kilogramm cukrot termelünk naponta, de szükség esetén megduplázhatnánk a termelést. Szó van arról is, hogy több külföldi országnak is fogunk szállítani. Ez a vágya itt mindenkinek, mert így egész évben állandó munkát biztosíthatnánk dolgozóinknak — magyarázza Körözsi igazgató. A raktárban több mint száz mázsa cukorka vár elszállításra. Néhány mázsa már elő van készítve az útra. A címkén a város neve: Tatabánya. Az irodában a falon egy hatalmas térképről készített fénykép jelzi a békési cukorka útját szerte az országban. A kép sarkában csinos fiatalasszony tart kezében egy cukrosdobozt, s kezétől vastag nyilak indulnak a nagyobb városok felé. Mintha az lenne írva a fiatalasszony mosolygós arcára: „Indulj, te cukorkával teli kis doboz! Járj mindenütt szerencsével!” Gulyás Sándor, Budapest Az elmúlt félév munkájáról, a jövő feladatairól tanácskozott a KíOSZ megyei választmányi és titkári értekezlete Tegnap, hétfőn rendezték meg Békéscsabán a KIOSZ szokásos félévi választmányi és titkári értekezletét. A tanácskozáson részt vett dr. Belső József, a Könnyűipari Minisztérium kiküldötte, Lánczi István, a KIOSZ Országos Központjának munkatársa, Ve- szelka György, az MSZMP megyei bizottsága ipari és közlekedési osztályának munkatársa, Duna Pál, a megyei tanács ipari osztályának kiküldötte és Jakab János, a KI- SZÖV szervezési osztályának vezetője is. Plenter Lajos, a KIOSZ megyei titkára beszámolójában értékelte a járási és helyi csoportok elmúlt félévi munkáját, a megyei titkárság tevékenységét. Elmondotta többek között, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a csoportoknak az aktívahálózat szervezésére, a kisiparosság tájékoztatására, mindennapos problémáik intézésére. Arra kérte a választmány tagjait és a járási és helyi csoportok titkárait, vezetőségeit, hogy teremtsenek baráti kapcsolatokat a kisipari szövetkezetekkel, fordítsanak nagy gondot a szakmai továbbképzésre. A beszámoló utáni vitákban mintegy húszán szólaltak fel. Legtöbben az aktívahálózat szervezé- 1 sét sürgették, ugyanakkor szóvá | tették azt is, hogy körültekintőbben intézzék az anyagkiutalásokat, valamint hatékonyabban küzdjenek a kontárok ellen. Dr. Balázs András, a meg}rei titkárság közigazgatási felelőse arra kérte a jelenlévőket, valamennyi kisiparost, hogy a jövőben minél többen vegyenek részt a szakmai továbbképzés tanfolyamokon. Lánczi István, a KIOSZ országos munkatársa úgyszintén a szakmai továbbképzésről, az ismeretek gyarapításáról szólt. Jakab János, a KISZÖV munkatársa arról beszélt, hogy a két szervezet mindent megtesz azért, hogy a kisipari szövetkezetek tagjai és a magánkisiparosok közötti kapcsolat, barátság, együttműködés javuljon. Veszelka elvtárs kérte a kisiparosokat, hogy erejükhöz mérten segítsenek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek megszilárdításában, a lakosság igényeinek minél jobb kielégítésében. A tanácskozáson Bereczki Sándor kunágotai műszerész „Jó munkáért” jelvényt, három kisiparos a kiváló tanulóképzésért oklevelet, többen tárgy- és pénzjutalmat kaptak. Az elmúlt félévi munka alapján a megyei titkárság vándorzászlajával a békési járási csoportot és a nagyszénás! községi csoportot jutalmazták.