Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

1980. november 11., péntek NÉPÚJSÁG RIZSHAKTOLO együttműködésnek meg is van az A jóból — könnyebb jót előállí­A termés ünnepe akban többek között elmondotta, Délután három óra tájban már csak ketten voltak a kis irodá­ban. Szarvas András főmolnár az íróasztalnál ült, előtte blokkok, pa­pírlapok tornyosultak. Számolt, írt. Mert nemcsak abból áll a munkája, hogy végigjárja a mal­mot, ellenőrzi a gépeket, tanítja a munkásokat. A termeléssel járó adminisztráció is bőven ad dol­got. Ezt is meg kell csinálni. Ben- csik Pál, akinek két órakor letelt a műszakja, hazafelé készülődött. Mielőtt elindult volna, még be­nézett az irodába, mert mindig akad egy és más megbeszélni, el­intézni való. Mert hosszú az út, amíg fehéren fénylő rizsszemekkel telnek meg a zsákok Különösen most, amikor az idő­járás sem kedvez, csaknem szün­telenül esik. — Nedves a rizs — kaptuk el Bencsik almolnér szavait —, ne­héz vele dolgozni. Egyszer-másszor a szokványos 16 százalékos ned­vességtartalommal szemben még a 19-et is meghaladja. Nem panaszképpen mondta. Csak úgy megjegyezte minden­napi gondjukat, ezt az egyik hát­ráltató körülményt. No de nem olyan fából faragták a békéscsa­bai Erzsébet Malom embereit, akik oda lennének ilyen problémától. — Megbirkózunk a nehézségek­kel, segítünk magunkon, ha kell — szólt közbe Szarvas főmolnár. — Uzembehelyeztük a Martin­féle gőzszárító berendezést. Per­sze — magyarázza — csínján kell vele bánni. Nem szabad a rizst nagyon megszárítani, csak épp, hogy a normális nedvességtartal­mat megkapja. Különben, ha na­gyon megszárítanánk, törne. Az pedig a minőséget rontaná. Márpedig a minőségre sokat ad­nak. Stefanik János MEO-s, labo­ratóriumnak beillő, műszerekkel, mérlegekkel teli, tisztaságtól ra­gyogó szobájában a minőség őre. Itt nincs pardon és barátság. Ha valahol hiba fordul elő, a műsze­rek, a mérlegek azonnal jelzik a bajt. Stefanik aztán felkerekedik, ha úgy hozza a sorja veszekszik, de nem enged a negyvennyolcból. Első a minőség, erre pedig vigyáz­ni kell. S ha néha-néha elő is adódnak összetűzések, a vége min­dig az, hogy megegyeznek. Mert valamennyien azt akarják, hogy jó minőségű rizst szállítsanak. Az Befejezték a kenderáztatást Sarkadon A Dél-magyarországi Rostkiké­szítő Vállalat sarkadi kendergyá­rában befejezték az idei kender­termés áztatását, a tervezettnél mintegy nyolcezer mázsával több, csaknem 53 000 mázsa kenderkó- rót áztattak ki az őszi évadban. A sarkadi gyár — bizonyos ked­vezőtlen természeti tényezők mi­att — fennállása óta sohasem teljesítette áztatási tervét eddig; a mostani jó eredményt a megfe­lelő időjáráson kívül elsősorban a körültekintőbb és újszerű mű­szaki intézkedések segítették elő. így például két csoportra osztva, célszerűbben szervezték meg a munkacsapatok tennivalóját és húsz holdnyival bővítették a szá­rítóterületet is. Egész „kazalvá­rost” hoztak létre, ahol száznál több hatalmas kazalban tárolják az áztatott kendert. Az idén ki­áztatott kenderkóró feldolgozá­sát a régivel együtt folyamatosan végzik. eredménye. Sem tavaly, nem pe­dig az idén még nem kaptak reklamációt Ezért pedig érdemes szükség ese­tén összekötni q bajuszt, mert hi­szen a jóleső érzés is közös. Stefanik nemcsak a minőség alakulásáról, hanem arról is pon­tos kimutatás vezet, hogy honnan, mennyi rizst szállítottak be hán- tolásra. Az adatok naponta változ­nak, újabbak jönnek hozzá. Ak­kor felsorolt néhányat: — A Viaesfási Állami Gazdaság­ból 12—13 vagonnal, a méhkeréki Balcescu Tsz-ből 700 mázsát hoz­tak. A gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz már befejezte a szállítást, most a békési Vörös Csillagból hozzák. Nemcsak szállítják befelé, hanem a hántolt rizst viszik is. Nagyobb tételeket adtunk már a Békés megyei és a Csongrád me­gyei FÜSZÉRT-nek. A minap Hódmezővásárhelyre 350, Szentes­re 160, Szegedre pedig 170 mázsa rizst szállítottunk. Közben a hántolóba indultunk. Vontató pöfögött az udvaron a nyersáruraktár előtt. Két esőka­bátos fiatalember: Vágási János zetoros és Novak Antal a békési Vörös Csillag Tsz-ből hozták a ra­kományt. Stefanik beletúrt az egyik zsákba, majd egy marék rizst emelt ki. — Nagyon szép — nyugtázza el­ismeréssel a kövér rizsszemeket, amelyek a békési tsz-gazdék szor­galmas, hozzáértő munkáját di­csérik. A jó minőségű termény a hántolők dolgát is megkönnyíti. A baromfikolera jelenleg is nagy mérvű károkat okoz me­gyénkben. Megakadályozására nem rendelkezünk kellő haté­konyságú gyógyszerekkel. A be­tegség fertőzésből ered, de a kór­okozó megtalálható az egészséges állományban is, körülbelül 15—20 százalékban. Heveny formájában viszont csak akkor jelentkezik, ha az egyébként egészségesnek lát­szó állatok valamely gyengítő kö­rülmény hatása alá kerülnek. Ezek: megfázás, gyenge és nem kielégítő takarmányozás, a kiegé­szítő anyagok hiánya, és így to­vább. Ha tehát eredményesen akarunk védekezni a betegség el­len, elsősorban a megelőző mód­szert kell alkalmaznunk. Ez a kö­vetkezőkből áll: állatainkat meg­felelően és bőségesen „takarmá- nyozzuk, hogy kondíciójuk és el­lenállóképességük kielégítő le­gyen, ugyanakkor az elhelyezési körülményeket tegyük jobbá. Igen sok esetben — különösen most az őszi hónapokban — azért lép fel a baromfikolera, mert az állomány az éjjel levegőtlen ólak­ban van összezsúfolva, és a gon­dozók már a kora reggeli órákban kiengedik őket. Az állatok ilyen­kor nagy hőingadozásnak vannak kitéve, amely gyengítő körül­ménynek számít és ennek követ­keztében a kórokozók hatéko­nyan fel tudnak lépni. Hasonló eset lehet, ha az állatok takarmá­nyozása válik egyoldalúvá, vagy a szükségletekhez képest kevés. A betegség fellépésekor azonnal j kérjünk állatorvosi segítséget, j mert olajos Ultraseptyl-keverék­tand. A hántolás kezdete, október 10-e óta bizony sok rizszem pergett le a garaton a zsákokba. Palyó Mis­ka se igen tudná már megszámol­ni, hogy azóta hány zsákot mért le és kötött be. Hát még ezután! Mert még csak a munka közepé­nél tartanak. — Karácsonyig — újságolta — Molnár Lajos üzemvezető, akivel a hántolóban találkoztunk — az idény végéig 200 vagon rizst hántolunk Lesz még bőven munkánk, hogy a hozzánk hozott termést feldol­gozzuk. És érdekes, hogy ehhez a tömén­telen rizshez a szükséges 40 va- gonnyi szén helyett mindössze négy-öt vagonnal használnak csak fel. Azt is csak azért, mert esős az időjárás. A többi energiát a rizs héja szolgálatatja, azzal fűtik a kazánt. Kovács Pali bácsi, a fő­gépész négy-öt év előtt bevezetett újítása ez. Tavaly jóformán alig használtak szenet. Most azonban hozzá kell nyúlni, mert nedves a rizs héja. Szükség van a pótlásra. — A rizs megtermeli a hánto- láshoz szükséges energiát — mondják félig meddig tréfásan. Természetesen csak úgy, hogy volt valaki, aki fel is ismerte ezt a lehetőséget. Törte a fejét, kidol­gozta az újítást, amellyel munká­ba foghatták az eladdig haszonta­lan hulladéknak tartott rizshéjat. Pali bácsi megtette, hogy ezzel is gazdaságosabb legyen a hán- tolás Podina Péter kel vagy baromfikolera elleni szé­rummal meg tudjuk állítani az elhullást 7—14 napig. Ez egyma­gában nem elegendő. A gyógyszer­nek csak akkor lesz kívánt hatá­sa, ha az oltástól számított egy­két napon belül a megbetegedést kiváltó körülményeket is meg­szüntetjük. Természetesen jobb és hatásosabb védekezési mód, ha a káros körülményeket még a be­tegség fellépte előtt megszüntet­jük és ezzel mintegy megelőzzük annak fellépését. Az a teendő tehát, hogy állata­inkat ne zsúfoljuk, hanem tágas, jól szellőztethető ólakban helyez­zük el. A reggeli kiengedéskor pedig vigyázzunk arra, hogy az állatok ne hirtelen, hanem foko­zatosan kerüljenek a szabad leve­gőre. Hűvös reggeleken inkább később engedjük ki őket, és ki­engedésük előtt szellőztetéssel biz­tosítsuk testük fokozatos lehűlé­sét. Pocsolyás, esős időben lehe­tőleg ne engedjük ki állatainkat, mert ilyenkor könnyen megfáz­hatnak és a legyengült szerveze­ten úrrá lehet a betegség. Minde­zeken kívül természetesen foko­zott gondot fordítsunk a férőhe­lyek, az etető és Itató edények tisztántartására és fertőtlenítésére is. Ha az óvóintézkedéseket be­tartjuk, akkor a gyakorlati tapasz­talatok szerint eredményesen tu­dunk védekezni, mert a baromfi­kolera ma már nem leküzdhetet­len betegség. Michnay László a Bamevál mezőgazdásza Dr. Varga József a fiaméval állatorvosa (Krasznodári tudósítónktól) Mos! egy ünnepről szeretnék írni a Békés megyei Népújság ol­vasóinak. Október 30-án a Krasznodári te­rület nagy iinepet rendezett. A termés ünnepét. Az ünnepség a terület székhelyén, Krasznodár- ban zajlott le. Jóval az ünnepsé­gék előtt a város dolgozói feldíszí­tették az utcákat, tereket, hogy méltóképpen fogadhassák a terü­let minden zugéból ide érkező vendégeket, a mezőgazdaság ki­váló dolgozóit, a munka hőseit. Pár nappal előbb érkeztek meg Kü- bány kiváló dolgozói is. Ismerked­tek a várossal, a város dolgozói­val. Találkozókat rendeztek a munkásokkal, ahol elmondták egymásnak sikereiket, problémái­kat, és megígérték, hogy a jövő­ben is úgy fognak dolgozni, hogy mielőbb, felépíthessék a kommu­nizmust. Október 30-án kora reggeltől hömpölygött a nép a határidő előtt elkészült új stadion felé. Bár az ünnepséget 12 órára hirdették, már 10 órakor nem lehetett helyet fogni a 30 ezer főt befogadó stadi­onban. Pontosan 12 órakor a sta­dion közepén megszólaltak a fan­fárok és megkezdődött az ünnep­ség. Egymás után vonultak be a járások küldöttei. Hatalmas transzparensek hirdették az elért eredményeket. A kubányi búzater­melők 100 millió púd kenyérgabo­nát adtak az államnak a hétéves terv második évében. Nem csoda hát ez a nagy lelkesedés, ami a város minden lakójának, az ünne­pély minden résztvevőjének arcán látszott. Hz első sorokban mentek a szocialista munka hősed, növény­termesztők, állattenyésztők, trak­torosok, kombájnosok. A munka hőseit az úttörők százai köszön­tötték virágcsokrokkal. Amikor a felvonulásnak vége volt, megkez­dődött a naggyűlés, amit a krasz­nodári terület tanácsának elnöke, Kolomjec elvtárs nyitott meg. A himnusz elhangzása után Varob- jev elvtárs, a területi pártbizott­ság első titkára lépett a mikrofon­hoz. Beszéde elején a jelenlévők nevében megköszönte a párt Köz­ponti Bizottságának, hogy nagyra értékelte a krasznodári terület gazdasági eredményeit. A további­hogy a kalászosok átlagban 140 púd termést adtak hektáronként. Ebben az évben kukoricából is je­lentősen többet termesztettek, mint tavaly. Krasznodár terület 32 millió púd kukoricát adott az ál­lamnak, s ebből 17 millió púd hib­rid és nemesített kukorica volt. A kolhozok és szovhozok 5,7 millió tonna silót készítettek kukoricá­ból, másfélszer többet, mint ta­valy. A cukorrépa termése az idén háromszor-négyszer több lesz, mint az előző években, és a cukor­termelés a terület 15 cukorgyárá­ban eléri majd a 30 millió pudot. Az állattenyésztőkről meg. emlékezve elmondotta Varobjev elvtárs, hogy az elmúlt kilenc hó­nap alatt a kolhozok és szovho­zok 37 ezer mázsával több húst adtak az államnak, mint a múlt év ugyanezen időszakában. — Minden lehetőségünk megvan — mondotta befejezésül a párttitkár —, hogy az 1961-es évben 150 púd kalászost, 200 púd szemeskukori­cát, 250 mázsa cukorrépát és 110 púd napraforgót takarítsunk be hektáronként. A területi pártbizottság első tit­kárának beszéde után egymás után léptek mikrofonhoz a me­zőgazdasági munka hősei, egysze­rű dolgozók, munkások, diákok, tudósok, s mindannyian számot adtak arról, hogyan akarják emel­ni a termelékenységet, növelni a terméshozamot, csökkenteni a2 önköltségét, hogy minél sikereseb. ben teljesítsék a hétéves tervet. Az ünnepi nagygyűlés a Szov­jetunió himnuszával ért véget. Ez­után nagyszabású kultúrműsorral négy órán keresztül szórakoztat­ták az ünnepség résztvevőit. A műsor kiemelkedő száma a terület összevont énekkara volt, melyben hatezer ember énekelt. A stadionból a város utcáira mentek az emberek, s éjfélig utca- bálakon szórakoztak. Éjfél után a krasznodári terület dolgozói az­zal a tudattal tértek nyugovóra, hogy jól végezték dolgukat és a következő esztendőkben is min­dent megtesznek, hogy tovább emelkedjen a szovjet nép életszín­vonala. Szűcs Mihály f Termelőszövetkezeti tagok, egyéni termelők, sertéstartók! Olyan sertéshizlalási szerződésre, amelyet 1961. év január­tól októberig történő átadásra kötnek vagy kötöttek az ál­latforgalmi vállalattal, az állam minden darab sertés után 2 mázsa szemestakarmányt ad készpénzért, az állami eladási áron Kukorica esetében 215.— Ft mázsánként. A takarmányt utal­ványra lehet átvenni 1961. január 1-től kezdődően, a ter­ményforgalmi vállalat telepein. Akik eddig szerződtek hízott sertésre 1961. évi átadásra, szintén megkaphatják a 2 mázsa takarmányt darabonként, csak írásban kell ezt kérni az állatforgalmi vállalat járási kirendeltségétől. Részletes felvilágosítást a községi felvásárlók és járási ki rendeltségek adnak! Békés megyei Állatf orgalmi Vállalat FIGYELEM Hasznos tudnivalók Hogyan védekezzünk a baromfikolera ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom